Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
AZ EGRI DOHÁNYGYÁR LAPJA X. évfolyam, 1. szám ÁRA: 1,80 FORINT { 3(l\' ? ' • 1981. ianui*r Visszapillantás és előretekintés A jövőre alapozva Sikerekben gazdag, ugyanakkor nehézségekkel teli V. ötéves terv van mögöttünk. Olyan öt esztendő, mely jeltárta erényeinket, ugyanakkor még élesebben előkerültek hiányosságaink is. Azok irányítási vezetési, szervezési hiányosságok, amelyek mindennapi életünkkel szorosan ösz- szejüggnek, az esztergapadnál, a határban a földeken, vagy éppen a tervező irodákban megmutatkoztak. Az utóbbi két esztendő eredményei azonban mégis azt bizonyítják, hogy ha nehezebb körülmények között is, képesek vagyunk az új helyzethez, a változó világgazdaság körülményeihez igazodni. Ez az igazodás kell, hogy áthassa további munkánkat, most az új évtized, a nyolcvanas évek küszöbén. Új „kihívásokkal” kell szembenéznünk, és megfelelően reagálni, mert csak így alapozhatjuk további jövőnket, boldogulásunkat. 1979-ben és 1980-ban számottevően javult népgazdaságunk egyensúlyi helyzete. A most kezdődő VI. ötéves terv az egyensúly teljes helyreállítását, a további előrelépést határozta meg. Ennek feltétele az idei, az 1981-es gazdasági terv megvalósítása. Ebben az esztendőben összhangban az országgyűlés által decemberben törvénybe iktatott VI. ötéves tervnek megfelelően a külkereskedelmi áruforgalom egyenlegének javítása és az elért életszínvonal fenntartása, az életkörülmények javítása a cél. A növekedés nagyobbrészt a gazdaságos kivitel bővítését szolgálja. Ennek egyik fontos feltétele, hogy mindenütt meggyorsítsák a gazdaságtalan termelés visszaszorítását. 1981-ben tovább folytatódnak ,az úgynevezett központi fejlesztési programok, így a termelés korszerűsítését s-gí- ti elő az alumíniumipari, a petrolkémiai és a számítás- technikai központi fejlesztési programok. Kiemelt helyet kap u gyógyszer, a aövényvédöszer, valamint az elektrotechnikai alkatrészek és részegységek gyártása is. Az energiagazdálkodás javítását segíti elő a hulladékok és az úgynevezett másodlagos nyersanyagok növelését szolgáló programok megvalósítása. A nyolcvanas években — így már ebben az évben is elengedhetetlen, hogy tovább erősítsük a versenyképességet szolgáló törekvéseket, a jobb minőséget, a kivitel gazdaságosságát. A tervcélok alátámasztására a közgazdasági szabályozórendszer néhány eleme január 1-től módosult. A változások a célok és azokat szolgáló eszközök összhangját, a változó feltételekhez való rugalmas alkalmazkodást, a kedvező gazdasági eredmények gyorsabb kibontakozását segítik elő. MENTUSZ KÁROLY Ifjúsági vitakörön A december végi hosz** szúra nyúlt ünnep- és pihenőnapok során a vigasság, a pihenés, a családi és baráti látogatások mellett az ember rendszerint önmagában családi és baráti körben rendszerint számvetést, is készít. Milyen volt az ó esztendő, mit sikerült megvalósítani, és mit nem? Ami elmaradt, az mennyiben múlott rajtunk? Túlbecsültük talán teherbírásunkat, vagy magasan volt a léc és nem sikerült átugranunk, vagy az elképzelésekbe valahol máshol csúszott be a hiba? Ezt így vagy úgy mindenki végiggondolja. A vállalati gazdálkodásban ez azonban másként, komolyabban történik. A vállalati munkában is most van a számvetés, a visszapillantás és egyben az előretekintés időszaka. a számvitel zárja az 1980. évi számlákat, és készíti a gazdálkodást értékben kifejező ménleget. A tervesek, miközben már jó ideje az 1981. évi és a VI. ötéves tervidőszak tervein, vállalati koncepcióin dolgoznak, ezt először is az elmúlt évi gazdálkodásunk, munkánk elemzésével kezdik. Ez természetesen nem az év végére, az év elejére korlátozódó kampánymunka csupán. A köz- gazdasági elemzéseknek a mai — egyre bonyolultabbá váló — gazdálkodási körülmények között mind jelentősebb szerep jut a vállalati munkában. Ezek az elemzések nem pusztán az elvégzett munka hatékonyságvizsgálatát jelentik, hanem — és manapság , a döntéselőkészítésben ennek nőtt meg a szüksége — prognosztikát is adnak. Azt mutatják meg: ha ezt, meg ezt termelünk, ilyen és ilyen anyagból, ennyi meg ennyi munka, anyag, energia stb. ráfordítással, milyen eredményre számíthatunk. Ebből mit költihe- tünk el magunk — mármint a vállalat — és mit kell befizetnünk az állaim- kasszába, aminek egy részét mint állampolgárok különböző címen, illetve juttatás formájában visszakapjuk (családi pótlék, oktatás, egészségügyi ellátás, művelődés stb.). A vállalati rendelkezésű összegből milyen mértékben célszerű a személyi jövedelmeket (bér, prémium, jutalom, nyereségrészesedés) növelni ahhoz, hogy az életszínvonal-politika- nép- gazdasági -célkitűzéseiaiek is megfelelve, megvalósíthassuk saját fejlesztési célkitűzéseinket is, ami a holnapi, a jövőbeni szemólyi- jövedelem-növelésnek lesz a biztosítéka. Ha kevesebb van, abból bizony nehezebb az osztogatás, és bár sók tekintetben sikeres évet zártunk, azt senki nem mondhatja, hogy 1980 könnyű esztendő volt! Ami jó, az többnyire természetes ! így volt nekünk is — sok más vállalathoz hasonlóan — természetesen a 70-es évek konjuktúrájá- ban kialakult — most már nyugodtan mondhatjuk — kényelmesebb helyzet. • Az Egri Dohánygyár termelése noha nem növekedett nagyobb mértékben az elmúlt évek során, de viszonylag egyenletes eredményalakulás, és a vállalat kollektívája részéről tett plusz erőfeszítések elismeréseként kapott bérpreferenciák, általában évi 5—6 %-os — de előfordult 9 % felett is — bérfejlesztést tettek lehetővé. Igaz a tröszti központosított gazdálkodás körülményei között a hetvenes években beruházásra nem volt módúnk komolyabb összeget fordítani. Azt mondja a népi bölcsesség, hogy minden rosszban van valami jó! Hogy ebben nekünk mi volt jó? — az, hogy a beruházási szűkösség jobban megmozgatta az agytekervényeket. A rengeteg újítás, a saját erőből megvalósított műszaki fejlesztés önmagáért beszél: a tízéves, és mintegy 70 százalékban amortizálódott gépi berendezések 1 órai teljesítménye ma magasabb, mint újkorában volt; a minőség — kisebb ingadozásoktól eltekintve — mindig jó színvonalú volt, és_ a eigarettaselejt az elmúlt évtizedben egyharma- dára csökkent. Szép eredményeket értünk el a munkaverseny- és szocialistabrigád-mozga- k»m eredményeit illetően is. Jelenleg a félszáz szocialista brigád a vállalati össz- létszám 60 százalékát tömöríti. Megnőtt a komplex brigádok száma es szerepe. De a jelenleginél éppen e területen a legnagyobbak a tartalékok, a lehetőségeink. A munkavédelmi tevékenységünk is jó, az elmúlt évben igen jó volt. Nos, ha minden ilyen jó, akkor hát hol vannak itt a gondok — kérdezhetné bárki. Valóban — jók a mutatók, szépen sorra megvalósítottuk célkitűzéseinket, és mégis, 1980 nekünk is megmutatta oroszlánkörmeit! Amikor 1978-ban a világ- gazdasági események egyre keményebbé váltak, kezdett számunkra is világossá válni, hogy az addig alkalmazott módszerek nem vezetnek eredményre a gazdálkodásban. De még 1979-ben sem vettük túl komolyan, hogy tényleg ilyen kemóny- nyé vált a helyzet. 1980-ban aztán teljesen bizonyossá vált, hogy a korábban átmenetinek hitt helyzet any- nyiban átmeneti, hogy a nehezet még nehezebb váltotta fel. Ez a szabályozási rendszer kikényszerítette a vállalatokból — így a mi vállalatunkból is — a költségtakarékosságot, minden forintot meg kellett, s meg kell fontolnunk. Beláttuk, hogy a megváltozott helyzetben a folyamatos tervezési-gazdálkodási rendszernek kell megvalósulnia. Szükséges ez annál is inkább, mert év közben megszűnt a tröszt, ezzel együtt megszűntek a különböző mutatók diktálá- sai, és az év második felében már saját bőrünkön éreztük azt a népi mondást, hogy: „ki mint veti ágyát”. Vagyis mennyire megalapozottan és körültekintéssél tervezzük meg tevékenységünket, a kivitelezésben megvan-e a szükséges szervezettség, összehangolás és fegyelem, mert minden kis eredmény komoly munkát igényei tölűiiK. Most könnyűszerrel leírhatnám, hogy mi mindent végeztünk el 1980-ban. De nem akarok itt számokat sorakoztatni — azt a gazdasági hírek rovat biztosan megteszi —, azt azonban mégis meg kell említenem, hogy a cigarettatermelésben átléptük a bűvös 7 milliárd darabot; hogy megtört ajég a tíz évig számunkra befagyasztott beruházásban is és az elmúlt évben több mint 12 millió forintot fordítottunk ilyen célra; hogy megkezdtük az életveszélyessé vált. szociális épület felújítását; hogy a gazdasági nehézségek ellenére a a bérszínvonalunkban is túlléptünk egy bűvös számon, 40 109 forint lett 1980-ban a bérszínvonal (az egy teljes idős dolgozó átlagkeresete), csak összehasonlításul jegyzem meg, hogy az V. ötéves terv kezdetén 29 064 forint volt! Sokát számoltunk, osztottunk, szoroztunk, átcsoportosítottunk. Közgazdászaink mindén új, gazdálkodást érintő szabálymódosításnál az új játékszabályoknak megfelelően rendezték a „kártyákat”. Az ő jóvoltukból, no meg kényszerűségből, egyre inkább közgaz- dászmódrá kezdtünk gondolkodni. A két évvel korábban még oly heves csatározásokat kiváltó bértömeg- szabályozási rendszert megszoktuk. Ma már a művezetők sem mondogatják, hogy ennyivel, meg ennyivel többet termeltünk, mint a terv, és hol van a pénz? Egyre jo'Sban az került az érdeklődés középpontjába, hogy melyik termék mennyit hoz, az önköltség hogyan alakul, mi Viszi el, illetve mi hozza á pénzt? A nagy társasjáték, amiben több mint ezren játszottunk — és mondjuk ki, becsületesen — a vártnál mégis kisebb eredményt hozott. Igaz, az év elején még csak 25 millió forintos vállalati eredménnyel számoltunk. A többszöri újratervezések és kalkulációk, az ár- és receptúramódosítások, az importanyagok hazaival való helyettesítése — igaz kemény munkával, de megcsillantotta előttünk a 60 'millió forintos vállalati eredmény lehetőségét. örültünk, újra számoltunk, újra osztottuk az érdekeltségi alapokat, tervezgettük mj jut majd az R- alapba és mi az F-alapba. Aztán jött a negyedik negyedév és két hét leforgása alatt szertefoszlott az öröm. A külföldi dohányárak emelkedése közel 18 millió forinttal csappantotta meg az é- v: Isi b£ioi.i hónapjában nyereségünket. A most már várhatóan 45 millió forintos nyereség elosztása több lépcsőben történik. Az első osztozkodás az állam és a vállalat között megy végbe, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy különböző adók címén a vállalati nyereség mintegy 60 százaléka kerül a költségvetésbe, és a megmaradó 40 százalékból is a kötelező tartalékalap képzés és visszapótlás után rendelkezhet a vállalat a megmaradó összeggel, amit saját belátása szerint fordíthat sze- mélyijövedelem-növelés, illetve fejlesztési célra. Ez az összeg az 1980. évi nyereségből várhatóan 12 millió forint lesz. Miért mondtam el mindezt? Nemcsak azért, hogy a korábban leírtakat — hogy 1980 nehéz esztendő volt — igazoljam, hanem azért is, hogy azok is lássák ezeket a gondokat, akik a gazdasági szabályozókat nem ismerik úgy, mint a közgazdasági szakemberek. Ha ugyanis látjuk, hogy mi miért alakul úgy ahogyan, bizonyára találunk egy jobb, egy olcsóbb, egy hatékonyabb megoldást is, ami a jövőben eredményesebb lehet. És a számvetésnek tulajdonképpen ez a lényege, az előretekintés és annak megalapozása! A világgazdaság eseményei alapján ugyanis nem számíthatunk arra, hogy 1981 és a többi nyolcvanas esztendő könnyebb lesz a tavalyinál. De ha felkészülten vágunk az új tervidőszaknak, ha rugalmasan tudunk alkalmazkodni a gyorsan változó körülményekhez, a világgazdasági kényszer kedvezőtlen hatását is ki lehet, ki kell védenünk! Ehhez azonban a vál^ Mat minden dolgozójának becsületes, kitartó, kemény munkája szükséges. Eredményt csak közös ösz- szefogással érhetünk el! Dr. HUSZTI FERENC főmérnök „Hálás témát javasolunk megvitatásra az ifjúsági vitakörök hallgatóinak, hiszen a borravaló szinte mindany- nyiunk zsebét és erkölcsi érzékét érinti valamilyen formában” — így kezdődik az Ifjúsági Vitakör vitaanyag füzete. Ennek a témának a megtárgyalása azért fontos, mert a köztudat a ' mellékjövedelmet azonosítja a borravalóval. Ez a nézet azért helytelen, mert a borravaló csak a mellékjövedelem legkevésbé veszélyes formája. A munka szerinti elosztást károsító pénzszerzésnek három formája van: a csúszópénz, a hálapénz, és a borravaló. Társadalmunkra legveszélyesebb a csúszópénz. Sok helyen hallhattuk, olvashattuk, hogy a csúszópénz adása és elfogadása kimeríti a megvesztegetés fogalmát, viszont a jog és törvény eszközeivel nem lehet megoldani a megszüntetését. Csak úgy lehet megszüntetni, ha az igényeknek megfelelő lesz az áru és szolgáltatás ellátás, nem lesz hiánycikk. A kínálatot meghaladó kereslet miatt megnövekedett a csúszópénz a kereskedelemiben és a szolgáltatásban. Sok esetben mesterségesen idéznek elő ái'uhiányt a plusz jövedelem elérése érdekében. A hálapénz elterjedése és mértéke kétségessé tehet) a minden embert egyaránt érintő társadalmi juttatás, az orvosi ellátás ingyenességét. Az orvosi ellátás további javítása, az egészség- ügyi dolgozók anyagi elismerésének javítása fog hosszabb távon a hálapénz megszüntetéséhez vezetni. A hálapénz csökkenése nagymértékben függ a betegek magatartásától, és nagyon fontos az orvosi etikai kérdés. Fel kell lépni a hálapénz kikényszerítő magatartása ellen a törvény adta lehetőségekkel is. A borravalónak régi hagyományai vannak, és megítélésénél figyelembe kell venni ezeket. Fő probléma, hogy a borravalós szakmák száma és a borravaló mértéke indokolatlanul növekszik. Gazdasági és munkaszervezési 'intézkedésekkel fékezni lehet a terjedését. A lakosság összjövedelmének 2—3°/o-a cserél gazdát mellékjövedelem formájában. Felszámolására eddig csak erőtlen és kevés intézkedés történit. Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a mellékjövedelmek visszaszorításában nagy szerepet játszik az emberi magatartás! Ezt a témát beszélte meg a Nógrádi Sándor KISZ- alapszervezet Ifjúsági Vitaköre. Sebe József
