Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám

FEGYVERREL A KÉZBEN A népi hatalom védelmében A munkásőrség a fegyve­res erők napján ünnepelte megalakulásának 25. évfor­dulóját. Ez alkalomból fel- . kerestük vállalatunk mun­kásőreit, hogy elbeszélges­sünk velük munkájukról és sok sikert kívánjunk továb­bi tevékenységükhöz. A munkásőrséget a Ma­gyar Forradalmi Munkás— Paraszt Kormány hozta lét­re 1957 elején a népi hata­lom védelmére. Az önkénte­sekből álló szervezet a rend­őrséggel karöltve látja el az állam belső védelmét. — Kik lehetnek a tagjai? — kérdezem Kövecsi János munkásőrparancsnokot, ciga­rettagyártó műszerészt. — Minden magyar állam­polgár. nő és férfi tagja le­het. Természetesen munka­helyi és egyéb javaslatok alapján nyerhetnek felvételt. — Szükséges-e párttagnak lenni ahhoz, hogy valaki munkásőr legyen? — Nincs ilyen feltétel. En­nek ellenére sokan belépnek a pártba is, hiszen ehhez a feladathoz bizonyos eszmei elkötelezettség is kell. Más­képp nem lehet szívesen csi­nálni. — Mennyi szolgálati időt töltenek le a munkásőrök egy évben? — Egy hét szolgálatot kell adniuk évente. Ezt ma már egyhuzamban töltik le. A parancsnokok többet. Átla­gosan 200 óra társadalmi munkát végeznek. — Mi a munkásőrök fel­adata békeidőben és mi vol­na egy esetleges háború ese­tén? — teszem fel a kérdést Kácsor János cigarettagyártó műszerésznek. . — Békében a munkásőrsé­gen és a pártbizottságon adunk őrséget. De mozgósít­hatnak egy esetleges ellen- forradalmi felkelés, diver- záns csoportok leverésére, vagy a rendőrség is kérhet tőlünk segítséget. Egy eset­leges háborúban a különbö­ző objektumok (üzemek, köz­épületek stb.) megvédése a feladat, hiszen a katonaság ilyenkor a frontra vonul. — Milyen kiképzésben vesznek részt? — a kérdés­re Nohóczki István tmk- lakatos válaszol. — A képzési anyag nagy­jából megegyezik a honvéd­ség kiképzési anyagával. Ugyanúgy van tantermi-el­méleti, és gyakorlati foglal­kozás. A lövészet, vegyvédelmi és alaki képzés mellett po­litikai foglalkozásokon is részt veszünk. Tegnap éppen löki képzé­sen voltam. — Miért vállalják ezt a sok plusz munkát? — Én politikai meggyőző­désből teszem és úgy gondo­lom a többi társam is, Szí­vünkön viseljük a haza és embertársaink sorsát. Min­den erőnkkel ezek megvédé­sére törekednénk, ha el­lenséggel kellene szembe- szállnunk. — Van-e utánpótlás? Je­lentkeznek-e a fiatalok mun­kásőrnek? — Mindig van jelentkező. A leszerelt öregek helyé­re a nagyobb vállalatoktól jönnek a fiatalok. Ilyen és ehhez hasonló el­hivatottság vezérli azokat az embereket is, akik már 20— 25 éve végzik pontosan, lel­kiismeretesen a rájuk sza­bott plusz feladatokat. De ugyanez a megszállottság ve­zérli a most jelentkezett fia­talokat is. Álljon itt példa­ként a dohánygyári mun­kásőrök neve: Bodnár Ber- nát, Budai István, Csiffári Tamás, Jászi Gusztáv, Ká­csor János, Kövecsi János, Nakóczki István, Ruby Ist­ván, Szécsi Istvánná és Vo- na János. Kívánunk nekik erőt, egészséget további munká­jukhoz. T. S. Hz MSZBf- tagcsoport munkájáról A Magyar Szovjet Baráti Társaság munkájáról, ter­veiről beszélgettünk Szarvas Györgynével az MSZBT üze­mi csoportja elnökével. Szarvasné elmondta, hogy az Egri Dohánygyárban az MSZBT-munka már szép múltra és hagyományokra tekinthet vissza. Ez év ele­jén központi helyre került munkánkban az SZKP XXVI. kongresszusa tisztele­tére indított vállalati mun­kaverseny a „Kongresszusi hét” szervezésében való ak­tív részvétel. A hagyományok ápolása szintén programunkban van. így egy-egy brigád vagy üzemrész, vagy a gyár kol­lektíváját képviselő dolgo­zók igazi barátként és tisz­telőként emlékeznek meg azokról, akik a legtöbbet, az életüket áldozták az embe­riség szabadságáért. Lenin születésének évfor­dulóján például a filtergyár­tási Lenin szocialista brigád rendez ünnepi ' brigádgyű­lést, ahová a többi szocialis­ta brigádok képviselőit is meghívják. Ugyancsak kol­lektív módon helyezik el a kegyelet virágait a Lenin- szobornál, a Szovjet Hősök emlékműveinél, április 4-én és november 7-én. Megem­lékezünk a Szovjet Hadsereg napjáról, de még sorolhat­nám ezeket. Szoros együttműködést alakítottunk ki az egri vál­lalatoknál működő MSZBT üzemi csoportokkal is. A városunkba látogató szovjet turistákkal minden évben rendeztünk egy bará­ti találkozót. Ez évben er­re most októberben kerül majd sor. De igen szép eredménye­ket értünk el a szovjet saj­tótermékek terjesztésében, megyei viszonylatban is a legjobbak között vagyunk. Minden szocialista brigád előfizetett a Fáklya, a Szov­jetunió és a Lányok, Asszo­nyok c. folyóiratra — igaz ez a munkaverseny-felelős jó szervezőmunkáját is dicséri. Az emberek szívesen ol­vassák ezeket a szép kiállí­tású képes lapokat, mert sok információt szerezhetnek be­lőle a szovjet emberek éle­téről, eredményeiről és gond­jairól. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy a szocialista brigádoknak a nyilvánosság előtt megköszönjem azt, hogy mindig érdeklődéssel és ak­tívan vesznek részt azokon a rendezvényeken, amelye­ket az MSZBT szervez akár itt a gyárban, akár máshol a városban. Bármilyen rendezvény van 15—20 fős kis csapat mind­járt összejön, bármilyen fá­rasztó is volt a napi mun­ka. Egy negatívumról is szól­nom kell, eddig nem sike­rült megszerveznünk az orosz nyelvtanfolyam bein­dítását, mert nem volt elég jelentkező. Pedig 10 fő ese­tén a főiskola már biztosíta­na orosz nyelvszakos tanárt. Jó volna élni ezzel a le­hetőséggel, s ezt nem azért mondom, mert ezzel a mi munkatervünk minden pont­ja teljesítve lenne, hanem mert idegen nyelvet ismer­ni mindenkinek hasznos lehet. Ma már annyi ember utazik minden felé, biztosan hasznát tudná venni idegen nyelvtudásának. Tervezzük még — és most, hogy már van jól működő új autóbusza a vállalatnak — a Szovjet Kultúra Házá­nak megtekintését egy bu­dapesti kirándulás keretében. Tulajdonképpen nem olyan rendkívül nagy dolgokra tö­rekszünk. Úgy vélem, ne­künk nem is kell különö­sebb akciót indítani, hiszen ezer szál szövi és köti össze a szovjet és a magyar nép életét. A barátságot kívánjuk fenntartani és erősíteni — ez a legfőbb célkitűzésünk. — B M — Szovjetunió Nemrégiben a szocialista országokból érkezett újság­írók egy csoportjával meg­tekintettük a Taskent-kör- nyéki Csircsik folyó vízerő­műveit. A folyó, amely kes­keny szorosokon át fut le a Tien San magas csúcsai­ról, és csupán Taskent alatt szelídül meg, mindössze 155 kilométer hosszú, meglehető­sen sekély, mégis 18 vízerő­mű turbináit hajtja. Az erő­művek viszonylag kis telje­sítményűek — csak a csar­vaki erőműé éri el a 600 ezer kilowattot —, ennek el­lenére összesen több mint egymillió kilowatt energiát termelnek, kétszer annyit, mint a Dnyeprogesz erőmű. Az erőműlépcső első tag­ja — a vozszujki — még 1926-ban épült. Mai szem­mel nézve meglehetősen kis méretű, pedig ez gyújtott először fényt a falvakban, adott áramot Taskentnek, és tette lehetővé több tucat Barátaink életéből hektár föld öntözését. Mind­ez azt igazolta, hogy a Csir­csik energiáját még jobban ki kell használni. Így a fo­lyócskán sorra épültek erő­művek. A legutolsók — a hodzsikenti és a csarvaki — már a X. ötéves terv (1976 —1980) idején készültek el. A csarvaki erőmű egye­dülálló a maga nemében, építése során a legújabb tu­dományos és műszaki ered­ményeket hasznosították. Gátrendszere, amely 168 mé­ter magasra emelkedik a Tien-San hegyláncai között, és 2 milliárd köbméteres víztározót képez, nem vas­betonból, hanem a helyszí­Az elsők közt léptek be 25 évvel ezelőtt... A párt az évek során nagymértékben felduzzadt, több százezer olyan, a kommunista politikával szimpatizáló embereket is soraikba fogadott, akik valójában nem tar­toztak a munkásosztály forradalmi élcsapatához. 1955-ben mindinkább erősödött a jobboldali nyomás a pártra, a Rákosi-klikk személyes pozícióihoz való gör. esős ragaszkodás és szektáns kötöttsége következtében képtelen volt a tömegeket maga mögé állítani. Ilyen körülmények között került sor 1956. október 23- án az ellenforradalmi tüntetésre, ami fegyveres harcba ment át. Az ellenforradalom fő erőit a különböző búr. zsoá és fasiszta csoportok alkották. A pártot a revizio­nisták árulása megbénította. A párt forradalmi szárnyá­nak nem volt ideje addig az egységes tömbbé kovácso- lódásra, és a revizionizmussal való leszámolásra. Ez a rövid idő próbára tette az embereket. Min­denkinek számot kellett vet­nie saját magával, gondol­kodásával. A hangadóik könnyén megtévesztették az embereket és sodorták ma­gukkal őket. Ebben a nehéz időszakban lettek tagjai a pártnak vál­lalatunktól: Petrucz Ilona, Somlai József és Zalai Kál­mán elvtársak. Velük be­szélgettem, az akkori és az­óta, eltelt időről. Petrucz Ilona fiatal lány volt akkor, munkatársai rendkívül komolynak is­merték meg, javasolták ne­ki: lépjen be a pártba. így lett 1955-ben tagjelölt. Ka­pott feladatokat, azt igye­kezett legjobb tudása sze­rint ellátni. Aztán jötték az ellenforradalmi események. Nem értette az egészet. Hir­telen miért változott meg minden? Miért bántják egy­mást az emberek? 'Miért van ez az egész? Most visszatekintve úgy ítéli meg az eseményeket, hogy nemcsak ő előtte áll­tak a „miértek”, hanem na­gyon sokan voltak így, de az emberek sodródtak, nem tudták mit csináljanak, fél­tek. A többség csendes szemlélője volt az események­nek. Ezt azzal is magyaráz­ta, hogy a gazdasági és po­litikai vezetők szép szóval meg tudták győzni az em­bereket. A konszolidáció után meg­kezdődött a párt újjászer­vezése. öt is, mint tagjelöl­tet megkérdezték fenntart­ja-e párttagsági kérelmét. Igent mondott. A párttagom kát komoly feladatokkal bízták meg. Pár év eltelté­vel tagja lett a pártvezető­ségnek is, jelenleg is tagja a III. alapszervezet vezető­ségének. Véleményét így summázta: „Akik akkor hangadók voltak, rájöhet­tek — és rá is jöttek —, hogy ez a társadalmi rend­szer az ő javukat szolgálja. Somlai József már nem lehetett „csendes szemlélő­je” az eseményeknek. Tűz­oltóparancsnok volt és fel­adata a tűz- és vagyonvé­delem. Nem volt akkor még párt­tag, de a politikai esemé­nyeket figyelemmel kísérte, rendszeres újságolvasó volt, és ma is az. 1956 tavaszán éles hangú kritikák jelentek meg az újságokban a párt munkájá­val kapcsolatban — emlék­szik vissza Somlai elvtárs. Ennek hatása abban jelent­kezett, hogy észrevehetően lazult a fegyelem. Ez azt jelentette, hogy nagyobb fi­gyelemmel kellett a munkát végezni. A vállalati tűzoltó­ság mellett ekkor már tár- tadalmi tűzoltóság is tevé­kenykedett, 1956. október 23. és no­vember 4. között volt egy­két „izgalmas” pillanata is. Például, amikor az úgyne­vezett „ózdi különítmény” 15—20 fős fegyveresei fel­keresték a gyárat. Fegyvert kerestek. Ö nyitott nekik kaput, A tűzöl tó-egyenruhá­ján rögtön szemet szúrt ne­kik a vörös csillag, le is tépték onnan. Nehéz volt nekik megmagyarázni, hogy a gyár vagyonvédelme min­denkinek egyformán érde­ke. Végül is körülnéztek, fegyvert nem találtak, így elmentek. Komoly meggyőzés kel­lett ahhoz is, amikor az egyik ellenforradalmi cso­port Eger konszolidációjá­nak előestéjén ellenállást szervezett a szovjet csapa- tók ellen. Ostromállapoti hangulat volt. Az emberek féltették családjukat, senki sem akart bentmaradni a gyár védelmére. Sikerült meggyőzni az embereket és együtt maradt a csapat. Ez csak egy-két kiragadott epi­zód, az ember igyekszik a rossz emlékeket kitörölni az emlékezetéből, — mondja Somlai elvtárs. Ezek az események döb­bentették rá arra,, hogy mit akarnak visszahozni a régi rend képviselői. A párt új­jászervezésekor elsők kö­zött jelentkezett a párt tag­jainak sorába. Személyes példamutatásáért bizalmi­nak választották, ezt a tiszt­séget azóta folyamatosan el­látja. Azt, hogy feladatát jól látja el' bizonyítja, hogy a Belügyminisztérium a Fegy­veres Erők Napja alkalmá­ból a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa által alapított Kiváló Társadalmi Munkáért érmet adomá­nyozta. Zalai Kálmán 25 évvel ezelőtt Sopronhorpácson a Növénynemesítő és Kutató Intézetnél dolgozott. Az ot­tani körülményekre az volt jellemző, hogy igen sokan éltek ott olyan emberek, akik idegennek számítottak. A kutatóintézetnél Pestről, Sopronból és a környező te­lepülésekről odahelyezett emberek dolgoztak. A kutatóintézet felada­tát képezte például a tsz megszervezése is, így a ku­tató vezetői, párttagjai, tag­jelöltjei jártak szervezni, agitálni. Nem volt ez akkor népszerű feladat — emlék­szik vissza Zalai elvtárs. Ő 1955-től volt tagjelölt, ezekben a munkákban aktí­van részt vett. Az októberi események hatására a volt katona- és rendőrtisztek gyorsan fel­éledtek és kezükbe vették az irányítást.' Első tényke­désük az volt, hogy a tsz-t feloszlatták. A vezetőket in- zultálták, a ' juttatásokat megvonták tőlük stb. Meg­alakult a helyi nemzetőrség, akik a pappal szövetkezve összeállították a „veszélyes emberek” listáját. Ezen a listán Zalai elvtárs is sze­repelt. Tervük az volt, hogy Sopronba viszik őket, de erre már nem kerülhetett sor. A párt újjászervezésekor ő is az elsők között lépett be' — nagy — nen található anyagokból épült. így 30—40 százalék­kal csökkentek az építési költségek és a határidőt is három évvel megrövidíthet­ték. A Szovjetunió vízienergia­forrásai meghaladják a vi­lág többi országának kész­leteit, de a folyók négyötö­de mentén gyéren lakottak a területek. Ezek a folyók nehezen megközelíthető és gazdaságilag még kevéssé hasznosított vidékeken ha­ladnak át. Ezért, ahol lehetsé. ges. még az olyan kis folyók Vizét is, mint a Csircsik felhasználják energiaterme­lésre. A Csircsiken épült erőműrendszer és a víztáro­zók nemcsak olcsó villamos energiát biztosítanak, ha­nem több millió hektár föld öntözését is lehetővé teszik, s így segítik a vidék arcu­latának átalakítását. Jó példa ez utóbbira Eu­rópa leghosszabb és legna­gyobb vízbőségű folyója, a Volga, s a folyó egyes sza­kaszain valamikor lehetetlen volt a hajózás. Azután egy sor vízerőmű épült rajta: az ivanovói, az uglicsi, a ri- biszki, majd a legújabb, a csebokszári. A Volga foko­zatosan bekapcsolódott a nagy víztározók rendszerébe, végig hajózhatóvá tették. A vízerőművek — az energia- termelés mellett — lehetővé tették több tucat város (köz­tük Moszkva) ivóvízellátásá­nak megjavítását, a Volga középső és alsó folyása men­tén lévő nagy területek ön­tözését, a víztározók mellett pedig üdülőközpontok, sza­natóriumok, turistaházak lé­tesítését. Az erőművek beruházási költségei általában gyorsan megtérülnek. így az Anga- rán (Kelet-Szibéria) 1961- től üzemelő bratszki vízerő­mű eddigi összteljesítményé­nek értéke már több mint ötszöröse, a Jenyiszejen épült és 1967-től üzemelő krasz- nojarsaki vízerőműé pedig háromszorosa a beruházási költségeknek. A vízerőműveknek a ter­melékenység és a munkakö­rülmények tekintetében is különleges helye van az energetikában. A Csircsik erőművei közül például több mint egy tucatot mindössze négy diszpécser irányít. A Csarbakon, a Nureken és más helyi folyókon mű­ködő vízerőművek tapaszta­latai segítették a Narin fo­lyón felépült nagy teljesít­ményű toktoguli erőmű lét­rehozását is. A kirgiz ener­getika gyöngyszemét 3500 méter magas hegycsúcsok övezik, és nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy elkép­zeljük, milyen nehéz lehe­tett itt erőművet építeni. A Narinon 22 vízerőművet ter­veznek, és ,ezek elkészülte után az erőművi kapacitás itt több mint 30 milliárd kilowattóra lesz. Ilyen erőműrendszerek a Szovjetunió sok más helyi körzetében: Grúziában és Örményországban, Dagesz- tánban és Azerbajdzsánban, a Kái'pátokban és az Altaj- ban is működnek már. Az Uszty-Ilimszk-i és a szajano-susenszkojei erőmű­vek már a mostani ötéves tervben több milliárd kilo­wattóra elektromos energiát termelnek, az utóbbi tíz tur­binája egyenként 640 ezer Id - lowatt teljesítményű. Az Ä1- taj hegyvidékén megkezdő­dött a Csui-folyó energiájá­nak hasznosítása. Az Amúr mellékfolyóin, a BAM vas­útvonalhoz közel eső Burej és Zej folyókon ugyancsak egy sor erőmű épül a jövő­ben. Az utóbbi években kez­dődött a Léna és mellékfo­lyóinak hasznosítása is. Igaz, a magashegyi vízerő­művekről viszonylag ritkáb­ban írnak, a figyelem inkább Szibéria és a Távol-Kelet fe­lé fordul: itt igen nagy az olcsó vízienergia-tartalé'k — a Szovjetunió összes készle­teinek 80 százaléka. Bulgária A Cirill és Metód bolgár nemzeti könyvtár kézirattá­ra jelentős anyaggal gazda­godott a közelmúltban. Ezek egyike a Szredna Gora vidé­kéről származó, 1640-ben ke­letkezett kézirat, amelynek szerzője az etropolei Danail. A mű értékét növeli, hogy a Szredna Gora vidékéről eredő kéziratok között ez a legrégebbi. A Danail-féle archaikus típusú kéziratban megtalálták egy másik, is­meretlen nevű tudós eredeti stílusú írását is. A könyvtár legújabb szer­zeményei közé tartozik a pavlikéni tudós, Dimitre Carszki 1793-ból származó, „Beszédek és Csodák” című, 160 lapot tartalmazó írása; Rilszkinek, a XIX. század elejéről eredő zsoltárosköny- ve; valamint egy, a szentek életéről szőlő kis gyűjtemény, ugyancsak a XIX. századból. NDK Az NDK-ban az elmúlt félévben 425 millió márka kamatmentes hitelt kaptak az ifjú házasok. A kedvez­ményt 69 ezren élvezték. A hitelt főleg a lakáskörülmé­nyek javítására fordítják a fiatalok. A kamatmentes hi­tel összegéből gyermekenként ezer márkát elengednek. Az állam másfajta ked­vezményekben is részesíti a fiatalokat. Például rendel­kezésükre állnak a hétvégi üdülőközpontok, amelyekben ingyenesen sportolhatnak és pihenhetnek. Naumburgban 19 millió márka állami hoz­zájárulással és társadalmi segítséggel ifjúsági hotelt építettek fiatalok számára. Városon és falun egyaránt számos sportolási lehetőség áll a fiatalok rendelkezésére. Az idén 190 új sportlétesít­mény épült fel az országban. DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents