Egri Dohánygyár, 1982 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1982-00-01 / 4. szám

AZ EGRI DOHÁNYGYÁR LAPJA XI. évfolyam, 4. szám ARA: 1,80 FORINT 1982. április hó Újítók tanácskozása A Szakszervézetek Orszá­gos Tanácsa és az Országos Találmányi Hivatal 1982. május 15-én megrendezi az Újítók és Feltalálók V. Or­szágos Tanácskozását. E ta­nácskozás állásfoglalása alapján lesz kialakítva az újítómozgalom továbbfej­lesztésének középtávú prog­ramja, mely egyik fontos eleme lesz gazdasági tovább­fejlődésünk feltételrend­szerének. Az Országos Tanácskozás­ra való felkészülés jegyében tartottak vállalatunknál március 5-én az újítók vál­lalati tanácskozást. Bódi Lászlómé SZB titkár megnyitója után dr. Domán László igazgató beszámoló­jában kitért az elmúlt idő­szak tényadataira. Vállalatunknál az újító­mozgalom jól működik, bi­zonyítják ezt az elért ered­mények. Az V. ötéves terv során évente átlagosan 100 újítást adtak be, az elért gaadasági eredmény megha­ladta a 6 millió forintot. Az iparágon belül meghirdetett újítási versenyben rendsze­resen I—II. helyezést értünk el. A vállalati önállóság el­ső évében 99 újítást adtak be. a gazdasági eredmény megduplázódott, meghaladta a 12 millió forintot. 1881- b«i 431 eaer forintot fizet­tünk ki újítási díjként. Igen jelentős a munkavédelmi újítások száma, évente 18— S3 között mozog. Az újítási tevékenység eredményeként saámtalan műszaki problé­mát oldottunk meg. bár a megoldások műszaki színvo­nala nem minden esetben érte el az eredetileg terve­zettet. A újítás lehetőséget bizto­sit az alkotó kezdemánye- aésre, de meg kell állapíta­nunk, hogy lehetőségeinket még messze nem használtuk ki. Az újítás az alkotó ember számára módot nyújt lénye­gesen nagyobb differenciá­lásra. Egyértelmű, hogy ma jobban kell építeni az em­beri tudásra, kibontakoztat­va az embereik tudásvágyát. Sokunk meggyőződésére, hogy a mai lehetőségeink tó- használásával ebben az or­szágban, vállalatunknál minden beruházás nélkül a vállalati eredményt kétsze­resére lehetne növelni. Sok a veszteségtényező, a fele­lőtlenség, a nemtörődömség. Ezt az óriási potenciális le­hetőséget fokozottabban ki lehet használni, mint koráb­ban. Ha megnézzük az általunk gyártott cigaretták anyagfel- használásási mutatóit meg­állapíthatjuk, hogy a nem­zetközi mércétől nagyon el vagyunk maradva. Nagyon fontos felismer­nünk azt, hogy a szocialista építés eddigi szakaszában Dr. Domán László átadja a jutalmat Pelyhe Miklósnak kialakult anyagi értékrend- szerünket kell megváltoztat­ni, hogy előbbre lépjünk. Nagyobb hangsúlyt kell kapnia a differenciálásnak. Az újításokkal összefüg­gésben külön szólt igazgató elvtárs a fiatalokról. Válla­latunknál és más válala tok­nál is megfigyelhető, hogy tehetséges, alkotásra kész fiatalok egy része csak lé­zeng, nem találják meg he­lyüket, feleslegesnek érzik magukat. Ezek a fiatalok, az újító mozgalomba való be­kapcsolódással hasenálják ki fiatalos lendületüket, bizo­nyítsák be, hogy tudásukat érvényesíteni tudják. Az újítással egyéb okokból fog­lalkozók mellett, elmondták véleményüket, javaslataikat a vállalati szakszervezet, a KISZ szervezet a gépipari, és az Élelmiszeripari Tudo­mányos Egyesület valamint a Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság képvise­lői is. A javaslatok összeg­zése, a válaszadás után a tanácskozás résztvevői Báto- ri Tibor aranyjelvényes újí­tót választották meg az or­szágos tanácskozásra kül­döttként, aki — ha szót kap — tolmácsolni fogja az el­hangzott észrevételeket, problémákat, javaslatokat. ái munka,mint az öröm forrása Az ember születésétől haláláig állandó jelleggel valamifajta tevékenységet végez. A megszületett gyermek e tevékenység, ha tetszik, „munka” árán fejlődik, gyarapodik a család, a szűkebb környezet és mindnyá­junk örömére. A gyermek fejlődésének minőségi jel­lemzői: az önálló mozgÓLs, az önálló táplál­kozás, a beszéd, mind-mind szívós munka eredményeként alakulnak ki. Más értelemben az emberi tevékenység, a munka a társadalom és benne az egyén fejlődésének kizárólagos alapja és fedezeti forrása. A munka tehát természetes vele­járója az emberi életnek. Ennek felismerése alapján juthatunk el odúig. hogy a szükségszerű munkavégzést úgy szervezzük meg saját magunk és kör­nyezetünk számára, hogy egyúttal a mun­kavégzés örömforrást is jelentsen. Ehhez minden munkát végző embernek érezni kell tevékenysége jelentőségét, tudnia kell az általa végzett munka célját, értel­mét, e munkavégzés hatását az egész ter­melő, ha tetszik vállalati folyamatra. Ilyen értelemben az e fajta munkavég­zés értékalkotó kell, hogy legyen, valami­lyen olyan új érték kialakulásához keli, hogy hozzájáruljon, amely a társadalom­ban élő emberek szükségleteit elégíti ki. A szervezett társadalmi viszonyok kö­zött, így a fejlett szocialista társadalom építésének során is, az egyéni alkotó mun­ka mellett egyre inkább kibontakozik a munka kolektív jellege, amely a társadal­mi, illetve ezen belül a vállalati munka- megosztáson alapul. Ha szervezett, értékalkotó és kollektiv munkáról beszélünk, akkor emögött min­dig ott találjuk a munka megszervezőit, j irányítóit, a vezetőket. A vezetők azok, akik a munkát végző i ember tevékenységét irányítják, meghatá- ! rozzák a mindennapi, vagy hosszabb távú! feladatokat és ezzel a tevékenységgel pár­huzamosan biztosítják a munkavégzés fel­tételeit is. Ahhoz, hogy a munka valóban örömet je- ' lentsen az előzőekben felsoroltakon túl j fontos, hogy a munkavégzés feltételei meg- t felelőek legyenek. Ennek ténye egyedüli | minősítési alapja a vezetők munkavégzésé- j nek. A megfelelő anyagellátás, a megfelelő J állapotú gép, a jó munkakörülmény és a < jó munkahelyi közérzet és feltételrendszer < összefüggő elemei és bármelyikük hiánya i alkalmas arra, hogy a munkavégzés során' feszültségek, konfliktusok keletkezzenek, amelyek elsősorban a munkát végző embe- J rek idegállapotát befolyásolják. Mindebből következik, hogy mindnyá- { junk közös ügye az értelmes, céltudatos, értékalkotó munka feltételeinek biztosítása < és ezen keresztül azoknak az anyagi ala­poknak a megteremtésére, amely a munka­végzés alapján történő anyagi juttatások j növekvő színvonalú biztosításának forrása lehet vállalati és népgazdasági szinten is. Dolgoznunk kell, dolgoznunk érdemes és j ha ezen felismerések mellett örömet is ta- | lálunk a munkában, akkor az emberi lét \ egyik alapvető célját saját magunk és 1 mindnyájunk érdekében teljesíteni tudjuk. ; dr. Domán László igazgató Az önálló vállalati gazdálkodás többek között a piac­hoz. a fogyasztáshoz való gyorsabb alkalmazkodást is je­lenti. Eves cigarettatermelési tervünkben 7,1 milliárd daxab cigaretta termelése szerepel. Ez a mennyiség 16 féle ál­landó termékből tevődik össze. A termelés negyedéves — és azon belül havi — prog­ramozásánál nagyon sok szempontra kell figyelemmel lenni. Ezek közül első helyen áll a vásárlók igényeinek kielégítése, ez maga mögé szorít minden más szempontot. A termelés zavartalanságának, normális ütemességének biztosítása megköveteli, hogy a különböző alap és segéd­anyagok a programnak megfelelően időben és mennyiség­ben álljanak rendekezésre. újító számára csak olyan környezet az elfogadható, melyet az alkotó vezetés te­remt. Alkotó vezetőnek azt kell tekinteni, aki fekarolja, támogatja, az alkotó embe­reket, elősegíti, az alkotások megvalósulását. A következőkben igazgató elvtárs ismertette az 1981. évi újítási verseny eredmé­nyeit, és a helyezetteknek jutalmat adott át Az egyéni újítási verseny végsered mé- i nye: 1. hely Liptai Tibor 2. hely Czeglédi László 3. hely Markovié« Gyula A Sizocialista brigádok versenyében az élen az alábbi sorrend alakult ki: 1. hely „60. évforduló” Szocialista Brigád 2. hely Dobó István Szo­cialista Brigád 3. hely Termelésirányítási Komplex Szocialista Brigád Az újítási hónapban be­adott újítások által elért eredmények alapján kiala­kult sorrend: 1. hely Pelyhe Miklós 2. hely Vincze István 3. hely Nagy József A szakvéleményezők és kalkulálók közül jutalom­ban részesült: Űjlaki Sándor, Bárány Tibor, Ürge László. Az eredményhirdetés utá­ni hozzászólások sorában, az újítók, szakvéleményezők, az Az anyagrendelést azonban sakkal előbb kell eszközölni, mint a termelésben arra szükség van, hiszen a szállí­tási idő gyakran elég hosszú, főleg az importanyagok vo­natkozásában. Ugyanakkor a megrende­lendő mennyiségnél sem le­hetnek nagyvonalúak az anyaggazdálkodók, mert a készletérték negyedévenkénti ellenőrzése és a raktárhiány nem teszi lehetővé nagyobb biztonsági készletek tartását. Így aztán — a termelésben dolgozó munkairányítók sza­vaival élve — több termék­nél, illetve anyagnál borotva­élen táncolunk, és a produk­ció nem mindig sikeres. Sok az átállás, a kapkodás, ami pedig nem használ sem a tel­jesítménynek, sem a minő­ségnek, sem pedig a selejt- csökkentésnek. Véleményük szerint, ha a programkészítők jobban át­gondolnák a dolgot, keve­sebb probléma lenne. Ez minden bizonnyal így igaz, de még a negyedéves program elkészítésénél sem lehet sok dolgot előre látni. Nem számolunk azzal, hogy a szállítók nem, vagy csak késve teljesítik kötelezett­ségüket, pedig olykor ez is előfordul. Volt olyan eset is, amikor a külföldről érkező szállító vagon „elveszett”. Az osztrákok állították (ké­sőbb ki is derült hogy nekik volt igazuk), hogy a vagon átjött ‘ a határon, a MÁV peidig erősködött, hogy nem érkezett meg. Két-három nap késedelem és máris felborul a nehezen kialakított rend. És a fogyasztók sem min­dig a mi elképzeléseink — és a sok évi átlag — szerint füstölnek. Már pedig nekünk első­sorban ezt az igényt kell kielégíteni, és asszerint ter­melni. Ha nem ezt vesszük ala­pul, csak az eladatlan rak­tári készletet növeljük. Ezek a szempontok hatá­rozzák meg a II. negyedévi termelési program kialakí­tását is, amely mennyiségi­leg csak kismértékben 1,7‘Vo­kal (29 millió darabbal) ha­ladja meg az éves tervben erre az időszakra tervezett mennyiséget, de szerkezeti­leg igen jelentős az eltérés. A leglényegesebbeket em­lítve: F. Symphániából az eredeti program 85°/o-át (87 millió darabbal kevesebbet) termelünk. Növekszik viszont igen je­lentősen a Románc termelés 70%-kal, 280 millió darab­bal haladja meg a II. n. évi program a terv időarányos részét. Ebből a termékből valószínűleg 200 millió da­rabot lengyel exportra ter­melünk. Ami vállalatunkat igen kedvezőtlenül érinti, az a Helikon termelés nagyará­nyú visszaesése. Az eredeti­leg tervezett 110 millió he­lyett csak 61 millió db.ot termelünk, mert ettől több­re nincs kereslet. Nagyon fontos, hogy e termékünk minőségét megőrizzük, sőt ha lehet fokozzuk, mert nyereség szempontjából nagy kiesést jelent, ha to­vábbra is így csökken a He­likon iránti kereslet. A Marlboro továbbra is népszerű és keresett cigaret­tánk, ebből 10 millió db_bal termelünk többet, mint ere­detileg terveztük. Kedvező számunkra, hogy hamar megkedvelték és egy­re jobban keresik másik új licenc termékünket, a Mul­tifiltert. Ebből 30 milliót terveztünk gyártani, most 10 millió db_ra módosítottuk a II. n. évi programot és reméljük, hogy további kereslet-növekedéssel szá­molhatunk e termékünknél. Az 1982. január 1-től már­cius 20_ig szóló belföldi for­galom-jelentés sajnos nem túl örömteli. Az összes fil­teres cigaretta forgalma a bázishoz viszonyítva ugyan l,4°/0-kal emelkedett, de ezen belül egyetlen olyan termék forgalma sem nőtt, sőt még csak nem is stag­nál, amelyet mi is gyártunk. Ilyen fogyasztás-visszaesés máskor is jelentkezett a fo­gyasztói áremelkedés után, de most ezt közvetlenül ér­zékeljük. Amit tehetünk az, hogy minden eddigit meg­haladó figyelmet fordítunk a minőségre. A fogyasztó többet fizet, tehát joggal vár el kifogás­talan minőséget. Már egy kihullott végű cigaretta is elég, hogy bosszúságot okoz­zon. Ha többször ismétlőd­nek a kisebb hibák, a vevő eláll vásárlási szándékától, keres más terméket, aminek vagy az ára vagy minősége — vagy mindkettő — job­ban megfelel számára. Ez pedig azt jelenti, hogy az eladatlan termék raktáron marad, aminek végső kiha­tását a zsebünkön, az elma­radt nyereségen és a kisebb kereseten személy szerint fogjuk érzékelni. Ezért olyan fontos, hogy termelésünk minden szem­pontból fogyasztás-, piac­centrikus legyen. — Bárdos né dr. —

Next

/
Thumbnails
Contents