Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
100 éves a Magyar Vöröskereszt A Dohánygyár Vöröskereszt szervezete 1981. május 15-én tartotta centenáriumi ünnepségét. A centenáriumi megemlékezést gyárunk üzemorvosa, a Vöröskereszt elnöke dr. Birta Éva tartotta. Előadásának első részében méltatta Henry Dunamt, a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítójának munkásságát, megemlékezett a Magyar Vöröskereszt első évtizedeiről és az eddig elért eredményekről. „Az elért eredmények — mondotta — jogos büszkeséggel, de nem önelégültséggel töltik el a Magyar Vöröskereszt milliós táborát. A vöröskeresztes feladatok nem csökkennek, hanem az élet támasztotta új követelmények nyomán újabbakkal bővülnek. A Magyar Vörös- kereszt a jövőben is a társadalmi haladás, a humanizmus jegyében kíván féladatainak eleget tenni.” Az ünnepség hivatalos része a 10-15-szörös véradók kitüntetésének átadásával és az aktívák, brigádok jutalmazásával zárult, melyeket Jászi Gusztáv igazgató- helyettes et. és Marsall Ferdinándné a városi Vöröskereszt titkára adta át. Jászi elvtárs megköszönte a ju talma zottak kiemelkedő vöröskeresztes munkáját, a kitüntetett véradóknak pedig a véradó - mozgalomban való részvételt, az embereken való segíteni akarást. Kiss Mihályné vöröskeresztes titkár AZ EGÉSZSÉG SZOLGÁLATÁBAN A kiváló vöröskeresztes Az Egri Dohánygyárban a Vöröskereszt szervezet közel három évtizede működik kisebb megszakításokkal. Munkájával mind a városi, megyei, mind az országos vezetőség elégedett. A szervezet életében az utóbbi években jelentős előrehaladás mutatkozott; egészségügyi előadások, szűrések és a véradások szer. vezése területén. A Vöröskereszt véradó, felelőse vállalatunknál Liptai Tiborné, a cigaretta, előkészítésen dolgozik, dohányipari technikus; eredményes, lelkiismeretes munkájáért ebben az évben a Vöröskereszt Országos Vezetősége által adományozott Kiváló Véradó Szervező kitüntetést kapott. Munkahelyén felkerestem Verát, hogy néhány kérdést tegyek fel neki munkájáról. Meglepődött, hogy őt választottam riportom alanyául, de készségesen válaszolt kérdéseimre. Mióta dolgozol vállalatunknál? Több mint 15 éve dolgozom az Egri Dohánygyárban és igen szeretek itt dolgozni, otthonosan érzem magam. Tudjuk, hogy munkád mellett több funkciót is ellátsz! Igen! A Vöröskereszt szervezet munkája mellett a II. pártálapszervezet ve. zetőségi tagja, a PV. egészségügyi századparancsnoka vagyok és emellett szak- szervezeti és brigádmunkákat is végzek. Hogyan indult vöröskeresztes pályafutásod? 1967-ben egy önkéntes ápolónői tanfolyamot végeztem, ami után 1968-ban megválasztottak vállalatunk vöröskeresztes titkárává. Közben férjhezmentem, GYES-en voltam és amikor visszajöttem folytattam társadalmi munkámat. 1978- tól újra a Vöröskereszt vezetőségi tagja lettem, mint véradó-felelős és azóta látom el ezt a szép és komoly feladatot. Munkádhoz milyen segítséget kapsz? A vállalat vezetőségének segítsége nélkül nem tudnám ilyen eredményesen ellátni feladatomat, hisz a véradás rendkívüli, azonnali behívásokkal is jár, amihez nagy szükség van a vezetők megértésére. Közvetlen munkahelyi vezetőm embersége, segítőkészsége rendkívül sokat jelent számomra. Szeretném kiemelni KISZ-szervezetünk tagjainak aktivitását, ami az utóbbi időben jelentősen növekedett e területen. Ha jól tudom, Te is rendszeres váradó vagy?! Igen! Ez évben kaptam meg a 10-szeres véradásért járó bronzfokozatot. Vólt-e rendkívüli, különleges feladatod? Volt egy eset, amikor egy újszülött csecsemő életét kellett azonnali vércserével megmenteni. A hívásra azonnal jelentkeztünk, és így meg tudták menteni a kisbaba életét. Említetted beszélgetésünk elején, hogy a polgári védőiemben is aktivista vagy! Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 10 éves munkám után Honvédelmi Érdemérem kitüntetést kaptam. További terveid? A munkám és családom mellett továbbra is folytatom társadalmi tevékenységeimet, most pedig egy PV versenyre készítem fel „századomat”, mert június 15-én városi verseny lesz egészségügyi századok között és remélem a megyeire is továbbjutunk. Köszönöm a beszélgetést. Elért eredményeidhez, s kapott magas kitüntetésedhez ezúton is gratulálunk, a továbbiakhoz sok sikert kívánunk. — M. J.-né — Saljapinemlékek A neves szovjet zenetörténész, N. Kazanszkij kezdeményezésére még 1948- ban ideiglenes kiállítás^ nyílt Saljapin, a világhírű orosz énekes születésének 75. évfordulója alkalmából. A nagy érdeklődésre való tekintettel azonban a Bah- rusin Színházi Múzeum két kisebb termét örök időkre Saljapin emlékezetének szentelték. „Múzeum a múzeumban” — ezen a sajátságos emlékhelyen láthatók a művész levelei, színházi jelmezei, fényképei és arcképei, operabemutatókat és hangversenyeket meghirdető plakátok. Az egyik tárlóban helyezték el a híres áriákat Saljapin előadásában rögzítő „arany hanglemezt”, amelyet 1933-ban egy angol lemezcég készített. Saljapin remek festőnek, grafikusnak és szobrásznak is bizonyult. Erről tanúskod. nak a Borisz Godunov, a Rettegett Iván, a Mefisztó és a Don Quijote szerepeiben festett önarcképei, valamint a színezett gipszből formált mellszobra. Mindezek ott láthatók a Saljapin-termek tárlóiban. Vállalati görbe tükör Korszerű mennyezetfestés Üzemrészünk életéből A legutóbbi „népszámlálás” adatai alapján vállalatunk összlétszáma 1025 fő, — bár valószínű, "mire e cikk megjelenik ez a szám tovább csökken — és vannak jó néhányan, akik alig vagy egyáltalán nem ismerik üzemrészünket, a cigaretta-előkészítést, üzemrészünk tevékenységét, életét. Még azt is meg merem kockáztatni, vannak olyanok, akik még üzemrészünk belsejét, technológiáját sem látták. Ha tévednék, annak nagyon örülnék! Nos, ezért sem árt — gondolom én —, ha az üzemi lapunkban egy- egy munkaterület életéről, munkájáról esetenként számot adunk, esetleg azt bemutatjuk. Bár fennáll a veszély, hogy ilyen esetben az ember egy kissé szubjektív, akarva-akaratlanul a pozitívumokról szól elhallgatva a negatívumokat, amelyek az élet bármely területén jelen vannak. Nos, én szeretnék mentes lenni ettől, de ha mégsem sikerül objektívnek lennem, úgy ne vegyék ezt rossznéven, én is ember vagyok. Miért is tettem erről említést? Csupán azért, mert ezen a területen, ebben a munkakörben, ezzel a kollektívával, legalábbis a többségével közel negyed évszázada dolgozom, akikkel sok nehéz napokat, hónapokat, évet éltünk át, s akik alig ismertek lehetetlent. Nos, tehát, nem is tartom most alapvető célomnak üzemrészünk technológiáját, részletes tevékenységét bemutatni, munkatársaimról szólnék inkább. 1957—58-ban hallatlan nehéz körülmények között, mintegy 100—120 fővel dolgoztunk elavult technológiával, amely ma, 1981-ben. még emléknek is kellemetlen. Különösen nehéz éveket éltünk át a 60-as évek elején, amikor kezdetét vette a meleg technológiára való átállás, öszvér megoldásokkal, berendezésekkel kellett volna megfelelő, „jó minőségű” vágatot előállító. Egyszerűen alig volt lehetséges, szinte hiábavaló volt az akarat, a hozzászólás, alig tudtunk eleget tenni a minimális követelményeknek. Hihetetlen rosszak voltak a gazdasági eredmények, magas volt a melléktermék, képződés, 8,5%, a mai 1,6%- kal szemben. Naponként kellett igazoló jelentéseket adni a megelőző nap eredményéről — mondanom sem kell, a rossz eredmények okairól —, igen nagy idegi igénybevétel volt. Emlékszem rá, 1962. november végén „hivatalosak” voltunk az akkori főmérnökünknél az egyik kollégámmal, — valószínű ismeri mindenki Ruby Istvánt, — a fő „indoklóval”, s a következő zajlott le. „Fiúk! Benneteket meg kellene most dicsérnem, amiért olyan sokat dolgoztok, de mivel a gazdasági eredmények rosszak, lm fogadjátok e levelet.” Önökre bízom, valószínű kitalálják, mi állhatott a levélben. Elkeseredtünk ugyan, de tovább folytattuk a munkát, még nagyobb elszántsággal, nem vádoltuk egymást, már akkor is meglehetősen ismertük egymás problémáját, gondját és jó volt a kapcsolatunk. Aztán szerencsére december 6-án — erre is jól emlékszem, — megérkezett az első „fecske”, az első KT400-as dohányvágó gép, amely óriási segítséget jelentett. Hiába volt olyan nagy létszámú az üzemrészünk, nagyon jó kollektív szellem uralkodott, 1962-ben munkatársaim önmaguk kezdeményezték a szocialista brigád megalakulását. Két szocialista brigád alakult, melyek a „Béke” és November 7.” néven váltak ismeretessé. Nem maradt el az eredmény, az ösz- szefogás, az intenzívebb akarat, odaaadás, és természetesen a műszaki fejlesztés hatására évről évre gazdagabbak lettünk, lettek munkatársaink. gazdagabb lett a vállalat, mert az egyre javuló vágat-előállítás következtében egyre javult a fajlagos dohányanyag-felhasz. nálás is. Pedig nem voltköny- nyű a helyzetünk a műszaki fejlesztés idején sem, mert nekünk a szakirányú munkák elvégzésének biztosítása mellett a napi termelési feladatainknak eleget kellett tenni, és bizony nem egyszer csak többlet munkaráfordítás árán és minden ellenszolgáltatás nélkül. Ezt jelentette a szocialista brigádmozgalom, s ha még hozzáteszem, hogy az első években erkölcsi elismerésen kívül anyagi elismerésről szó sem volt, akkor lehet csak igazán értékelni ezt a valóban önzetlen munkát. S aztán jöttek a nagyobb feladatok, licenc cigaretták gyártására is alkalmassá váltunk, gyártottunk Golden Smart, Milde Sorte, Malboro cigarettákat — a két utóbbit jelenleg is — és a külföldi partnerek megelégedésüknek adtak kifejezést. Kétségkívül az évek során nem maradt el a jól megérdemelt elismerés sem, hiszen mint legmagasabb kitüntetést, brigádjaink elnyerték a „Szakma kiváló brigádja” kitüntetést is. Mint az egyik legfontosabb, a gazdasági feladatok lelkiismeretes elvégzése mellett tanultak, művelődték munkatársaim, többen közülük — pedig már nem voltak túl fiatalok — dohányfeldolgozó szakmunkás-bizonyítványt szereztek, közgazdasági technikum, ML-középiskola elvégzése bizonyítja fejlődé, süket. 1980. július 1-től vállalatunk önálló vállalatként folytatja tevékenységét, amely nagyobb lehetőséget, de még nagyobb felelősséget is jelent. Ennek a felelősségnek a tudatában kell dolgoznunk gondolkodva, az új iránti fogékonysággal, még jobban kihasználva a meglevő üzemi demokratikus fórumainkat, melyek közül én különös jelentőséget tulajdonítok az üzerrnré- szi DH-akcióbizottságnak. Ügy érzem a DH-akcióbizottság egyik legaktívabb, legbensőségesebb, legközvetlenebb fórum, ahol baráti módon lehet igen sok problémának elejét venni. Ha most azt mondom, hogy 1980-ban a mi DH-akció - bizottsági üléseinken 150 megjegyzés, vélemény, javaslat hangzott el, akkor úgy érzem, ez a szám mindennél többet mond. A jelenlegi gazdasági szabályozók, rendelkezések, egyre inkább hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodást követelnek tőlünk. Ezeknek a követelményeknek azonban csak fegyelmezettebb munkával, a munkafegyelem szigorúbb betartásával, a kieső idők minimálisra való csökkentésével tudunk és lehet csak eleget tenni. Ez a szigorúság volt tapasztalható a legutóbbi szocialista brigád kiértékelésnél is, mintegy memen tóként. Üzemrészünk két brigádja tizenkilenc évvel ezelőtt, „kötött szerződést” és végzi feladatát becsületesen, s ha volt is probléma az elmúlt évben, úgy érzem, és úgy ismerem munkatársaimat, hogy munkájukkal feledtetni tudják a múltat végérvényesen, még rendelkeznek annyi erővel, akarattal, képesek újítani. Meggyőződésem, vezetésük is olyan, mint szülő a gyermekéhez, fegyelmez, büntet, de „feledékeny”, nem tart felszínen éveken át egy- egy meggondolatlan tettet. Biztos vagyok benne, hogy az ilyen vezetési magatartás meghozza az eredményt. Kollektívánk 1981-ben meglehetősen komoly vállalással szeretne hozzájárulni a vállalat gazdasági eredményéhez, különös gondot fordítunk a fajlagos dohányfelhasználás csökkentésére és a minőség javítására. Szeretnénk bizonyítani. Kollektívánkról szóltam, akik döntő többsége ma is a régi, a tőlük megszokott lendülettel dolgoznak, ha egy kissé el is járt már fö,- löttük az idő, hiszen a nagy többség régi törzsgárdatag. Bárány Tibor művezető Januárban indult a Szak- szervezetek Budapesti Tanácsa és a KISZ budapesti bizottsága szervezésében a KORSZERŰ EMBER ver. senymozgalom. öt alkalommal jelentek meg a legkülönfélébb témájú, többnyire könyvtári búvárkodást igénylő kérdések a Népszó, vában és a Magyar Ifjúságban — alkalmanként 10 — 10 kérdés. Szorgalmasan bújtuk tehát a lexikonokat, és szorgalmunknak meg is lett a méltó jutalma, vagy inkább büntetése: brigádunk csapata is ott szoronghatott a MOM Szakosíts Árpád Művelődési Ház túlzsúfolt rosszul szellőző nagytermében május 30-án, azzal a 19 másik csapattal együtt, akit velünk együtt meghívtak az országos elődöntőre. Azt írtam: brigádunk csapata. Nos, ez némi pontosításra szorul. Az az igazság, hogy csak Madarassyné és jómagam voltunk a „60. évforduló” szocialista brigád tagjai, Takács György és Klész Zsuzsa, továbbá — végképp szükségmegoldásként — a feleségem, szóval ők voltak a címben említett kölcsönjátákosok. A játék — amit egyébként Vágó István, a tv riportere vezetett — nemcsak az időjárás miatt volt forró. Több mint négy órán át tartó, maratoni csatában dőlt Kölcsönjátékosokkal el, hogy a június 10-i döntőn melyik lesz az a tíz csapat, amelyik majd összeméri erejét és a végső sorrendet eldönti. Ez alatt a négy óra alatt a legváltozatosabb formájú és tartalmú kérdésekkel kellett megbirkózni. Képzőművészet és irodalom technika és földrajz, zene és történelem — totó, villámkérdés, — gyors egymásutánban követte egymást. Talán nem fognak megharagudni a játék szervezői, ha megengedünk két kritikai megjegyzést, a terem zsúfoltságára vonatkozó megjegyzésen kívül. Az egyik: több vetélkedőre elegendő kérdésmennyiség hangzott el, s többször az áttekinthetőséget veszélyeztette a kérdésözön. S a másik probléma: nem volt lehetőség a kontrollra, így azokban az esetekben, ahol a helyes választ nem tudtuk, azt azóta sem sikerült megtudni. Ez talán szintén a túl sok kérdéssel függ össze. Végül is — sajnos — nem sikerült. Csapatunk 507 pontot gyűjtött, és ez nem volt elég a döntőbe jutáshoz. A győztes a CH1NOIN Zalka Máté brigádja lett, 660 ponttal. Nem érdektelen azonban megjegyezni — és nem szeretném, ha ez nem magyarázkodásnak tűnne — hogy a játékban, a zsűri elnökének tájékoztatója szerint, több mint 24 000 ember vett részt, s ennyiből az elődöntőbe jutni, talán nem szégyellni való eredmény. S az ismeretek, amit a kérdések megfejtése során gyűjtöttünk — ez már csak ráadás. Dr. Jakab Gábor
