Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

Eav éve önállóan Egy cv telt el azóta, hogy a Minisztertanács határozata alapján, néhány tröszt, mint vállalati forma megszűnt, s ezáltal a tröszt vállalatai teljes önállóságot kaptak. E kor­szerűsítés keretében elsők között került sor a dohányipar szervezeti korszerűsítésére. Azóta is tanúi lehetünk, hogy a trösztök, minisztériumok, nagyvállalatok — tehát gazdál­kodó szervezetek — belső irányítási rendszerében jelentős előrehaladás és fejlődés megy végbe, s ez nem más, mint hatáskörök decentralizációja egy magasabb gazdálkodási szinten. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan válla­lati szervezeti rendszerek, olyan belső irányítási és érde­keltségi mechanizmusok kialakítására van törekvés, amelyek megkönnyítik az új és sokszor váratlan tényekőkre való reagálást és alkalmazkodást. Az önállóság eltelt egy éve alatt vállalatunknál is megfigyelhető bizonyos fej­lődés e vonatkozásban, noha mi korábban azt hittük, hogy vállalatunk vezető gárdája különösebb gond nélkül birkózik majd meg az új feladattal. Az elmúlt év tapasztalatai azonban e vonatkozásban elég vegye­sek. Az első hír az önállóság­ról mindannyiunkat öröm­mel töltött el, de később azt is látnunk kellett, hogy ez a megváltozott szervezeti forma, mindazzal együtt, hogy a vállalati törekvé­seknek, gazdálkodásnak, az elért eredményben való ér­dekeltségnek és részesedés­nek tágabb teret enged, új gondokat, problémákat, ter­heket is jelent. Az első ilyen nagyobb te­her az „új élet” kezdeti szakaszában a tröszt által korábbban felvett hitelek visszafizetése és tartalékalap visszapótlási kötelezettsé­ge, függetlenül attól, hogy ezekből nem a mi vállala­tunk részesedett. Ez az 1980-ban keletkezett és amúgy is szűkös fejlesztési forrásainkat több mint egy- harmadával csappantotta meg. És ez az adósságteher nemcsak az első évre szól, sajnos még 2—3 évig visel­nünk kell. Arra is rá kel­lett döbbennünk, hogy a középvezető-gárdának egy része nem minden szituáció­ban ura a helyzetnek. Ez valószínűleg összefügg azzal is, hogy évek hosszú során erősen beidegződött a külső, a tröszti irányítás meghatá­rozó jellege a gazdálkodás­ban. Az évek óta folytatott ve­zetőképzéseinkkel ugyan so­kat léptünk előre, de a ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy még bőven van tenni­való e területen. Az új megváltozott hely­zetben ma már minden ve­zetőtől el lehet és kell vár­ni, hogy függetlenül munka- területének milyenségétől, a gazdasági szabályozók isme­rete, azok hatásának mérlege­lése, a piacismeret, a vállal­kozás, a döntési, a kezdemé­nyezési- és kockázatválla­lási készség ugyanúgy „munkaköri feladat” legyen, mint szűkebb munkahelye szakmájának ismerete, ille­tőleg a munkahely irányítá­sa. E nélkül nem számítha­tunk gyors és lényeges elő­rehaladására. Ezzel együtt — a szerve­zeti változás hatásaként — várható, hogy a vezetői funk­ció tartalma is megváltozik, a korábbiaktól alkotóbb jel- legűbbé válik, ezt már az elmúlt egy év folyamán is tapasztalhattuk. Természetesen az önálló­ság nem abszolút, és főleg nem jelent és nem jelent­het különállást, elkülönülést. A szocialista vállalat jellegé­ből következik, hogy érdekei nem kerülhetnek szembe a nagyobb kollektíva, a társa­dalom érdekeivel. De az összhang megteremtése nem­csak óhaj, ezt különböző jogi szabályozások, admi­nisztratív intézkedések és nem utolsósorban a gazda­ságirányítási rendszer, a közgazdasági szabályozáson keresztül is érvényesíti. A vállalat belső irányítási rend­szerének ugyanis van és le­het bizonyos önmozgása, de fő tendenciájában nem sza­kítható el a mindenkor ér­vényesülő gazdaságirányítási gyakorlattól. Ha a vállalat önállósága csökken, ha a vál­lalatnak a gyakran változó „elvárásoknak” kell minden­kor megfelelnie, ez a belső irányítás stílusára is jelen­tős hatással van. Ha viszont a vállalat önállósága na­gyobb, ha döntéseit maga alakítja, a döntések nemcsak a mának, de a holnapnak is szólnak. Természetesen ah­hoz, hogy a vállalati stra­tégia és taktika helyesen ke­rüljön kialakításra nemcsak az szükséges, hogy a külső feltételek, a vállalati önálló­ság ezt biztosítsa, hanem az is, hogy a középvezetés tel­jes mértékben alkalmas le­gyen az önálló vállalati fel­adatok operatív teendőinek vitelére. Ma ugyanis még mindig többször előfordul, hogy a felső vezetés ener­giáját olyan mértékben kö­tik le az operatív feladatok, hogy nem képesek érdemben — a szükséges mértékben — foglalkozni olyan időigénye­sebb és hosszabb távra szó­ló feladatokkal, amelyek pe­dig akár a vállalat jelene, akár pedig a vállalat jövője szempontjából igen fontosak volnának. Ezek kialakításához azon­ban nem lehet ,fentről” vagy „kintről” sémákat ki­dolgozni, ezek csak unifor­mizálnák azt, amit jól csak egyedi módon lehet megva­lósítaná. A vállalatok belső irányí­tási és érdekeltségi rendsze­rének is a vállalati straté­giához kell alkalmazkodnia, s ennek az érdekeltségnek olyannak kell lennie, amely a vezetés minden szintjén javítja a gazdálkodási kész­séget, gyorsítja, de egyúttal kellően ki is kényszeríti a megalapozottabb döntése­ket, és növeli a vezetőkben a gazdálkodásért érzett fele­lősségvállalást. Ennek a rendszernek a ki­alakítása, a meglevő ilyen­formán való korszerűsítése napjaink egyik legkomo­lyabb olyan vállalati felada­ta, amely stratégiánkra is nagymértékben kihat. Beruházásaink tervezé­séhez sokkal több gon­dosan megszűrt informá­cióra van szükségünk. Ér­demes odafigyelni a felté­telrendszer alakulására, mi­vel ennek determináló hatá­sa van. Hosszú távú terve­zőmunkánknál a külső vi­lággazdasági helyzet várható alakulásából kiindulva szá­míthatunk arra, hogy hazánk nem kerül kedvező helyzet­be. Ezért az extenzív erő­forrásokra a jövőben sem számíthatunk. Fejlődésünk biztosítása érdekében az in­tenzív növekedés lehetősé­gét kell kiaknázni. Ebből kö­vetkezik, hogy vezetőink itt a vállalatnál ne álmodozza­nak új, korszerű cigaretta- gyár létrehozásáról, hanem a valóság talaján maradva a szervezettebb munkára, meg­levő berendezéseink, gépe­ink kapacitásának jobb ki­használására, eredménye­ink növelésére törekedjenek. Különös gondot kell for­dítanunk a jövőben a meg­alapozott gyártmányfejlesz­tésre. Egyre kevésbé re­mélhetjük, hogy a marketing alkalmazása nélkül eredmé­nyes gyártmányokkal jelen­hetünk meg a piacon. Mi­vel vállalatunk az elmúlt években — a szervezeti for­mából adódóan — nem fog­lalkozott marketing tevé­kenységgel, ezt a munkát sürgősen meg kell tanulnunk és a mindennapi munkánk­ban alkalmazni kell. A szellemi potenciális erő vállalatunknál az elmúlt években kedvezően alakult. Ezt az erőt kell mobilizálni az önállóságból adódó, szá­munkra újszerű feladataink eredményes végrehajtása cél_ jából. Dr. Huszti Ferenc főmérnök Húsz éve az élvonalban Huszonhat évet egy mun­kahelyen letölteni szép és becsületes teljesítmény. Ha ebből húsz évet vezető be­osztásban, az már az illető rátermettségét igazolja. Olyan embert takar, aki a vezetés minden szépségét és minden buktatóját ismeri. S ha ráadásul a gyengébb nemhez tartozik, akkor nem hétköznapi teljesítményről van szó. Szarvas Aladámé, a ciga­rettacsomagolás műveze­tője, népszerű nevén „Mici­ke néni”, mindezen kritéri­umoknak eleget tesz. T: Megkérdeztük hát mit tart a legfontosabb dolog­nak a vezetés pszichológiá­jában? — Soha, semmilyen körül­mények között nem szabad egy vezetőnek arról megfe­ledkeznie, hogy emberek­kel bánik. Az a hang, amit használ, mindig meg­fontolt legyen. Sohasem le­het megalázó, sértő. Min­dig arra gondolok, hogy ami nekem fáj a főnökeimtől, az ugyanúgy fájhat a be­osztottjaimnak tőlem. T: Sokan túl szigorúnak tartják. Mi erről a véle­ménye? — Nézze, én a fegyelmet és a rendet követelem meg. Ezt is úgy, hogy elsősor­ban magamtól. A szemé­lyes példamutatást nagyon fontosnak tartom. T: Milyen a kapcsolata a munkatársaival? — Szerintem a kapcso­latunk a kölcsönös megérté­sen alapszik. Persze akad­nak fegyelmezetlenebb em­berek mindenhol. Van, aki­nek nem tetszik esetleg egy-két döntésem, és bírá­lattal él. Én meghallgatom, sőt szeretem a bírálatot. Természetesen, ha alá tudja megfelelő érvekkel támasz­tani. Ezekből le lehet vonni a következtetéseket, és kor­rigálhatjuk saját hibáinkat. Aki becsületesen dolgozik, és a munkatársaival is jó a kapcsolata, nemigen kerül­het konfliktusba velem. T: Egy vezetőnek olykor kellemetlen döntéseket is kell hoznia. Hogyan közli ezt a beosztottjaival? — Szeretem személyesen, szemtől-szembe átadni. Ugyanígy járok el, ha vala­kinek problémája akad a munkatársaival. Ügy tartom igazságosnak, ha mindkét felet meghallgatom. T: Térjünk talán át más témára Ügy hallottam, hogy régebben tagja volt a KISZ Központi Bizottságának. Ho­gyan érdemelte ki ezt a megtisztelést? — 1951-ben Kaposvárott az Élelmiszeripari Techni­kumban kezdtem meg az if­júsági mozgalomban a mun­kát. Két nagyon fontos do­log érdekelt akkor. A jó ta­nulmányi eredmény és a sport. Atléta voltam. Sike­rült többször középiskolai országos bajnokságot is nyer nem. 1957-ben alapító tagja voltam az Egri Dohánygyár KISZ-szervezetének. KISZ- titkár, majd a városi, a me­gyei KISZ-bizottság tagja lettem. 1960-ban a KISZ kong­resszuson legnagyobb meg­lepetésemre a KISZ KB tagjává válasz­tottak. Sokáig ugyan nem tudtam betölteni ezt a fel­adatot, mert megszülettek a fiaim és egy időre abba kellett hagynom a mozgal­mi munkát. T: A társadalmi tevékeny­séget a mai napig sem hagyta abba. Hiszen jelen­leg is vannak elkötelezett­ségei. — 1968-ban kapcsolódtam be újból a mozgalmi életbe. Párttag lettem, majd há­rom év múlva szervező tit­kár a II. alapszervezetnél. A városi pártbizottságnak és végrehajtó bizottságnak 1975-től vagyok tagja. T: Mit tart a legnagyobb sikerének életében? Nem­csak munkahelyire értem. — A felszabadulás után kerültünk Magyarországra. Nekem fél év alatt kellett megtanulnom magyarul írni és olvasni. Két, nem egész három év alatt bepótolnom mindazt, amit a többiek 8 év alatt tanultak, különben nem mehettem volna techni­kumba. Ez óriási megterhe­lést jelentett számomra. S ha szabad még egyet mon­danom. 1974 április 4-én megkaptam a Munka Ér­demrend . ezüst fokozatát. Ami nemcsak az én érde­mem, hanem a cigarettacso­magolás valamennyi dolgo­zójának. Hiszen ez az elis­merés a vezetésem alatt álló kollektívának is szólt. T: Ha már a legjobbat megkérdeztem. Mit tart a legkellemetlenebbnek? — A . kellemetlenségeket az ember igyekszik elfelej­teni, T: Előre megtervezi a napját? — Igen. Pontos tervet ké­szítek a rám váró felada­tokról, úgy a munkahelye­men, mint otthon. Kelle­metlenül érzem magam, ha időzavarba kerülök. T: Milyen feladatok vár­nak önre a jövőben? — Előttünk álló problé­ma a csomagolás „átköltöz­tetése” lesz. Ami nem kis feladat, mert termelnünk is kell közben. Remélem azon­ban, sikerül majd jól meg­oldanunk. T: Szabad idejében mit csinál legszívesebben? — Nagyon szeretek le­utazni a szüléimhez. Egy Baranya megyei kisközség­ben laknak. Kevés szabad időm van, amit legszíve­sebbein kirándulással töl­tök el. T: Köszönöm a beszélge­tést. Munkájához további sikereket kívánunk. Teleki Sándor Események—képekben GÉPEK ÉRKEZTEK. Kamionok „szállták még” a gyárud­vart. Az Ausztriában vásárolt 6 db LOF, 5 db Max és 2 db Cascad cigarettagyártó-géprészeket hozták. A vásárolt gé­pek zöme ezzel megérkezett KUBAI KÜLDÖTTSÉG járt nálunk Sarlós István, az MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront főtitkára kíséreté­ben. A küldöttség vezetője Armando Acosta Corderio, a Ku­bai Kommunista Párt Poltikai Bizottság póttagja, a CDR főtitkára, A vendégek a látottakról elismeréssel nyilatkoztak ANGOL SZERVEZÉS. A Pécsi Dohánygyárban angol szer­vezők segítségével racionalizálták a termelést. A munkák­ról és az elért eredményekről Gábor József, üzemgazdasági osztályvezető tájékoztatta vállalatunk érdeklődő MÉTE és SZVT tagjait KONZULTÁCIÓS ÉRTEKEZLET volt vállalatunknál az ÉDOSZ rendezésében a dohányipari szb-titkárok részére. A résztvevők több aktuális kérdést vitattak meg POLGÁRVÉDELMI VERSENYRE készült fel vállalatunk PV egészségügyi szakasza. A városi versenyen a II. helyezést érték el DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
Thumbnails
Contents