Egri Dohánygyár, 1979 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

Kinek as érdeke? A cigarettaelőkészítés korszerűsítése Hogyan hatnak a szabályozók? Régi hiányosságot póto­lunk a feldolgozó vonalban, amikor azt kocsányvágattá- rotó silókkal egészítjük ki. A három darab tároló siló, melyek közül egy-egy 300— 400 kg kocsányvágat tárolá­sára lesz alkalmas, igénye­inket várhatóan kielégíti majd. Szólni kell utolsósorban az arányadagolásról is. amely szintén új eleme ’lesz tech­nológiai sorunknak. Az arányadagolást, a megfelelő kocsónyvágatnak a vágat­gyűjtő rázócsatornára törté­nő arányos adagolását, is­mét egy tároló-adagoló szalag — szalagmérleggel — együttes segítségével szeret­nénk biztosítani. A térfogatnöveléses szá­rítás egyik feltétele az is, hogy a kezelt kocsányvága- tot rövid ideig (40—50 perc) pihentessük, mielőtt az pne­umatikus szállításnak lenne kitéve, tés hogy az anyag ne legyen kénytelen még egy szárítási munkafázison átes­ni. Ez utóbbi is teljesül, hi­szen a kocsányvágat az új elrendezés szerint már csak a szárítóhengerből kikerülő levélvágattai találkozik a gyűjtő-<rázócsaitornán. A zsűri által jóváhagyott elrendezési rajz alapján most már elérkezett az ideje a tényleges tervezői munkának. Az ütemterv szerint 1979. első félévében csoportunk­nak el kell készíteni 7 db ku mböző rázócsatorna 2 db szalagmérleg, 2 db tároló­adagoló szalag. 1 db felhor­dó, szalag, valamint 3 db vá- gattároló siló kivitelezésre alkalmas tervdokumentáció­it. Ezt követően a 79-es év második felében veheti kez­detét a kivitelezői munka, melynek befejezését, a mó­dosított korszerűsített ko- csányfeldolgozó vonal üzem­behelyezését 1980-ban, a nyári nagykarbantartás be­fejezése után várjuk. A ki­vitelezésre kerülő berende­zések számából, féleségéből az is kiderül, hogy ez a „lépcső” még feszítettebb lesz, mint az előző. Köves­sük végül együtt a korsze­rűsített ikocsányvonal beren­dezéseit, technológiai sor­rendben. A VT 1200-ias kocsánytalanító berendezés­ből kikerülő kocsány ferde rázócsatorna segítségével iut a tárol ó-adagoló szalagra, s azt követően a kondicioná- ló-pácoló csigára. A 30—35 %-ig nedvesített, 40—60 °C hőmérsékletű ko­csány ezután a laposítóra, majd egy felhordó szalagon keresztül a KTA 400-as vágógépre kerül, melynél a törzsképzéshez, adagoló be­rendezést is felszerelünk. A kocsányvágat útja ez­után egy tároló-adagoló szalagon, s ,a vele egy rend­szerben dolgozó szalagmér­legen keresztül a vibrációs előnedvesítőben folytatódik, ahol a 30 % nedvességtar­talmú kocsányvágatot a fluidizációs szárításhoz szük­séges 40—45%-os nedvesség tartalomig kezeljük. Ezt kö­vetően kerül az anyag a fluidizáción szárítóberende­zésre, majd azt elhagyva, ferde rázócsatomán, elosztó- rázócsatomán keresztül a vágattároló silók valamelyi­kébe. A silókból kitermelés után a vágat felhordó rázó­csatornára kerül, onnan fer­de rázócsatorna segítségével jut a tároló-adagoló szalag gyűjtő részébe. A kocsány­vágat arányos adagolásáról ezután a tároló-adagoló szalag — szalagmérleg együt­tes gondoskodik. Mielőtt azonban az arányos mennyi­ségű kocsányvágat találkoz­na a levélvágattal, át kell haladnia a pneumatikus osz­tályozó berendezésen, amit egy vízszintes rázócsatorna köt össze a szalagmérleggel, s csak ezután íhullik a nagy­méretű kocsánydarabkáktól megtisztított, osztályozott ko- csányvágat a vágatgyűjtő- rázÓGsatornára. Ezen a csa­tornán találkozik a levélvá­gattal. s együttesen folytat­ják útjukat a pneumatikus vágatszáHító rendszer garat­jáig. Cikkeim következő részé­ben az előkészítés korszerű­sítésének „harmadik lépcső­jét” szeretném ismertetni. Bátori Tibor A népgazdasági mérleg egyensúlyának javítása cél­jából, az erre szolgáló egyik eszköz, ilL tényező kom­plexumként, január 1-től változás történt a közgazda- sági szabályzók területén. Ezeket elsősorban vállala­tunk aspektusából vizsgál­nánk pusztán néhány ki­emeléssel a teljesség igénye nélkül. Mindjárt elsőnek említeném, hogy az általá­nos nyereségadó mértéke ,36 %-ról 40 %-ra emelke­dett, míg a kötelező ered­mény tartalékképzés 15 %- ról 25 %-ra. Ez a két válto­zás igen nagy horderejű, hi­szen együttesen mintegy 9 %- kai csökkentik az eredmény­ből a részesedésre és fej­lesztésre fordítható összeget. TÖREKVÉS A vállalat (törekvése, hogy dolgozóinak — anyagi ösz­tönzésként. szociális helyze­tüknek javítására is — ré­szesedését növelje. Erre ezekután két mód is kínál­kozik. iRészben az, hogy a fejlesztésből vagy —• ha tet­szik — a fejlesztéstől vonja el az erre szükséges .összeget, másrészt, hogy igyekszik az előző időszaknál nagyobb és ezzel jobb költségszintet, nagyabb eredményt elérni. Annál inkább is ez utóbbi mellett török lándzsát, mi­vel a vállalat fejlődésére való józan és megfontolt törekvés elképzelhetetlen a fejlesztésről való lemondás mellett. Az iparág és a vállalat terve is ezt az utóbbi ten­denciát tartalmazza. Igaz bonyolítja a helyzetet, hogy a fogyasztási árak növelése mellett csupán csökkenő terméfássel .értékesítéssel lehetett számolni. Ennek el­lenére a hatékonyság tarta­lékainak feltárására építve mind az iparág, mind a vállalatunk, kisebb ered­ménycsökkentést tervezett, mint azt a kényszerű terme­léscsökkenés indokolná. Már most az a kérdés, hogy véglegesnek tekintsük-e? Nem is kell és nem is sza­bad. Meggyőződésem, hogy a vállalat és laz iparág terve, mint minden reális terv tar­talmaz biztonsági tartaléko­kat. De meggyőződésem az is. hogy bármilyen feszítet­tek voltaik az elmúlt évek, még nem értük el lehetősé­geink felső határát. Még ke­vésbé értek el iparágunk testvér gyárai, hiszen össze­hasonlítható mutatóik nem érik el a mieink színvona­lát. A mieink viszont nem érik el a nemzetközi legjobb eredményeket, liiéleményem szerint, ha mind vállalatunk, mind iparágunk, — e hely­zetet felismerve a lehetősé­gek felső haltára felé tenne bár csupán egy szerény lé­pést is, növelni tudná, nö­velni tudja, növelni kell — a tervvel szemben — a mérlegszerinti eredményt. Erre — többek között, — a DH munkarendszer, annak iparági beveze ése a jól szervezett munkaverseny, nem lebecsülendő. hanem tapasztalataink szerint jól bevált és jövőben is számot­tevő tényezők. Foglalkozni szeretnék a továbbiakban, a bérszabály' zók változásával is röviden. A népgazdasági legyensúly helyreállítása az előbbi évi­nél, valamivel lassúbb bér­emelkedést tesz szükségessé. A bérszabályozás rendszer rének módosítása két célt szolgál: egyrészt biztosíta­nia keLl, hogy az átlagos bél- emelkedés ne haladja meg az 1979. évi népgazdasági terv lehetőségeit, másrészt, hogy a bérek emelkedése jobban igazodjék a vállalati gazdálkodás Eredményeihez. Negatív „magyarán gátló” szabályozás változásnak te­kinthetjük. hogy a vállalatok nem vehetnek igénybe köz­ponti bérfejlesztést. Ez az elmúlt gyekben 1,5 %-os mértékű volt. Pozitív, vagy talán érthetőbben, ösztönző jellegű az a változás, hogy a bértömeg illetve bérszínvo­nal növekedési mutató emel­kedéséhez egyenes arányban növekvő ibéritömeg, illetve bérszínvonal kerül biztosí­tásra 0,4-es szorzóval. Bér­színvonal-gazdálkodásnál te­hát ni. 5 % hozzáadott 'érték növekedése 2 % bérszínvo­nal-növekedést biztosít. To­vábbi ösztönzést ’«lent, hogy csökken az adózás — az előző szabályozáshoz ké­pest, — a 6—8 % közötti bérszínvonal emelkedési tar­tományban. ADÓZÁS Ha ugyanis ért az emelke­dést. a bérgazdálkodási mu­tató azonos százalékú emelé­A krónikus munkaerőhiány és következményei A közgazdasági irodalom tanulmányozása során szer­zett információk birtokában bárki megállapíthatja, hogy az európai szocialista orszá­gok többségében, ha ugyan nem mindegyikébea napja­inkban krónikus jelenség a munkaerőhiány. Ismeretlen jelenség ez a tőkés országokban. Ellenke­zőleg a fejlett tőkés orszá­gok kisebb, inkább nagyobb, de mindenütt számszerűen és arányaiban jelentős tar­talék — munkás — hadse­reggel rendelkeznek. Ez így volt fejlődésük egész folyamán és jelen idő­ben is egyik legnagyobb gondjuk. A marxista politi­kai gazdaságtan által fel­tártak alapján kimondhat­juk, hogy e tartalékhadse­reg a tőkés gazdálkodás egyik állandó jellemzője, elkerül­hetetlen vonása, velejárója. A- teljes igazsághoz ugyan az is hozzátartozik, hogy időlegesen és főleg egyes szakmákban munkaerőhiány is mutatkozik, amelyet a vendégmunkás rendszerrel — ha úgy tetszik — mód­szerrel oldanak meg. Azt kell mondanunk vi­szont. hogy mint jelenség a munkaerőhiány a fejlődő szocialista gazdálkodás ve­lejárója. A tőkés gazdaságban a tartalék munkaerő átmeneti aktivizálása a vállalkozó számára csak akkor gazda­ságos, ha a bevont munka­erő ia saját reálbére árufe­dezeten túl, a tőkés számára megfelelő profitot is előállít. A szocialista gazdálkodás elfogadott elve a teljes fog­lalkoztatottság és mindaddig érdemes a rendelkezésre ál­ló munkaerő forrásokat ak­tivizálni. —• népgazdasági szinten — amíg ez növeli a társadalmi terméket és a nemzeti jövedelmet. Az állandó és dinamikus fejlődésre való törekvés, melyet az igények és szük­ségletek állandó növekedése motivál. iaz eszközök abszo­lút, vagy legalábbis viszony­lagos szűkösségét vonja ma­ga után. A fejlődési törekvések teljes valóra váltásához az eszközállomány (beruházási kapacitás) mindig korláto­zott. És korlátozott a mun­kaerő is, A fejlődésre, a termelés növelésére törekvő vállala­toknál állandó a munkaerő- éhség és minthogy a válla­latok zöme az adott időpont­ban fejlődik, általános és ál­landó munkaerőhiány je­lentkezik a munkaerőpiacon. A vállalati gazdálkodás másik — a témánkkal kap­csolatos — jellemzője a bé­nek maximalizálására való törekvés. Ezt még erősíti is a munkaerő-piaci konku­rencia. másrészt ez — di­alektikus kölcsönhatásban — növeli ás a piaci konkuren­ciát. Felvetődik a kérdés, ho­gyan lehetne ezt a helyzetet lm egválto zi tat n;< Kétségtele­nül fontos volna a fejlett országok technikai szintjé­nek elérése, mely nagymér­vű belső munkaerőtartalék feltárását, realizálását tenné lehetővé. Ennek gyors meg­valósításához azonban kor­látozottak a beruházási és deviza eszközök. Lassítja a folyamatot a meg nem fele­lő külker, árarány, a kül­ker. mérleg eléggé tartós. — ha szabad így mondanom — egyensúlytalansága is. Be lehetne avatkozni di­rekt intézkedésekkel, de ez el­lent mondana jelen — és még a következő ötéves tervidőszakra is fenntartani jelzett — indirekt gazdálko­dási elveinknek és gyakor­latának. Marad tehát a közgazda­sági szabályzó rendszer mó­dosítása olyan irányban, melv kihasználná a vállala­toknak a dolgozóik bére imaximalizájlíásárri irányuló állandósult törekvését és összekapcsolná ezt a terme­lékenység növelésének. a létszám csökkentésének erő­teljesebb követelményrend­szerével. Már az 1979. éves szabályzó változások tettek egy lépést ebben az irány­ban. Véleményem szerint szükségszerű és törvénysze­rű, hogy ; a közeljövőben esetleg már iaz 1980-as év­től is ezt még erőteljesebb szabályozó változások kö­vessék. Meggyőződésem, hogy országos viszonylatban még .jelentős termelékenysé­gi, kapun belüli létszám- tartalékok vannak. Igaz vál­lalatunk szervezettségi, ter­melékenységi szintje rendkí­vül magas. 1979-ben pedig rtiég csökkentjük is létszá­munkat. Mégis időszerűnek és ezért helyesnek láttam, hogy felhívjam a teljes vál­lalati közvélemény figyelmét arra, ami iá fejtegetett gon­dolatok láncának logikus következménye. Számítanunk kell rá, hogy 1980-tól és folytatólag, ab­szolút számban, vagy (ter- lés emelkedés esetén) rela­tíve csökken,tenünk kell a létszámot. M.ég erőteljes ter­melésemelkedés esetén) rela- hogy lényeges létszámnöve­lésre módunk lesz. Előtérbe keiül a belső tartalékok ed­diginél is erőteljesebb feltá­rásának kényszerű szüksé­gessége. Ha pedig ez így van. akkor erre időben fel kell készülnünk, 'azért is, hogy az egyes dolgozó eg­zisztenciáját ne érintse. Már ebben az évben alapos és részletes felmérések, 'tanul­mányok kell készüljenek, széleskörű és alternatív in­tézkedéseket, a célszerű ma­gatartás taktikáját kell ki­dolgoznunk. A felkészülés eszközei, a DH munkarend- szerben végzett team-munka lehetősége adva van. sével „kúgazdálkodja” a vál­lalat, úgy az előbbinél ked­vezőbb (6—7 % között 50%- os. 7—8 % között 100 %-os) adózást vehet igénybe. Igen ám, de mi legyen azokkal a vállalatokkal, akik önhibájukon kívül e változott feltételek mellett nem tudnának bérszínvonal- növekedést elérni. (Ilyen helyzetben van iparágunk egésze, ezen bejül vállala­tunk Is, hiszen a fogyasztói ár növekedése miatt terme­lés — értékesítés csökkenés lehetetlenné teszi, bérgaz­dálkodási formáink — a bértömeg gazdálkodás mu­tatójának, az anyagmentes termelési értéknek, rendelet szerint meghatározással a hozzáadott értéknek növeke­dést.) Az ilyen vállalatok, — és csak az ilyenek, —1 igénybe- vehetik az előző évek jó gazdálkodásával felhalmo­zott bértömeg tartalékaikat. Igaz, ezek is csupán 3 %-os bértömeg növelés mértékéig. TARTALÉK Iparágunk és vállalatunk él ezzel a lehetőséggel és mintegy 2,25 %-os bértarta­lékot tud e célra birtosítani. Az e százaléknál magasabb bérszínvonal-növekedést csupán létszámcsökkentés­sel lehet elérni. Tervünkben 23 fős csökkentéssel további 2,25 %-ot, összesen tehát 4,5 % bérszínvonal fejlődést terveztünk reálisan felmér­ve e téren mutatkozó lehe­tősége inket. További lehető­ség a bérszínvonal növelé­sére, 'a további létszámcsök­kentés. Anélkül, hogy belebonyo­lódnék a szabályzó változás további részletednek elem­zéséibe, már e kiemeltek rö­vid taglalása is, — azt hi­szem mindannyiunk számá­ra egyértelműen igazalja. — hogy a szabályzók e válto­zása hatékonyság minél erő­teljesebb növelésének irá­nyába fejti ki hatását. Kevésbé lehet támaszkod­nunk (központi segítségre. Tovább javítva a .vállalati gazdálkodást, jobban kell támaszkodnunk saját erőnk­re és a tartalékoknak még az eddiginél is dinamiku­sabb feltárásával, a lehető­ségek felső határát közelít­ve növelnünk kell az ered­ményszintet és csökkente- nimk az igényibe vett létszá­mot. Ez népgazdasági érdek, (több befutó pénzeszköz, mérleg egyensúly javítás) vállalati érdek (fejlesztési lehetőség, alapok biztosítá­sa,) és mindenkinek közvet­ve. de közvetlenül is egyéni érdeke. (Részesedés, bér- színvonal növekedés!) HOZZÁÁLLÁS Mindezeket nem elég ér­teni, nem elég megérteni. Nem elég csupán a „hozzá­állás” sem, bár szükséges. A meginduló és mar vállala­tunknál is folyamatban lévő tevékenység sornak az ered­ménynövekedésben és szó szerint „kézzelfogható” fo­rintban kell jelentkezni. A mindig változó élet is­mét feladott egv leckét kol­lektívánknak. Év végére be kell bizonyítanunk, hogy nemcsak értjük a felad­ványt, hanem meg is oldjuk. Itt most nemcsak nekünk, egy egész országnak kell ötösre felelnie. — I — DOHÁNYGYÁR ! iin A gazdálkodási fegyelem nem valószínű, hogy országosan rosszabb lenne most, mint korábban, mégis úgy tűnik, manapság gyakrabban esik szó a belső ellenőrzés fon­tosságáról, helyéről, szerepéről a vállalati életben. Ez, gondolom még sem lehet vé­letlen! A közelmúltban a rádióban folyta­tott párbeszédből egy mondat ütötte meg a fülemet. A nyilatkozó a könnyűiparban az ellenőrzés vonalán vezető pozícióban lévén, bizonyára jól ismeri a helyzetet, mégis meglepett az a könyörtelen kijelen­tése, hogy1 „á belső ellenőröket nem szere­tik” ! Meg is magyarázta rögtön, hogy miért: emberek vagyunk ugye, s ezért nem sze­retjük, ha ellenőriznek, ha kritizálgatnak minket. Én azt mondanám, hogy az emberek között ilyenek is vannak. Akadnak közöt­tük olyanok is, akik jól elvégzik feladatu­kat, jól gazdálkodnak a reájuk bízott em­beri és anyagi értékekkel, mégsem szere­tik, sőt egyesek nem „tűrik” az ellenőrzést. A problémát nem ezek jelentik mégsem. Az ellenőrök problémái ott kezdődnek, amikor mindenki előtt világos, hogy egy- egy folyamatban zavar van, nincs minden rendjén. Az ellenőrzés többnyire a zava­rok okait is megvilágítja, s ahelyett, hogy mielőbb kiküszöbölnénk ezeket, kezdődik a „bizonyítási eljárás”. Az érintettek nem kevés energiával igyekeznek bizonyítani, hogy ami rossz, az tulajdonképpen nem is annyira rossz. De, ha mégis, hát akkor még rosszabb is lehe­tett volna, stb., stb. És keresik a pártfogó­kat, vélt igazuk alátámasztására. Olyankor is tapasztalni effajta erőfeszítést, amikoi személyileg senkit nem marasztalnak el egy-egy ellenőrzés kapcsán. S a folyamai eközben hibásan folyik tovább. És ilyen­kor ötlik fel az emberben, hogy a hibák, hiányosságok, zavarok okainak feltárása és kiküszöbölése kinek az érdeke? Alig hi­szem, hogy egyetlen ember is akadna egy- egy vállalatnál, aki azt állítaná, hogy csak a belső ellenőré. A hiányosságok felszámo­lása ' valamennyiünk érdeke! A vállalati tulajdon megóvása valamennyiünk érdeke! Hiszen minden 1000 Ft-os kiesés, veszte­ség, eltulajdonított cigaretta, vagy más ha­sonló cselekmény okozta kár: 1 forint veszteséget jelent személyenként. Ez úgy tűnik csekélység, pedig sok egyezer forint­ról és sok egy-egy forintról lehet szó. Csak az a baj, hogy egyik 1 forint nem ugyanolyan, mint a másik. Mert például, ha az üzletben 1 forinttal kevesebbet ka­punk vissza, azt rendszerint szóvátesszük, de, ha azt tapasztaljuk, hogy gondatlanul kezelik az anyagot, tönkre teszik a szer­számot, „elfelejtik” intézni a sürgős ügye­ket, nem tesszük szóvá, mert kellemetlen Esetleg azzal nyugtatjuk lelkiismeretünket hogy nem tartozik ránik. Pedig, ha így vé­lekedünk, nagyon nagy tévedésben va­gyunk. Mert nagyon is ránk tartozik s szorgalmas, becsületes munkával előállított javak megóvása. És senkinek nem enged­hetjük meg, hogy munkánk eredményéi hanyagságból, gondatlanságból, nemtörő­dömségből, vagy éppen kényelmességből lerontsa. Akkor cselekszünk saját érdeke­ink ellen, ha ezt bárkinek is megengedjük! — Bárdosné dr. —

Next

/
Thumbnails
Contents