Egri Dohánygyár, 1978 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

Egy kirándulás története Már reggel szokatlanul hi­deg volt. Nem csoda hát, hogy pulóverekkel, plédekkel -fel­szerelve vártuk a dohánygyári buszt a porta előtt. En még fülvédőt is hoztam, mert a reggeli hírekben bemondták, hogy a Himaláján az éjszaka hó esett. Üticélunk Szeged, a Szabadtéri Játékok. Utazási adatok: a tenger­szint feletti magasság 201 m, hőmérséklet plusz 5 °Celsius, légnyomás 760 hgmm, közér­zet enyhe émelygés a gyomor táján, sebesség 40 km óra, hátszélben. Az Alföld szélére érve egyetlen felhő sem takarta a Napot, így a busz belső hő­mérséklete percek alatt elér­te a tarhonyaszárítás opti­mális mértékét. A légmozgást 3 magunkkal hozott, közép­méretű légy szolgáltatta, ide- oda cirkulálva a belső térben. Az ülések alól előkerült szil­vapálinka bűze őket is le­szoktatta a döngicsélésről. Csak a busz erőlködött, gyűrte a kilométereket. Fé­kezni egyszer sem kellett, a gázpedál viszont csupa vér­aláfutásos lett, mire Szeged­re értünk. Szeged csodálatos város. Szecessziós épületeivel, tarka kis utcáival. Nehezen talál­tunk a szálláshelyünkre. Az étterembe még nehezebben. Ebéd után sétálgattunk a városban. Kicsit félszegen, hiszen Szeged minden 1000 férfijére 1123 nő jut. A „bo­szorkányokról” nem is be­szélve. Bár az utolsót állító­lag 1728-ban elégették. Jobb félni, mint megijedni — tart­ja a közmondás. A legszebb tér a Beloian­nisz tér, melyet az egyetem árkádjai és a csodálatos fo­gadalmi templom ölel körül. Építészetileg hasonlít a ve­lencei Szent Márk térre. Saj­nos a színpad lelátóitól nem élvezhető ez az egység. Az 1879-es nagy árvizet túlélők fogadták meg, hogy ha még Szeged város marad — hi­szen 55S5 házból mindössze 297 maradt lakható állapot­ban —, emlékül templomot építenek. Magyarország egyik legszebbikére sikerült. Vacsorára összeverődött a társaság. Nagyon messze, a város túlsó végén volt az a kis halászcsárda, ahová a va­csorarendelésünk szólt. Jel­legtelen halászcsárda, pocso- lyaizű halászlé, túrótlan csu­sza, hal nélküli szálka foga­dott. Egyedül az érte meg a kiruccanást, hogy hallhattunk igazi „szögedi” beszédet. A felszolgálónő kegyetlenül „ö”-zött mindent, még a töl­tött káposztát is. Nekünk sem „köllött” több. Eszöd mög? Köll még? Ré­sziig vagy? és hasonló mon­datok röpködtek. Végre jó hangulatunk támadt. Az idő szorított, mivel már fél 8 volt, kirohantunk. Az első a buszt fogta, mikor az utolsó még a meglepődött pincérnő köté­nyébe guberálta le a rendelt italok árát. A buszon kiosz­tottuk a jegyeket. Megkérdeztem egy szegedi­től. — Ugye ott kell leszáll- nunk, ahol felszálltunk? Zavaros tekintetétől remeg­ni kezdett a térdem­— Ott, ott — vizsgálgatott még mindig a szemével. — Csak árulja el, hogy hol szálltak fel! En persze felvilágosítot­tam, hogy házak voltak ott, fák, padok, sőt még busz­megálló is. Erről már igazán tudhatná. Szerencsésen bejutottunk a nyitány kezdete előtt, sőt még arra is volt időnk, hogy ne tudjuk eladni a három plusz jegyet. Nem baj, majd jövő­re! Felcsendült a nyitány, és mintha egy más világba ke­rültünk volna. Nem voltunk operarajongók zömével, de ez minden képzeletet felülmúlt. Csodálatos díszlet, monumen­tális jelenetek emelték még szebbé az amúgy is gyönyörű művet, a Hunyadi Lászlót. Az ismert dallamoknál meg­megdobbant a szívünk. Fá­radtak voltunk, fáztunk is. A takarók és pulóverek is ke­vésnek bizonyultak, mégis le­nyűgözve néztük végig az előadást. Másnap a hajnali kakasszó már a jugoszláv zugpiacon talált minket. Csalódtunk benne. Egy-két kétes külsejű alak, kétes eredetiségű és félig-meddig használt farme­rokkal kupeckodott, nagyon is egységes áron. Szatyorból, zakó alól lopva kerül ki az áru a napvilágra. Az eladók aggódva pillantottak a túl­oldali „Csillag” börtön felé, ahová jutva nem kerülhet­nek „napvilágra’ egy dara­big. Mi ez a miskolci „KGST”- piachoz képest. Ennek a pi­acnak a szenzációja a gyü­mölcs volt. Elsősorban az őszi­barack. Volt, aki megnézte az ipari vásárt, a többiek tovább is­merkedtek a várossal. Meg­néztük a gyönyörű zsinagó­gát, melyet nagy építészünk, Steindl Imre tanítványa épí­tett. 12 templomából ez a leg­szebb. Voltunk hangulatos szórakozóhelyeken, mint pél­dául a Jégkunyhó. Ebéd után jóllakva, de kis­sé szomorúan hagytuk el az Alföld kulturális centrumát. Nagyon jól éreztük magun­kat és megfogadtuk, hogy az első kínálkozó alkalommal is­mét lejövünk ide. Kedvünket a hosszú, fárasztó buszozás sem vette el. — Teleki — Pályázati felhívás az „ALKOTÓ IFJIÍSAO” mozgalomban való részvételre Az Egri Dohánygyár gaz­dasági, párt-, KISZ- és szak- szervezeti vezetése felkéri a vállalatunknál dolgozó, 30. életévüket be nem töltött szakembereket, értelmiségi­eket, hogy vegyenek részt az 1978—80. években megrende­zésre kerülő „ALKOTÓ IFJÚSÁG” pályázaton. A PÁLT ÁZAT CÉLJA — Széles körben mozgósít­sa a fiatalokat, hogy munka­köri és tanulmányi köteles­ségeiken túl alkotásaikkal járuljanak hozzá a párt XI., és a KISZ IX. kongresszusa határozatainak és az V. ötéves népgazdasági tervnek az élel­miszeripari, ebből a dohány­ipar területére vonatkozóan meghatározott feladatainak megvalósításához, továbbá népművészeti és képzőművé­szeti alkotásokkal a szocialis­ta kultúra ápolásához. — Az ifjúság sajátosságai­nak, adottságainak megfelelő formában segítse elő a tudo­mányos-technikai haladás eredményeinek elterjedését, a fiatalok alkotókészségének kibontakozását, szakmai és politikai ismereteinek gya­rapodását. — Segítse elő az élenjáró tapasztalatok átadását, ezen belül is elsősorban a haté­konyság, a takarékosság, a munka- és üzemszervezés ja­vítását. — Szolgálja az átlagon fe­lüli teljesítményt nyújtó fia­talok erkölcsi és anyagi elis­merését, azok példaképül ál­lítását és népszerűsítését. Ad­jon lehetőséget a fizikai dol­gozó és szellemi munkát vég­ző fiatalok közös alkotói együttműködésére, ésszerű javaslatok, újítások és talál­mányok kidolgozására, a ter­melés akadályozó tényezői­nek, veszteségforrásainak megszüntetésére. — Növelje és erősítse az ifjú szakemberek szakisme­retét és szakmai- büszkeség érzését, adjon lehetőséget a fiatal szakmunkások és értel­miségiek számára elméleti felkészültségük, gyakorlati, szakmai és gazdaságpolitikai ismereteik igazolására. A PÁLYÁZAT FELTÉTELEI 1. A pályázaton azok a 30. évnél fiatalabb dolgozók, ta­nulók, illetve ilyen korú fia­talokból alakult ifjúsági kö­zösségek vehetnek részt, akik — a vállalat dolgozói, — a vállalat által patro­nált általános iskolákban, szakmunkásképző intézetek­ben, szakközépiskolákban tanulnak, illetve a vállalat ösztöndíjasaiként valame­lyik főiskolán vagy egyete­men folytatják tanulmányai­kat. — azok a vállalati dolgo­zók. akik a pályázat meghir­detésének ideje alatt a fegy­veres testületekben teljesíte­nek szolgálatot. 2. A pályázatra és kiállí­tásra elsősorban a szocialista brigádok, a kiváló újító, a fiatal mérnökök és közgazdá­szok tanácsa, a ki minek mes­tere, a tudományos diákkörök, szakkörök, érdeklődési körök és a tudományos egyesületek keretében készülő alkotásokat várjuk, de pályázni lehet bármi — a dohányipar terü­letét érintő — más alkotá­sokkal is. 3. A pályázaton olyan hasz­nosítható gyakorlati és elmé­leti munkák vehetnek részt (mestermunka, gyártmány, szemléltetőeszköz, műhely- modell, terv, újítás, talál­mány, diplomaterv, szakdol­gozat, szakköri termék stb.), amelyek szöveggel, képpel, rajzzal stb. szemléltethetők, illetve tárgyként kiállításo­kon bemutathatok. A koráb­ban részt vett pályaművek lényeges továbbfejlesztés (például szakdolgozat alap­ján készülő mintadarab vagy késztermék) után ismét sze­repelhetnek. 4. A pályázat elbírálásakor a bírálóbizottság azokat az alkotásokat veszi figyelem­be. amelyek 1978. január 1-e után készülnek. 5. A pályázatok benyújtási határideje: 1978. december 31. A pályázatokat a munka­helyi vezetőknél kell benyúj­tani, a KISZ_szervezet, va­lamint a szakszervezeti bi­zottság egyidejű tájékoztatá­sával. A pályázatnak részét ké­pezi a „Jelentkezési lap” ki­állított 4 példánya. A jelent­kezési lapokat a szükséges példányszámban a munkahe­lyi vezetők útján, vagy a KISZ-alapszervezetek veze­tőitől, illetve az „Alkotó If­júság” pályázat vállalati ügy­intézőjétől, Keresztessy Fe­renc szervezési osztály veze­tőjétől lehet beszerezni. A PÁLYÁZAT ÉS KIÁLLÍTÁS LEBONYOLÍTÁSA A pályázat lebonyolítása időben eltérő, 4 lépcsőben és 2 szakaszban történik. Az évenként benyújtott pá­lyaműveket a következő év I. negyedévében kell vállala­ti szinten elbírálni, ugyaned­dig a határidőig kell a be­nyújtott pályaművek vállala­ti kiállítását megrendezni. A pályázatok ünnepélyes ered­ményhirdetése és az odaítélt pályadíjak átadása a min­den évben, március hónap­ban megrendezésre kerülő KISZ vállalati ünnepségen történik. A vállalati bírálóbizottság javaslata alapján kiválasz­tott pályamunkákat a Do­hányipari Vállalatok Trösztje kétévenként szakágazati szin­tű kiállításon mutatja be. Az 1980. év II. negyedévében — később kijelölendő helyen — megrendezendő kiállításon az 1978. és 1979. évben benyúj­tott pályaművek kerülnek ki­állításra. A második lépcső­ben részt vevő pályaműveket tröszti szinten újból elbírál­ják és díjazzák. A két tröszti szintű kiállí­táson szereplő pályaművek közül — a tröszti szintű el­bírálás alapján — a legki­emelkedőbb pályamunkák részt vesznek a MÉM orszá­gos alkotó ifjúság tárca szin­tű kiértékelésén. Az ágazati országos bírálóbizottság ezek­ből a pályamunkákból vá­lasztja ki azokat az alkotá­sokat, amelyek az 1980. évi 69. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár keretében, a pályá­zat mindkét szakaszából be­mutatásra kerülnek. Az első és második lépcső során kiadásra kerülő díja­kon túlmenően az ágazati or­szágos bírálóbizottság a ki­emelkedő pályaműveket ugyancsak díjazza. Ennek eredményét a 69. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer­ipari Kiállítás és Vásár ideje alatt megrendezendő „Alkotó Ifjúság” keretében hirdetik ki. A 69. Országos Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Kiál­lítás és Vásáron kiállított al­kotások közül választja ki az országos bírálóbizottság azo­kat a pályamunkákat, ame­lyek az II. Országos Alkotó Ifjúság Kiállításon is bemu­tatásra kerülnek. A PÁLYÁZAT DIJAI: a) Vállalati szintű pálya­díjak: 1 db I. díj 3000,— Ft 1 db n. díj 2000,— Ft 1 db III. díj 1000,— Ft A díjak száma az alkotá­sok színvonalától függően növelhető, a II. díj esetében kettőre, a III. díj esetében háromra, de a díjak egyes pályaművek között megosz­tottan is kiadhatók. A kiemelkedően jó pálya­munkák a fenti pályadíjakon túlmenően egyéb anyagi és erkölcsi elismerésben része­sülhetnek. b) Tröszti szintű pályadí­jak' 1 db I. díj 3000,— Ft 1 db II. díj 2000,— Ft 1 db III. díj 1000,— Ft c) Minisztériumi szintű pá- lvadí jak: 1 db I. díj 5000,— Ft 2 db II. díj 4000,— Ft 3 db III. díj 3000,— Ft, Felhívjuk fiatal dolgozóin­kat, szakembereinket, hogy az összes meghirdetett pályá­zaton minél nagyobb szám­ban, akár egyénileg, akár al­kotói közösségben, minél több és minél színvonalasabb pályaművekkel vegyenek részt. Események képekben A dohányipar polgárvédelmi és tűzvédelmi szakembereinek összevont, háromnapos továbbképzést tartottak Felsőtárkány- ban — a vállalat üdülőjében —, ahol az időszerű feladato­kat vitatták meg a szakemberek. A Lábatlani Papírgyárral szoros kapcsolatban állunk, mivel a termeléshez szükséges több papíranyagot ott állítják elő részünkre. Most látogatást tettek nálunk, hogy a helyszínen is meggyőződjenek arról, termékeik hogyan felelnek meg a technológiánk állította követelményeknek. „Melyiket válasszam?” — mondhatnánk azt is, a képre néz­ve, lehet, hogy ezt mondja Márkus Gyuláné szivarcsomagoló is, aki most — a szivargyártás többi dolgozójával együtt — a Hevesidohány-válogatás cseppet sem könnyű munkáját • végzi. Ma már köztudott, hogy az úszás egyike a leghasznosabb sportnak. Ezért az elmúlt hónapban megkezdték óvodásaink úszásoktatását is a városi fedett uszodában, ahol szakembe­rek tanítják a vidám kis lurkókat erre a szép és hasznos testedzésre. Nemrégen kezdődött, s a jelek szerint jól halad a vállalat sportpályáján létesitendő kondicionáló terem építése. Az épí­tési munkákhoz minden társadalmi munkát szívesen fogad­nak. ^..........DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
Thumbnails
Contents