Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11. szám
GONDOLATOK Az újítások díjazásához „Számomra a legkellemesebb muzsika“ („Az én munkám” pályázatra érkezett) Azt gondolom, senki sem vitatja, hogy fejlődésünk egyik nélkülözhetetlen for_ rása az újítómozgalom. Ami már vita tárgyát képezheti. az leginkább az újítások díjazása. Aki újít az (néhány kivételtől eltekintve) leginkább kevesli, aíki meg nem újít — az irigységből vagy tájékozatlanságból, vagy ki tudja miért — sokallja az újításért kifizetett díjakat. Hogyan is áll a helyzet a valóságiban ? Egy országos felmérés adatai szerint: az elmúlt 5 évben a kalkulált haszonhoz mért újítási díjak átlaga 3 % volt a népgazdaságban. Ez valóban nem sok! Az újításokért kifizetett díjak összege népgazdasági szinten a bérköltség 0,1 %- át sem érte el. Vállalatunknál 0,2 és 0,7 % között változott. A vállalatok szívesen hivatkoznak az újítások díjazásánál a pénzügyi lehetőségek korlátozó voltára. A „Figyelő” c. gazdaságpolitikai hetilap egyik októberi számában Gálik László és Mohos András ,.Megfizethetők aiz újítások” c. cikkben úgy summázza véleményét,- hogy: „A részesedési alap és a béralap terhére kifizethető újítási díjak összege, mértéke lényegesen magasabb lehetne. ha a vállalatok tudatosan gazdálkodnak vele, élnének a 1 eh e tőségekkel! ’ ’ Nézzük hát a lehetőségeket! A jelenlegi szabályozási körülmények valóban egyfajta ellentmondást teremtenek, mert az újítások díjazására fordítandó összeg növelését — akár a béralapból, .akár a részesedési alapból — csak a más címen történő kifizetések terhére lehet eszközölni. Vagyis pl. béralapból újítási díjra fordított összeg csökkenti a bérfejlesztésre, a premizálásra fordítható összeget. A részesedési alapból való finanszírozás növelésének pedig az R alap magas progresszív adója a gátja, mert előfordulhat, hogy 1 Ft újítási díjhoz több mint 15 Ft nyereségre van szükség. A jelenlegi szabályozás adott — bár várható, hogy 1982-től valamelyest javul a helyzet —, mégis megoldást kell keresni, amely segítené az elentmondások és ellentétek feloldását. Az újítási díjak „objektív” megítéléséhez elsősorban azt kell tudni, hogy a két forrásból (béralap és R_alap) mekkora az a maximálisan kifizethető összeg, amely a kollektíva többi tagjának személyes érdekeit nem sérti. Az egyszerűnek egyáltalán nem nevezhető vállalati jövededemszabályozást szem előtt tartva mégis elég nagy pontossággal kiszámítható, hogy — a fenti követelményekre is tekimtetteil — az újítás eredményének hány százaléka fizethető ki a béralap és hány százaléka a részesedési alap terhére. Sőt még az újítási díjkulcs ,.objektív” meghatározáséhoz is hozzá lehet jutni ilyen közgazdasági elemzések és számítások alapján készített táblázat alkalmazáséval. Az már nyilván más kérdés, hogy az így kiszámított újítási díj is lehet kevés az újítónak és sok a nem újítónak. Vállalatunkra érvényes relativitással összekapcsolt központi bértömeg-szabályozási formában a fenti számítások elvégzésével meghatározható, hogy x forint többleteredmény mekkora többletbérfejlesztést tesz lehetővé. Az újítások kalkulált eredménye alapján viszonylag nagy pontossággal meghatározható az újítási díj maximális értéke. Ez nem más, mint annak a nyereséghozamnak a bértömegnövelő hatása, amit az adott újítás eredményezett. Lényegében ugyanilyen számításokkal megállapítható, hogy az adott újítás a vállalati nyereséget, s ebből következőleg á nyereségből a vállalatnál maradó és szabadon fehasználható részét mennyivel növeli. Tekintettel az R-alap adózására, így kiszámítható, hogy az újítással kitermelt tötobleteredimény hány százalékából képződik részesedési alap, annak meutkora az összege, s így megállapítható, hogy az R-alapból mennyi fizethető ki újítási díjként. Természetesen ilyen közgazdasági módszerekkel javítani lehet ugyan a helyzeten, de megoldani minden, az újítással kapcsolatos anyagi, erkölcsi és emberi problémát nem! Ehhez társadalmi méretű szemlélet- változás és cselekvés kell. Bartók Béla születésének századik évfordulójáról Lengyelországban ' is méltóképpen megemlékeztek. Az idei évfordulót országszerte számos koncerttel ünnepelték. A varsói Nemzeti Filharmónia a II. hegedű- versenyt tűzte műsorára a híres hegedűművésznő, Wanda Wilkomirska közreműködésével. Magyar énekesek — Déry Gabriella és Szalma Ferenc — részvételével pedig koncertpódiumon hangzott fel A kékszakállú. Az ünnepségek egyik központja a varsói Magyar Intézet volt, ahol kiállítást Még ma is, 11 év után, jóleső érzés tölt el. amikor egy szenvedélyes dohányos kezében megpillantom a cigarettámat. Gyöngéden megfogja, megsodorgatja és önfeledten rágyújt. Nemcsak az ő számára jelent ez örömet. Én is nyugtázom magamban némi büszkeséggel, hogy azt a pár örömteli percet-, amit a cigaretta elszívása jelent számára, töb- bé-kevésbé nekem is köszönheti. Hiszen én gyártottam. Engem szid, vagy dicsér gondolatban,. Nem dohányzom, de tudom jól, mit jelent ez a szenvedély. Apám nagy dohányos völt, s bármennyire majd megfulladt tőle. reggel, ébredés után első dólga volt, hogy rágyúj-tson. Akis- embereik szemében nagy érték a cigaretta. Ezért minden cigarettának jónak, el- szívhatónak kell lennie. Nem szabad, hogy tükrözze mindennapi hangulatunkat. Lehet, hogy keserves munkával, lehet, hogy könnyedén születik az aznapi mennyirendeztek Bartók életéről és munkásságáról. A Magyar Intézet adott otthont a Bartókot felidéző zenés irodalmi estnek is. A rendezvény házigazdái a magyar és a lengyel rádió irodalmi szerkesztőségének munkatársai voltak. A műsorban Császár Angéla, Csongrádi Kata, Moór Marianna, Kertész Péter, Horváth Sándor, Anna Romantowska és Daniel Olbrychski előadásában Rónay György, Illés Gyula, Juhász Ferenc és Weöres Sándor versei hangoztak el- Zongorán kísért: Varasdy Emmi. ség, de ennek a cigarettán nem szabad látszódnia. Sokszor ez nemcsak rajtunk múlik. Hiszen az előttünk és utánunk következő üzemrészekben is emberek dolgoznak, akik hibázhatnak. A vásárlót azonban nem az érdekli, hogy a filter jó volt-e vagy sem. Okozott-e problémát a dohány minősége, elegendő volt-e a központi levegő. Ö cigarettát akar szívni, hogy nikotinéhségét csökkentse, szenvedélyét kielégítse. A mi feladatunk ezt előteremteni. Amikor bejövök a gyárba, még nem tudom, hogy nehéz napom lesz-e, vagy könnyű. Akitől a gépet „átveszem” már többnyire bővebbet tud erről mondani. Ez persze nem mindig válik be. Menet közben is előjöhet egy-egy hiba, amit gyorsan ki kell javítani. Az idő nagyon kevés erre. Percek alatt dönteni kell: mikor, mit állítson az ember. Olyan még nem volt, hogy egy hiba magától megjavult volna. Ezért nem nagyon érdemes halogatni a javítást. Könnyen megbosszulhatja magát. A munkánk többnyire begyakorolt ruitinműveletek- ből áll. Előfordul azonban, hogy komoly fejtörést okoz egy-egy hiba elhárítása. Míg az előbbinél a gyorsasággal és a pontossággal lehet sok időt nyerni, az utóbbinál a logikai készség segít. Bonyolult és igen precízen megtervezett gép. millió alkatrészből áll. Mégis talán semmi sincs rajta fölösleges. Mindennek meghatározott funkciója van. Ezeket megismerni, megérteni a tervezők és konstruktőrök logikáját nem könnyű, de nagyon szép feladat. Mindig nagyon szerettem a bonyolult szerkezeteket, melyek az embert helyettesítve bámulatos teljesítményre képesek. Egymillió darab cigaretta egy műszakban. Mennyi emberre lenne szükség ilyen mennyiségeit kézzel előállítani. Ehhez persze a gépnek is „jó formában” kell lennie. Nagyon sok múlik a gépkezelőnőkön is. Két ügyes nő egy kevésbé stabil gépen is tud „normát hozni”, de két ügyetlen bármilyen jó gépen sem képes erre. Számomra az a legkellemesebb muzsika, mikor a monoton zúgáson keresztül hallom, amint a keretrakó szabályos ütemekben tolja ki a cigarettát. A működtető szelepek egyenletes kipu- fogásából tudjuik, hogy nincs selejt, és stabilan megy a gép. Ezt minden műszerész nagyon szereti hallani. A véletlennek köszönhetem, hogy cigarettagyártó műszerész lettem. Az azonban már nem a véletlen műve. hogy meg is szerettem ezt a munkát. A kollégáimmal jól megértjük egymást. Igazi jó hangulatban folyik a munka. A fizetésem kielégítő. Az egyéni boldogulásom mellett örülök a vállalat sikereinek is. Tudom, hogy attól a perctől kezdve, mikor felkerül a saját gyári számom a nyomdára, felelősséggel tartozom az általam gyártott cigaretta minőségéért. Ebben a szellemben dolgoztam eddig, és így fogok ezután is. mert szeretem azt, amit csinálok. Teleki S. Dohány világ —B— Bartók-évforduló Jogszabályok és lehetőségek Az 1960-as években — de még az 1970-es évek első felében is — sok vita folyt a háztáji gazdaságok létjogosultságáról. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek ún. kiegészítő tevékenysége még szinte napjainkig is a legélesebb vitáknak volt a tárgya a napi sajtóban és a közgazdasági irodalomban egyaránt. Ezek a viták úgy csitultak el, és úgy adták át a helyüket a háztáji gazdaság és a termelőszövetkezeti kiegészítő tevékenység szükségességét és indokoltságát elismerő megnyilatkozásoknak, ahogy a közgazdasági szükségszerűség egyre inkább elismertette velünk: a túl nagyra méretezett gazdasági szervezetek rugalmatlansága jelentős népgazdasági hátrány, az egyes emberek szabad munkarendjének és vállalkozó kedvének mechanikus kordába szorítása pedig illegális jövedelmek forrásává válik. A mezőgazdaság területén — jogi szabályozásban és gyakorlatban is ■— úgy tűnik, hogy ezek az ellentétek megoldódtak. Továbbra is feszültségek jelentkeztek azonban a kereskedelem és az ipar — elsősorban az ipari szolgáltatások — területén, amiket fel kellett számolni ahhoz, hogy a népgazdaságunk rugalmasan tudjon alkalmazkodni egyrészt a kívülről ránk kényszerített közgazdasági feltételekhez, másrészt a belülről jelentkező ellátási igényekhez. Az MSZMP XII. kongresszusán elhangzott állás- foglalások és a kongresszus határozatai — annak megállapítása mellett, hogy a szocialista társadalom árutermelő társadalom — afelől sem hagytak kétséget, hogy „irányítási rendszerünk lényege a szocialista tervgazdaság, amely számol azzal is,’ hogy az áru-, a pénz- és a piaci viszonyok szerves alkotórészei gazdasági életünknek”. Természetes. hogy ezekhez a gazdaságnak és a gazdaságirányításnak mind munkamódszerekben, mind szervezetekben igazodnia kell, és a szocialista nagy_, közép- és kisüzemek fejlődésével és fejlesztésével párhuzamosan támogatni kell az egyéni és a családi munkaerő-tartalékok felhasználását úgy, hogy ez a felhasználás lehetőleg kapcsolódjék a szocialista nagyüzemhez is. Ezek az előzmények vezettek annak az intézkedéssorozatnak a megtételéhez, amiről az elmúlt idő alatt a napi sajtóból is értesülhettünk, és amely intézkedés- sorozat — jogilag és közgazdaságilag szabályozott keretek között — lehetőséget és polgárjogot ad az egyéni kezdeményezőkészség és vállalkozó kedv érvényesülésének. A kisipari tevékenységet szabályozó rendeletek módosításán és a jelenlegi gazdasági helyzethez való közelítésen túl a magánszemélyek vállalkozását új módon szervező intézmény a „gazdasági munkaközösség”. Ennek a gazdasági munkaközösségnek az a rendeltetése, hogy fogyasztási és egyéb szolgáltatást, kisüzemi termelést és a gazdálkodó szervezetek tevékenységét kiegészítő tevékenységet végezzen, illetve ilyeneknek a szervezését és elősegítését megvalósítsa. Ennek a gazdasági munkaközösségnek több fajtáját szabályozza a rendelet, alakulhat ez iparjogosítvánnyal nem rendelkező magánszemélyekből, kisiparosokból, vállalati dolgozókból és vállalati nyugdíjasokból egyaránt. Annak érdekében, hogy ezek a munkaközösségek a gazdálkodó szervezetekhez szorosabban kapcsolódjanak, és így ne csak lakossági, hanem vállalati szükségleteket is kielégítsenek, a jogszabály tehetővé teszi, hogy a vállalatok a dolgozóik és nyugdíjasaik részvételével alakult munkaközösséget eszközök átengedésével, helyiség biztosításával és más módon támogathassák. Ennek a feltételeit természetesen külön szerződésben kell meghatározni. Sajátos változata a gazdasági munkaközösségnek a „vállalati gazdasági munka- közösség”. Akkor beszélhetünk ilyen munkaközösségről, ha annak tagjai kizárólag ugyanannak a vállalatnak a dolgozói és nyugdíjasai; ha ez a munkaközösség elsősorban a vállalat eszközeit hasznosítja, és ha ennek tevékenységéért a vállalat felelősséget vállal. Az ilyen munkaközösség alakításához a vállalat vezetőjének előzetesen hozzá kell járulnia, a nevében utalni kell a vállalat megnevezésére, végül az ilyen munkaközösség kötelezettségeiért — meghatározott kereteken belül — a vállalatot terheli a felelősség. Egy másik jogszabály értelmében tehetőség van arra, hogy a vállalat a legfeljebb 15 főt foglalkoztató — ipari termelést, fogyasztási és egyéb szolgáltatást, termelőeszköz-kereskedést, valamint hulladékbegyűjtést végző — részlegét szerződéses rendszerben is üzemeltetheti. Az ilyen szerződéses üzemeltetésre a részleg vezetésére vállalkozó magán- személlyel szerződést kell kötni, amit azonban nyilvánosan meghirdetett verseny- tárgyalás kell, hogy megelőzzön. Amennyiben ilyen szerződéses üzemeltetésre kerül sor, akkor a vezető a vállalat nevében, de saját felősségére és kockázatára önállóan szervezi és irányítja (végzi) a termelést, illetve szolgáltatást. A vállalat költségeinek és nyereségeinek fedezetére a vezető a szerződésben meghatározott összegű díjat köteles fizetni. Az eddig ismert új gazdálkodási, illetve gazdaság- irányítási formák — bár vállalati tevékenységhez és irányításhoz is kapcsolódnak — mégis elsősorban a magánszemélyek tevékenységét érintették. Az állami vállalatokról szóló törvény módosításával lehetőséget adott a gazdaságirányítás a vállalati kezdeményezőkészség kibontakoztatására is. Erre figyelemmel ad tehetőséget az állami vállalatnak arra, hogy leányvállalatot hozzon létre, illetve az állami vállalat alapítására feljogosított szerveknek (Minisztertanács, minisztérium, tanácsi szervek) arra, hogy ún. kisvállalatot hozzanak létre. A fenti ismertetésben nem vállalkozhattam arra, hogy a kisüzemi termelés és a kiegészítő gazdasági tevékenység jogi szabályozását teljes- körűen ismertessem, ez nem is volt célom. Mindössze arra az egészséges kezdeményezőszellemre kívántam felhívni a figyelmet, ami a XII. pártkongresszust követően a népgazdaság irányításában egyre inkább jelentkezik, és aminek a hatása kell, hogy jelentkezzen a mi vállalatunk tevékenységében és eredményeiben is. Nem tehet előre megjósolni, hogy ezek a kezdeményezések a kívánt eredménnyel fognak-e járni, de rajtunk múlik, hogy azzal járjanak. dr. Szalóczi György USA: 1980-BAN NŐTT AZ IMPORT A Tobacco Morchants Association (TMA) szerint 1980- ban. 100 000 tonna volt a nyersdohány-import, ami, az 1979 évihez képest kb. 11 %-os növekedést jelent. A legtöbb dohányt — kb. 50 000 tonnát — Törökországból hozták be. A cigarettaimport 1980- ban (568,6 millió db.) 10,9 %-kal nőtt 1979-hez képest. Ez a szám az USA összes évi fogyasztásának (620 milliárd db) kb. 0,1 %-át tette ki. 317 millió cigarettát Nagy-Britaniniából importáltak. ez a legnagyobb meny- nyiség egy területről. BEZÁRJÁK A NEM HATÉKONY cigarettagyárakat Kínában A kínai kormány arra utasította vidéki kommunáit. hogy zárják be azokat a gyárakat, melyek versenyeznek a városi vállalatokkal, és a dohányanyagot ez utóbbiakba koncentrálják — jelenti a Zsenmin-Zsibao. A döntés, mint a gazdaságátszervezési program része. azt célozza, hogy véget vessen a „nem hatékony maoista rendszernek, mely minden tartomány”, arra ösztönzött, hogy hosszan tartó katonai támadásra felkészülve mimnél függetlenebb tegyen. A hivatalos lap közölte, hogy a kommunákat a cigarettagyártás megszüntetésére utasították, ily módon biztosítva elegendő dohánymennyiséget a városokban működő állami gyáraknak, melyek olcsóbban jobb minőségű cigarettát készítenek. A régi rendszer következménye a jó minőségű cigaretták hiánya és sok országrészben cigaretta jegy bevezetése volt. mivel dohányhiány miatt éppen a legjobb gyárak nem üzemeltek. 2%-OS NÖVEKEDÉS VARHATÓ a dohánytermelésben 1981- ben A világ dohánytermelését 1981-ben 5.5 millió tonnára becsülik, ami a statisztika szerint 2 %-os növekedést jelent az 1980. évi össztermeléshez képest. Az amerikai kormány statisztikai hivatalának előrejelzése szerint a mesterséges szárítású és keleti dohányok termelése gyakorlatilag változatlan lesz, míg a Burley-é várhatóan meghaladja az 1980. évi szintet. A hivatal becslése szerint az 1981. évi mesterséges szárítású dohány világtermelése 2,1 millió tonna körül lesz; ez alig jelent változást az 1980. évihez képest. A legnagyobb termelésnövekedés Nyugat-Euró- pában várható, ahol a mesterséges szárítású dohány termelése 12%-kal is nőhet. Az ázsiai országokban ez a növekedés elérheti a 9%-ot. Az afrikai termelés azonban, becslések szerint, valószínűleg 28°/0-ikal csökkenni fog. Az USA-ban a csökkenés mindössze 3% körül várható; ennek oka a magas készletszint. A Bur- iey-termelés 1981-ben várhatólag eléri a 637,509 tonnát. Az USA 1981. évi Bur_ ley-termése 319,70 tonna körül mozog. Világrészelosztásban : a Burley-termelés emelkedni fog Észak-Ame- rikában, Ázsiában és Európában, de csökken Dél- Amerikában és Afrikában. A keleti dohányok világtermelését 1981-ben 1 217 488 tonnára becsülik, mely 2 %-nál kisebb növekedést jelent az 1980. évi termeléshez képest. Nagyobb keleti- dohány-termelés Afrikában és KeleLEurópában várható. FINN GYÁRTMÁNYÉ) AMERIKAI licenccigaretta a Szovjetuniónak Ebben az évben a Szovjetunió 100 millió finn márka (24,3 millió USA dollár) értékben 2 500 millió olyan cigarettát importál, melye USA-licenc alapján Finnországban gyártanak. DOHÁNYGYÁR 4.
