Egri Dohánygyár, 1980 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

Munkásmozgalom az Egri Dohánygyárban (1904-1919) Bemutatjuk a III. pártalap­szervezet titkárát Ha ugyan be kell mutat­ni Varga Miklósnét, Erzsi­két. aki már 1956-tól itt dol­gozik az Egri Dohánygyár­ban és azóta egyfolytában a szivarágazaton. Finom szivart készít nagy szakértelemmel. Dohányfeldolgozó szak­munkás, és marxista közép­iskolát végzett. Az Állami Díjas Kossuth Zsuzsa szoci­alista brigádnak alapító tag­ja. 1974-től párttag, 1976-tól alapszervi vezetőségi tag. Most az 1980-as januári választásokon választották meg a III-as pártalapszerv titkárává. Ehhez az alap­szervi területhez tartozik a szivarágazaton kívül a fil­terágazat is. A választás óta eltelt rö­vid idő óta is megfogalma­zódott néhány fontosabb tennivaló. — A vezetőség többi tag­ja régi tapasztalatokkal ren­delkező pártmunkás. Lénye­gében az ő segítségükre szá­mítok — mondja Vargáné. — Változásként azt mond­hatom, hogy az alapszervi pártirányításban az egyes reszortfelelősöktől többet vá­rok, mint ami eddig volt, konkrétabb munkát. A gazdasági problémákat illetően: — a bérproblémák feszültsé­get okoznak a szivarágaza­ton; — a munkaerő utánpótlás­ban is gondot jelent ez, az egy műszak ellenére; — nyomasztó a szivarágazat dolgozóinak az is, hogy évek óta veszteséges a szivargyár­tás. Ez olyan probléma, amit mi a magunk szintjén nem tudunk megoldani, mivel nem a mi rossz munkánk következménye, vagy ami­att áll ez a veszteség elő, hanem árproblémával függ össze. De a hatása kedvezőt­len ránk. Ezt felsőbb szin­ten tovább kellene vinni és megnyugtatóan rendezni. Ez ugyanis nemcsak hangulati kérdés, hanem gazdasági vo­natkozásban is igen jelentős. A gazdasági vezetéssel az eddigi jó együttműködést még tovább szeretnénk erő­síteni. Ez mindkét fél érde­ke. A XII. pártkongresszus­sal kapcsolatban fontos ten­nivalónknak tartjuk: az alapszervezet területén a dolgozókkal megismertessük a kongresszus előterjeszté­si anyagát, majd később a kongresszus határozatait, hogy mindenki jobban ért­se, hogy népgazdasági fela­datokból a maga területén mi az a feladat, ami reá esik, amit a lehető legjob­ban kell megoldania. A kongresszusi munka­versenyhez az eddigi — vál­lalati és vállalaton kívüli — felhívásokhoz mi is csatla­kozunk s remélem, hogy méltó módon, jó eredmé­nyekkel tiszteleghetünk majd pártunk XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója előtt. Mi is azt kívánjuk, hogy a III-as pártalapszerv ve­zetősége és annak titkára, Varga Miklósné jó egész­séggel, eredményesen mű­ködjön az alapszerv terüle­tén dolgozókkal együtt, a vállalati és népgazdasági cél­kitűzéseink maradéktalan megvalósításán —. — Bné — Az egri dohánygyár a ko­rabeli város egyetlen jelen­tős ipari üzeme 1894-ben kezdte el a termelést, s 1900-ig teljesen kiépült. Az üzem munkásainak létszá­ma kezdetben elég kevés volt. 1894 végén még csak 92-en dolgoztak a gyárban, s néhány év alatt 1901-re a létszám 670 főre emelkedett. Az üzem munkásai főként Eger és környékének sze­gény földművesei közül ke­rültek ki. A tárgyalt időszakban a gyár munkásainak szociális helyzete az átlagosnál rosz- szabb volt. A munkásnőik fi­zetése a férfiakénak általá­ban a felét tette ki. A gyár­ban alig voltak munkásvé­delmi berendezések. A rossz szociális ellátottság követ­keztében a dolgozók körében több fajta betegség szedte áldozatát. A GYÁR MUNKÁSAI az országszerte terjedő szoci­alista tanításokkal elég ké­sőn, csak a század elején kezdtek megismerkedni. En­nek több oka volt. Egyik az, hogy a gyár akkor még csak néhány éve működött, nem volt összeforrott munkáskol­lektíva, amely a szocializ­mus eszméi elterjedésének egyik előfeltétele. A másik tényező az volt, hogy a munkások főként a paraszt­ság soraiból kerültek ki, akik kezdetben különféle régi szokások rabjai voltak, s az újtól idegenkedtek. Nem utolsó sorban szerepet ját­szott a többségében katolikus vallású dolgozók körében a klérus befolyása. A dohánygyári dolgozók mozgalmainak kezdetét 1904. elejére tehetjük. Feltevésünket alátámaszt­ja az a körülmény, hogy az 1894-től 1903-ig terjedő idő­szakból a munkásmozgalom­ra utaló semmi feljegyzést, vagy utalást sem találunk a korabeli dohánygyári iratok­ban és a helyi sajtóban. A dohánygyári munkás- mozgalmak jellegüket te­kintve 1919-ig kétirányúak. 1904. elejétől 1917-ig a moz­galmak bérjellegűek, 1917- től mutatható ki a megmoz­dulások politikai jellege. Az első jelentősebb bérmozga­lom az üzemben 1904 má­jus közepén történt. A moz­galom nem eredményezett 1. nagyobb összetűzést a gyár vezetői és a munkások kö­zött, de annyi bizonyos, hogy az üzem igazgatója megré­mülve a mozgalom későbbi megismétlésétől, az esemény­ről azon nyomban értesítet­te a Központi Dohány jöve­déki Igazgatóságot. A je­lentésből kitűnnek a mozga­lom előzményei, okai, ada­tokat szerezhetünk a moz­galom vezetőiről is. Az igazgató rámutatott arra, hogy: „Táplálkozik ezen mozgalom a helybeli szoci­alisták álital, amelyek kebe­lébe a gyári munkásnők is tartoznak.” Szerepe volt a bérmozgalom előidézésében a Debrecenből átjött agitáto­roknak is. A jelentés a moz­galom szervezői közül Ká- csor Borbála, Pálok Erzsé­bet, Hüsse Miária, Kalló Margit, Dókus Szeréna, Tör­te Rózisia és Csépány Etel nevét említi meg. A bérharc eredményéről a dokumen­tumban nem olvashatunk. ÜJABB SZTRÁJK moz­galomról 1911-ben hallunk ismét. Az augusztus végén lezajlott mozgalom oka nem bérkövetelés volt. ha­nem egyes felügyelők részé­ről a gyár dolgozói iránt ta- núsítoittt durva magatartás. Ebben az időben különösen Lieber osztályvezető durva magatartása miatt panasz­kodtak a munkásnak. Ez váltotta ki az augusztus 31- én bekövetkező néhány órás tiltakozó sztrájkot is. Rá egy évre -ismét sztrájk volt az üzemben. 1912. ok­tóber 1-én a gyár 800 mun­kásnője közül 700 fő bér­emelést követetve sztrájkba lépett, s másnap még 50 munkásnő csatlakozott a sztrájkhoz. Két és félnapi ellenállással sikerült is béremelést kiharcolni. 1917-től megfigyelhetjük az üzemi mozgalmak poli­tikai jellegűvé való válását. Ezt segítette az első világ­háború hatása. Már 1916-ban történitek eibocsájtások azért, mert egyesek a háborúval és a háború okozta nyo­morral elégedetlenségükét fejezték ki. Ezek azonban csak elszigetelt jelenségek voltak. Ekkor még hiányzott a munkásság egységes kiál­lása, összefogása. Nem volt semmiféle a munkásokat összefogó szervezet. A HÁBORÚS nehézségek fokozódása, valamint a? 1917-as februári oroszorszá­gi polgári demokratikus for­radalom lelkesítő hatására megkezdődött a dohánygyári munkások szervezkedése is. 1917. közepén a Szociálde­mokrata Pánt országos köz­pontja tudomást szerezve a a dohánygyári munkásnők aktivitásáról, szervezőket küldött az üzembe. A szer­vezéssel megbízott két mun­kásnő — Schmithmaiel Vilma és Keresztény Jó­zsefeié — szeptember 30-án érkeztek Egerbe. A két agitátornő elég si­keresen dolgozott, s lelkes munkájuk eredményeképpen a munkásnőket 17 kivételé­vel mind beszervezték a Szociáldemokrata Pártba. Később megnyerték az em­lített 17 munkásnőt is, akik korábban a Jézus Szíve Társaság tagjai voltak. A gyér igazgatója a szervez­kedésről nyomban értesítet­te a Dohányjövedéki köz­pontot. Levelében hivatko­zott egy paragrafusra, mely arról szólt, hogy a munkás­ság a gyár vezetősége tud­ta nélkül semmilyen szer­vezetét nem hozhat létre, s ha mégis létrehoznak, akkor azt a gyár igazgatója azon­nal köteles megszüntetni. Az igazgató aggódva kórt taná­csot, hogy mitévő legyen. Kifejezte, hogyha netalán az említett szervezetet fel­számolná, akkor esetleg az összes munkás sztrájkba lépne. Az igazgató aggodalma valóban nem volt alapta­lan. A pártszervezet megalaku­lását követő néhány napon sztrájk hangulat alakult ki a dohánygyárban. Az Egri Újság október lltí száma már „Sztrájk készül a do­hánygyárban” címmel kö­zött cikket. A munkások október 12-én valóban sztrájkba léptek. Az Egri Újság október 12-én már ezzel a vészjósló címmel közölt hint a mozgalom ál­lásáról. A GYÁR IGAZGATÓJA megrémülve a munkások mozgalmától még a sztrájk kitörése előtt karhatalmi egységet ként az alispántól. Dr. Szecskó Károly Kubában jártam A „Bodega-Hemingway” egy szűk kis utcácskában van. Bejáratán olyan lengő­ajtó van, mint az amerikai cowboyfilmeken látható. A vendég egy ivóba lép be, bárpult, magas székkel. Itt elfogyasztja a különleges koktél-keveréket, amelynek alapja természetesen a ku­bai rum, majd utána fog­lal helyet a belső helyiség egyikében. A berendezés még a régi. A falakon ko­rabeli fényképek tömkelegé. A falak szabadon hagyott felületén sok ezer név felír­va, de ugyanígy van a bú­torokon is. Hagyomány, hogy aki itt megfordul, az valamilyen emléket hagy, ezekre külön fali szekrények vannak el­helyezve, vagy a nevét írja a falra, vagy bútorokba vé­si. A felszolgált ételek spe­ciálisak és elsősorban azok, amelyeket a nagy író szíve­sen fogyasztott, hasonlóan így van az italokkal is. Mó­domban volt megállapítani, hogy Hemingwaynek a ma­gyaros ízléshez közel aüó, jól fűszerezett sertéssült volt a kedvenc étele. Az általa fogyasztott ital pedig rum­narancs koktél. Az Ó-város egyben az üz­leti negyed is. Világvárosi neonfényben, szinte minden második utca hasonló a bu­dapesti Váci utcához. Ele­gánsan berendezett üzletek és áruházak váltják egymást. Sajnos az áruellátás már a külsőségekhez képest elég szegényes. Az amerikaiak kivonulása, a több éven át tartó blokád, a népgazdaság megszervezése, sok nélkülö­zésre kényszerítette a kubai állampolgárokat. A konszoli­dáció és a szívós kitartás az élet minden területén azon­ban, ha lassan is, de meg­hozta az eredményt. Az élet- színvonal grafikonja, ha nem is meredek, de felfelé ívelő irányt mutat. Az Ó-várossal kapcsolatban még ki kell emelni a Katedrális teret. Szabályos négyszög, legfel­jebb 300X300 méter. Három oldalról az 1700-as években épített egy emeletes spanyol paloták szegélyezik, amelyek építészetileg csodálatos lát­ványt nyújtanak. Ezekben volt az akkori spanyol biro­dalom gyarmati kormányzó­sága. A negyedik oldalon két tornyú, közel 300 éves Ka­tedrális áll, amely szintén a korabeli spanyol építészet remekműve. .5 percnyi járás­ra tőle található a már mo­dern gótikus stílusban épí­tett Székesegyház. Méreteit tekintve kétszer akkora, mint a budapesti Mátyás templom, de szépségét te­kintve is jóval felülmúlja azt. A modern városnegyed, amelyet az amerikaiak épí­tettek, szorosan a tenger­partra a félkör alakú ten­geröbölből olyan képet mu­tat, mintha New-Yorkról lát­nánk fényképfelvételt. 2— 35 emeletes épületek váltják egymást, akkora területen mint Eger belvárosa. Leg­többje szálloda, de van kö­zöttük irodaház és egyéb középületek is. Kuba. ismét kezd divatba jönni a turizmus szempont­jából. Erre a téli hónapok a legalkalmasabbak. A tenger 25—28 C°-os, az éjszaka 20— 25 C°-on hűvös, a déli meleg csak a 35—40 C°~ot éri el. Rendelkezésre állnak az „örökölt” szállodakombiná­tok. A szálloda negyedben sok-sok mulató és bár, elő­kelő műsorokkal. Megítélé­sem szerint, a rövid idő és kevés lehetőségem ellenére, a kubaiak igyekeznek ezeket maximálisan „értékesíteni”. Kísérőim elmondták, hogy az idegenforgalmat az egyik legnagyobb bevételi forrás­nak tekintik, a cukor és szi­var export után. Erre vi­szont nagyon nagy szüksé­gük is van, mert az adott­ságukból és földrajzi helyze­tüknél fogva az iparosítás szinte megoldhatatlan fel­adatnak tűnik. Az általam három részre osztott város következő ne­gyede; a villa-negyed. A ne­gyediket, a nyomor-negye­det az 59-es forradalom után felszámolták — kb. 200 négy­szögöles területen csodála­tos parkosítás közepén, 1— 2 emeletes amerikai stílus­Együttes ülésen Az egész dohányipar kollektíváját érintő kérdéseket az 1980. évi tevékenységünket meghatározó tervet és bel­ső érdekeltségi szabályozást tárgyalta, vitatta meg a do­hányipar szakszervezeti és igazgatói tanácsa január végi együttes ülésen. A témák súlya is jelezte, hogy a tanácsülés nehéz napnak néz elébe. A megváltozott köz- gazdasági szabályozó rendszer és gazdasági körülmények minden eddiginél átgondoltabb tervezést, döntést és ezek igen fegyelmezett és színvonalas végrehajtását kö­vetelik meg az egész népgazdaság és ezen belül a dohány­ipar kollektívájától. Bordács István vezérigaz­gató, amikor köszönetét mondott a dohányipari kol­lektíva 1979. évben kifej­tett munkájáért, és sikeres tevékenykedést kívánt az új esztendőben, egyben vá­zolta az előttünk álló ke­mény feladatokat. E felada­tok megvalósításához szük­ségessé vált a dohányipar belső érdekeltség szabályo­zásának módosítása szüksé­ges ez, hogy a vállalatok teljesítményük arányában jobban érdekeltté legyenek téve a feladatok eredményes, hatékony megvalósításban. Ezért az a tröszti vezetés célkitűzése — mondatta a vezérigazgató — hogy a vállalati munka a különbö­ző érdekeltségi alapok és a bérfejlesztés vonatkozásá­ban jobban differenciáljon. Ennek megfelelően a köz­gazdaság! szabályozó rend­szer fennállása óta először, szinte egy az egyben áten­gedik — minden szűrés és csillapítás nélkül — a nép- gazdasági szabályozás hatá­sát a vállalatokra. Ezt a koncepciót a tanácsülés résztvevői helyeselték és a belső szabályozást elfogad­ták azzal a kiegészítéssel, hogy a tröszt illetékes szak- apparátusa a véglegesítés előtt még konkrét számítá­sokat végez, így az érdekelt­ségi téma még egyszer a tanács elé kerül. A bérsza­bályozásban az állami sza­bályozás érvényesül — te­hát a bérfejlesztési mutató 1%-os növekedéséből 0,3%- ot fordíthat adómentesen bérfejlesztésre a vállalat. Az R alap vonatkozásában a vállalat saját eredményé­nek, á tröszti eredményhez viszonyított arányában ré­szesedik. Az F alap nyere­ségági oldala a vállalatnál marad, és a képződő amor­tizáció 50%-a. Az érdekeltség szabályo­zás ilyen módon való kiala­kítása sokkal inkább kell, hogy ösztönözzön minden vállalatot, mivel megszűnik az eddig alkalmazott nivel- lálás, a jó és a kevésbé jó vállalatok között. Ez nyil­ván komoly munkát jelent a szabályozás kidolgozásá­ban épített villák sorakoz­nak, sok-sok kilométeren ke­resztül. Ezekben a villákban helyezték el a diplomáciai testület hivatalos helyisége­it, valamint a diplomaták lakásai vannak itt. A külön­böző minisztériumok, külke­reskedelmi vállalatok, egy­más mellett lévő négy-öt villa összekapcsolásával he­lyezkednek el. A fennmaradt villákban egyetemi diákszál­lók vannak. A villa-negyed­ben láttam az ún. „ország­házat”, amely modern üveg­palota, ahol az „el nem kö­telezettek” is üléseztek. A villa-negyed és ,az Ó-vá­ros közötti határon van a Forradalom-tér, középen a Jósé Marti emlékművével. A monumentális emlékmű és a hatalmas tér különösen fo­nódik össze Kuba történel­mével, Jósé Marti a gyarma­ti felszabadítási harc vezér- egyénisége volt, mint nálunk Kossuth Lajos. A hatalmas téren örömteli ünnep volt 1959. január 1-én, amikor győzött a Fidel Castro által vezetett forradalmi szabad­ságharc. Havannáról, mint városról még el kell mondani, hogy az ország ..vérkeringésének” központja. Ez természetes is volna, ha nem szigetről vol­na szó. De a hatalmas kikö­tő, amely több száz hajó for­galmát biztosítja nap, mint nap, egyszerűen lenyűgöző. Az első nap befejeztével kimerültén, sokáig néztem szállodai szobám szépségeit, mert a sok-sok élmény rak­tározásához nem volt meg a kellő gyakorlatom. — Kiss Ferenc — ban, hiszen vertikális ipar­ág révén az egyik ágazait jó vagy rossz munkája a kö­vetkező ágazatban is érez­teti hatását, így tehát fon­tos, hogy meglegyen az ér­dekeltség összhangja a ki­képzéstől — értékesítésig. Az 1980. évi tröszti terv készítése úgy a vállalatok­ra, mint a tröszt tervező gárdájára kemény munkát rótt az elmúlt hetekben. A tervezés első lépcsőjében a vállalati tervek nem hozták azt a tröszti elképzelt ered­ményt, amellyel a személyi jövedelmet legalább szinten lehetne tartani és szűkén ugyan, de valamelyest lehe­tőséget biztosítana néhány szinttartó beruházásra is. A vállalati tervek e hiá­nyosságának részben objek­tív okai voltak: Az egész árképzés mód­szere fordítottan történt, vagyis első lépésben meg­történt a fogyasztói árren­dezés (1979. január), ezt kö­vetően a forgalmi adó kép­zés összegét határozták meg, azt az összeget, amelyet a költségvetés a dohányipar­tól elvár. És ezek után ke­rült kialakításra az egyes dohányfajták, illetve do­hány termékek termelői ára. Ebből következett, hogy tröszti szinten sem lehetett elfogadható pontossággal megbecsülni, hogy egy-egy dohányfajta, illetve cigaret­ta fajta mennyi nyereséget tartalmaz. Az előző időszak 12%-os eszközarányos nye­resége 3%-ra ment te- Lé­nyegében ez a kis összeg már igen nagy pontosságot igényelt volna a nyereség arányok kialakításánál és ezt nem sikerült így kiala­kítani. De más okok is közreját­szottak. Ilyenek az új szabá­lyozók nem kellő ismerete, vállalati és tröszti oldalról egyaránt, összességében az mondható, hogy a közgazda- sági szabályozórendszer vál­tozása, az árváltozás, a szabványválitozás egy időre való esése megnehezítette a komplex vállalati tervezés, illetve az ahhoz szükséges tröszti koncepciók kialakí­tását. A tröszt a célkitűzések­nek a népgazdasági és azon belül a minisztériumi elvá­rásoknak is megfelelő tervét elkészítette, amely 150 millió forintos nyereségtervet tar­talmaz, s ez a korábbi évhez bizony szerény összegű. Azonban ennek el­érése is a jelenlegi körül­mények között igen komoly, jól szervezett, fegyelmezett munkát kíván egész éven át folyamatosan az ipar valamennyi vállalatától, szervezeti egységéitől. E feladatok mozgósítására hívta fel Kovács Gyula, a szakszervezeti tanács titká­ra a szakszervezeti szerve­ket, hogy a gazdasági fel­adatok maradéktalan meg­oldására mozgósítsák a szo­cialista brigádokat, tegyék még hatékonyabbá a mun­kaversenyt, tehát mozgalmi oldalról is megfelelően tá­mogassák e célkitűzések megval ósí tását. Azt is ki fejtette azonban, hogy a szakszervezet a dol­gozók érdekvédelméről még e nehéz körülmények kö­zött sem mondhat és mond le. 'A jövőben is követke­zetesen számomkéni mind­azon feltételek biztosítását a gazdasági vezetéstől, amelyet a munkavégzés biz­tonsága, az élet és munka­körülmények javítása szük­ségessé tesz. Végülás több órás vita után a dohányipari szak­szervezeti és igazgatói ta­nács elfogadta az előter­jesztéseket, és egyhangú szavazattal jóváhagyta a belső érdekeltségi szabályo­zás módosítását, illetve a benyújtott 1980. évi tröszti szintű tervet. — Bárdosné dr. — DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents