Egri Dohánygyár, 1978 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
Cigaretta-e I őkészítés Eredmények és feladatok Nagyon sok esetben elhangzik, hogy „a cigaretta előkészítési üzemrész jó vagy rossz munkája nagymértékben befolyásolja, meghatározza a cigarettagyártási üzemrész minőségi és mennyiségi termelését; úgy kell az előkészítésnek dolgoznia, hogy a gyártás minden esetben megfelelő, jó minőségű szerkezetű félgyártmánnyal rendelkezzen”. Az aztán ebből „természetszerűen” következik, ha az előkészítési üzemrész munkája jó, ha a vágat szerkezete kifogástalan, akkor már nem művészet — dás kihathat, és kihat a végtermék — vágat — minőségére, rosszabb esetben a gyártás mennyiségi termelésére. Ugyanis, ha az előkészítésen valamely vezérgép hibásodik meg, és a hibaelhárítást nem tudjuk rövid időn belül eszközölni, akkor megáll a gyártás, de a csomagolás is. Ilyen értelemben komoly felelősség hárul ránk, mely felelősségérzet áthatja — nyugodt lelkiismerettel állítom — üzemrészünk szinte valamennyi dolgozóját. Csak két példát említenék: 1977. évben egyik alkalommal esjos, hogy a hibát minél előbb elhárítsák. Nos, ezt a két példát azért mondtam el, hogy egyrészt érzékeltessem: jó néhány esetben „Fortuna istenasz- szony” elfordul tőlünk, nem akadályozza meg a problémákat. Másrészt hogy egy kicsit bemutassam munkatársaimnak a tulajdonosi tudat fejlődése terén kialakult változását, magukénak érzik, vallják, tartják üzemrészünket, üzemrészünk problémáit, feladatait, és ha valami nem sikerül olyan jól, mint ahogyan szeretnénk, nem minden esetben és kizárólag a rossz, a felelőtlen munkájuk következménye. Ügy érzem, üzemrészünkben is komoly változás következett be az 1974-es esztendőben, amikor is foglalkozni kezdtünk a DH-mun- karendszerrel, s kezdetét vette e munkarendszer bevezetése. Mondanom sem kell, hogy nagy zűrzavar volt a fejekben, kétkedés, kezdeti bizonytalanság, azonban ahogyan teltek-múltak a hónapok, az évek, egyre inkább világossá vált előttünk a cél, a feladat, egyre inkább láttuk, éreztük, hogy ez a DH- munkarendszer egy magasabb munkaversenyforma, ez más, mint az 50-es évek m u nka verseny e. Különös jelentőséget tulajdonítok én személy szerint, az 1975-ben megalakult DH-akcióbizottságoknak — és ma már nemcsak én, hanem munkatársaim is —, hiszen sokkal inkább ismerik így a célokat, a feladatokat, s akik „tegnap” még csak a feladatok végrehajtói voltak, azok „ma” részt vesznek üzemrészünk irányításában, a döntések előkészítésében, legtöbbjük nagy felelősséggel. Fölvetik a problémákat, azonban ma már olyan szinten, hogy a fölvetett probléma megoldására, a legtöbb esetben javaslatot is adnak, és ez nem kis tudati fejlődést jelent. Mint ismeretes minden évre elkészítjük a DH intézkedési tervet, programot, melyben rögzítjük azokat a feladatokat, célkitűzéseket, amelyek elősegítik az éves gazdaságpolitikai feladataink megvalósítását, növelik, illetve növelhetik az üzembiztonságot. 1977-ről is elmondhatom, hogy a DH-programban rögzített célkitűzéseket megvalósítottuk, ezekből csak egyet-kettőt: csúcselhordó, keleti dohányszállító rázócsatornát, vácuumkocsit, készítettünk, megszigorítottuk a dohányátvételt, fokoztuk az önellenőrzést. Rendszeresítettük az un. szervizműszakot, megfelelően felkészültünk az évi nagykarbantartásra. Ezt megelőzően, a vezérgépek kivételével, minden egyéb berendezést karbantartottunk és így sikerült elérni, hogy a nagykarbantartás befejeztével zökkenőmentesen tudtunk indulni, melyhez azonban — az igazság kedvéért el kell mondani — a társosztályoktól kapott szakmunkás elvtársak is, becsületes munkájukkal hozzájárultak. 1978. évre is bőven akad feladatunk, a szeletelőgépen, a keleti levelezőberendezésnél a torlódás megakadályozását illetően, az egész ko- csányvonalon, de különösen a laposítógéppel vannak gondjaink, amelyet azért úgy érzem, rövidesen meg tudunk oldani. Nem utolsósorban azokat a feladatokat, amelyek menet közben jelentkeznek, illetve amelyek, a DH akcióbizottsági ülésen hangzanak el. Mert van probléma, adódik feladat. 1977. évben 86 témát, problémát vetettek fel a DH akcióbizottság tagjai, melyből 83 feladatot oldottunk meg, amellyel állítom, hogy komoly mértékben sikerült az üzembiztonságot növeli, illetve az állásidőt csökenteni. Föltehetnénk most a kérdést, vajon DH akcióbizottság nélkül sikerült volna-e ezt, vagy csak a megközelítő eredményt elérni? Azt hiszem, egyértelműen „nem”-mel kell válaszolnom. Az 1977. év utolsó DH akcióbizottsági ülésén, amikor értékeltük az 1977. év munkáját és egyáltalán a DH akcióbizottság tevékenységét, mint a negyedéves tanácskozás „kis”, de aktívabb termelési tanácskozását, az egyik munkatársam így szólt: „Ügy érzem akcióbizottságunk betöltötte szerepét, tevékenysége továbbra is szükségszerű, nem volt hiábavaló az erre fordított idő”. Az utóbbi időben elég sok jogos panasz van a cigarettagyártási üzemrész részéről: „a vágatban sok a nagyméretű kocsány, idegen anyag” (fém). Nos, szeretnénk ezen a területen is jobb munkát végezni, de sajnos sok esetben a gépen dolgozó ember is tehetetlen, komoly segítséget csak a műszaki fejlesztési csoporttól várhatunk, és várunk. Két terület van, úgy érezzük — amennyiben a la- posítógép hengereit fel tudjuk újítani —, ahol sürgősen meg kell oldani a problémát. Egyik az idegen anyag kiválasztása, a másik a vágott kocsány pneumatikus osztályozó kiválasztási hatékonyságának növelése. Üzembe lett helyezve ugyan az év első hetében egy idegenanyag- kiválasztó, azonban nem működik az elvárásnak megfelelően. Kaptunk Ígéretet, hogy elkészül egy új, jobb hatékonysággal dolgozó pneumatikus osztályozó, de ha kész volná már akkor is késő lenne. (Ugye milyen türelmetlenek vagyunk?) Mindannyian tudjuk, hogy a műszaki fejlesztési csoportnak igen sok a feladata, és nemcsak az előkészítéssel foglalkozik, de minthogy 1978-ban alapvetően a termékeink minőségi színvonalát kell emelni, ahhoz elengedhetetlen a kocsány vágat minőségének javulása is. Természetesen, megfelelő minőségű kocsány- vágat esetén a gyártógépek kapacitás kihasználása is nő, s ez éppen 1978-ban igen fontos feladat, hiszen ez évben 6,7 milliárd db filteres cigarettát kell gyártanunk. 1978-ban üzemrészünk törekvése sem lehet más, minthogy azt a munkaverseny- lendületet, amely 1977-ben jellemezte, üzemrészünket továbbfejlesszük, fokozzuk, ugyanis 1978-ban is egy jelentős ünnep előtt állunk, ez évben ünnepeljük a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulóját. Biztos vagyok benne, hogy a két — Béke és November 7 — szocialista brigádunk, amelyek éppen az igen nehéz, problémákkal zsúfolt 1962-es évben alakultak, s az elmúlt 15 év alatt bebizonyították, hogy hűek a vállalásaikhoz, hogy minden időben lehet rájuk számítani, képesek lesznek a versenylendületet fokozni, méltón hozzájárulva a vállalat és ezenfelül a cigarettaágazat 1978. évi gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához. Bárány Tibor művezető úgymond, gyerekjáték — sok és jó minőségű cigarettát gyártani. Azért ehhez azt is tudni és világosan látni kell, hogy addig, amig a fermentált dohányból és sajnos több esetben nem is éppen kifogástalan anyagból — hadd ne használjak erősebb kifejezést — vágat keletkezik, addig bizony elég sok a tennivalónk, pedig a mi berendezéseink technikai fejlettségi szintje nem éppen az utolsó, az európai színvonalat illetően. Sok a tennivalónk technológiai vonatkozásban, de van feladatunk abból a szempontból is, hogy az üzembiztonságot szinten tartsuk, illetve növeljük, a termelés folyamatosságát biztosítsuk. Ismeretes hogy technológiai berendezéseink úgy kapcsolódnak egymásba mint két láncszem, és bizony nem kis problémát jelent, ha egyik vagy másik „láncszem” meghibásodik, kimarad a technológiai sorból. Ez a kimaradás, ez a meghibásote 8 órakor meghibásodott a pácoló-kondícionáló hengerbe adagoló-tároló szalag, amelyet semmilyen módon nem tudtunk kikerülni — a keveréket pácolni kell —, azonnal berendeltük a szakmunkásokat, és a hibaelhárítás után, hajnali 5 óráig dolgoztunk, hogy a gyártás igényét ki tudjuk elégíteni. A munkatársaink — zömmel nődolgozóink — nem azt figyelték, hogy mikor telik le a műszak, illetve már 21 óra 40 perc van, hanem az a gondolat foglalkoztatta őket, hogy a gyártásnak lesz-e készletben levő vágat, amíg újra nem tudunk termelni. Vagy egy másik példa: délután 14 óra 20 perckor szintén meghibásodott egy vezérgépünk. Kiüzentem az öltözőbe, hogy Csáki elvtárs jöjjön vissza. Rövid idő múlva nemcsak Csáki elvtárs tért vissza, hanem még ké munkatársa, nevezetese Vass Kálmán és Juhász LaÚjítási lórum Meg merem kockáztatni, hogy e tanácskozást úgy nevezzem mint a „gondolkodók fórumá”-t hisz az újjítók a mindennapi munkájuk mellett, különböző fajú és súlyú újításokkal, módosításokkal járulnak hozzá a gazdaságosabb termeléshez és ehhez sokat kell gondolkodni. A beadott újítások száma ugyan kevesebb mint az 1976-os évi volt, 140 újítást adtak be az újítók, ebből elfogadott, illetve megvalósított /újítás 85. Az utóbbi az a szám melynek gazdaságossága egyértelműen megállapítható. Feltehető a kérdés, hogy elegendő-e ezen megvalósított újítások száma? A gazdaságosabb termelést ugyan nagyban segítették, de nem jelentik a lehetőségek teljes kialakulását, és a dohánygyárak közötti versengéshez sem volt elegendő, ugyanis megelőztek bennünket, az 1976-os első helyezést át kellett adni egy másik dohánygyárnak. A fórumon részt vevő újítók aktív hozzászólásaikkal megpróbálták ecsetelni az újításoknál, illetve megvalósításuknál előforduló technikai, ügyviteli hiányosságokat. Itt meg kell említeni: újításokhoz szükséges anyagok, különböző berendezések nem minden esetben voltak biztosítottak, az újítást kivitelezőknek. Még mindig hosszadalmas az az idő, melyet az újítóknak ki kell várni, hogy az újításért járó pénzt megkapják. E tényező és még más a fórumon elhangzott felvetések megoldását, illetve elősegítését fogja szolgálni, az újítási szabályzat átdolgozása. Várható, hogy ez az újítók és leendő' újítók érdekeit a mostanitól jobban fogja szolgálni. Tájékozódhattak a résztvevők az üzemi demokratikus fórum rendszerről is. Ezen a fórumon volt vita és volt egyetértés felvetett problémáknál, témáknál, de a célt illetően egységes volt az álláspont. Az előttünk álló év lehetőséget ad minden újítónak, és rajtunk múlik, hogy az elveszett első helyet méltó versenyben s az 1977. évinél jobb eredménnyel visszaszerezzük és megtartsuk. Bukta Benjamin Események képekben Az igazgatóhoz tartozó területek termelési tanácskozására is sor került a közelmúltban, ahol az 1977. évi eredményeink és' ez évi feadataink megvitatása mellett a területen dolgozó munka- és szocialista brigádok is számot adtak tevékenységükről. A számviteli osztályon január mindig csúcsidőnek számít. Az osztály dolgozói megfeszített munkával, nagy figyelemmel és pontossággal készítik az elmúlt évi mérleget és eredménykimutatást. Munkásgyűlés volt január végén, ahol a vállalat munkásai és vezetői közösen vitatták meg gazdasági és társadalmi feladatainkat. A termelés-ellenőrző központ eddigi sikeres működése bizonyítja, hogy az ellenőrzés kiterjesztése csak hasznos lehet. 1978. febr. 1-től megkezdődött a cigaretta-előkészítési üzemrész TEK-en keresztül történő kísérleti ellenőrzése is. A téli hónapok igen alkalmasak arra, hogy a dohánytermelő gazdaságok dolgozói megismerkedjenek a dohány további sorsával. Képünkön Bóta János tmk- vezető a látogatók égy csoportjával a cigarettacsomagoláson. DOHÁNYGYÁR 3
