Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1981-03-01 / 3. szám

A pártmunka tervezésének tapasztalatairól és az ezzel kapcsolatos feladatokról tárgyalt a pártvezetőség. A na­pirend előadója Molnár Jenő szervező titkár volt. Elmondta, hogy a pártszervezetek a párt vezető sze­repéből rájuk háruló feladatoknak akkor tesznek mara­déktalanul eleget, ha munkájukban a tudatos irányítás fontos elemeként érvényesül a tervszerűség. Ezért is kap mind jelentősebb szerepet a politikai mun­ka tervezése, ezért válik a pártmunka tervezésében a munkaterv az irányítás eszközévé. A pártmunka tervezésénél kiindulási szempont a kong­resszusi határozat, a megyei, a városi pártértekezlet, a vállalati pártértekezlet dokumentumai, valamint a fel­sőbb pártszervek időközben hozott határozatai.­A Politikai Bizottság 1980. május 13-1 határozatában módositotta a pártmunka alapját képező munkatervek ké­szítésének eddigi gyakorlatát. A határozat kimondja, hogy a „párhuzamosságok elke­rülése végett a pártbizottságok és pártszervezetek szün­tessék meg a cselekvési programok készitését. A jövő­ben munkaprogramjukat a kongresszusi és a felsőbb szer­vek határozataiból eredő, éves feladataikat, valamint a pártfórumok üléstervét munkaterveikben határozzák meg”. A Politikai Bizottság határozata szerint az alapszerve­zetek az év elején egész évre fogadják el munkatervü­ket, amely két fő részből áll: a munkaprogramból és az üléstervből. Az ülésterveknek tartalmazniuk kell a taggyűlések té­máit és időpontjait, a vezetőségi ülések témáit és üte­mezését, a pártcsoportok értekezleteinek témáit, a KISZ- alapszervezeteknek kötelezően előírt napirendeket, a kü­lönböző aktívaüléseket, évfordulókat, ünnepségeket. A tervkészítésnél nagy gondot kell fordítani a tervezés tartalmi kérdéseire. Érvényesülni kell a politikai szükségleteknek, a köz­ponti akaratnak és a helyi önállóságnak. Figyelembe kell venni a folyamatosságot és a pártunk különböző területei közötti helyes arányokat. Az alapszervezetek ezen határo­zat alapján állították össze munkatervüket, azt taggyűlé­seken megvitatták és a párttagok elfogadták. A pártvezetőségnek Fülöp András KISZ-titkár szá­molt be az ifjúsági szervezetek tevékenységéről. A KISZ-szervezet munkáját a KISZ-bizottág által ké­szített akcióprogram, a felsőbb KISZ-szervek ajánlása, az MSZMP XII. kongresszusának határozatai, valamint a vállalat gazdasági célkitűzései alapján végezte. Politikai nevelőmunkájukban igyekeztek megvalósítani, hogy minden KISZ-tag kapcsolódjon be valamelyik kép­zési formába, a KISZ-en kívüli fiatalok részére is bizto­sítottak lehetőségeket politikai látókörük szélesítésére, általános műveltségük növelésére. A különböző politikai oktatásokon összesen 125 fő vett részt, állami oktatáson pedig 51 fő. Az 1980/81-es értékelő taggyűlések kritikusan szóltak a politikai képzésről. Szín­vonalában elsősorban az ifjúsági vitakörök programja emelkedett, de a látogatottság még mindig sok kívánniva­lót hagy maga után. 1980-ban 4 fő került KISZ-ajánlással a párttagok so­rába. Baráti országok fiataljaival a gyárlátogatások és az azt követő baráti találkozásokon ismerkedhettek meg a fiatalok. A látogató csoportok száma 15 volt, melyek között szovjet, lengyel, NDK és még mozambiki fiatalok is voltak. A KISZ-szervezet a hagyományokhoz híven tartotta a kapcsolatot az úttörőszervezetekkel. Vetélkedőket, gyárlátogatást szerveztek részükre, ők pedig műsorukkal tették színesebbé rendezvényeinket. Több vetélkedőn vettek részt, melynek témája politikai, mozgalmi, irodalmi, helyismereti volt. A politikai és kulturális munka mellett kiemelt felada­tunk volt a termelést segítő tevékenység. A vállalati célkitűzések megvalósításából a fiatalok is kivették részüket, a mindennapi gazdasági feladatokon túlmenően társadalmi munkát is vállaltak. A kongresszusi műszakon 81 fő KlÖZ-tag segítette a termelést. v A nagykarbantartás ideje alatt is becsületesen helyt­álltak. A minőség érdekében tevékeny DH, Alkotó Ifjúság pályázatok és team munka vállalásával vették ki részüket. A fiataloknak mintegy 80 %-a szocialista brigádban dolgozik, és van 5 ifjúsági brigád is. A sport-, honvédelmi munka területén arra törekedtek, hogy minél szélesebb tömegeket mozgassanak meg, s e tevékenység nevelje őket a rendszeres sportolásra. A KISZ és a szakszervezet által rendezett versenyeken spartakiádokon szép számmal és eredményesen vettek részt. Az Ifjú Gárda szakasz munkája nem volt egyenletes, bár sok rendezvényen és honvédelmi megmozduláson vet­tek részt. Képzési tervük jó és a szakmunkás tanulók bevonásával az utánpótlás is megoldott. A szervezeti munka javult, érdekvédelmi tevékenysé­gük a hatásköri lista elkészültével kiszélesedett, és a kis üzemi négyszögek funkcionálásával még magasabb szin­ten oldható meg. Az egyéni vállalások színvonala emelkedett, és ami örvendetes az alapszervezeti vezetőségek, valamint a KISZ-csoportbizalmiak ellenőrző tevékenysége folytán a teljesítés színvonala is. Az elkövetkező időszak kiemelkedő feladataiként kell kezelni; — a politikai nevelőmunka hatékonyságának növelését, — az Ifjú Gárda tevékenység kiszélesítését, — a termelést segítő tevékenység növelését, — a végzős szakmunkástanulókkal való foglalkozást és a mozgalomba való bevonást. A hozzászólók többek között említést tettek a KISZ-bi- zottság hatásköri listájáról. Nem megfelelően eligazító- nak tartják, konkrétabban kellene megfogalmazni a ha­tásköri listán szereplő személyeket. Egyk másik megállapítás az volt, hogy a KISZ Bizott­ságnak és a gazdasági vezetésnek az ifjúságpolitikai hatá­rozatok végrehajtására készült Intézkedési tervek meg­valósulását jobban figyelemmel kellene kísérni, számon- kérni. A párk. -őség úgy foglalt állást, hogy az észrevétele­ket meg kell vizsgálni és az I. féléves üléstervben vissza kell térni ezekre a kérdésekre. — nagy — ÚJ LEHETŐSÉGEK, ÚJ FELTÉTELEK Az OTP a lakosságért Gyakran és sokan járunk az OTP-be. Már csak ezért is jó tudni, hogy a takarék- pénztár igénybevételével kapcsolatosan 1981. január 1-vel több változás történt. Vajon mi okból, mi célból’ A kérdésre dr. Balogh Zol­tántól, az OTP Heves me­gyei igazgatójától kértünk választ. — A már bevezetett, il­letve az ezután bevezetésre kerülő változásoknak — mondotta az igazgató —, két fő oka van. Az egyik: az Országos Takarékpénztár az eddiginél is jobban kí­vánja segíteni a fiatalokat és a nagycsaládosokat. Má­sik: a betét- és a hitelfor- galmat úgy kívánjuk kor­szerűsíteni, hogy az egyrészt közelebb kerüljön a népgaz­daság feladataihoz, lehetősé­geihez, másrészt pedig a lakosság életkörülményei­hez. — Az önök szakmájában gyakran elhangzik: a be­tét- és a hitelállomány ala­kulása társadalmunk egy­fajta tükre is. Nos, mielőtt a konkrét változásokról szólna, előbb arra lennénk kíváncsiak, hogy mit is mu­tat az a bizonyos tükör az elmúlt év tapasztalatai alapján? — Heves megye sem ki­vétel, vagyis 1980-ban élet- színvonalunk valóban mér­sékelten emelkedett, ennek ellenére a lakosság betétál­lománya nálunk is nőtt és ma már megközelíti az öt- milliárd forintot, örvende­tes, hogy emelkedett az if­júsági takarékbetétek szá­ma, és megyénkben is egy­re többen vették igénybe a három esztendeje beveze­tett takarékleveles betéti formát. Az igazsághoz tar­tozik ugyanakkor az is, hogy a tavalyi árváltozások miatt egy időre megtorpant a betétek száma és összege megyénkben is. — Akkor az árváltozások­ról! Kezdjük előbb a be­tétforgalom újdonságaival. — Az ifjúsági takarékbe­téteknél megszűnt az alsó korhatár, a felső pedig 35 évre emelkedett, és nincs szabályozva a betét mini­muma és maximuma sem. Bizonyára sokan örülnek annak is, hogy az átutalási betétszámlák eddigi három- százalékos kamata négy szá­zalékra emelkedik. Űj szol­gáltatási formának is ne­vezhetjük, hogy 1981. január 1-vel a betétszámla tulaj­donosa megbízhatja vállala­tát, hogy a havonta esedé­kes összeget utalja át az OTP-nek. — Igen sokan fordulnak személyi hitelért az OTP- hez. Ezzel kapcsolatosan jó vagy rossz hírei vannak számunkra? — Is-is. Ha a hitel vissza­fizetésének ideje meghalad­ja a 12 hónapot, akkor az eddigi 8 százalékos kamat 10 százalékra emelkedik. A fiatal házasok viszont újabb segítséget kapnak például lakásuk bebútorozásához. Az ilyen célokra adható hitele­ket eddig csak 30 éves ko­rig lehetett igénybe venni, most 35 évre emelkedett a korhatár. Az ifjúsági taka­rékbetétek megállapodásai­ban vállalt feltételek telje­sítése esetén ügyfeleink a betét felvételétől számított három éven belül meghatá­rozott célokra külön köl­csönt is igényelhetnek. Pl.-ul az új lakás építéséhez, vagy állami szervektől — tanács, OTP stb. — történő lakás- vásárláshoz adható külön kölcsön felső határa hetven­ezer forint lett. A személyi tulajdonban lévő üresen ál­ló családi házak megvételé­hez a korábbi ötvenezer fo­rint helyett százezer forint hitel adható. — Mire számíthatnak azok, akik az OTP anyagi segít­ségével próbálnak új lakást építeni vagy vásárolni? — Ezekkel kapcsolatosan is több módosítás történt — vette át a szót Mészáros Gábor igazgatóhelyettes. — A hitel felső határa nem változott, vagyis maradt a 320 ezer forint. A település­politika célkitűzései alap­ján viszont ezután elsősor­ban azok az építtetők, vagy lakásvásárlók számíthatnak jelentős támogatásra, akik a megye úgynevezett ki­emelt településein kívánnak új otthonhoz jutni. — Melyek ezek a telepü­lések? — Eger, Gyöngyös, Hat­van, Heves, Bélapátfalva, Füzesabony, Kál, Pétervá- sára, Recsk, Andornaktálya, Egerszalók, Felsőtórkány, Gyöngyössolymos, Lőrinci, Noszvaj, Apc, Kisköre és Poroszló. Az ezeken a te­lepüléseken épülő családi házak építéséhez adható kölcsön felső határa 200 ezer forint a nem kiemelt területeken pedig 160 ezer. Itt szeretném elmondani, hogy amennyiben az építte­tők típus-, vagy ajánlott tervek alapján kívánnak építkezni, akkor a kölcsön tíz százalékkal emelkedik. Ezek a tervek egyébként az OTP Heves megyei Igaz­gatóságán megtekinthetők. Nagy előnyük ezeknek a terveknek, hogy rendkívüli módon meggyorsítják a kü­lönböző engedélyezési eljá­rásokat. Szintén új dolognak számít, hogy 1981. január 1- vel a csoportos családi há­zak építése esetében az el­tartottakat is megilleti a 20 ezer forintos szociálpolitikai kedvezmény. A fiatal há­zaspárok és a három, vagy ennél több gyermeket el­tartók a tanácsi értékesítésű lakásoknál, továbbá a mun­kások állami támogatásos építkezéseinél és' a lakás- vásárlásnál az első öt évben indokolt kérelem alapján a törlesztőrészlet harminc, a többszintes és a csoportos családi házaknál negyven, a hagyományos családi há­zaknál pedig harminc szá­zalékkal mérsékelhető. Mód nyílik arra is, hogy az elő­törlesztés részbeni fedezeté­re külön hitelt nyújthat az OTP. — Az elkövetkezendő öt év alatt hány új lakást ter­vez a tanácsokkal közösen építeni az OTP megyei igaz­gatósága? — Kettőezeröt—kettőezer- hatszázat. Egyébként már megkezdődtek azok a meg­beszélések, amelyek kereté­ben sorra járjuk a kiemelt településeket és egyeztetjük az igényeket, valamint a le­hetőségeket. — Végezetül még egy kér­dés: régóta beszédtéma ha­zánkban a vásárlási csekk bevezetése. Megyénkben va­jon mikorra várható? — Először Budapesten ke­rül kipróbálásra ez év jú­liusától. Valószínű, hogy a tapasztalatok alapján dönte­nek majd az illetékesek ab­ban, hogy milyen mértékben terjesszék ki az országban. A „vállalati” nyelvről „Esetleges időpont cseré­jére vonatkozó igényét a konferencia előtt egy hét­tel bejelenteni szívesked­jen.” (Az időpont esedleges? Vagy a csere?) „A szállással kapcsolatos visszajelzését november hó 10-ig tegye meg.” („Visszajelzés”? „Megten­ni”?) „Ehhez a kimutatáshoz a 80. éves adatokat használ­tuk fel.” (De hiszen akkor épült fel a gyár!) Mennyivel jobban hang- zanának ezek a mondatok így: „A konferencia előtt egy héttel szíveskedjék bejelen­teni, ha beosztásán változ­tatni kíván.” „November 10-ig szíves­kedjék közölni, ha szállást is kér.” „A kimutatáshoz az 1980- as (vagy: az 1980 évi) ada­tokat használtuk fel." Mire való a nyelv? A nyelv, az emberi be­széd egy bizonyos, adott rendszere, arra szolgál, hogy megértessük magun­kat egymással. Közléseket adjunk és vegyünk, melyek cselekvéseinket célszerűvé teszik. Az egy nemzethez tartozók közös nyelvet be­szélnek; ily módon a nyelv az adott társadalom első­rendű létfeltétele. Ha köz­léseink olyanok, hogy nem értjük meg, vagy félreért­jük egymást, a nyelv értel­metlenné válik, á társadalmi csoportokban pedig elural­kodik a zűrzavar, s ez el­vezethet a felbomláshoz. Minden élő nyelvnek ki­alakult rendszere van; ez a rendszer egyszersmind gondolkodási rendszer is („észjárás”). Ha a nyelvet nem ezzel az „észjárással’’ összhangban lévő nyelvtani és kifejezésképzési rend­szerben alkalmazzuk, kettős veszélyt zúdítunk magunk­ra: először is, rontjuk az érthetőséget, másodszor pe­dig romboljuk a gondolko­dási rendszert, amely nem valamilyen másik rendszer­nek adja át a helyét, ha­nem összezavarodik, és visz- szahat a cselekvésre is. He­nye beszéd henye gondolko­dást, ez pedig általános he­nye magatartást szül. Tár­sadalmi méretekben ez bi­zonyos idő blatt kézzelfog­hatóan kimutatható társa­dalmi kárrá válik. „Hivatalos”, embertelen, nagyképű Miféle gonosz varázslat az, amely hatalmába kerít mindenkit, mihelyt gazda­sági vagy társadalmi meg­bízásban kell kifejeznie mondanivalóját, ha az ösz- szefüggésben van a mun­kabeosztásban betöltött sze­repével? Honnan ered a „vállalati” nyelv idegensé- ge és érthetetlensége ? A „hivatal”, az abszolu­tizmusnak (nálunk: Mária Teréziától kezdve) ez a sár- kányfog-veteménye, már kezdetben kifejlesztette a nyakatokért, embertelen nyelvet, hogy ezzel is megalapozza „packázásait” (Shakespeare már másfél évszázaddal előbb megis­merte), és megfelelően rá­nehezedjék az „alattvaló”-ra. A korlátlan hatalom státusz szimbóluma volt ez a sze­mélytelen, irgalmatlan, min­denféle érzelmet eleve ki­záró monoton fahang, amely Bécsben, Pozsonyban és a vármegyeházi boltívek alatt hosszú ideig latinul és né­metül zörgött, majd fog­lyul ejtette a magyar nyel­vet, és belegyűrte a maga személytelenségébe, latin- ságába és németségébe. Harmincegynéhány éve az állam a nép állama lett, de a hivatal még sokáig őrizte a múltat, és csak mostanában kezd szolgálat­tá alakulni. Nos, még bü­rokratikus korában benyo­mult — mert az államosí­tás bevitte — a gazdasági szervezetekbe is. 1949-től az egykori kereskedői és köny­velői nyelvet — amely ma­gánvállalatoknál uralkodott volt — felváltotta a hivata­li nyelv, s az évek folya­mán egyfajta jogászfcodó, közgazdász kodó, szaksze- rűsfcödő színezetet kapott. A személytelenséghez és a hivataloskodáshoz a vállala­tokban a nagyképűség tár­sult. így keletkezett ez a csikorgó, szellemtelen nyelv, pompásan felhasználható- lag a semmitmondásra, a mulasztások és az ered­ménytelenség elkenésére, a felelősség elhárítására. Cél­szerű (t. i. az áltudományos fölényeskedés, az önmeg- játszás céljának megfelelő) elemei ennek a nyelvnek az idegen szavak lélektelen tükörfordításai: a „hozzá­rendelés” (összekapcsolás vagy társítás helyett), a „ki­szerelés” (csomagolás he­lyett), az „árfekvés” (ár helyett), a „kiváltás” (he­lyettesítés helyett), és a többi. Milyen legyen? Van nálunk egy úrhat­nám köztudat, amely ezt a szörnyszülött nyelvet nem meri bántani, de an­nál felszabadultabban ül­dözi a tájszólást, a dialek­tust. Holott: a tájszólás (és nem a tájnyelv, mert olyan Magyarországon nincs) egészséges és megőrzendő; a tájszólások kimeríthetet­len nyelvi megújúlás-forrá- sok (változatok, s a válto­zatosság az élet lényege). Aki tájszólásban beszél, magyarul beszél, de aki a „hivataloskodó” nyelvet ír­ja és beszéli, romlott, torz, „korrodált”, roncsolt infor­mációhordozóval él, amely a közgondolkodásban is ká­rokat okoz. A vállalati-hivatali nyelv­torzó szándékosan tör a szó­kincs szegényítésére és a nyelv elszintelenítésére. Ho­vá tűnik szép -lag-leg ra­gunk? Miért erőszakolják hangsúlyozottan a „vonat­kozóan”, „egyhangúan”, „va­lószínűen” alakokat vonat­kozólag, egyhangúlag, való­színűleg helyett? Mert az objektivitás látszatához a színtelenség illik? Miért üzentek hadat „után” név­utónknak, hogy a nyaka- tekert „követően”-nel he­lyettesítsék (hogy ne mond­jam: „kiváltsák”)? Mi in­dokolja az -ikes ragozás zord halálos ítéletét, amely a „szíveskedjék”-et erőszak­kal a fülsértő „szívesked- jen”-re változtatja? Miféle gondolkodásbéli lomhaság mosta össze az „évi” és az „éves” jelzőt? Vajon az a vezető aki kijelenti, hogy „szívesen adnák (és nem adnék) elő én is a közmű­velődési program kereté­ben”, azt hiszi, hogy ennek a nyelvi kultúrának ebben a kertben helye van? A nyelvnek, amelyet be­szélünk és amelyen írunk — s amely Arany, Gárdonyi, Ady, Babits, Tamási Áron nyelve, — világosnak, köz­érthetőnek, lehetőleg szí­nesnek és változatosnak, de mindenképpen a magyar nyelv gondolkodási és nyelv­tani rendszerébe illeszkedő­nek kell lennie. Nem a tájszólást kell szégyellni, hanem a nyelv kerékbetö­rését. fűzzük ki művelődési — s ezen belül nyelvművelé­si — programként, hogy jelentésekben, feljegyzé­sekben és utasításokban, értekezleteken, műszaki kon­ferenciákon konkrétan, hí- mezés-hámozás nélkül, szé­pen, színesen, magyarul fo­gunk írni és beszélni. Nagy­kép, merev faarc és fon­toskodó póz nélkül. Sándor András DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents