Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1981-12-01 / 12. szám
Kezdeményezés—igazodás Nem kevés az új elem gazdasági életünkben, és ez összefügg azzal, hogy alkalmazkodni igyekszünk fejlődésünk megváltozott belső és külső feltételeihez. Jó dolog, hogy az új kérdések, új módszerek felismerése, elemzése, az új útkeresés a párt és a kormány állandó törekvése is- Ezzel a magatartással igyekszik megfelelő irányba befolyásolni a gazdaság minden területét, szakembereit. Az utóbbi időben sok kritika érte a köz- gazdasági szabályozók gyakori változását, melyre éppen Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke adott választ a SZÖVOSZ IX. kongresszusán: „Ezekkel az észrevételekkel a kormány is egyetért — mondotta —, de kéri, hogy mindenki vegye figyelembe: a népgazdaságra ható tényezők egy része nem a mi kezünkben van, nem tőlünk függ. Az igazi baj egyébként az, hogy a gazdasági szabályozás nálunk inkább követi, mintsem megelőzi a folyamatokat.. Ez utóbbi megjegyzés egy általános kormányzati munkára és szemléletre utal, arra, hogy ma csak kellő kezdeményező erővel lehet megoldást találni a gazdálkodás problémáira és biztosítani a mindenoldalú fejlődést. Ebből a szemléletből pedig előrevivő intézkedések születnek, melyek, mint például legutóbb, új vállalkozási formákat: leányvállalatokat, társulásokat, kisszövetkezeteket hoznak létreA kormány ismeri fogadtatásuknak különböző megnyilvánulásait, az elismeréseket és a bírálatokat egyaránt. Az a véleménye, hogy akik, nemegyszer ideológiai köntösbe öltöztetve ellenzik az új vállalkozási formákat, azok nem veszik kellően figyelembe, hogy a szóban forgó új formák nagy része a szocialista vállalkozások új változatai. Ezek nem helyettesítik a nagyobb méretű vállalatokat, szövetkezeteket, hanem kiegészítik őket. Azt a veszélyt, hogy némelyek megpróbálnak visszaélni az új lehetőségekkel, reális dolognak ismeri a kormány, de szigorú ellenőrzéssel és más módon elhárítja ezeket a veszélyeket. Társadalmunk, gazdaságunk a megújulást tekinti fő feladatának, az igazodás alappillérének, amely boldogulásunk útját is jelenti. Űj teendőket, feladatokat jelent, a holnapért, a nehezebb feltételekhez való alkalmazkodásért. Az igazodás elkötelezettséget is jelent, a jobbért, a többért. VI- ötéves tervünk, amely „nyitott terv”, csak akkor valósítható meg, ha valóban tudunk alkalmazkodni azokhoz a folyton változó körüményekhez, melyeket az adott közgazdasági környezet diktál. Erre törekednek vállalataink, szövetkezeteink, mindazok a kezdeményező szakemberek, akik újat akarnak, éive a lehetőségekkel. Az MSZMP XII. kongresszusa által kijelölt gazdaságpolitika szellemében haladunk tovább, erősítve annak megvalósítását. Mentusz Károly Jelenünk és jövendőnk forrása A szabályozó rendszer 1982. évi változásáról A Magyar—Szovjet Baráti Társaság VII. országos értekezletének küldöttei már túl vannak az élménybeszámolók sokaságain, és a munkáshétköznapok forgatagában sok szeretettel gondolnak vissza a szívmelengető tanácskozásra, amely reálisan értékelte a baráti társaság elmúlt öt esztendejét, és meghatározta a következő évek tennivalóit. Volt miről számot adni a VII. országos értekezletnek, hiszen ha csak a számokat nézzük, 1976-tól napjainkig, 821-ről 1193-ra növekedett a tagcsoportok száma az országban. Megyénkben ez a szám 29 új tagcsoport alakulását mutatja. Egerben 22, Gyöngyösön 9, Hatvanban 8, a gyöngyösi járásban 13, az egri járásban 7, a hevesi járásban 8 és a füzesabonyi járásban 9 tagcsoportban folyik megyénkben rendszeres barátsági mozgalom. Mint köztudott, megyénk kereső lakosságának 51 százaléka az iparban dolgozik. Ez megmutatkozik a tagcsoportok elhelyezkedésében is, hiszen 33,3 százalékuk az ipar területéről szerveződött. A mezőgazdasági területről 26,6 százalék, míg a többi.területről 40,1 százalék. Különösen kedvező az, hogy az iskolák, tanintézetek aránya 20,1 százalék. Szervezeti és tartalmi szempontokból rendkívül jelentős az utóbbi öt év munkájában az, hogy megyénk valamennyi ipari szakmunkásképző intézete az MSZBT tagcsoportja lett. Örömmel lehet megállapítani, és így foglalt állást a megyei aktívaülés is, hogy az országos helyzethez hasonlóan, — tagcsoportjaink munkája egyre gazdagabb, színesebb lett. Űjabb és újabb formákkal színesítették tevékenységüket. Helyi és országos kiállítások, helyi és országos vetélkedőkön való részvétel, baráti találkozások, gyarapodó Szovjetunió-beli utazások fémjelezték az elmúlt öt esztendőt. A szovjet emberekkel, kollektívákkal kialakult kapcsolat a Csuvas Autonóm SZSZK és Heves megye, valamint Csebokszári és Eger város közötti kapcsolatok felvétele óta teljesedett ki. Az évek során nyolc MSZBT- tagcsoport alakított ki közvetlen, tartalmas kapcsolatot a testvéri, csuvas néppel,: az egri Finomszerelvénygyár, a csebokszári Aggregátgyár- ral, a gyöngyösi Egyesült Izzó, a csebokszári „Prompri- bor” Ipari Egyesüléssel, a Gagarin Hőerőmű a csebokszári Vízierőművel, a poroszlói „Magyar—Szovjet Barátság” Mg.Tsz. a csuvas „Gvardejec” kolhozzal, a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság a csebokszári Gyümölcstermelő Szovhozzal, a KISZÖV, MÉSZÖV TE- SZÖV közös tagcsoportjai pedig a csuvas Fogyasztási Szövetkezeti Központtal, a kompolti Kutató Intézet a Csuvas Állami Mezőgazdasági Kutató Állomással, a Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola a csebokszári „Jakovlev” Főiskolával. Ezek azélő kapcsolatok éveken át egyre szorosabbá váltak, a delegációcserék, • a tapasztalatszerzések kölcsönösen sokat adtak a barátsági munkához, a tagcsoportok tevékenységéhez. A sport- és kulturális csoportok cseréjén túl a párt-, állami és társadalmi szervezetek vezetőinek kölcsönös látogatásán túl sok hasznos tapasztalatot szereztek a városépítő, a szolgáltatóiparban dolgozó szakemberek is e baráti találkozókon. Az » Egerben meghonosított műemlékvédelem tapasztalatai alapján igyekeznek megmenteni a „Csuvas-tenger” kialakítása során víz alá kerülő, köztársasági székhely, Csebokszári régi, több száz éves értékes épületeit. A Finomszerelvény gyári, a dohánygyári és a Gagarin Hőerőműnél szerzett üzem- és munkaszervezés tapasztalatai alapján több csuvas üzemben módosítottak az eddig kialakult gyakorlaton. Az ötéves munkáról számot adó megyei aktívaértekezlet és a VII. országos értekezlet is reálisan értékelte a megtett utat a barátsági munkában. A népgazdaság általános helyzete, a kedvezőtlenebb feltételek olyan gazdaság- irányítást, szabályozómódo- sítást és pénzügyi gyakorlatot követelnek, amelyek a rosszabbodó körülmények között is biztosítják az ál- talánosi egyensúlykövetelmények teljesítését, a jövedelemképződés gyorsítását, a belső felhasználás, ésszerű keretek között tartását és a jövedelem állami központosításának legalább szinten tartását. Alapvető követelmény, hogy a hatékonyság javulásának, a szerkezet átalakulásának. a népgazdasági jövedelem növelésének, a külső egyensúly javulásának együttesen kell megvalósulnia. 1981-ben csak részben sikerült elérni, hogy az állami költségvetés részesedése a vállalati jövedelmekből növekedjék. Gyakorlatilag a fenti okok együttes hatására került sor ez év végén és a jövő év elején életbe lépő közgazda- sági szabályozó módosítására. A termelői árak változása A termelői árintézkedések közül az energiahordozók termelői árának 1981. november elsejei emelése a legjelentősebb. A kőolaj ára 12%-kal, a kőolajtermékek ára — a motorbenzin kivételével — az egyes termékek világpiaci árait figyelembe véve, differenciáltan emelkedik. A földgáz ára 15, a széné 10, a kokszé 5°/o-kal les2 magasabb, míg a villamos energia ára 9, a hőenergia 11%-kal nő. A személyszállítással kapcsolatos költségvetési támogatásokat mérsékli a helyközi munkába járással összefüggő bérletekhez nyújtott költségvetési kedvezmény megszüntetése. Eszerint a vasúti közlekedésben és a helyi autóbusz-közlekedésben a munkába j árasai' kapcsolatos bérletek ára 1982. január 1-től 25%-kal emelkedik. Az áremelkedés a dolgozók térítését nem érinti, a díjemelés a munkáltatót terheli. A termelői árintézkedések nyereségcsökkentő hatását a hatékonyság növelésével, a költségekkel való takarékosabb gazdálkodással kell ellensúlyozni! A jövedelemszabályozás Annak érdekében, hogy valósan nagyobb teljesítmények alapján lehessen jobban bért fejleszteni, ugyanakkor, hogy a bérfejlesztés feltételeinek változása ténylegesen nagyobb nyereség elérésére késztesse a vállalatokat, 1982. január 1-től megváltoznak a bér- és keresetszabályozási rendszer mértékei. A bérjárulék 24%-ról 27%-ra nő. A bérfejlesztési mutatóhoz rendelt bérszorzó: — a teljesítményhez kötött bértömeg szabályozási formában 0,3-ról 0,2-re; — a teljesítményhez kötött bérszínvonal szabályozásban 0,3-ról 0,25rre mérséklődik. A központilag biztosított bérfejlesztés mértéke: — a központi bértömeg szabályozási formában 4 %- ról 3%-ra, — a relativitással kombinált központi bértömeg szabályozási formában 3%-ról 2%-ra, — a központi bérszínvonal szabályozási formában 4%- ról 3,5%-ra, — a relativitással kombinált bérszínvonal szabályozási formában pedig 3%-ról 2,5%-ra csökken. Ösztönzés a fokozott erőfeszítésekre: Javulnak a hatékonyan gazdálkodó, magas jövedelmezőségű vállalatok bérgazdálkodási feltételei. A bér- fejlesztési befizetési kedvezménnyel (adómentesen) megvalósítható bérfejlesztés a jövedelmezőségi mutató színvonalától függően differenciálva (a jövedelmezőségi mutató 10—16%-os, illetve ettől magasabb %-os érték esetén) 2—4% között lehet. A megfelelő hatékonyságot és nyereséget elérő vállalatok adómentes bérfejlesztési lehetőségének felső határát az eddigi 9%-ról 12%-ra emelték. , Jóléti intézkedések A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásának ösztönzését szolgálja az az intézkedés, mely szerint 1982. január 1-től az érintett vállalatok és ipari szövetkezetek az ilyen dolgozók bére után az eddigi 30% helyett 40% dotációt vehetnek igénybe. Az újítások díjazásának kifizetése körüli problémák várhatóan megszűnnek azzal a rendelkezéssel, hogy a jövőben a részesedési alapból kifizetett újítási díjak után nem kell progresszív nyereségadót fizetni. Némileg módosulnak a jóléti és kulturális alap képzésének és felhasználásának szabályai. Az üzemi étkeztetésben részt vevők arányának növekedése és a vállalati pénzügyi terhek kiegyenlítése érdekében 1982-től az étkeztetés rezsiköltségét a különféle ráfordítások között kell elszámolni, és nem a jóléti, és kulturális alapba helyezni, mint eddig. Beruházások Továbbra is elsőbbséget élveznek a konvertálható kapacitásokat létrehozó fejlesztések, az energiaracionalizálást biztosító beruházások, és a hulladékok, másodlagos nyersanyagok hasznosítását szolgáló fejlesztések. A korábbinál jobban sújtják az építésigényes fejlesztéseket azáltal, hogy az építési adó mértékét 10%- ról 20%-ra megemelték. Az új fejlesztések kezdeményezésénél nagyobb megkötöttségeket, szigorúbb követelményeket támasztanak. Ezzel áll összhangban az is, hogy a kötelező tartalékalap képzését 15%-ról' 20%- ra emelték, amelyet már az 1981. évi nyereség felosztásánál alkalmazni kell! Az ár- és szabályozóváltozások célja: az ösztönzés, sőt fokbzott késztetés a hatékonyabb gazdálkodásra. Az ár- és pénzügyi intézkedések összességükben 20 milliárd Ft-os nagyságrendben csökkentik — a népgazdaság egészében — a vállalati nyereséget. A cél az, hogy a vállalati nyereségek a kedvező gazdasági folyamatok kibontakoztatásával növekedjenek, de csak akkor, ha emögött hatékonyabb munka van! Bárdos Miklósné dr. közgazdasági ov. Véradás Á vállalati Vöröskereszt szervezet 1981. évi véradó akcióján 248 fő 87,6 liter vért adott. Ez meghaladta a korábbi évek véradási eredményét. A többszörös véadók jutalmazása mind a vállalat, mind a Vöröskereszt részéről megtörtént a legutóbbi összejövetelen, ahol a munka értékelése mellett a jövő évi feladatokról is szó esett. Részben a véletlennek, részben pedig a körülményeim alakulásának köszönhetem, hogy németfordíitó lett belőlem. Igaz, az idegen nyelvek tanulásával mindig szívesen foglalkoztam, de arra, hogy egyszer majd ilyen munkakörben dolgozom, soha nem is gondoltam. Nem könnyű megfogalmazni, milyen érzés egy idegen nyelv olyan színvonalú ismerete, amikor az ember már képes az adott nyelven gondolkodni, a szavak értelmét az anyanyelv közvetítése nélkül felfogni, a bennük rejlő érzelmeket, indulatokat ugyanúgy tudni átérezni, mintha nem egy másik nyelven mondták volna. Amíg az ember idáig eljut, hosszú az út. Kemény kitartásra és bizony sok-sok lemondásra van szükség. Én sohasem mondom azt, hogy perfekt beszélek németül. Egy nyelvet lehet jól és választékosán beszélni, de „perfekt”, vagyis tökéletesen sohasem, mert erre még az anyanyelvűnkön sem vagyunk képesek. Azt mondják, ahány nyelvet beszél valaki, annyi embernek számít. Kétségtelen, hogy az idegen nyelv alaposabb ismeretével lényegesen bővül a látókör, és csiszolódik a magatartáskultúra. Megismerhetünk egy olyan világot, ahová eddig csak közvetítéssel juthattunk el, s mindaz, ami a nyelvi korlátok következtében elérhetetlennek tűnt számunkra, most emberileg elérhető közelségbe kerül. Nagyon nagy igazság van abban a közmondásban, hogy „a tudás hatalom”, de az embernek e hatalom tudatában is szerénynek és mértéktartónak kell maradnia. A nyelvtanulást sohasem lehet befejezettnek tekinteni. Csupán ahhoz, hogy az em(K. J.) bér a már elért szintet meg tudja tartani, állandó tanulás, sok olvasás és rendszeres gyakorlás szükséges. Éppen ezért ez az ember életmódjára is erősen rányomja a bélyegét. Én nyugodtan elmondhatom magamról, hogy azok közé a szerencsés emberek közé sorolhatom magam, akiknél a hobbi és a munka egyazon területre esik. Ha évekkel ezelőtt valaki arra vállalkozik, hogy megjósolja nekem: a dohánygyárban fogok dolgozni, kinevettem volna. Igen. Mert én a dohányt kellemesnek csak a határban találom. Amikor friss, zöld és virágzik. De egy kis zárt helyiségben, néhány aktív dohányos társaságában, a kínok-kínját élem át. Én nehezen tudom elképzelni, vajon milyen élvezetet nyújt a dohányzónak a cigaretta. Valószínűleg a dohányzónak is nehéz elképzelnie, hogy a számára élvezetet nyújtó füst menynyire kellemetlen lehet egy nem dohányzónak. Tudom, hogy ezek után nehéz elhinni rólam: mégis jól érzem magam a munkahelyemen, és jó munkát tudok végezni. Pedig ez így igaz. Minden túlzástól mentesen állíthatom, hogy összeforrott kis kollektívánknak oroszlánrésze van eddig elért eredményeimben. Egy állandóan a sarkamban lihegő, egrecíroztató főnök mellett néhány fegyelmin kívül nem vittem volna többre, de így, hogy munkámban teljes önállósággal bírhatok, sőt messzemenően számíthatok a szakmai segítségre is, ez rendkívül megnyugtató. Sohasem érzem, hogy egyedül vagyok a munkámban. Előfordul, bármennyire is töröm a fejem, s hiába lapozom végig a számba jöhető szótárokat, a megoldással nem vagyok megelégedve, mert tudom, létezik egy jobb is, de az sehogyan sem „ugrik” most be. Ilyenkor csak egy rávezető gondolat vagy ötlet kell, s a probléma meg is van oldva. A fordító munkája nem látványos, és nem jut el minden területre, legfeljebb valamiképpen közvetve. Volt már rá példa, amikor munkaköröm szóba kerülésekor megkérdezték tőlem, mit fordítok én a dohánygyárban? Cigarettákat? Sőt, korábban a vállalaton belül is megkérdezték: mi van itt annyi fordítanivaló, vagy van-e elég munkám? De olyan megjegyzést is kaptam: minek ide a fordító? Régebben, amikor nem volt, akkor is megvoltunk nélküle, és ezután is megleszünk. Igen, csak éppen nagyon sok minden megváltozott azóta. A vállalati önállóság következtében idegenforgalmunk és idegen nyelvű levelezésünk olyan mértékben megnövekedett, hogy fordítói és tolmácsolási munkákat ellátni tudó személy alkalmazása nem luxus, hanem igenis szükség van a munkájára. Az a tudat, hogy az elért jó eredményekhez, ha nem is közvetlenül, de egy lényeges ponton én is hozzájárulhatok. Munkámat megbecsülik, értékelik: ez, azt hiszem, minden ember számára nélkülözhetetlen erőforrás ahhoz, hogy munkáját a későbbiekben is legalább ugyanolyan jól, sőt jobban végezhesse. A tolmácsolásról szándékosan a fordítási munka ismertetése után kívánok szólni, mert ez — legalábbis én úgy érzem —, jóval nagyobb követelményeket állít az ember elé. Itt az idegen nyelv alapos ismerete önmagában nem elég. A munka kezdetétől végéig a legteljesebb megfeszített koncentrációra van szükség, mert bizonyos esetekben a véletlenszerű apró hibáknak is súlyos következményei lehetnek. A tolmácsolás egyfelől hálás munkának mondható, mert ha az ember jól végzi, közvetlenül tapasztalhatja az elismerést, de másfelől a „bakikkal” járó kellemetlenségeket is el kell viselni, szemtől szemben a tárgyalófelekkel, akik a tolmácsra bízták magukat (nem is szólva azokról, akik jobban akarják tudni a nyelvet, mint a tolmács). Lényegesen könnyebb volna, ha a szakemberek közül egyre többen beszélnének megfelelő szinten németül, angolul. Vállalatunknál e célból indult most egy tanfolyam, melynek vezetését szívesen vállaltam el, hiszen ezek az emberek, akikkel nap mint nap együtt dolgozom, nem csak nyelvtudásra tesznek szert, hanem bizonyos mértékig segíteni is fognak a munkámban, s ami igen számottevő, a levelek, prospektusok és dokumentációk átfutási idejének csökkentésében. Az az álmom, hogy egyszer úgy menjek haza: minden munkát elvégeztem, és nem hagyok naponta növekvő halmazt az asztalomon. Könczöl Anna dokumentációs szolgálat Az én munkám DOHÁNYGYÁR
