Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1982-00-01 / 3. szám
1956 novemberében, decemberében kommunistának lenr.i azt jelentette, hogy bátran ki kellett állni a szovjetellenes hangulattal szemben, a szovjet barátság, a Kádár-kormány mellett. Fegyvert kellett fogni, kimenni az utcára, az üzemekbe, s harcba szállni az ellenforradalmárok által szervezett tüntetőkkel. Nagy erkölcsi erő kellett ahhoz, hogy a megzavarodott tömegekkel szemben, vállalva a pillanatnyi gyűlöletet és népszerűtlenséget, megmaradjon a ve. zetés a marxizmus-leniniz- mus elvi alapján. 1957 elején az üzemek egy részében még mindig ellenforradalmi hangulat volt. A megyei pártbizottság ezeknek a problémáknak a megoldásában segítségül hívta az üzemek munkásait. „A megye üzemeiben a munkásság nagy többségének részvételével üléseket tartottak, ahol tisztázták a vitás kérdéseket, választ adtak a munkások problémáira, és megpróbálták a munkássággal közösen megkeresni a kibontakozás útját. Ezeken a gyűléseken már határozott vereséget szenvedett a termelést akadályozni szándékozók szűk csoportja”. — írja a korabeli Népújság. Az MSZMP Központi Bizottsága 1956. decemberi ülésén elemezte az ellenforradalom előzményeit és okait, s meghatározta a káoszból kivezető utat is. Az egri Dohánygyárnak ebben az időben 7 párttagja volt. 1957. márciusában már 47 főre emelkedett ez a létszám. Mikor 1957. március 21-én, a Magyar Tanácsköztársaság 38. évfordulóján, a budapesti Erkel Színházban lelkes fiatalok ünnepi gyűlésén zászlót bontott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a dohánygyár is az elsők között alapította meg helyi KISZ-szervezetét. Kaszás Imre, a párt akkori szervezőtitkára így emlékezik erre: — 1951-ben kezdett fiatalodni gyárunk. Az év elején mintegy 50 fiatalt vettek fel ide dolgozni. Belőlük alakult meg a DISZ, a Dolgozó Ifjúsági Szövetség. Ekkor .már működött az énekkar és a tánccsoport is, amely megyei, sőt országos hírű lett. A színjátszó csoport 1955 —56-ban több jelentős díjat nyert. Vezetőjük akkor Bárány Tibor elvtárs volt, aki korábban DISZ-titkárként is tevékenykedett. Az 1956-os események miatt felbomlott a DISZ. A párt újjászervezésével egyidőben az ifjúsági szervezet „felélesztése” is előtérbe került. Különböző rétegszervezetek alakultak ki. Nálunk is volt egy,9—10 főből álló Ifjú Munkás Szövetség. A városi pártbizottságtól kaptuk feladatként, hogy a KISZ-szervezetet megalakítsuk az egri Dohánygyárban. A kultúrteremben összégyűlt 40 fiatalnak Ráduly Lajos, a gyári kollektíva egyik vezető egyénisége ismertette a feladatot. Bevallom, féltünk. Sok fiatal nem rendelkezett még megfelelő politikai ismeretekkel. Hosszas viták után, minimális többséggel, mégis a megalakítás mellett szavaztunk. A KISZ-szervezet első titkára Szarvas Aladár volt. Az 1957. április 4-i ünnepségre a gyár fiataljai már külön csoportot alakítva, vörös zászlókkal vonulhattak ki a Dobó térre ünnepelni. Első feladatként kapták a tömegdemonstráció mellett, megnyerni a KISZ-en kívüli fiatalokat, mozgósítani az ifjúság nagy tömegeit a szocializmus építésére. Ez főleg kulturális téren sikerült. Kiss Ferenc, szivarágazati művezető féltve őrzött kincse az 1958-ban készült Fogadalmi Emlékkönyv. Mi is ennek a története, kérdezem tőle: — 1958-ig a KISZ nem politikai szervezetnek számított. Főleg kulturális programok és sportversenyek merítették ki tevékenységét. 1958. februárjában, mikor KISZ-titkár leltem, már 81 tagot számláltunk. Ennyien vonultunk le énekszóval az első fogadalomtételre, amelyre a Dobó téren került sor. Ennek emlékére készült ez a Fogadalmi Emlékkönyv, mely tartalmazza az akkori névsort, a tagok fényképeit, külön-külön a csapatzászló előtt, saját aláírásukkal. Tulajdonképpen itt kapott politikai töltést a szervezet, hiszen a fogadalmi szövegben ezt olvashatjuk: „ ..., elvtársaim előtt fogadom, hogy a párt és a KISZ zászlajához, a proletár nemzetköziség eszméihez mindenkorhű leszek.” Határozott harcra is felszólít az utolsó mondat: „ ... Fogadom, hogy minden erőmmel, ha kell, fegyverrel is, megvédem hazánkat, a Magyar Népköztársaságot.” De mindez már korábban is látszott, mikor 1957-ben a MŰK („Márciusban Űjra Kezdjük”) tevékenységét gátoltuk azzal, hogy plakátjaikat letépdestük a falakról. A gazdasági eredményekhez a „lámpaoltogató kiszesek” járultak hozzá, megelőzve a fölösleges pazarlásokat. Ezt a célt szolgálta az akkoriban nagyon divatos hulladékgyűjtés is. Többször nyertünk a városban kiírt versenyeken. Sportban nagy hagyományaink voltak. NB lies kosárlabdacsapatunk, nagypályás labdarúgó csapatunk is volt. A Kinizsi Spar- takiádon, az országos döntőbe kerülve, az első hat között végeztünk. Színvonalas kulturális élettel rendelkeztünk. A színjátszó csoport ekkor játszotta legsikeresebb darabjait (pl.: Moliére: A fösvény). Feleségem, Lezsák Katalin, József Attila Szavalóversenyt nyert. Rendszeresen rendeztünk bálokat, melyeknek bevételét kirándulásokra fordítottuk. Ebből a pénzből vettünk a KISZ számára egy rádiót. Akkor még nem volt ifjúsági alap, saját magunknak kellett megteremteni a pénzt különböző dolgokra. Sokféle szakkör működött, a lányok külön „Leány-estet” rendeztek, ahová fiúk nem léphettek be. Munkánk elismeréséül a KISZ KB dicsérő oklevelét és egy fényképezőgépet kaptunk. Én az akkor kifejtett munkámért miniszteri dicsérő oklevélben részesültem. Volt egy szép faliújságunk, amire rendszeresen kiírtuk azokat a KISZ-tagokat, akik anyagtakarékosságban és teljesítményben az élen jártak. Nagy dicsőség övezte e nevek tulajdonosait. — Mi a titka annak, hogy ilyen nagy létszámban vettek részt ezeken a rendezvényeken? — Az akkori fiatalokat valahogy jobban érdekelték a közös szórakozás lehetőségei, felfigyeltek egymás problémáira. Igaz, nagyban hozzájárult ehhez, hogy nem volt televízió, kevés szórakozóhely volt a városban, kevesebb filmet vetítettek. A gyárba akkor még csak egy műszakba jártunk, ami szintén elősegítette, hogy gyakrabban találkozhassunk 1960-ban új mozgalmi rendszert dolgozott ki a KISZ, melynek jelszava „Ifjúság a szocializmusért”. Szarvas Aladárnét, az akkori KISZ-titkárt, munkája elismeréséül a KISZ KB tagjává választották. Az ISZM. követelményrendszert minden KISZ-tagnak megadott pontok alapján teljesíteni kellett és rendszeresen felvezették az elvégzett munkát egy nyilvántartási lapra. 1961-bén Nagy Béláné lett a titkár egészen 1964-ig. — Az ISZM mozgalom nagyon hasonlított a mai brigádmozgalomhoz. Ugyanúgy háromféle vállalást kellett teljesíteni, A társadalmi munka, a tanulás és a kulturális tevékenység — sport voltak ezek. Kulturális téren a „József Attila olvasómozgalom” terjedt el. Mindenkinek könyvet kellett olvasni és beszámolni róla. Ennek alapján bíráltuk el a bronz, ezüst, illetve arany fokozatokat. Olyan nagyszerű bálok azóta sincsenek! Rengetegen jöttek el még a városból is! A bevételekből mi is kirándulásokat szerveztünk. A tánccsoport még rendszeresen próbált. A lányok gyáriak voltak, a fiúk főként a laktanyából jött katonák. Katonákból állt a zenekar is. Sokat kézimunkáztunk böcsődéseknek, óvodásoknak. Az energia-megtakarítással a KISZ-szervezet 28 000 forintra tett szert, ebből takarékossági számlát nyitottunk az OTP-nél. 1964-ben KISZ munkabrigádok alakultak. Ezen időszakban Szanyi Nagy Mihály volt a KISZ-titkár. — Amikor a szocialista brigádmozgalom kialakult, a fiatalok is sorra alakították brigádjaikat. 1964-ben a Kongresszusi Munkaversenyt városi szinten dohánygyári fiatalok nyerték. A megyei munkaversenyben harmadik helyezést értek el. A termelést segítő akciók miatt a kulturális munka egy kicsit háttérbe szorult. bár még ekkor is rendszeresek voltak a bálok. A büfé, amit szintén a KISZ-esek hoztak létre, becsületpénztáros (!) volt. Mindenki kiszolgálta magát, és egy tányérba kellett a pénzt bedobni. Soha nem volt hiány, pedig néha 80—100 fő is szórakozott ezeken az estéken egyszerre. Mikor bevonultam katonának, Nyirati József vette át az irányítást, majd Z ah ári Júlia és Oláh Pálné volt a titkár. Én 1971-ben „kaptam vissza” a szervezet vezetését. Elkezdtük a KISZ-klu- bot építeni, rengeteg társadalmi munkával. A klub megnyitása új lendületet hozott a kulturális munkában. Heti három alkalommal volt foglalkozás, ahol vetélkedőket, műsoros esteket, ötórai teákat rendeztünk. Igazgatói engedélyünk volt a helyiség használatára, ami azt jelentette, hogy a KISZ bármikor rendelkezhetett vele. Nagy örömömre szolgált, hogy 1973-ban a berlini VIT_ en én képviselhettem gyárunk fiataljait. Vállalatunk KlSZ-szerve- zetének töretlen fejlődését leginkább a háromszor elnyert legmagasabb kitüntetés, a KISZ KB Vörös Vándorzászlaja igazolja. Miben látja e siker titkát Czeglédi László, aki 1973—80. között volt a titkár? — A siker oka abban rejlik, hogy minden generáció a lehetőségekhez mérten igyekezett valami pluszt, valami újat létrehozni. Az 1974- es KB-határozat az Ifjúsági Törvény létrehozásával emelte a KISZ tekintélyét. Nálunk a taglétszám növekedése miatt bizottság vette át az irányítást. Nagyon jó partneri kapcsolatot tudtunk kialakítani a vállalat tömegszervezeteivel. Ebben az évben kaptuk a KISZ KB dicsérő oklevelét, majd 1975— 78-ig három alkalommal a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. Kibővítettük a klubot, ami ma is a legmodernebb, legimpozánsabb a városban. Jelentős társadalmi munkával létrehoztuk a kondicionáló termet és a szaunát. Heves megye küldötteként részt vehettél a kubai világifjúsági találkozón. Milyen élményeket hagyott ez benned? A kubai VIT csodálatos élmény volt. Csak felsőfokon lehet róla beszélni. A legnagyobb kitüntetés, amit valaha ember kaphatott. Ez egyben vállalatunk kollektívájának elismerése is. A záróünnepség egyszerűen félelmetes volt. Fidel Castro egymillió résztvevő előtt tartott beszédet. Ilyen hatalmas tömeget még sohasem láttam. Az egész találkozó a béke, a barátság, a szolidaritás szellemében zaljott le, függetlenül attól, hogy nemcsak azonos pártállású emberek vettek részt rajta. A mozgalomban kifejtett eredményes munkádért megkaptad a Munka Érdemrend bronz fokozatát is. Jelenlegi beosztásod nagyon kapcsolódik a fiatalokhoz? — Személyzeti és oktatásügyi osztályvezetőként feladatom az egészséges káderutánpótlás is. A munka- szeretet, a közösség megbecsülése, mintha alábbhagyott volna a fiatalokban. Újra kedvet csinálni ehhez, ez a célunk. Szerencsés módon az egyéni célom találkozott a hivatali munkámmal is. Az új szociális épület felépítése feltételeket biztosít a nosztalgia felelevenítésére. Lehetőséget teremt egy színjátszó csoport, egy énekkar létrehozására. E lehetőségek kiaknázása mái- a jelenlegi KISZ-titkár, Fülöp András feladatai közé tartozik. A KISZ történetének felidézésével akaratlanul is felmerül bennünk a kérdés: miért veszett ki az ifjúságból az a lelkesedés, ami elődeikben még megvolt? Az akkori fiatalok jobbak, okosabbak lettek volna? Aligha. Talán maga a szervezet veszített valamelyest varázsából. Egy újért, egy másért harcolni mindig élményt jelent. Akkor a fiatalok nagyon akartak bizonyítani. Ma már bebizonyosodott, hogy a szervezett ifjúság ha. talmas erőt képvisel. Nincs rá szükség, hogy nap mint nap igazoljuk ezt. Javultak a lehetőségek a tanulás, a sport, a szórakozás területén is. Szinte alig van, olyan család, ahol ne lenne televízió. A művelődési, kulturális lehetőségek beköltöztek otthonainkba. Régen erre az anyagi feltételek nem voltak biztosítva. A megnövekedett kényelem, az összkomfort, elkényezteti az embert, társaságigényét lecsökkenti. Csodálkozunk tehát, hogy valamelyest alábbhagyott a fiatalság harci kedve? Nehéz megfelelő célt keresni. Régen a hulladékgyűjtés volt a „Sláger”. Ma, amikor országszerte pazarlással találkozunk, cső. da-e, ha nem tartja méltó feladatnak egy fiatal a hulladékgyűjtést, ami filléres értéknek számít az előbbihez képest. Legyen-e büszke saját verejtékes munkájára, mikor látja, hogy idősebb társai „blicceléssel” job. ban érvényesülnek? Legyen! Legyen, és gondoljon arra, hogy talán ők is ilyen szorgalmas fiatalok voltak, csak egy kicsit megfeledkeztek erről. Pedig a becsületes, szorgalmas munkának mindig, és egyre inkább van hitele. A megfelelő tudást, a szakmai képzettséget túlnyomórészt fiatalon kell megszerezni. Később ez már nem megy olyan könnyen. S ha majd arra kerül a sor, hogy utódainknak ezt átadjuk, próbáljuk meg másképp, jobban, és akkor volt értelme a mi nemzedékünk életének is. összeállította: Teleki Sándor Fotó: Pók Pál és a vissza- emlékezők felvételei. KISZ-esek kirándulása az NDK-ba, 1979-ben A KISZ és a Dohánygyár Kaszás Imre Szarvas Aladár MAGYAR K O M M u H ? S? A t F J Ú S A G ' SiOVHSlf» j* ídbglínb tagsági könyv ! i I: 1957-es Ideiglenes tagsági köny A „mi rádiónk”, első tulajdonunk DOHÁNYGYÁR
