Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1982-00-01 / 9. szám

Nyitottságunk Nincs nap, hogy az események ne em­lékeztetnének bennünket az ország fejlő­dése és a nemzetközi gazdasági kapcsola­tok közötti szoros összefüggésre. Vala­mennyi tervünk megvalósításának feltéte­le és döntő hajtóereje, hogy a jelenlegi­nél sokkal jobban alkalmazkodjunk a vál­tozó világgazdasági körülményekhez és nö­veljük exportra kerülő termékeink ver­senyképességét. Gazdaságunk sajátosságainál fogva rá van utalva a nemzetközi munkamegosz. tásra. Ezt sok mindennel bizonyíthatjuk, gondoljunk csak hazánk energia- és nyersa­nyagszegénységére, a viszonylag kicsiny belső felvevőpiacra, amely mind indokol, ja a széles körű árucsereforgalmat, az együttműködést. Ügy is mondhatjuk, ne­künk kereskedni kell! Mindjárt meggyő­ződhetünk erről, hogy ha néhány pillan­tást vetünk arra, hol a helyünk a világ­ban. az eladók és vevők világában? Magyarország kis ország és kis gazda­ság. A világ népességének negyed száza­lékát, termelésének fél százalékát adja, de külkereskedelmi forgalmából csaknem egy százalékkal részesedik. Exportunk a hazai terméknek csaknem 40 százaléka. Ez az arány 1970-ben 32 százalék volt, és így ma a magyar gazdaság az egyik „legnyitot­tabb” Európában. Az egy lakosra számí­tott külkereskedelmi forgalom: az export és import együtt több, mint 1.500 dollár. Igaz, jóval kevesebb a négyezer dolláros osztrák forgalomnál, de több számos na­gyobb, hozzánk hasonló fejlettségű orszá­génál, közöttük a legtöbb szocialista or­szágénál. Kivitelünk és behozatalunk 1981- ben 10,2 milliárd rubel és 9,1 milliárd dollár volt, amely országunk nagyságá­hoz képest jelentős forgalomnak számított! A világ húsexportjának 2,4 százalékát, borexportjának 3 százalékát, élőállat és napraforgó kivitelének 5—5 százalékát, almaexportjának 6 százalékát adja. A vi­lág gyógyszerexportjából 3 százalékkal, autóbusz kiviteléből pedig több mint tíz százalékkal részesedünk. Exportunk egy százalékkal nagyobb részaránnyal van je. len a mezőgazdasági gépek, híradástech­nikai és vákuumtechnikai eszközök, az or­vosi műszerek, az alumíniumtermékek, a növényvédőszerek és a cipők nemzetközi kínálatában. Ezeknek az adatoknak az igazi súlyát akkor érzékeljük, ha jobban bepillantunk a külkereskedelem kulisszái mögé. _ Ak­kor szemünk elé tárul az ipari háttér, melynek erősödése, kiterjedése nagyban függ a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünktől. 1980-ban például az ipari termelés 23,6 százalékát külföldön értékesítettük. A külpiac szerepe különö­sen nagy a gépiparban, a híradás és vá­kuumtechnikai iparban, a műszer- és gyógyszeriparban. Mentusz Károly Az SZB tárgyalta az eszközölt kisebb módosí­Készletszintünk biztosítására Ebben az évben, májusban új munkacsoport alakult Molnár Jenő gazdasági igazgató-helyettes vezetésével. Cél­ja annak biztosítása, hogy a negyedévek végén mért készletszintünk ne léphesse túl az év elején kialakított (a lap előző számaiban már többször említett, részletezett) készlettervben rögzített értéket. Feladatból következik, hogy a csoport munkáját negyed- évenkénti ciklusokban végzi. Az összetételét tekintve azt láthatjuk, hogy mindenki megtalálható benne, aki tehet, vagy tennie kell a készletszint biztosításáért. A munkában az anyag-áruforgalmi osztályvezető, a raktárvezetők, a pénzügyi osztály vezetője, a számviteli osztályvezető, a termelési és a műszaki osztály képviselője — nem egy esetben vezetője — vesz részt. A vállalat szakszervezeti bizottsága augusztus végi ülésén komoly téma, „vas­kos” anyag tárgyalását tűzte napirendre. Elkészült — a jogszabályi előírásoknak megfelelően —• módosított, korszerűsített „Vállalati munkavédelmi szabályzat,” ezt tárgyalta, vitatta meg a vállalati szakszervezet veze­tő testületé. A munkavédelem, a biz­tonságos munkavégzés felté­telednek egyértelmű és vilá­gos módon megfogalmazott szabályozása sokak, még több munkájának eredményeként készült el, -S remélhetően e munka eredményessége a Mindjárt a elején tisztáz­ni szeretném, hogy lelkes kutyabarát vagyok. Hosszú évtizedekig magam is tar­tattam, neveltem kutyákat. Kedves, értelmes, hűséges cimboráim voltak — ma is szeretettel emlékezem vissza valamen nyiükre. Most mégis, kutyák ellen emelek szót. A városban egyre gyakrabban feltűnő „kóbor ebek”-ről szeretnék egy-két szót szólni. Elhanya­golt, sunyi korcsokról, me­lyek egyedü., vagy kisebb- nagyobb csoportokba verőd­ve csatangolnak az utcákon. Igaz, egyetlen kölyök sem születik „kóbor kutyának”. A legváltozatosabb ősökkel bíró korcsok is, kölyökkor- ban, aranyos kutyuskák — eleven gyerekjátékok. Ha­nem aztán múlik az idő és megnőnek. Jön az adó, ol­tás, etetés, hely- és a „ku- tyuskát” egy két rúgással meggyőzi a szeretetre méltó „gazdi”, hogy nincs helye to­vább a háznál. Pár hétig még reménykedve őrzi a há­zat, vissza.visszatér. Azután elhajtja az éhség és hason, sorsú társakkal összeverődve kószálnak. Ki törődik velük? De ki felel értük?! A gondozott parkokban tábla hirdeti: „.. .kutyát csak pórázon!! Ez persze csak a háznál, netán lakásban dé­delgetett ebekre vonatkozik. Hát a kóborok? Ök szaba­don csatangolhatnak. Bori- gatják a kukákat, riogatják a késői járóke.őket, éjszakai koncerteket rendeznek. Ha kedvük tartja, meglátogat­ják a parkokat, játszótere­ket, előszeretettel a homo­kozókat. A gyerekek általá­ban szívesen barátkoznak az állatokkal. Bátran közeled, nak ezekhez a „talán” barát­ságos négylábúakhoz is. Év­tizedekkel ezelőtt összeszed­ték őket. Szomorú és meg­döbbentő volt látni a kis rá­halesetmegelőzésben, a mun­kahelyi ártalmak csökkené­sében fog jelentkezni. A mintegy 100 oldalas anyag részletes áttanulmányozás után került vitára. Az SZB tagjai igen nagy felelősség­gel kezelték a kérdést, hi­szen a dolgozók testi épsé­ge minden mást megelőz. Az aktív hozzászólások, javaslatok alapján az előter­jesztők — dr. Huszti Ferenc, dr. Szalóczi György és Vár. konyi József — korrigálták az anyagot, (többnyire a fo­galmazást tették itt, ott egy­értelműbbé, ill. tettek né­hány kiegészítést. A szakszervezeti bizottság értük? esős ablakú, zöld kocsikban vonítva szorongó kutyákat. Mégis — úgy hiszem — egészségünk és gyermekeink előbbrevalóbbak. Találkozásunkkor egy do­hánygyári újságot nyom a kezembe. Az elsők közül va­lót, amely 1971. novemberé­ben, a vállalat 75 éves jubi­leuma alkalmából jelent meg. Rámutat egy cikkre, melyben ez áll: „ .. .A nagymama, Teri néni — Nógrádi Sándfimé aki 1898-ban, a dédunoka, Sebe József, aki 1971-ben jött műszerészként a gyár­ba. Ügy is mondhatnám, hogy ők ketten a gyár eddi­gi életének mérföldkövei.” Az említett dédnagyma­mán kívül itt dolgozott a nagypapa is. Édesanyja 28 évig dolgozott a cigaretta - csomagoláson, édesapja rak­tárvezető volt. Már ők is nyugdíjban vannak. Riport­alanyom tehát nem minden­napi „dinasztia” legifjabb tagja. — Már tizenegy éve vagy itt. Milyennek találod a munkádat? — kezdem a be­szélgetést. — Még mindig érdekes­nek. Szeretem ezt csinálni. Cigaretta-csomagológépen dolgozom. Talán ami egy ki­csit kellemetlen, az a három műszak. — válaszol az ifjú Sebe József. — Három éve lettél a Nógrádi Sándor KISZ-al ap- szervezet vezetője. Azelőtt klubvezető voltál. Sokait tet­tél és sóikat teszel a mozga­lomért. Mi az, amit jónak tartasz a KISZ-ben, a KISZ- munkában ? — Amit a központi Bi­zottság kiad, az jó. De más dolog határozatokat hozni, és más azokat megvalósíta­ni. Sokszor csak elméleti dolgokat tartalmaznak a lá­tásokkal elfogadta és aláí­rásra javasolta a munkavé­delmi szabályzatot. Második napirendet képez­te a szakszervezeti bizottság gazdasági beszámolója A beszámolóból — amelyet Kovács Anna az SZB gaz­dasági felelőse tartott — megtudtuk, hogy a különbö­ző revíziós vizsgálatok meg­felelőnek ítélték az SZB gazdasági ügyintézését és ki­fogást nem emeltek. Tájékoztatást kaptunk to­vábbá a (taglétszám és a tag- díjfizetés helyzetéről, ama kissé elmaradt a tervtől, a segélyezéseikről és más olyan 'kiadásokról, amelyeket az SZB fedez a befolyt tagdí­jakból. Végül a bizottság tagjai több apró, napi szakszerve­zeti feladatot vitattak meg, s ezek között a szeptemberi ülés egyik napirendjét, ami a munka verseny-mozgalom kérdéseivel foglalkozik majd. — b — adott programok. Kevés a konkrétum arra vonatkozó­an, hogy hogyan hajtsuk végre. Ennek persze előnye is van, de a hátránya több. Elég nagy a bürokrácia. S itt konkrétan a tagsági iga­zolványokra gondolok. Éven­ként ki kell töltögetni min­denkiről ugyanazt. — Akkor én is konkré­tabb leszek. Mi a jó a Nóg- rádi-alapszervezetben? Mivel lehet elérni, hogy egy alap- szervezet népszerű legyen? —Van egy óriási elő­nyünk. Az, hogy egy helyen dolgozunk. Egymásra va­gyunk utalva a munkában, gyorsan tudunk bármilyen információt tudatni minden­kivel. Tudjuk segíteni egy­mást, ha baj van. Megvan a -ehetőség arra hogy gyorsan mozgósítsuk a tagságot, ha valamilyen jó program ígér­kezik. vagy ha társadalmi munkára van szükség. Na­gyon sok segítséget kapunk a vállalat vezetőitől. Példá­ul, ha üres teremre lenne szükségünk, vagy ha a gyári üdülőbe szeretnénk tölteni a hét végét, vagy a busszal klrándüjnánk valahová. Szinte valamennyi felsőbb vezető aktív mozgalmi éle­tet élt fiatal korában és ezt az emléket a mai napig nem felejtette el. Egy-egy fionto­A team eddigi tevékeny­sége sikeresnek mondható, hiszen a június 30-ra meg­engedhető 165 millió Pt-os készlet helyett 161,5 millió Ft készletszint alakult ki. Ez a csoport munkájának ered­ménye is. Május, június hó­napban gyakori megbeszé­lésekkel keresték azokat a lehetőségeket, amelyek csök­kenthetik a készleteket és biztosíthatják az előírt szin­tet. Augusztus 30-án felújítot­ta tevékenységét a csoport, mert elérkezett az ideje a III. negyedévi — szeptem­ber 30-i — mérési időpont­ra való felkészülésnek. A feladat hasonló, mint előző­leg. Nehezebb, mint a félév végén, de könnyebb, mint az a .tervkészítésnél várható volt. Ennek oka egyszerű: a június 30-án kigazdálkodott 3,5 millió Ft-os „megtakarí­tással”, amellyel kevesebb vo-t a készletünk, mint az Megismeri a világ a roon- gatingilebeneket, akik Szu­dán déli részén, a hegyek közt e-szigetelten éltek, még a közelükbe sem engedtek idegeneket. Ecsedi Csaba, a Magyar Tudományos Aka­démia orientalisztikai mun­kaközösségének tagja — e nép életének egyetlen szem­tanúja — könyvet ír törté­netükről, törzsi szervezetük­ről, életmódjukról, kultúrá­jukról. Az angol nyelven megjelenő kötet rövidebb változata magyarul is nap­világot Iáit, s az af rikai nép meséit, történeti mondáit, mítoszait magyarra átültetve külön kötetben szintén köz­readja a fiatal kutató. Sajtó alá rendezi a mongatingiíe- benek egyik törzsének, a buranoknak a nyelvtanát, s a burán—angol szótárt is. sabb programra zokszó nél­kül elengedik a fiatalokat, akár műszak bő. is. Tudják, milyen nehéz olyan időpon­tot Italáind, amelyik minden­kinek megfelel és a részvé­tel nem ütközik akadályba. Mikor Salgóbányán a KISZ-vezetőképzőn ezt el­mondtam, a többiek csak összenéztek, hogy ilyen is van. Pláne, mikor megemlí­tettem az anyagi támoga­tást, amit a vállalait vezető­sége bocsájt rendelkezésünk­re. Szerintem mi jól kihasz­náljuk az adott lehetősége­ket. Ebben áll, vagy állhat egy szervezet „népszerűsé­ge”, ahogyan te fogalmaztad. Mindenekelőtt jó programo­kat (ke'l csinálni, ami ér­dekli a fiatalokat. Sok jó túrát szerveztünk Csehszlo­vákiába, a BNV-re, Bélapát­falvára, Félsőtárkányba. Ezek mind közelebb hozzák a fiaitalokat egymáshoz, nem mennek el közömbös arccal egymás mellett Van közös élményük és ez nagyon fon­tos. Sokan azt gondolják, hogy Félsőtárkányba csak szórakozni megyünk. Azért is, — de emelett komoly dolgokat is megbeszélünk, kötetlenebb körülmények között. Több idő van rá, mint a munka után, amikor mindenki siet haza. előírt, megnövelhetjük a szeptember végén tartható szintet. A kronologikus-átlag számítás szabályai szerint ezt megtehetjük anélkül, hogy az éves átlagos kész­letszintünk változna, már­pedig ez az, amit a rendele­tek értelmében biztosíta­nunk keli. Az eredeti készletterv sze­rint szeptember végén 154 millió Ft-os készletszintet lehet elérni, de ez, az előző­ekben említettek szerint 157,5 millió Ft-ra emelke­dik. Azonban ez még mindig alacsonyabb, mint a komoly, összehangolt munkával elért június 30-i készletérték. A probléma különös ne­hézségét az adja, hogy a készletgazdálkodásra érvé­nyes szabályozók (lásd a *ap júliusi számát) szerint ebben az évben és jövőre az éves átlagos készletünk csak nagyon alacsony lehet. Olyan alacsony, hogy azt ál­Ez a néhány mű lesz az egyetlen dokumentum, írott emlék e nép életéről, ha igaz a hír, amelyet egy né­met vadász hozott a magyar kutatónak: a mongatingile- benek ősi lakhelyei néptele- nek. Az ott élt fekete tör­zsek éhenhaltak, elvándorol­tak vagy az arrafelé ma is dívó rabszolgavadászat áldo­zatai lettek. — Afrikai tanulmányutam alkalmából azokat a népeket akartam megkeresni, ame­lyek településeit a múlt szá­zadi térképeken jelezték ugyan, de senki nem ismer­te — mondotta Ecsedi Csa­ba. — Sajnos a körülmények miatt csak ahhoz a néphez jutottam el, amelyről a ne­ves angol néprajzkutató, Evans Prytchard professzor — Mi szerez örömöt, siker­élményt neked? — A mozgalmi életben minden jó pnognam. A mun­kában? Ha sikerül egy bo­nyolultabb feladatot jól megoldani. Évekkel ezelőtt kigondoltam egy újabb faj­ta celofán-levezetést a celo- fánozó gépre. Megvalósítani persze nem tudtam. Aztán eltelt vagy két év és talál­koztam vele egy újabb gép­sor prospektusában, ök al­kalmazták, tehát jó megol­dás lett volna. Ez igen nagy sikerélményt adott nekem. — Tizenegy éve ismerlek és tudom, milyen nagy ze­nerajongó vagy. Főleg a blues-muzsdkát kedveled. Ezért azt a kérdést, mivel foglalkozol szívesen a sza­bad idődben, úgy értsd, hogy a zenehallgatáson kívül ? — A gazdasági és közös­ségi munka lefoglalja szinte minden időmet. Ami marad, azt a hobbáitelken töltöm, több-kevesebb siker remé­nyében, kezdő lévén a do­logban. A fiam másfél éves és egyre több időt követel magának. Feleségem most jött vissza GYES-ről. A ci­garetta-előkészítőben üzem­mérnök. A Buirley-vonal fo­gadásának előkészítésével bízták meg. — A Sebe-dinasztia tehát folytatódik. Köszönöm a be­szélgetésit Utóirat: Szeptember 6-tól Sebe József egyéves bentla­kásos pártoktatáson vesz részt, ,melyre kiemelkedő mozgalmi munkája alapján a vállalat pártvezetősége és KISZ-bizottsága javasolta. Teleki Sándor landósítani nem lehetne. Ezért a mérési időpontokon kívül készletértékünk általá­ban magasabb — nem egy­szer lényegesen, és erről a magas szintről kell negyed­évek végére lecsökkenti úgy, hogy legalább abban az egy- egy időpontban ne haladják meg az előírtat. Az ilyen hirtelen egyszeri csökkentésre vannak mód­szerek: a beszerzések idő­szakos csökkentése, az ér­tékesítés olyan ütemezés,, hogy a negyedévek végén a legalacsonyabb készlet le­gyen, a termelés olyan üte­mezése, hogy a legyártott cigarettákat a legrövidebb időn belül értékesíteni le­hessen, félkésztermák érté­kesítés meggyorsítása stb. Ezeket — és az ehhez ha- son.ó módszereket mind csatasorban kell áUítami, ah­hoz., hogy a cél a leginkább megfelelő készletszintet el lehessen érni. Valamennyi- üknek érdeke, hogy az az együttes munka, amit a munkacsoport végez, most is, és a jövőben is negyed­évről negyedévre elérhesse célját, és biztosítani tudja a készlet optimális szint­jét úgy, hogy az értéké­ben is az összetételében is megfeleljen a szabályozó- rendszer álltai előírtaknak és a vállalat működésének egy­1922-ben adott hirt. Ez a nép mongaitingilebennek ne­vezte magát, Szudán fekete népeinek nilota nyelvén be­szélt, rettegett az éhségtől, a rabszolga vadászoktól, min­den idegen embertől. Engem azonban bizalommal foga­dott. Khartumban ugyanis véletlenül megismerkedtem a városba szakadt fiaikkal, akik, mint elmondták, a hat­vanas években az éhség elől menekültek el otthonaikból, de a városban is összetar­tottak, megőrizték anyanyel­vűket. Barátságukba fogad­tak engem, és levélben kér­ték szüleiket: fogadjanak bizalommal ők is, távoli nép fia vagyok, az ő kultúráju­kat, szokásaikat szeretném megismerni. Levelük belépőjegy volt számomra a megközelíthe­tetlen nyolc törzshöz. A ma­jakok — a mongatingilebe- nek legnépesebb törzse — befogadott, .szertartásuk sze­rint „adoptált”. Megosztották velem összes javaikat én hasonlóképpen viszonoztam kedvességüket. Így hamar elfogyott az élelmem, két hónap eltelte után bogyók­kal, gyökerekkel táplálkoz­tunk, hogy éhen ne haljunk. Fél évig éltem köztük, részt- véttem a megélhetésükért vívott küzdelmükben, sajá­tos szertartásaikban: a szü­letés, a házasodás, a halálo­zás, a föld termékenységé­nek ünneplésében. Felejthe­tetlen élményekkel, sok-sok fotóval és hangifelvétellel tértem haza. — Sajátos szokásaik közül példaként érdemes röviden megismertetni a majakok házassógkötési rítusát. A fi­úk más falubeli unokatest­véreik, kereszt-unokatestvé­reik közül választottak menyasszonyt, 12—13 éves gyermeklányit. A vőlegény a következő hét évben a lány szüleinél dolgozott, ebben az időszakban a fiatalok nem beszélhettek. Legfeljebb pillanthattak egymásra. A nyolcadik év kö­zepén a fiatalok együtt tölt­hettek öt napot, utána fél évig újra nem találkozhat­tak. Ebben az időszakban i lánynál a terhesség jeleinel kellett mutatkozni. Ha e; bekövetkezett, a száraz év­szak végén a vőlegénynél 120 szudáni font éntékí ajándékot — dohányruda kát, lándzsahegyeket, kapa- fejeket, sertést, marhát, kö lest, miegyebet — kellet adnia a lány szüleinek vált ságdíjként M. E. Ki felel — pépété — TRADÍCIÓ arárnt. Takács György Egy eltűnt nép nyomában 2 DOHÁNYGYÁR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents