Egri Dohánygyár, 1980 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

I A minőség érdekében A Minőségi Kör 1980-as évi első ülésére szép szám­mal gyűltünk össze, ahol megbeszéltük a múlt évi munkánk eredményét és az 1980. évi céljainkat és fel­adatainkat. Dr. Huszti Ferenc a Mi­nőségi Kör elnöke tájékoz­tatójában elmondta, hogy 1980-ban többet, jobbat és olcsóbban kell termelni. El­ső nagy feladatunk a Marl­boro kísérletezés. Eddig a Marlboro cigaretta gyártásá­hoz. a dohány vágatot a Phi­lip Morris cégtől kaptuk. Most kísérletezünk olyan vá­gat előállításával, amely kis részben hazai dohányt tar­talmaz. Ha munkánk ered­ményes lesz. älkkor a válla­A cigarettagyártás dolgo­zói magukévá tették azt a szellemet, hogy szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a társosztályokkal. A cso­magolással már régóta tart a barátság. Azonnal szól­nak, ha valamelyik gépről hibás cigaretta kerül át a csomagolásra. Értesülünk arról is, ha nagyon laza, vagy nagyon kemény ciga­retta zavarokat okoz az el- csomagolásnál. Ezeket vi­szonylag nehéz megállapítani a gyártógépeknél. Időközben szárad a cigaretta és külön­féle reakciók (kihullás, ké­mén yedés) később válnak egyértelművé. Mindenkép­pen jó az, ha figyelik az osztályok* dolgozói egymás termékeit és időben szólnak. A hibák kiküszöbölése így perceket vesz igénybe. A termelés zavartalanul foly­hat tovább, kevesebb a se­lejt, jobb a minőség, kisebb a veszteség. Ezt a szoros kapcsolatot realizálta két gyártási mű­szerész, amikor két marék filterrel felment a filter­gyártásra, nem kis meglepe­tést keltve az ott dolgozók latunk jelentős nyereséghez juthat. Továbbiakban törekednünk kell, hogy minél jobb do­hányvágatot állítsunk elő. Ennek feltétele, hogy kor­szerűsítsük a cigarettaelőké­szítést. Egyik ilyen intézke­dés a rázócsatorna meghosz- szabbítása, ezáltal egyenle­tesebben rázódik a kocsány a vágógépbe. A cigaretta- gyártásnál legfontosabb fel­adat a selejtcsokkentés. (3“ () alatt legyen.) 1980. januárjában 0,5%-kal sikerült csökkenteni. Ha a vágat és filter minősége ja­vul. úgy a seleijit százalékos értéke is várható, hogy csök­kenni fog. Fokozni kell az együttműködést a TMK-val. Lehetővé kell tenni a rend­Mi is az a DH? körében. Az utóbbi időben ugyanis a papírfilter minő­sége sokat romlott. Megmu­tatkozott ez a termelésben is. Amíg acetát filterrel ment a Sy mphonia, nem volt ritka a tízmilliós műszakonkénti termelés. Ezzel szemben a papírfilteres Románcnál alig éri el a kilenc milliót. Baj van az átmérőjükkel (7,9 helyett 8,2 mm, pedig Solexszei mérik!) a hosszuk­kal, keménységükkel, a for­májukkal. Ez utóbbi okozta a legtöbb gondot. A Max filterfelrakóknak megvan az a tulajdonságuk, hogy szere­tik a kerek filtert és a ke­rek cigarettát. Ez rendkívül érzékeny pontjuk! Csak így hajlandók megsodorni, pon­tosan összeilleszteni. Ha szög­letes a filter, vagy ovális és a ragasztásnál, a szalag élt nyom bele, abból jó cigaret­ta nem lesz! Folyamatos üzemelés pedig csak jó anyagokkal alakulhat ki. így hát felmentek és meg­nézték mi okozza a filterek szeres tmk munkát, ezt elő­segítheti az egyféle cigaret­ta gyártása. Ez elsősorban szervezés és koordinálás kér­dése. A szivargyártásnál is nagy összefogásra van szükség, a szivargyártási régi elavult, gépek, berendezések felújí­tásához. Nagy gond az al­katrész-előállítás is. Keres­ni kell olyan gyártócéget, vagy kisiparost, akik vagy aki gyártana szivargyártási alkatrészeket. Nagy feladat hárul a ci­garettagyártásra, gyártó il­letve csomagoló gépeket vá­sárolunk, részben használta­kat, részben újakat. A gépek ilyetén nem kívánatos for­magazdagságát. Megállapí­tották, hogy nem méregdrága importból beszerezhető alkat­részek hiánya, nem is egy — a tojás szögletesítéséhez hasonló — találmány, az elavult kerek filter új for­matervezett változatának be­vezetésére tett kísérletek, hanem egyszerű (viszony­lag !) gépbeállítási probléma folytán születtek ezek a torzszülöttek. Nem kis bosz- szúságot okozva azoknak, akik minőségileg és esztéti­kailag egyaránt jó cigarettát szeretnének kihozni belőlük. Vittek fel jó filtert is. Olyat, amilyet szívesen ven­nének. Azok is azokon a gépeken készültek. Bizonyít­va azt, hogy az öreg gépe­ken is lehet jó termékeket készíteni. Gondosabb, figyel­mesebb munkával, önellen­őrzéssel. Hiszen DH-ban dolgozunk! Reméljük szándékunkat megértik, és nem kákán csomó-keresésnek tekintet­ték a dolgot, hanem a hi­bák kijavításában való se­gítő közreműködésnek. —T. S.— elhelyezésére felméréseket kell készíteni. 1980—81-re a bővítést be kell fejezni. Legnagyobb feladat a pon­tos munka, döntő, hogy a minőség ne csökkenjen. Nö­vekszik a kapacitás, növek­szik a termelés, növekednie kell a minőségnek is a piac szempontjából. Mindenféle minőségjavító hatásokra fel kell figyelni. Befejezésül Huszti elvtárs megköszönte a Minőségi Kör tagjainak el­múlt évi munkáját. A Minőségi Kör nagyta- pasztalatú aktív tagjától Szabó Andrástól, Bandi bá­csitól búcsúztunk nyugdíjba vonulása alkalmából és egy könyvvel kedveskedtünk ne­ki. Kértük, mielőtt elmegy, hasznos tapasztalatait adja át, hogy a Minőségi Kör to­vábbra is hasznosíthassa. Bandi bácsi javasolta a Minőségi Kör tagjainak: sa­játítsák el a hibaféleségek ismeretét, a szabványban rögzített megengedett érté­ket és így hasznos munkát végezhetnek a MEO és nem utolsósorban a vállalat ré­szére is. Jó kis eszmecsere alakult ki. Pelyhe Miklós helyesel­te Szabó András javaslatát, a hiba,féleségek ismereté­nek elsajátításáról. Nyári József és Nagysoly- mosiné a fóliánál tapasztalt raktári problémát vetették fel. Ök is javasolták a MEO felé, hogy a hibás anyago­kat jelezzék, azáltal nem keveredhet össze a jobb minőségű anyagokkal. Ügy vélem így tartalmas, jól sikerült összejövetelünk volt. Mi, a Minőségi Kör tagjai ígérjük, hogy még ha­tékonyabban dolgozunk, hogy jobb munkával segítsük a vállalat 1980. évi feladatai­nak megvalósítását. —Deákné— Ahogyan a munkáskiildött látja Döntésjogi szempontból a Dohányipari Vállalatok Trösztjének a legmagasabb döntést-hozó fóruma az Igazgatótanács.. Ezen a fórumon dőlnek el az ipar mintegy 6 ezer dol­gozójának jelenét és jövőjét meghatározó legfontosabb kérdések. ÍQV pl-' a termelés, a bér- fejlesztés, a különböző ér­dekeltségi alapokkal, azok szabályozásával kapcsolatos kérdések épp úgy, mint a szociálpolitikai intézkedések és a munkavédelem felada­tai. Az Igazgatótanács tagjai a tröszthöz tartozó szerveze­ti egységek igazgatói — ki­képző, gyártó, és értékesítő vállalatok, valamint a kuta­tóintézet —, elnöke pedig a tröszt vezérigazgatója. A 9 főből álló szavazati joggal rendelkező tanács többségi szavazattal dönt. De a tanácsüléseknek en­nél sokkal több résztvevője van, hiszen részt vesznek a vezérigazgató helyettesei, a MÉM összekötője, a külön­böző tröszti vezetők, és né­hány év óta munkások is résztvevői lettek e magas fórumnak. Az üzemi demokratizmus tartalmi fejlődésére utal, hogy — ha nem is szavaza­ti, csak tanácskozási joggal — évente három vállalat és minden évben más-más vál­lalat delegál munkásküldöt­tet az Igazgatótanácsba. Ez évben ismét az Egri Dohánygyár is a delegálan- dók közé került. Mint az már ismeretes, a február elején tartott Szakszervezeti Tanács és Bi­zalmi együttes ülés a Műsza­ki Konferencia résztvevőivel közösen Teleki Sándort, a cigarettagyártás fiatal mű­szerészét választotta meg munkásküldöttnek. Bemutatni talán nem kell, hiszen annak ellenére, hogy fiatal, 10 éve már lassan, hogy itt dolgozik. Érettségi­zett szakmunkásként került ide Ózdról és ehhez a szak­májához szerzett dohányipa­ri technikusi minősítést, de azóta is 3 műszakban dol­gozik. Szereti a szakmáját. Az örökké mosolygó, nyüzsgő, de igen szerény és kedves fiatalembert alig akadhat olyan ember a vál­lalatnál, aki nem ismerné. Üzemi lapunkban is gyak­ran jelentkezik olykor kriti­kus, olykor humoros írá­saival és rajzaival. Riportot készít másokkal, kényes kérdéseket boncolgat. Ezek után azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, „akasztják a hóhért”. Vagyis faggatom Telekit, az első igazgatótanács ülés után, milyennek látta az egészet? Mi tetszett, mi nem? Ilyennek képzelte-e egyáltalán, stb. stb.? Jó riportalanyra sikerült szert tennem. Nem kell so­kat faggatnom. Minthogy mindig van valamilyen vé­leménye és nem is rejti vé­ka alá, könnyen megy a do­log. — Én azt hiszem, hogy az „IGAZGATÓT AN ÁCS”-ot mindenki egy kicsit miszti­kusan képzeli, szóval olyan Istenek tanácsa-félének. Mert ugye ott van a vezér meg egy csomó igazgató, minisztériumi meg tröszti vezetők. És csupa olyasmi­ről beszélhetnek és olyan stílusban, amit ilyen magam fajta közember legfeljebb foszlányokban érthet (min­denféle közgazdasági sza­bályzók, mutatók meg ilye­nek). Ha hasonlítani lehetne — mármint a képzeletemben alkotott képet — olyan „bo­szorkány-konyhának” kép­zeltem az egészet, ahol a sok lombik és cső-dzsungel- ben minden fortyog és ro- tyog, de hogy mi lesz belő­le, azt csak a „benfentesek” sejthetik. Nos az első ülésen szerzett élményem és tapasztalatom nagyon rácáfolt erre a misz­tikus képzeletre. Az egész annyira hétköznapi — a szó jó értelmében —, annyira gyakorlatias, annyira nyílt és aktív, hogy semmiféle ülésre és értekezletre nem hasonlít. Egyszerűen: dolgoznak, érvelnek, dönte­nek! Annyira emberközeli a résztvevők magatartása, olyan emberi, hogy egysze­rűen nem éreztem azt, hogy ők főnökök, vezérek, én meg „csak” munkás vagyok. Lehet, hogy ez nagyképű­ségnek vagy borzasztó buta­ságnak tűnik, de egyenran­gúnak éreztem magam ve­lük, olyan volt a légkör. Nagyon nagy élmény volt számomra, hogy az érde­keltségi — fejlesztési és ré­szesedési — alapképzés és felosztás vitájában az egyes igazgatók milyen felelősség­gel és milyen embercentri- kusan nyilatkoztak meg, amikor vállalataik dolgozói­nak érdekeit képviselték. összevetve az eddig itt­hon, — a termelési tanács­kozáson, műszaki konferen­cián és más hasonló fóru­mon ■szerzett tapasztalatom­mal, ott sokkal aktívabb és nyíltabb a vita. Lehet, hogy ebben nagy szerepe van an­nak is, hogy rangban és fel­készültségben hasonló, vagy azonos szinten állók „ugra­nak össze”. Természetesen képezni kell magamat, alaposan át­tanulmányozni az előterjesz­tési anyagokat ahhoz, hogy érdemben lehessek résztve- vője a tanácsüléseknek. Mit szóltak a közvetlen munkatársai ehhez a funk­ciójához? — Viccelnek, hecceinek, de valójában örülnek, hogy a soraikból került ki a küldött. És ilyen téma is mint pél­dául a beruházás meg a nyereség mindenkit konkré­tan érint és érdekel. Ök megtudhatják tőlem rögtön és közvetlenül a döntést, meg azt is, hogy adott esetben nekünk mit kell tenni. Gondolok itt pél­dául a tanácsülésen elhang­zott 300 milliós cigaretta többletgyártási vállalásunk­ra. Milyen elképzelései vannak a jövőt illetően? — Jó volna, ha más üzemrészekből is eljutnának hozzám olyan problémák, ja­vaslatok, amelyeket esetleg továbbvihetek. Természete­sen olyanok, amelyek na­gyobb kollektívát, többeket érintenek. Az ilyen gondo­kat úgy érzem kötelességem lesz elmondani. Szavazati jogom ugyan nincs, de a véleményemet el­mondhatom, s ahogy eddig tapasztaltam a reális, meg­alapozott érveket, vélemé­nyeket a döntésnél figye­lembe veszik. Vagy például a munkám során szerzett ta­pasztalataim alapján is el fogom majd mondani az im­port anyagkiváltás terén tett intézkedések gyakorlati hatását és a bővítés lehető­ségeit. Mindent összevetve őrülő' hogy rám esett a választás, ez bizalmat jelent, de fele­lősséget is. A magam ré­széről igyekszem megfelelr ennek. Jó egészséget, sikeres és eredményes *működést kí­vánva köszönöm a beszélge­tést. —Bné— Események-képekben A részesedési alapképzés és felosztás 1979 évi végrehaj­tását, illetve az 1980 évi tervet a Szakszervezeti Tanács és Bizalmi Együttes Ülésen hagyták jóvá a résztvevők. A Szovjet Hadsereg és Hadiflotta megalakulásának 60. év­fordulója alkalmából rendezett koszorúzási ünnepségen vállalatunk dolgozói is résztvettek. Bakonyi Péter rádióriporter, a cigarettacsomagolás műveze­tőjével és az egyik újonan felvett dolgozóval beszélget a munkáltatói jogok decentralizálásáról, a munkásfelvételt il­letően Álarcos bál! A telet űző farsangi mulatságot a kisóvodások is megrendezték. Reméljük sikerrel, és mielőbb ránk kö­szönt a tavasz! Az utolsó évben (Folytatás a 2. oldalról.) telezettségünket. Bérszínvonalunk alakulása is igen kedvező. Hiszen a középtávú terv adatai sze­rint 1979-re 34 689 forintos bérszínvonal elérése volt a cél, s ezzel szemben —, mint már korábban is beszámol­tunk — 38 950 forint bér- színvonalat tudhat magáénak az Egri Dohánygyár, amely 112,3%-ot jelent, s ez nem csekélység. Beruházás vonatkozásában azt mondhatjuk, hogy igen is, meg nem is. Nem való­sult meg néhány termelőgé­pi beruházásunk devizahi­ány és fejlesztési alapszű­kösség miatt. Ez a körül­mény megnövelte gondjain­kat és feladatainkat, hiszen 1979-ben már a 70%-ban amortizálódott gépparkkal teljesítettük túl éves tervün­ket közel 5°/o-kal. Ugyanakkor a szociális be­ruházásokat terven felül tel­jesítettük, bár ebben az elő­re nem látott okok is be­játszottak — szociális épület statikai problémája. Összességében pozitív az V. ötéves terv időarányos teljesítése. S az év első két hónapjának termelési adatai szerint is bizonyosra vehető, hogy minden olyan vonatko­zásban teljesítjük középtávú tervünket, amelyre a válla­latnak, a vállalati magatar­tásnak hatása van. , Bárdos Miklósné dr. DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
Thumbnails
Contents