Egri Dohánygyár, 1979 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

30-on innen és túl BESZÁMOLÓK Az 1978. év végeztével a vállalat pártszervezete is elkészíti mérlegét. A beszá­moló taggyűlések sorozata következik, először az alap­szervezetek majd a vállalat pártszervezete foglalja ösz- sze és értékeli munkáját. A taggyűlések csak akkor le­hetnek sikeresek, ha a be­számolókban valamennyi párttag véleményét fogják össze és ezt egészítik ki a területileg illetékes összekö­tő véleményével. Ennek megfelelően 1978. decembe­rében megkezdődött a párt- csoport-értekezletek soroza­ta. Ezeken értékelték a múlt évi beszámoló taggyű­léseken hozott határozatok végrehajtását, az év során a pártmegbízatások teljesíté­sét, a cselekvési ^programok­ban meghatározott gazdaság- politikai feladatok megvaló­sítását, a pártszervezet éle­tével és annak normáival kapcsolatos kérdéseket, a pártirányítás területén el­ért eredményeket és a ta­pasztalatok alapján szüksé­gesnek mutatkozó feladato­kat, és így tovább. A pártcsoport-értekezletek eredményességét úgy az alapszervezeti, mint a párt­szervezeti vezetőség azzal kí­vánta elősegíteni, hogy min­den alkalommal résztvevő­ként és vitavezetőként egy- egy vezetőségi tagot jelölt ki, akik az elhangzottakat olyan módon jutatták el a vezetőségekhez, hogy azok a beszámoló taggyűlések anya­gának összeállításához al­kalmasak legyenek. Ügy véljük, hogy az ilyen rend­szerű és formájú előkészítés eredendően magába hordoz­za a januárban megtartan­dó taggyűlések hatékonysá­gát és azt, hogy valóban a párttagság egészét érintő problémák kerüljenek úgy a beszámolókba, mint a hatá­rozati javaslatokba. CSELEKVÉSI PROGRAM Köztudomású, hogy a vál­lalat pártszervezetének és az alapszervezeteknek évről évre el kell készíteniük cse­lekvési programjaikat. Az elkészítés alapjaként a kö­vetkező dokumentumok szol­gálnak: az MSZMP Köz­ponti Bizottságának 1977. és 1978. évi határozatai, a Megyei Pártbizottság és az MSZMP Városi Bizottságá­nak határozatai, a Dohány­ipari Vállalatok Trösztje által készített és a vállala­tunk által benyújtott terv- javaslatok, a vállalat 1979. évi DH-programja és a párt­szervezettel szemben tá­masztott egyéb elvárások. Ennek megfelelően az el­készített cselekvési prog­ram tartalmazza az 1978. évi feladatok teljesítésének értékelését. — az 1979. évi konkrét vállalati tennivalókat; — a népgazdasági egyen­súlyi helyzet javításának ér­dekében teendő intézkedése­ket; — a párt irányító és elle­nőrző feladataival kapcsola­tos tennivalókat; — a társadalmi szerveze­tek feladatait, különösen azokat, amelyek a döntést, illetőleg a gazdaságpolitikai munka hatékonyságát segít­hetik elő; A cselekvési program részleteit élénk érdeklődés és vita kísérte. Az elkészült program alapját végül is a vállalati DH-program képe­zi, amelyben a fent felso­rolt feladatok szinte kivétel nélkül szerepelnek. Ennél fogva nyugodtan mondhat­juk azt, mint az elmúlt év­ben, hogy az így elkészített program a vállalat politikai és gazdasági vezetésének kö­zös cselekvési programja. Az 1978. év feladatait az előzetes számítások alapján maradéktalanul végrehajtot­tuk. Ezért a vállalat párt- szervezete köszönetét mond mindazoknak, akik ebben a munkában tudásuk legjavát adva részt vettek és sike­rekben, eredményekben gazdag boldog új évet kíván a vállalat pártszervezete minden tagjának és a válla­lat egész kollektívájának. —a —a Az idősebbek véleménye szerint túlságosan sokat foglalkozunk ma az ifjúság­gal. „Kényeztetjük őket és lám mi lesz belőlük. Szem­telenek. csavarognak, nem tetszik nekik a munka’’ — és még sorolhatnám tovább a fiatalokat érő dorgáláso­kat. Lehet, hogy több fiatal dolgozó hagyja a gyárat, de ez még nem egyértelműen azért van, mert nem sze­retnek dolgozni. Előfordul­hat az a különös eset is, hogy fiatalabb dolgozók éppen az öregebbek miatt mennek el. Itt nem konkré­tan a „kiszakálásra” gon­dolok. A jogtudomány nyelvén hűtlen kezelésnek nevezném a dolgot. Hiszen nemcsak a pénzt lehet hűt­lenül kezelni, hanem a fia­tal munkaerőt is. Nagyon bölcs mondás, hogy minden embert a környezete alakít. Nem mindegy, hogy a gyár­ba kerülve tervszerű, ko­moly munkát látnak-e, ami­be ők is szívesen bekapcso­lódnak, vagy tengő-lengő alkalmazottakat, akik szak­nyelven mondva, „kibekke- lik” a munkaidőt. Mert tő­lük vajmi kevés hasznosít­ható tapasztalatot fognak szerezni. Az Egri Dohánygyárnak egységes kollektívája van. amely komoly erőfeszíté­sekre képes. Példa rá a sorozatosan elnyert Kiváló Vállalati cím és a KISZ KB Vándorzászlaja. Gondos­kodnunk kell tehát méltó utódok neveléséről is. Az emberek nem egyformák, következésképp az utódaik sem azok. Nem általánosít­ható tehát, hogy a fiatalok nem állják meg a helyüket. Tudom, van közöttük huli­gán és csavargó. Főleg nagyvárosokban szembetű­nő ez, s mert reflektor- fényben vannak, jól látha­tók. Azok a fiatalok, akik el akarnak valamit érni. nem ilyen feltűnőek. Beol­vadnak az egyszerű, meg­bízható emberek közé. őket kell megtalálni és segíteni nekik. Nem egy ilyen fiatal panaszkodott nekem. hogy nincs lehetőségük bizonyí­tásra. A kevésbé lelkesek nem is erőszakolják, a lel­kesebbek azért így is tud­nak eredményt felmutatni. Megszerzik maguknak a si­kerélményt. A gyengébbek beletörődnek, a meglévő kis lelkesedést is elvesztve a lábukat lógatják, vagy jobb lehetőség reményé­ben elhagyják a gyárat. Ta­pasztalatlanságuk következ­ménye ez. Hiszen dolgozni mindenhol kell, a munka­bérek kiegyenlítettek, ak­kor már nem mindegy, hogy egy helyen szerez az ember megbecsülést és bizalmat? Sokkal könnyebb hazafelé menni, ha büszkék vagyunk az aznapi munkánkra, mintha a „semmittevéstől” elfáradva kullogunk. Aki nem talál valami örömet a munkájában, az otthon is hiába keresi. Erről kell a fiatalokat meggyőzni, és ez az „öregek” feladata. Olyan idősebbhez is legyen be­osztva a fiatal, aki szere­tettel. türelemmel, megér­téssel bánik velük. Ismeri a fiatalokat. Szereti hevessé­güket, nem neveti ki ta­pasztalatlanságukat, nem űz gúnyt belőlük a többiek előtt, és még sorolhatnám tovább. Sok ilyen ember dolgozik nálunk férfi és nő egyaránt. Én fiatal vagyok, bár már jócskán törzsgár- datagnak számítok és tu­dom, ahhoz, hogy az em­bert egyenrangúnak tekint­sék, igenis akarat és szor­galom kell. Nemcsak más­nak kell bizonyítani, hanem önmagunknak is. Amit az öregebbek tudnak az elsa­játítható. megtanulható, hi­szen ne feledjük, őket is megtanította valaki erre. Igaz, sok mai fiatalból hi­ányzik a megfelélő érdeklő­dés, a szorgalom. De miért? Mert az emberek egyre ke­vesebbet foglalkoznak egy­mással! Jobb lenne, ha a fiatalokat érő pofonok — amik az életben érik őket —, inkább irányító jellegű­ek lennének, mint fájdal­mat, elkeseredést okozók. Azért van ez az Ifjúsági Parlament is. hogy ezeket lehetőleg elkerülje. A fiatal mondja el meglátásait, ötle­teivel frissítse az eddig be­vált módszereket. Szükség van rugalmasságukra, len­dületükre, átformálási vá­gyukra. Az idősebbek is mosolyogva, büszkén mond- hasák egymásnak: „Hát igen. Ezek a Mi fia­taljaink!’’ — T S Dohányvilág Hz élelmiszeripar terűéből. Az elmúlt évek cigaretta fogyasztói áremelkedése ér­dekes változást eredménye­zett az NSZK dohánypia­cán. Feltűnt a kereskede­lemben a cigarettadohány. Az évekig tartó érdektelen­ség a kézi sodrású cigaret­ták iránt megszűnt, rene­szánszát éli, nemcsak az NSZK-ban, hanem a fejlett cigarettagyártással rendel­kező nyugat-európai orszá­gokban egyaránt. Nézzük meg, hogy mi in­dokolta ezt a fellendülést, azaz hogyan alakultak a ci­garettaárak a Német Szö­vetségi Köztársaságban 1978-ban? A felmérések sze­rint a 20 db cigarettát tar­talmazó dobozok ára átlago­san 2,60—2,70 DM (26—27 Ft). Természetesen ez a ha­zai gyártmányokra vonatko­zik, ezen belül is a kom­mersz, hétköznapi cigaret­tákra. (Lord, Camel, HB... stb.) A gyártmánykülönle­gességek, az úgynevezett luxus cigaretták mint a Dunhill, a John Players, Special, Benson and Hed­ges Luxury, Peer 100, stb. 3,30 DM (33 Ft) áron kerül­tek eladásra. Ezzel szemben egy 50 grammos cigarettadohányt tartalmazó tasak ára 2,40 DM ebből a dohánymennyi­ségből kb 40—45 db cigaret­ta készíthető „házilag”. A finom, apróra vágott, sodrásra alkalmas dohány iránti kereslet az NSZK- ban, valamint Nyugat Ber­linben megnövekedett. 1976- ban, az adatok szerint 6,3 millió tonna került eladás­ra, addig 1977-ben már 10,1 millió tonna. Általában a piaci felmé­rések szerint egy millió em­ber szív kézzel sodort ciga­rettát (80 százalék férfi, 20 százalék nő) kb 2 év óta. Megállapították azt is, hogy nem elhanyagolható, üzleti szempontból, azoknak a szá­ma sem, akik a gyári készí­tésű cigaretták mellett ké­zi sodrású cigarettát is szív­nak. Sőt a sikert bizonyítja az a tény is, hogy a pipások előszeretettel vásárolják a különböző márkájú és erős­ségű cigarettadohányokat. Az NSZK dohányipara igyekszik lépést tartani az igényekkel. A legnépsze­rűbb cigarettadohányok Hol­landiából származnak, ahol nagy múltja van a kézi sod­rású cigarettának. A kere­sett Holland cigaretta már­kák a következők: Samson, Van Nelle, — mindkét do­hányfajta közepes erősségű. Előállítója a Niemeyer end Co. Az NSZK-ban a Martin Brinkmann AG. készít ci­garettadohányt, gyártmányai népszerűek és keresletiek. Az Alois Pöschl vállalat Delicat 2000 néven 200 gram­mos töltésben forgalomba hozott egy új fajta cigaret­tadohányt 10,8 DM áron. Hirdetésük „dohányozzon féláron”, — s ha jól meg­gondoljuk, hogy egy csomag cigaretta 2,60 DM-be kerül, akkor valóban gazdaságo­Shannonban másfél órát várakoztunk a tranzitváró­ban. Innen se ki- se be nem lehetett menni. A repülő­gépből egy rövid folyósón egyenesen a várócsarnokba jutottunk. Itt a hajnali órák ellenére lehetett italt, édességet, dohányárut vá­sárolni. Már akinek volt pénze — természetesen dol­lár, font, vagy márka. Né­hánynak volt közülünk. Ezeket aztán egy kicsit irigyeltük . is. A várakozás alatt a repülőgépet átvizs­gálták, üzemanyaggal töltöt­ték fel, majd újra elfoglal­hattuk helyünket, és meg­kezdődött az út nehezebb része. 8 órás utazás az óce­án felett. Az út kellemesnek ígér­kezett, hisz a felszállás után az első dolga volt a repü- gép személyzetének, hogy rövid, — de annál hatá­sosabb — előadást tartson részünkre a különböző biz­tonsági előírásokból, vala­mint elmagyarázták, meg­mutatták a biztonsági be­rendezések használatát. Ilyeneket mondtak meg­nyugtatásként, pl.: nem kell pánikba esni, ha a repülő­gép a vízre száll le, hisz egy órán keresztül nem süllyed el, és ez az idő bőségesen elég arra, hogy az utasok be­szálljanak a mentőcsóna­kokba. Igaz, hogy elég sok cápa van, de ha a csónak­ban maradunk nem bánta­nak. S különben is legké­sőbb — attól függ, hol esünk le — 4 órán belül megérkeznek a mentő re­pülők, esetleg hajók. Természetesen oktatást kaptunk a mentőmellény, légzőkészülék és a vészkijá­rat használatáról is. sabb a sodort cigaretta, hisz 200 gramm dohányból 100—120 db készíthető. Az élelmes üzletemberek Privileg néven, nem túl ma­gas áron, „házicigarettagyá­rat” kínálnak eladásra. Ez a kis készülék, egy adag dohány betöltése után elkészíti, megcsavarja, sőt filterrel látja el a cigarettát! Összegezve a tényeket megállapíthatjuk, hogy jö­vedelmező üzletág lett a ci­garettadohány gyártás, de pillanatnyilag nem idéz elő sem válságot, sem túl nagy konkurenciát a dohánygyár­raknak. Lehet, hogy 10 év múlva Mindenesetre indításnak nem volt rossz és úgy ér­zem sikerült mindenkit tel­jesen „megnyugtatni”. Nem is mert senki aludni tovább a gépen. Egyébként az utazás kellemes volt, az ellátá­sunk kiváló. Lehetőség volt filmeket is nézni. Azért többesszámban, mert egy­szerre 3 vásznon két filmet vetítettek. Az utastér ele­jén és végén levő vásznon ugyanaz a film került vetí­tésre (a lótenyésztésről szólt), míg a középső vásznon egy balettfilmet vetítettek. „Rém izgalmas” volt mindkettő. Még a „baleseti oktatás” után mindenki kapott egy fülhallgatót. Az ülések kar­fájába ugyanis kis rádió volt beépítve. Ehhez kellett csatlakoztatni a fülhallga­tót és lehetett rádiózni. 10 csatorna műsoraiból lehetett választani. Ezt szó szerint kell érteni, mert mellékel­tek egy műsorfüzetet is, ahol minden csatornán sugárzott műsor fel volt tüntetve. Tánczene, jazz, operett, ope­ra, próza, vidámműsor stb. szerepelt a műsorban. Ter­mészetesen ha valaki sokáig egy csatorna műsorát hall­gatta, volt szerencséje több­ször ugyanazt a számot vé­gig hallgatni. Mindenesetre kellemes volt zenét hallgatni és né­ha-néha a filmre is nézni. A LEGÉRDEKESEBB a tervből, úgy is mondhatnánk közérdekű a kitűzött feladat. Néhányat kiemelünk a fel­adatrendszerből. A mezőgaz­dasági termelés növekedési ütemének az élelmiszeripari termelés 5,4 százalékos nö­vekedése felel meg. Mint­hogy az alapanyagok mind nagyobb része realizálódik belföldre és exportra gyár­tott élelmiszeripari termék­ben, mind szorongatóbb kö­vetelményként lép előtérbe a minőség. Ezen kívül ügyelni Persze a társaság elég furcsán nézett ki. Mindkét fülben a mikrofon, — sem­mi mást nem lehetett ilyen­kor hallani — és olyan ér­zése volt az embernek, mint­ha némák között lett volna. A gépen 3 alkalommal kaptunk az út során ellá­tást. Italt bármilyen meny- nyiségben lehetett fogyasz­tani. A Coláért, limonádéért, teáért, kávéért nem kellett fizetni. Lehetett kapni — ezt már pénzért — sört, wis- kyt, bort -is. Nem volt, ne­héz az árakat megjegylezni. A sör fél-dollár volt (2 dl) a bor (2 dl) egy dollár, a wisky (0,5 dl) szintén egy dollár volt. Mivel dollárunk nem volt, — a többségnél legalább — átszámították az árakat fo­rintba. Mindenesetre meg­lepődtünk. Egy dollárért 40 forintot kértek. Ettől függetlenül, azért a szeszesitalt is megkóstoltuk. Azért igyekeztünk a tájat is szemügyre venni, már a lehetőségekhez képest. Néha, —mikor nem volt felhőtaka­ró — csodálatos volt az óce­án egybefüggő víztükre. Néha feltűnt egy kis szi­get is. Mindenesetre az út kelle­mesen telt. Akkor kezdő­dött egy kis izgalom, mikor úgy számoltuk, hogy a Ber­muda háromszög fölött re­pültünk. Biztos vagyok min­kell az exportpiaci és gaz­daságossági követelmények­nek megfelelő gyártmány­struktúra és szerkezet kia­lakítására, az alapanyag ter­melés ésszerű elhelyezésére. — A gabonaipar 5 száza­lékkal nagyobb gabonater­meléssel számolhat. Ez na­gyobb arányú felvásárlást és feszes készletgazdálkodást igényel. Mintegy 152 ezer tonna gabonatárolót kell üzembehelyezni. — A növényolajipar ter­melését 7,5%-kal kell növelni. denkinek megfordult a fe­jében az a sok cikk, mely az utóbbi időkben a Bermuda- rejtélyről, vagy ezzel kap­csolatban megjelent. Szerencsére semmi prob­léma nem volt, de azért mindenki fellélegzett, mi­kor megérkeztünk Nassau- ba, a Bahama-szigetekre. Itt is kellett másfél órát várni. Először nem engedtek ben­nünket kiszállni, de a pa­rancsnok elintézte, hogy ne a gépben várakozzunk, ha­nem bemehettünk a lég­kondicionált várócsarnok­ba. Itt a kiszállásnál rögtön megcsapott bennünket a kel­lemes, trópusi időjárás. 37— 40 fok körüli hőmérséklet, nagy páratartalommal. Egy kicsit megijedtünk. Mi lesz Kubába, ha itt már ez a klíma van. Mindegy innen már nem lehetett visszafordulni. Ki kell bírni. — Előre hagy mondjam, Kubában sokkal kellemesebb volt az éghaj­lat. Mindenesetre — gondoltuk — 50 perces út után meg­fogjuk tudni. Ugyanis eny- nyi volt a hátralevő repülő út Havannáig. Az út izga­lommal telt el. Milyen lesz a fogadtatás, az idő, a szál­lás és egyáltalán, hogy fog ez a két hét eltelni. Minden­ki megkönnyebült, mikor re­pülőgépünk az utolsó állo­máson Havannában a Jósé Martin repülőtéren leszállt. A fogadtatás csodálatos volt. Rengeteg kubai ember várt bennünket. Tekintettel az időjárásra elmaradt a hi­vatalos fogadási ceremónia, és rögtön az útlevélvizsgá­lat következett. Czeglédi László — MÉG NÉHÁNY SZAK­ÁGAZAT termelésnöveke­dését soroljuk fel. így a sör­ipar, mintegy 5,0 százalékkal, a sütő- és tésztaipar 1,4 szá­zalékkal, az édesipar meg­közelítően 7 százalékkal nö­veli a termelést. Végére hagytuk a dohányipar fel­adatát. Iparágunknak közel 4 százalékkal kell majd nö­velni 'a termelést, úgy szá­molva, hogy a nagyjából ez évi dohánytermő terület és részintézkedésekkel biztosí­tott nagyobb átlagtermelés lehetővé teszi a belföldi ellá­tás növelését, természetesen az import csökkentését. Ha most ezen belül gyá­runk helyét keressük. meg kell mondanunk, hogy az előterv alacsonyabb terme­lést irányoz elő. mind filte­res cigarettából, mind szi­varból, mint az 1978. éves várható teljesítés. Hozzá kell tenni, hogy a várható termelés a készletfeltöltésre elrendelt 8 pótműszak telje­sítményével alakult ki. Más­szóval az 1979. évben keve­sebb műszakóra áll rendel­kezésünkre. Most folynak a demokratikus fórumok ta­nácskozásai az előtervrői és a minőségi. hatékonysági célkitűzésekről. Ezen fóru­mokon elhangzott javaslato­kat is beépítjük végleges tervünkbe, melyet a tröszti koordináció is behatárol. A végleges terv január 25-ig kerül kidolgozásra és utána a demokratikus fórumok elé. Egy azonban nem változik. Az élelmiszeripar terve is előirányozza a minőség javí­tását, a hatékonyság növelé­sét a még gazdaságosabb termelést. Bármilyen meny- nyiségi változás következzék is be a termelésben, ezek a gazdálkodás minőségének megjavítását célzó feladatok, országosan is, az élelmiszer ipar területén, trösztünknél és vállalatunkra vonatkozóan is érvényben maradnak. Minden valószínűség szerint arra számíthatunk, hogy be­ruházási eszközök és a ter­melés növelése nélkül, sőt ez utóbbinak a várhatóhoz viszonyított csökkenése mel­lett kell lehetőleg szinten tartanunk vagy legalább re­latíve növelnünk az ered­ményt. (— s) — ST VIT-mozaik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents