Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1982-00-01 / 8. szám

Megkezdtük... Immár tizedik alkalommal. Egy évtized az ember életében már jelentős dolog­nak számít. Hát még akkor, ha ilyen nehéz munkát kell végeznie, mint amilyen a Hevesi dohány válogatása. A Szivarágazat dolgozói kicsit megöregedve, kissé fá­radtan, de lelkiismeretes munkával az idén is újrakezdték. „Nemsokára” 100 éves lesz az Egri Dohánygyár és akkor majd megírják tör ténetét. Biztosra veszem, hogy a történetíró meg fog majd emlékezni azokról a munkásasszonyokról, akik a népgazdaság érdekében mentik az anyagi javakat és vállalják ezt a nehéz munkát. Tulajdonképpen miért van erre szükség? A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése után a nagy ütemben végrehajtott gépesí­tés feleslegessé tette a kézi munkaerőt, amely az ipar­ban keresett állandó munka- alkalmat. így, falusi viszony­latban, szabad munkaerő már nem áll rendelkezésre szezon munkára. A dohány termesztése, annak exportá­lása, illetve a dohánygyárak­ban történő felhasználása je­lentős tétel a nemzeti jöve­delemben, amelyről nem mondhatunk le. De már nap­jainkban, amikor az Egri Dohánygyár is önálló vállalat lett, saját érdekünk is a vá­logatás, hogy az általunk vá­logatott export dohány el­lentételeként megteremtsük a licenc cigaretták gyártásához szükséges import anyagok megvásárlásához szükséges fizetési eszközök egy részét. Az évtized első éveiben dol­gozóink ezt nehezen értették meg, hogy városi munkás­asszonynak miért kell falu­si „napszámos munkát” vé­gezni, de mostmár „beletö­rődve” szorgalmasan és nagy hozzáértéssel végzik felada­taikat. Hogyan is kezdődött? 1973-ban nemcsak válogat­tunk, hanem Jászberényben 15 fő, Kálban pedig 20 fő fonta lécekre a zöld dohányt, amelyet a szárítókamrába raktak. Majd szárítás után lefonták és bálázták. Jászbe­rénybe hetenként, Kálba pe­dig naponta utaztak dolgo­zóink a szokatlan, fáradsá­gos munkára. El lehet kép­zelni, milyen megterhelés volt ez egy fonógépkezelőnek, vagy Jáva-szivar készítőnek, messze, távol a családtól, vagy napi 2 órai utazás zö- työgő autóbuszon. Azóta már ez a munka nagymértékben könnyült. Mostmár nem fon­ják a lécre a zöld dohányt, hanem tűsorkeretbe rakják, amely könnyű és egyszerű munka. A tulajdonképpeni váloga­tást a Kápolnai Dohánybe­váltóban végeztük 40 fővel. Asszonyainknak nem állt rá a kezük, nagyon nehezen ta. nulták meg. Az egy órára eső 8 kg-s normát sem tudták teljesíteni, a tizedik eszten­dőben pedig már ez a nor­ma 30 kg óránként. Az ide­gesítő, nehéz munka mellett az utazás teljesen kimerítet­te dolgozóinkat. Ez kizárólag a Volán ér­deme volt, mert bérelt autó­busz címén, sorra küldte a leltárában lévő selejtjeit. Egy — másfél órás késés nem volt kiemelkedő ese­mény. Volt viszont egy olyan eset, hogy Eger—Kápolna között három autóbusszal tettük meg az utat és amed­dig jött a mentesítés, az árokban reggeliztünk. Ha be­le gondolok, azóta sem utaztam stopposként, mint akkor a mentesítő autóbu­szokért. Minden reggel a gyár elől indultunk, de előt­te nekem tájékozódnom kellett a benti dolgozókról, mert mellékesen még szivart is gyártottunk. A dolgozók beültek a buszba és a főnö­köt várták, hogy indulhas­sunk. Az egyik reggel, kb. a harmadik héten, indulás előtt üres az autóbusz, a dolgo­zók a porta előtt és közlik velem, hogy „a főnök utaz­hat, de ők nem!” Az augusztusi nyár ellené­re megfagyott a levegő, né­ma csend lett és én egy perc alatt legalább tíz évet öre­gedtem. (Ezt bizonyítja a ha­jam »színe is.) Sok gondolko­dásra nem volt idő, azt tud­tam, hogy a dolgozóknak igazuk van, mégis, a köte­lesség hajtja az embert. Kö­zöltem velük, hogy én fel­szállók az autóbuszra és ha egyedül is, de kimegyek vá­logatni, aki akar velem tarthat. 3—4 perces tanako­dás után megtelt a busz, el­indultunk és a Kőlyuktetőn „megálltunk” reggelizni. Ezt követte a stoppolás, új autó­busz, stb. Másnap döntött a vállalat vezetése, hogy a vá­logatást az Egri Dohánygyár­ban fogjuk végezni, a társ- vállalat ide szállítsa be a dohányt. Gyors szervezés, gépek költöztetése, válogató asztalok előteremtése, más­fél nap és azóta itt, a saját munkahelyünkön válogatunk. Természetesen a szárító tele­pi „zöld” munkák is meg­szűntek, csak a válogatást végeztük. A következő kérdés: mit fejlődtünk tízt év alatt? Aki tizedik éve állandóan végzi ezt a munkát, bizo­nyára pozitív választ adna erre, ha visszagondol az 1973-as állapotokra. A válo­gató asztalok folytonos ala­kítása, szitaszövettetővel el­látása, oldalfalainak lezárása, az onnan történő légelszívás mind a munkák könnyítését, a levegő szennyezettségének mérséklését szolgálják. Az anyagmozgatók munkájának könnyítéséhez, az építőipari lift, a csúszda, a rakodótér létrehozása, mind-mind hoz­zájárul. A dolgozókról törté­nő gondoskodás bizonyítékai; a munkaruha kihordási ide­jének csökkentése, kismama cipők biztosítása, tej, kávé és sok egyéb apró eszköz áll rendelkezésre. A nehéz fizi­kai munkát olymódon is el­ismeri a vállalat vezetése, hogy a válogatásnál 35—40 %-kal több bért kapnak, mint amikor szivart gyárta­nak. DH Az ez évre történő felké­szülés már februárban meg­kezdődött, amikoris á szivar­ágazati DH-akcióbizottság csak a témával foglalkozott. A sok hasznos javaslatot si­került megvalósítani és azok­kal is könnyíteni a munka­végzést. Ezévi feladatunk a mennyiséget illetően 5.30 tonna, ez megegyezik az el­múlt évivel. Minőség vonat­kozásában azonban növeked­tek az elvárások. Gondosabb, jobb munkával fokozni kell az export arányát, az előzőekben említett okok miatt. E cél érdekében a társvállalat úgynevezett „elő­válogatást” végez. A jobb anyagok I., majd a gyengéb­bek II. jelzéssel érkeznek. Normarendezésnél úgy alakí­tottuk a feladatokat, hogy a jobb anyagnál több idő jus­son a gondosabb munkára, a minél több export kitermelé­se érdekében. Jelentős fel­adat a dohánylevelek rende­zése olymódon, hogy a ko- csányvégek egy irányba le­gyenek rendezve, mert a to­vábbi feldolgozásnál szelete­lik a dohányleveleket és az alsórészt, ahol vastagabb a kocsány, kocsányozógépen dolgozzák fel fermentálás előtt. Ha tehát a levél csú­csai közé alsórész keveredik, akkor a dohány feldolgozása során sok lesz a nagyméretű kocsány a cigarettában, amely szabványszerűségben, de a fogyasztónál is gondot okoz. Komoly, lelkiismeretes munka szükséges annak a feladatnak a végrehajtásához is, hogy minden lehetséges levéllemezt megmentsünk „osztályárunak.” Előfordul, hogy a kocsány nem szárad ki kellő mértékig. Ekkor for­dul elő, hogy a dohánylevél alsó része romlani kezd, de a felső része egészséges. Ilyenkor többletmunkával le­vágják a romlott részt és a levél hegy-része még A-osz- tályban is hasznosítható. É cikk írásának időpontja a válogatás beindulása után két hét, de már most meg lehet állapítani, hogy a szá­razság következtében vastag durva levéllemezek termet­tek. Nem színeződnek eléggé, nehezen száríthatok. Éppen ezért kell komoly hangsúlyt fektetni a mind gondosabb munkára, hogy minél értéke­sebb osztályú anyagokat vá­logathassunk ki. Kiss Ferenc Mindennapi kenyerünk Ismét megtermett a kenyerünk. Talán ez természetesnek tűnő dolog, pedig ami mö­götte van, az sokkal összetettebb, gondolkodásra késztető. Amíg a szemből kenyér lesz, hosszú folyamat megy végbe, sok ember szervezett munkája, a biológia, a kémia, a technika vívmányainak összehangolt együttese való­sul meg benne. A kenyér csatája ez, amikor hatalmas kombájnok rohamozzák a búzatáb­lákat, hogy meghódítsák a dús kalászokat. A vezérkarok pontos ütem- és szállítási tervek alapján mozgatták a csapatokat, most is, melyet kiterjedt gépkocsipark támo­gatott. Mellettük állandó készenlétben voltak a szerelő-javító részlegek, hogy ne le­gyen vesztegetni való idő meghibásodás esetén. Ha mindezt látva valaki is visszagondol az évtizedekkel ezelőtti aratásra, nagyon kevés emlékezteti őt a korabeli képekre. Pedig az a legfontosabb nem változott: az aratás, a betakarítás legdöntőbb részese ma is az ember, úgy, mint valaha, egykoron, és így lesz a jövőben is. Igaz ma nem a kaszát suhogtató, verejtékező ember vág rendet, a sorok között, de emberpróbáló munka naphosszat ülni a kombájnokon, za­varmentesen megszervezni a betakarítás sokirányú folyamatát. Gondoskodni kell al­katrészekről, a szállításról, és a tárolásról. A földeken még a legmodernebb gépek is csak az emberi tudás, akarat, cselekvés nyomán működnek rendeltetésüknek megfele­lően. így hát a mai gépesített világunkban is az arató embernek jár ki a legmélyebb tisz­telet, legyen az növénytermelésben dolgozó paraszt, az ipari hátteret biztosító munkás, vagy a tudományt alkalmazó értelmiségi. A hazai mezőgazdaságnak világszerte jó híre van, bizonyítja ezt az idei aratás szervezettsége és az országos, valamint megyei jó ered­mények! A jövő azonban további eredményekben rejlik, melyek alapja, hogy a hírt, az el­ismerést csak jobb munkával vívhatják ki az üzemek. Bizonyára sokan elgondolkod­nak mit is jelent a jobb munka a mezőgazdaságban? A válasz kézenfekvő: többet ter­melni, de gazdaságosan, látva azt, hogy mi mennyibe kerül? Ezen keresztül pedig, hogy mit érdemes! És ez így igaz, hiszen az idei népgazdasági tervünk például a gabonatermelés gyors. 13 százalékos növekedésével számol. De ez még nem a teljes igazság, mert a jobb nem azonos a többlettel! Mert az önköltség is fokozott szerepet játszik abban meny­nyire versenyképes egy-egy termékünk a világpiacon. Márpedig a mezőgazdasági ex­port eredményessége döntő tényező az ország külkereskedelmi mérlegében és ezen keresztül egyensúlyi helyzetünk javításában. Ismét megtermett a kenyerünk. Talán ez természetesnek tűnő dolog, pedig ami mö­götte van, az sokkal összetettebb, gondolkodásra késztető. Mert valóban nagy kincsünk a búza és ezen keresztül a kenyér, melyet szeretünk és ízét, illatát és zamatét nap mint nap élvezzük. Köszönet az új kenyérért, mindazoknak, akik részesei... Mentusz Károly A termelés és gazdálkodás I. félévben elért tényleges adatai július hónapban — a kéthetes nyári nagykar­bantartás miatti leállás kö­vetkeztében — lényegesen nem módosultak. A termelés készáru tekin­tetében mennyiségileg prog­ram szerint alakult. Filteres cigarettából 15,5 milliós a programhoz viszo­nyított túlgyártás. A szivartermelés is a programnak megfelelő, jú­lius 26-ig — a Hevesi do­hányválogatás megkezdéséig — 2 millió db szivart kész­áruzott az ágazat. Így a termelés naturális mutatói cigarettából 100,4 szivarból pedig 100,1%-os teljesítést mutatnak az I— VII. havi programhoz viszo­nyítva A cigaretta-termékszerke­zet első félévben jelentke­zett kedvezőtlen eltolódásán július hónapban sem sike­rült változtatni. A három licenc cigaretta termelési lemaradása így az elmúlt hónap végére. 64 mil­lió darabra növekedett, míg Fecskéből 40, Helikon cigarettából 11 millió db a programhoz viszonyított le­maradásunk. Túlgyártásban vagyunk viszont F. Symphoniából 45, Románcból 63, és Ulti ciga­rettából 10 millió db-bal. Termelési érték tekinte­tében azonban az elmaradt termékek 36,2 millió forintot jelentenek, míg túlgyártás- sal csak 16,7 millió forintot tudtunk pótolni. így vég­eredményben az értékbeni lemaradás megközelíti húsz millió forintot (19,5). Gazdasági mutatónk ennek következtében 3,3%-kal ma­rad el a programban meg­határozottól. Arányaiban hasonlóan nö­vekedett a nyereség tervtől való elmaradása is, noha már az I. félévben is szá­mottevő volt. Lapunk előző havi számában arról ad­tunk hírt, hogy várhatóan 51—52 millió forint lesz az I. féléves nyereségünk. A mérleg július közepére ké­szült el, s ennek adatai igen kedvezőtlenek, főleg ami a nyereséget illeti. 43,8 millió forint nyereséget mutat az I. félévi mérleg! A gyárt­mányok tervezett eredmény­tartalmával és a program szerinti értékesítéssel szá­molva 48,6 millió forint nye­reséget kellett volna az I. félévben elérnünk. Az eredményeltérés főbb okai: — A licenc cigaretták termelése és értékesítése — anyaghiány miatt — az I. félévben nem érte el a program szerinti mennyisé­get. — Ez — a mennyiségileg más termékekkel való pót­lás ellenére — 6,2 millió fo­rint nyereség-kiesést ered­ményezett. — Féléves szinten a do­hány-'tonnaegységár (a ma­gas induló ár miatt) a ter­vezett felett alakult, ennek eredménycsökkentő hatása 2,5 millió forint. i— A fix költségek 2 millió forinttal meghaladták a ter­vezettet. — A második negyedévben a nem értünk el dohány­megtakarítást, sőt jelentős bedolgozás jelentkezett. Ezeket a kedvezőtlen ha­tásokat más. eredménynöve­lő tényezők nem tudták kompenzálni, csak mérsékel­ni. Lényegében ez a helyzet stabilizálódott — sőt kissé romlott — júliusban is. To­vább nőtt a lemaradás a li­cenc cigaretták termeléséből és értékesítéséből. Ez ked­vezőtlen mind a termelési érték, mind pedig a nyere­ség szempontjából. Július­ban sem sikerült megszün­tetni a bedolgozást dohány­ból, a termelés 2 hete alatt 1,5 torma bedolgozásunk volt. Anyagellátás terén gondo­kat okoz a tőkés import­anyag beszerzés. Lapzártáig nem kaptunk engedélyt több olyan importanyag beszer­zésre, amelyek a licenc ci­garettához szükségesek. így nyereségalakulásunk javulá­sára még augusztusban sem számíthatunk. Ez bőrgazdál­kodási szempontból is ko­moly problémát vet fel, te­kintve, hogy a tervezett 2,2 %-os bértartalékunkból a július közepén megjelent szabályozó módosítás miatt csak 1 %-Ot használhatunk fel ez évben. így az elmara­dó 1,2 %-ot nyereségnöve­léssel kellene fedezni, ellen­kező esetben magas béradó fizetésére számíthatunk, amelj tovább csökkenti (az ugyan­csak évközi szabályozó mó­dosítások miatt) megcsap­panó fejlesztési alapunkat Tehát a nyereségterv telje­sítéséhez, sőt túlteijesítésé­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents