Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
„Amíg » függöny felgördül” Ez volt a címe annak az „előadásnak”, amit legutóbbi klubfoglalkozásukon a vállalat brigádvezetői hallgattak. Annak ellenére, hogy a cím megmozgatja a fantáziát, s gondolom nemcsak engem tett kíváncsivá, a szokottnál kevesebben jöttek el. Vendégünk Dariday Róbert színművész volt. Ha csak ennyit árulnék el, akkor is mindenki tudná (legalábbis a középkorúak), hogy kiről van szó. S akkor mi lehetett a téma? Természetesen a színház, minden mennyiségben. Azt hiszem, nemcsak engem izgatnak kizárólag a színház rejtelmei. Ezt bizonyítja az is, hogy a jelenlévők igen sok kérdést tettek fel, s egyik-másik igen meggon- dolkoztatta vendégünket. Néhány izgalmas kérdés: — Miért nincs önálló egri színház?» A magyarázatra mi magunk is rátalálhatunk. Pénz, pénz és megint pénz. Ebben azonban igyekszik segíteni a tanács is. — Erdeke-e a színháznak, hogy minél több nézője legyen az előadásnak? Erre a kérdésre nagyon meglepő választ kaptunk. A színház nem érdekelt abban, hogy minél nagyobb közönsége legyen, ugyanis államilag dotált intézmény. S így fenntartásának csak nagyon kis részét kell önmagának „kigazdálkodnia”. Ezt pedig úgy is eléri, ha nincs mindig „teltház”. Ez mindenesetre furcsa, és nemcsak nekem. A színész számára viszont nagyon kellemetlen „kongó” nézőtér előtt játszani. Ebből következett a kérdés: Milyen lesz az új Csárdáskirálynő? A régi. Ez így furcsán hangzik, pedig így van. A darab magva ugyanaz, csak a szövegkönyv lett más. A dalbetétek is maradtak a régiek, a forgatókönyvet pedig a színészek diktálták. A nyár elején kerül nálunk bemutatásra, s nem fog hiányozni belőle Jancsó Miklós és Hernádi Gyula kézjegye sem. Volt olyan is, aki nemcsak magára a színházra volt kíváncsi, hanem a színészek életére is kicsit. Talán tolakodónak tűnt a következő kérdés, de vendégünk nem vette tőlünk zokon. — Hogyan egyeztethető össze a színészet és a magánélet? Ez a körülményektől függ — mondja vendégünk. Három lehetőség van. Ha a férj színész, és a feleség nem az, a feleség művész és a férj „magánember”, s a harmadik talán a legbonyolultabb; amikor a feleség is és a férj is színész. Van azonban még egy másik probléma is, mégpedig a gyerek. A szülők éppen akkor mennek dolgozni, amikor a gyerekkel kellene foglalkozni. így nagy merészség egy színészházaspárnak vállalni egy gyereket. Ezeken a kérdéseken kívül még nagyon sok izgalmas téma felvetődött, s az egy órára tervezett program háromórára sikerült. Vendégünk már tőlünk telefonált a színházba, hogy nem veszett el, s nemsokára megérkezik. Tudniillik, az esti előadáson őt is láthatta a közönség. így már nem volt más lehetőség, jó játékot, telt nézőteret kívántunk. Reméljük ha klubunkban nem is, de a színpadon annál többször látjuk még. Klész Zsuzsanna V ÁLLALÁSI Görbe tükör •30 °C a nyitott ajtónál ? ! JkSlAjekL tWJ Önként vállait feladat Neve: Rakmányi Győző: életkora: 19 év; foglalkozása : esztergályos. Fiatalember. Ugyanolyan, mint a többi hasonló korú társa. Amiben mégis különbözik, hogy szabad idejében nem mindennapi dolgot űz. Ö ugyanis önkéntes rendőr. Eltökélt szándéka, hogy harcol a bűnözők, a garázda elemek, a botrányokozók ellen. Nem könnyű feladat, és nem veszélytelen. — Mi vitt rá, hogy minden ellenszolgáltatás nél. kül vállald ezt a feladatot? — kérdezem tőle. — Kisgyerek koromban sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy az erősebbek megvertek, elvették a pénzemet. Akkor elhatároztam, ha lehetőség lesz rá, védelmezni fogom a gyengébbeket azokkal szemben, akik visszaélnek testi erejükkel. — Bizonyára tudod, hogy nem örvendenek nagy népszerűségnek az önkéntes rendőrök. Nem félsz, hogy megpüf ölnek? Gondolom nem szívesen tűrik a moles ztálásod'at. — Aki fél, az ne vállalkozzon ilyen munkára. Még akikor is határozottan kell fellépnem, ha 10 óra után a Népkertben több tagú galerihez megyek oda igazoltatni. A karszalag megvéd. Nem nagyon mernek hatósági személy ellen semmit tenni. A veszély persze fennáll. Én is kaptam már egyikét ütést, de szerencsére a rendőrök időben odaértek. Ami a „népszerűséget” illeti, észrevettem, hogy sokan elfordultak tőlem. Még azok a lányok is, akik eddig szóba álltak velem. Pedig értük is csinálom — mondja szomorúan. — Nem rendít ez meg elhatározásodban? Nincs benned egy kis ellenszenv ezekkel az emberekkel szemben? — teszem fel a kérdést. — Aki elkezdd ezt csinálni, az jobb, ha vállalja továbbra is. A „bélyeg” úgyis rajta marad. De nem csak azért csinálom, hiszen ezt már az elején elmondtam. Nem könnyű, mert nekem példamutatóan kell élnem, nehogy a fejemhez vághassák hibáimat egy-egy fellépéskor. Örömet szerez nekem, ha ilyen garázda alakokat eltávolíthatok a rendes emberek közül, és bárki este nyugodtan hazamehet a munkából akár a Népkerten keresztül is. Tudom, hogy sokan hálásak nekem ezért. Valljuk be őszintén, manapság, amikor annyi a közömbös ember, ritkaság- számba megy, aki segít a bajbajutottakon. Tény, hogy jobb megelőzni a bajt. Rák- mányi Győző 4 hónapja folytat ilyen tevékenységet. Ez alatt az idő alatt a 2 évre előirányzott szolgálati időt is letöltötte már, jó néhány kellemetlen incidenstől szabadítva meg a békés embereket. Már megkapta első kitüntetését is. Teleki Sándor Komoly munka—víkenddel Alapszervezetünk elhatározta, hogy szervez egy közös kirándulást a felsőtárká- nyi üdülőbe. Ennek komoly okai voltak. Legfontosabb, hogy megismerj ük egymást kialakítsuk s egyben fejlesz- szük a közösségi szellemet. Ez pedig igazán csak akkor sikerül, ha közös programokban, közös élményekben van részünk. Ilyen ambíciókkal vágtunk neki az útnak március 6-án, pénteken délután — amely egy élménydús hétvégének a kezdetét jelenítette. Két csapatban, némi időeltolással indultunk az üdülőbe. Az „előőrs” már elkészítette a vacsorát mire a többiek is megérkeztek. Gyors szobafoglalás és egy röpke megbeszélés után a fiúk és a lányok különvonultak. A szokásostól eltérően engedélyeztük a srácoknak a konyha és az étkező további birtoklását. Ünnepi vacsora következett nőnapi köszöntővel, pezsgő bontással és hóvirág átadással. Első esténk második napirendi pontja Sziporka fesztivál volt, melyen búvó tehetségeink kaptak teret tudásuk kibontakoztatására. A vers- és pró- zamondás, daltanítás koronázott királynője Révász Marika, a humor és paródia koronázott királya pedig Rákos Zoző lett, de trónbitorlókban sem volt hiány. Hajnalhasadáskor aztán a jó hangulatot legyőzte a fáradtság és ki-ki megtalálta a szobáját. Másnap konkrétabbá tettük akcióprogramunkat. Minden formalitás és nyűg nélkül kialakultak az egyéni feladatvállalások is. Egymás adottságait jobban kiismerve terveztük az elkövetkezendő időszak programjait, figyelembe véve céljainkat, feladatainkat, a velünk szembeni elvárásokat és nem utolsósorban saját igényeinket. Lassan alkonyo- dott. Meghívásunkra megérkeztek 2 itesvéralapszerveze- tünk vendégei is, a Finom- szerelvénygyár Martos Flóra alapszervezetéből és a Dobó laktanyából. Bereczki Sanyi és Hadobás Pisti stúdiót rögtönzött, a Fegyvereaerők Klubjának irodalmi színpada pedig próbált. A konyhából gomolygó füst jelezte: az ígért 150 palacsinta lesz a nőnapi ráadás. Vacsora alatt a Berva ajándékaként szólt a magyar nóta, a cigányzene. Fejes Sanyi és Bőgős Laci felejthetetlen irodalmi összeállítására került sor saját előadásukban. Utána felcsendültek a disco nyitó dallamai, de a terembe csak az mehetett be, aki legalább négy palacsintát megevett. (Ami, ha jól utána gondolunk inkább jutalom volt, mint belépési engedély.) Az utólsó nap takarítással, kirándulással és „ki mit -talál, azt eszik”-kel telt él. Élményekkel, barátokkal gazdagabban indultunk haza. A kirándulás óta eltelt néhány hét. Az alapszervezet szervezési gondjai csökkentek. Nőtt viszont az aktivitás és egyre gyakrabban vagyunk tanúi az önálló kezdeményezéseknek. Kialakult egy mag, mely már szinte közösséggé forrta ki magát. Feladatunk, hogy a mag bővüljön, és ez a szellem egységessé váljon az alapszervezetben, hiszen tevékenységünk mozgatója ez lesz. Magasabb célokat akkor lehet kitűzni, elérni, ha ismerjük, segítjük egymást. Ha érezzük azt, hogy közös a cél, közösen tűzzük ki, és együtt valósítjuk meg. Az első lépcsőt átléptük... Láng Sándor KlSZ-alapszervezet Vetélkedő A három tavasz jegyében, annak eseményeihez kapcsolódva rendeztünk vetélkedőt az Ifjúsági Klubban március 23-án. Az előzetesen benevezett 9 csapat helyett végül csak hat mérte össze tudását — szerencsére, mert a szűk helyen talán nem is fértünk volna el többen. A vetélkedőt irodalmi villámkérdések vezették be. Ez nem nagyon ment, egy csapat sem érte el a maximálisan elérhető 4 pontot. Aztán fokozatosan belelendültek a csapatok és a mozgalmidal-éneklés, a történelmi totó, a szövegkiegészítés és a filmcímgyűjtés során jó eredményeket értek el. Fokozatosan kirajzolódtak az erőviszonyok, és az 5. csapatként induló Szöllősi Gábor—Sztankó Zoltán páros, akik az Ankli József KISZ-alapszervezet csapataként indultak, az utolsó forduló előtt már behozhatatlan előnynyel vezetett. Ennek ellenére az utolsó — zenei — fordulóban is ők kapták a legtöbb pontot, és annak ellenére, hogy egyik csapattársuk betegség miatt nem tudott eljönni, meggyőző fölénnyel végeztek az élen. Mögöttük ugyancsak az Ankli József KlSZ-alapszerve- zet csapata végzett — Lezsák Sándor, Mészáros András, Pásztor Zoltán összetételben —, míg a harmadik helyet a Láng Sándor alapszervezet csapata — Nagy Hajnalka, Jakab Klára és Fűzi Csaba — szerezte meg. Sajnálatos, hogy a IV. alapszervezet egyetlen csapattal sem képviseltette magát. Végül a versenykérdések összeállítója és a verseny játékvezetője, Klész Zsuzsa értékelésre és a díjak átadására kérte fel a zsűri elnökét, dr. Szalóczi Györgyöt. A zsűri elnöke összefoglalójában kiemelte, hogy a szoros küzdelmet vívó csapatok közül végül is a jobb győzött, ahogy az általában lenni szokott. Miután azonban senkitől sem: lehet elvárni, hogy mindent tudjon, bizonyos, hogy más kérdések esetén más eredmény is születhetett volna — ez egyben vigasz is lehet azon csapatok számára, akik jelenleg hátrább végeztek. A jelen versenyben legjobbnak bizonyult versenyzők számára ezt követően oklevelet és könyvutalványokat adott át. A győzteseknek mindenki szeretettel gratulált. (dr. Jakab Gábor) Ha anyag érkezik... Legtöbbünknek már fel sem tűnik, ha beáll a gyárba egy-egy teherautó és valami „megszokott” anyagot, dohányt, cigarettapapírt, alumínium- vagy dohányfóliát szednek le róla, visznek a raktárba. Természetesnek tartjuk, megszoktuk a látványt, s talán át sem villan az agyunkon, hogy milyen fontosak nekünk ezek a szállítmányok ahhoz, hogy zavartalan legyen a termelés, a karbantartás, a gazdálkodás. Persze ez csak „legtöbbünk”, de nem mindenki számára van így. Az érintettek tudják, hogy mi az érkezés előzménye és hogy mi következik még, mire az anyag felhasználását meg lehet kezdeni. Hogy kik ezek az érintettek? Végül is igen sokan vannak. Azok, akik a beszerzendő anyag minőségét meghatározzák, akik a beszerzési lehetőségeket, feltételeket felkutatják, akik az anyagokat megrendelik, akik azokat beérkezés után beszállítják a raktárba, bevételezik, akik ellenőrzik a minőséget és döntenek a felhasználhatóságáról — hogy csak a legszembetűnőbb műveletek végzőit említsük. Az elmúlt időszakban jó- néhány olyan változás történt, amely befolyásolja a leírt folyamatban dolgozók tevékenységét, feladatait is. Ezek közül elsőként a tröszt megszűnésével létrejött nagyobb vállalati önállóságot kell említeni. Erről sokhelyütt — lapunkban is — már rendkívül sok szó esett, ezek ismétlésével senkit sem akarunk untatni, de egy új példát is említhetünk: jogilag hatályát vesztette a dohányipari vállalatok közötti termékforgalmazási szabályzat, amely végül is tröszti utasítás volt. Ehelyett az önállóvá lett dohányipari vállalatok egymással — a jogászok által kialakított formátumú — keretszerződéseket kötnek, rögzítve ebben kölcsönösen jogaikat és kötelezettségeiket. Ilyen szerződések vannak már a dohánygyártmányok, nyersdohány, alkatrészek és kreppelt papír megrendelésének — szállításának módjáról és feltételeiről. Ezeket az anyagot beszerzőknek, az azokkal gazdálkodóknak alaposan meg kell ismerni, éppen a helyes hatékony gazdálkodás, a zavartalan termelés érdekében. Ezen, illetve ezeken kívül vannak természetesen „régi”, de a korábbiaknál fokozottabb gondossággal, körültekintéssel elvégzendő feladatok, éppen — végső soron — a vállalati eredmény növelése érdekében. Ezek közül néhányat: Nagyon alaposan kell elvégezni a beérkezett anyagok mennyiségi átvételét. Ha már kifizetjük ellenértékűket, kapjuk is meg pénzünkért a teljes mennyiséget ! — Anyagmegrendeléseinket időben és pontosan kell feladni. A pontosságon azt is értjük, hogy fel kell tüntetni az anyag minden olyan paraméterét, ami a kívánt minőséget egyértelműen meghatározza. A későbbi ellenőrizhetőség érdekében egyidejűleg minőségi bizonyítványt, egyéb tanúsítványt kell kérni a szállítóktól. — Az előbbi feladat teljesíthetősége érdekében felül kell vizsgálni és módosítani, karbantartani a „Vállalatunk által előállított termékekhez használatos segédanyagok leírása és paraméterei” c. gyűjteményt, az elmúlt években bekövetkezett változások miatt. — Az eddiginél határozottabban kell ragaszkodnunk a minőségi átvétel során észlelt hiányosságok miatti reklamációnk tárgyalásain igazunkhoz, követeléseinkhez. Ez elsősorban a belföldi dohányok esetében lényeges, hiszen az előírtnál magasabb nedvesség- vagy kocsánytartalom, nem megfelelő frakcióösz- szetétel, törmelékesedés, vagy egyéb okok miatt a súlyengedmények miatti jóváírás mértéke éves szinten elérheti a millió forintos nagyságrendet is. Nem mindegy, hogy ezt az összeget megkapjuk-e! — Nem szabad lankadnia a raktárak jobb kihasználására, az anyagok minőségének gyáron belüli megvédésére, a helyes készletgazdálkodásra irányuló tevékenységnek. — Egyre előrelátóbban kell a termelést programozni ahhoz, hogy a szükséges anyagok időben megérkezhessenek, ezzel is javítva a viszonylag szűkös raktárkapacitás kihasználhatóságát. Sok mindent említhetnénk még, de nem a feladatok teljes felsorolása a célunk. Mindössze arra szeretnénk irányítani a figyelmet, hogy az életben a változások folyamatosak, a követelmények nőnek, s a munkát — a jelzett területeken is — ennek megfelelően kell végezni. Nem mindegy, mi és hogyan történik, amíg és ha az anyag beérkezik. B. Gy. 4 DOHÁNYGYÁR
