Egri Dohánygyár, 1978 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1978-08-01 / 8. szám

•••

„More neoterico”

GAZDASÁGI

MUNKÁNKRÓL

A pártvezetőség 1978. július 11-i vezetőségi ülésén Huszti Ferenc főmérnök számolt be az I. féléves gazdaságpolitikai feladatok teljesítéséről.

Elmondta, hogy alapvető céljainkat, feladatainkat teljesítettük. Munkánk vezérfonalát az éves terv időarányos részének teljesítése, a DH- munkarendszer továbbfejlesztése, az MKP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából kezdeményezett munkaverseny során tett vállalások teljesítése képezte.

Filteres cigaretta-termelésünket 12 millió db-bal a terv fölött zártuk, szivartermelésünk is a tervnek megfelelő, de ez az 1977. évinél összességében 2 millió db-bal többet jelent majd, tekintettel a némileg megnövekedett igényekre. Sikeresen végrehajtottuk a nyári nagy karbantartást, megfelelően alakult a Koreai NDK számára gyártott export visz- kózfilterrúd-termelés és a Debreceni Dohánygyár számára szállítandó filterrúd- termelése is, bár ez utóbbi feladat végrehajtása a filtergyártáson a három műszakos termelési rend visszaállítását követelte meg.

Az előző évek gyakorlatának megfelelően az idén is sok segítséget nyújtottunk társvállalatainknak. Elvégeztük a szolnoki fermentáló üzem rekonstrukciója során az elektromos szerelési munkákat, szárító hengert készítettünk a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár számára, ugyanott a vezetőképző tanfolyamokon előadást terveztünk, de együttműködtünk a Pécsi Dohánygyárral is, az ottani DH-munkarendszer bevezetésében.

Jónak mondható a vállalati és üzemrészi DH-progra- mok időarányos teljesítése. Jelentős feladat megoldásának tekinthetjük, hogy a vállalati DH-akcióbizottság elkészítette az egész trösztöt átfogó DH-munkarendszer bevezetésének tervezetét és azt az Igazgatótanács el is fogadta.

Eredménytervünket a tervezett 33,1 millió Ft helyett mintegy 38 millió Ft-ra teljesítettünk, a fajlagos do- bánymegtakarítás ugyancsak kedvező képet mutat. A bázishoz viszonyítva 5,64 millió, a normához 5,493 millió Ft a kedvező eltérés.

A feladatok teljesítésében jelentős szerepet vállaltak szocialista brigádjaink, meghatározó jelentőségű volt a pártszervezet, az alapszervezetek, a társadalmi és tömegszervezetek vezetőségeinek koordinációs, agitációs és propaganda-munkája.

Szó esett a közeljövő, a II. félév feladatairól is. Készleteink értéke aug. 31-én nem haladhatja meg az előírt szintet, a beszerzéseket és kiszállításokat ennek figyelem- bevételével kell végezni.

Változik a gyártmányösz- szetétel is. A tröszt intézkedése alapján vállalatunknak kell legyártani az ipari Románc-igény jelentős részét a korábban tervezett Symphó- nia terhére. A füstszűrös Symphónia a debreceni, a Fecske pedig a pécsi dohánygyár fő terméke lesz. Ez számunkra az eddiginél nagyobb feladatot jelent, ismerve a Románc gyártása és összetétele területén már eddig is tapasztalt nehézségeket. Ugyanakkor a vállalati eredményt is kedvezőtlenül befolyásolja ez a döntés, amennyiben nem tudjuk a korábbinál gazdaságosabban végezni a gyártást.

A nagykarbantartás utáni indulás egyik fontos, a jövőben kiküszöbölendő tapasztalata: a javítások után, az üzemmenet újbóli beindításakor a karbartartást végző szakembereknek is jelen kell lenniük, nem mehetnek, „mint aki jól végezte dolgát” azonnal szabadságra. Az esetleg „megmaradó hibák” csak ilyenkor háríthatok ugyanis el.

A részletes feladatokat egyébként a II. negyedéves műszaki konferencia meghatározta, ennek szellemében kell a II. félévben a munkát végezni. Segítségként, támpontként továbbra is „cselekvési program” és a DH- program szolgál.

Hozzászólások és vita után a vezetőség az előterjesztést egyhangúlag elfogadta.

Az ülés további napirendi pontjaiként Szanyi Nagy Mihály szervezőtitkár adott tájékoztatót a pártvezetőségi és alapszervi vezetőségi hatásköri listák felülvizsgálatáról, módosításáról és a pártvezetőség I. féléves munkatervének teljesítéséről.

VÁLTOZÁSOK UTÁN

A közelmúltban — a vállalati szervezeti korszerűsítésnek megfelelően történtek az I. és III. alapszervezethez tartozó területeken. Mint ismeretes, a legjelentősebb változás az, hogy a filtergyártás a III., a tmk az I. alapszervezethez tartozik.

A III. alapszervezet vezetőségi ülésén első alkalommal számolt be Kocsis József művezető, a pártvezetőség titkára, a terület I. féléves munkájáról, valamint általában az ott folyó tevékenységről.

Ez a beszámoló rendkívül jelentős esemény az alapszervezet életében, hiszen az itteni párttagok túlnyomórészt a szivarágazat dolgozói közül kerülnek ki, akik vajmi keveset tudnak arról, hogy mi történik, míg a filter elkészül. A művezetői előterjesztés rendkívül érzékletesen szemléltette az I. féléves eredményeket, a megoldott és megoldásra váró feladátokat, az üzemrész gondjait, mint amilyenek például

— a műszál-ellátás zavarai, minőségi problémái;

— a ragasztó, a lenszalag minőségének ingadozása;

— a filter export-program változása és az ennek következtében szükségessé vált termelési összetétel-változás;

— a Debrenceni Dohánygyár viszkózfilter-igénye és az emiatt háromműszakos termelésre való átállás szükségszerűsége és nehézségei; de azokat a számokat is, melyek a jó gazdálkodást és a tervteljesítést reprezentálták, valamint az üzemrészi DH- program teljesítését.

Az alapszervezet vezetősége köszönettel fogadta el a beszámolót és feladatul tűzte ki, hogy azt az egész tagság ismerje meg.

VÁLOGATÁS ELŐTT

Az a szó „válogatás”, már évek óta gyors asszociációt vált ki mindenkiben. Rögtön hatalmas mennyiségű Hevesi-dohányra, válogató-aszta lókra, késő estig jövő-menő teherautókra, udvaron felállított liftre gondolunk.

Ebben az évben sem lesz ez másképpen. Amennyiben a Dunántúli és Duna—Tisza- közi Fermentáló Vállalat vezetői is megfelelőnek tartják az időpontot, úgy augusztus 14-én kezdődik a szivarágazat ez évi újabb erőpróbája.

A gazdasági vezetés a szükséges intézkedéseket ennek megfelelően már megtette, s a pártalapszervezet vezetősége, tagjai is végzik sajátos, az előbbinél semmivel sem kisebb jelentőségű feladataikat. Folyik az agitáció, a brigádok, egyes dolgozók

felkészítése a feladat eredményes végrehatása érdekében. A vezetőség részletesen megtárgyalta a teendőket és kérte a párttagokat, hogy elsősorban ők mutassanak példát a munka során. Ismerve az eddigi eredményeket, bízhatunk abban, hogy ezt a feladatot az idén is sikerrel oldják meg.

A válogatás miatti időkiesés a szivargyártási terv teljesítésében is komoly gondot okoz. Ezek csökkentésére le kellett gyártani az I. félévben az éves Pilvax- es Jáva-programot, valamint összességében mintegy 1,5 millió db-bal többet kellett termelni, mint az I. féléves terv. Ezeket a feladatokat — időnként rendkívüli nehézségek, mint pl. begyakorlott létszám, alkatrészek hiánya, stb. — a szivarágazat teljes mértékben teljesítette. A válogatási munkát tehát „nyugodt lelkiismerettel” kezdhetik meg...

MUNKATERVEK

Valamennyi alapszervezet értékelte az I. féléves munkatervek végrehajtását.

Örömmel állapíthatták meg, hogy azok valamennyi pontja teljesítve lett, így az egész pártszervezet végrehajtotta a maga elé tűzött feladatokat, részleteiben is.

Elkészültek a II. féléves munkatervek is. Ezeket a vezetőségek — kisebb-na- gyobb módosításokkal — jóváhagyták, most már csak két dolog szükséges:

A taggyűlés jóváhagyása és az, hogy ezeket is legalább olyan színvonalon teljesítsék, mint ahogyan az az első félévben történt!

—a—a

BARANGOLÁS A

CIGARETTA TÖRTÉNETÉBEN

Csak egy századrésznyi másodperc, ez az ember szemében alig felfogható idő, sportversenyeken viszont eldönti az arany- vagy ezüstérmet. És mennyivel döntőbb mindennapjainkban egy cigarettányi idő.

A jó ízű cigaretta rövid élvezete nem ritkán a szellemi és lelki erő növekedéséhez vezethet.

Gyakran azonban csak meggyújtjuk és két-három szippantás után minden hatás nélkül a hamutartóba dobjuk.

Valóban, egy kevéske dohány egy darabka finom papírba sodorva: mérője az ember pszichikai változásának, tudományos és műszaki előrehaladásának tekintetében.

A „régi szép idők”-ben (alapjában véve sohasem adatott meg) a pipa még a nyugodt, ha ugyan nem éppenséggel az elkényeztetett férfiak ismertetőjele volt, a szivar pedig, mindenekelőtt az „alapítóévekben” (1880 körül és később) a mindenható gyárosokat és az ugyancsak kellő anyagiakkal rendelkező urakat jelképezte.

Csak századunk elején, először még csak előkelő körökben, később és ma már mindenütt a cigaretta lett a kor szellemét megtestesítő bálványok egyike.

MIÓTA ISMERJÜK?

Nem is olyan könnyű erre a kérdésre választ adni. A történelembe nagyon messzire kell visszanyúlni,' ha kielégítő választ akarunk kapni.

A még mindig megválaszolatlan kérdésre visszatérve: mikor is használta fel először az ember a dohánynövény (Nicotina tabacum) leveleit különböző módokon — erre hadd ne térjünk ki most részletesen.

Az, hogy Kínában Kung- Fu-ce (kínai filozófus i. e. 6. század) idejében, vagy az amerikai földrészen, Kolumbusz Kristóf felfedezése

Jókai Mór 1858-ban riport- sorozatot írt a pesti „Vasárnapi újság”-ban ezzel a címmel: „More patrio”. Ez latinul van és annyit tesz: atyáink módján. Mert ő nem vonattal, hanem lóháton, szekéren kóborolta be az Érchegység, a Gyalui Havasok, a Nagy-Bihar regényes tájait. 120 esztendő múltán négy egri, dohánygyári, ketten feleségestül, abból a brigádból, mely Jókai barátjának, Irinyi Jánosnak a nevét viseli, úgy lépett Jókai lába- nyomába, hogy a nagy mesélő hónapjait egy hétre rövidítette s ezt atyái módján (még vonattal sem) tehette volna meg: két Wartburg volt a paripájuk, márpedig ez a legújabb módi, modern, latinul: more neoterico.

Tarnóczi Tibor, Sándor András, (Kis) Kelemen Mihály és Torba Imre (az utóbbi kettő élete párjával) ezzel a címmel számol be az útról, 1978-ban.

Beszámol? Jelzéseket ad inkább, hiszen egy hétbe egy könyvre való sűrűsödött ösz- sze: Nagyváradtól a nagy- enyedi két fűzfáig, Kinizsi kenyérmezei táncától a legendás piski hídig, a kolozsvári forgatagtól a fenyvesek közt robajló Aranyos völgyéig, Fatia Negra rejtelmes útjaitól László király lovának legendás patkónyomáig, a küzdelmes-vad Tordai Hasa- dékban ásító Balika-barlang- vártól magas Déva várának ballcdás romfalaiig, Mátyás király kolozsvári szülőházától és Vajdahunyad feketére kormozott tornyaitól a Hunyadiak gyulafehérvári

templom-sírjáig a természet, a művészet, a történelem és az irodalom, a magyar és román néprajz és folklór oly bőségben árasztotta kincseit, hogy feledtette a mostohább kényelmi viszonyokat. Ki

I.

(1492) előtt, vagy még korábban fordult-e elő, nem annyira lényeges; fontosabb az, hogy Európában a dohányzás csak a 16. század végével vált ismertté.

AZ ELSŐ CIGARETTÁK

Kolumbusz idejében, és később is, idegenül álltak szemben a dohányélvezettel a tengeri hajósok.

A sokfelé járt chiajai püspök Bartholomeo De Las Casas, többek között ezt az újdonságot jegyezte fel: „A kiküldött felderítők útközben sok indiánnal találkoztak, férfiakkal és nőkkel, akik valamilyen kis tüzecskét vittek magukkal; ez egy növény levelein égett és annak füstjét lélegezték be.” Egy másik írásban arról tudósít De Las Casas, hogy: „Az indiánok olyan növénnyel rendelkeznek, melynek füstjét önkívületben és örömmel szívják be. Ezt a füvet száraz levélbe csavarják, meggyújtják ezt a tekercset és a másik végén szívják, ezáltal az egész testben nyugodt állapot lép fel — megfigyelték, hogy alig éreznek többé fáradtságot.”

Az „indiánok tekercsei” melyeket akár első cigarettának, akár első szivarnak is tekinthetünk, a következő négy évszázad folyamán olyan változásokon mentek keresztül, amelyek végül is különleges hozzáértéshez és az iparág megszüntetéséhez vezettek.

Aminek egykor misztikus jelentősége volt az „Űj világ” lakóinak istenkultuszá- ban, megváltozott, de könnyű és elegáns tartalma ellenére sem vesztette el értékességét.

A szivarozók még bizonyos büszkeséggel és életbiztonsággal fogadhatták a dohány élvezetét.

Ez azonban elveszett az állandó izgalommal megtelt

nem töltene egy éjszakát a hegyi kempingben két keskeny ágyon hármasban, ha olyan élményben van része, mint a Gyecir, az aranyosfői jégbarlang fehéren csillogó oszlopcsarnoka és a Gyalui havasok, legelők, pojánák megszakította rengetegei, magányos esztenái, medvejárta szurdokai? Kinek hiányzik a melegvíz és az angol toalett, ha a Sztrigy partján éri a hajnal, a piski hídnál, hol az égerfaligetek közt a reggeli párában Bem apó és a rohamozó székely zászlóaljak árnyait véli látni? Minden szépért meg kell küzdeni. Szívet, tüdőt, izmokat nem csekély erőfeszítésre késztet a majd 600 méteres meredek felkapaszkodás a Patkóskőre, de odafent mindenért kárpótol a páratlan kilátás, szemben a Monasz- téria-tetővel, alant a történelem annyi döntő csatájának színhelyével, a Keresztesmezővel, hol Trajanus megverte Decebál dák seregét, Bás- ta pribékei legyilkolták Vitéz Mihályt, § 1944. szeptemberében korlátolt bürokratatábornokok még egy utolsó katasztrófába hajszoltak százezernyi magyart. Azon túl Torda cementgyárának füstölgő kéményei, a Mezőség, s jobbra a havasok ormai. S ha mi nem élvezhetjük is a páratlan kedvezményt, melyben a szocialista Románia állampolgárai részesülnek, kik féláron vehetnek igénybe minden szállodai szobát, nem sajnálhatjuk a pénzt, ha olyan megfizethetetlen értéket kapunk, mint a Kolozsvári botanikus kert, a Farkas-utcai templom, a szabadtéri néprajzi múzeum és a házsongrádi temető, ha a népi alkotóerő olyan pazar kincsei közé jutunk, mint amilyeneket a to- rockói magyar múzeum vagy

korszakban, századunk szüntelen fergeteges technikai fejlődése közepette. Az ember idegei akaratlanul is a gyors tempóhoz igazodnak. Idegeinket mind jobban és jobban igénybe vesszük, és a dohányélvezet nyugalmas kiegyensúlyozottsága ezalatt eltűnik. Ehelyett kerestek egy rövidebb füstölő tárgyat, és ezt a cigarettában találták meg.

Nem ritkán azonban a cigaretta nyugodt szívása is kiválthatja bennünk a kérdést az akkori „izzó rudacska” története iránt.

Nem kell túlságosan mesz- szire visszanyúlnunk a történelembe, mert valószínűleg az indiánok összetekert dohányleveleit tekinthetjük a közvetlen elődnek.

Természetesen a szivar ugyanezzel a joggal teheti ezt.

ÜJ FAJTÁK

Csak a 17. század utolsó harmadában, különösen a csaknem mindent elpusztító 30 éves háború után, a dohányzás jobb formákat vett fel. Legelőször a „Papelitos” terjedt el; ezt korábban Kubában, Dél- és Közép-Ame- rikában a spanyolok és a kreolok is szívták, majd Spanyolország importálta Európába. Hogy mikor és milyen módon ismerkedtek meg a törökök a dohány ilyenfajta felhasználásával, megválaszolatlan maradt; az biztos, hogy a következő 18. század folyamán új minőségű cigaretta terjedt el.

Míg a spanyolok fekete amerikai dohányból sodorták a cigarettát, Törökországban és később Dél-Oroszország- ban a keleti cigaretta terjedt el, amely kitűnt finom aromás ízével.

1812 körül egy hamburgi kereskedő, aki hosszabb ideig Kubában élt, elkezdte a „cigaritos” gyártását ameria lupsai móc múzeum kínál. Aminthogy legalább ilyen értékesek az új emberi kapcsolatok: Létay Lajossal, a kolzsvári „Utunk” szerkesztőjével, Albu Pamfiliuval, aki egy Avram láncú energiájával tartja életben a móc népművészetet, a fiatal és megrendítően odaadó Borbély Annával, ki nem hagyja elveszni Torockó páratlan motívumkincsét, Jakab

Zsigmonddal, a nagyenyedi református lelkésszel és a többiekkel. Nagyváradtól és Csúcsától kísérnek végig az irodalom nagy árnyai, mint Ady Endre, Goga Octavian, Jókai Mór, Aurel Vlaici, Kolozsvárott a botanikus kertben elénk toppan az élő irodalomtörténet: három

unokájával Erdély nagy öregje, Balogh Edgár.

A másik nagy öregnek már csak sírköve bukkan elénk a házsongrádi temetőben: Kós Károly, a Kalotaszeg polihisztora, írója, építőművésze és történésze. Tavaly költözött fel ide örökös lakásba, 94 éves korában. Ám a Kalotaszeg él, falvai most mintha örökös ünnepi díszt öltenének: Sárvásártól Kőrösfőig, Kapustól Gyaluig utcahosszat lengenek, tar- kállanak a varrottasok, térítők, párnák, ingvállak, futók: vásárolják magyarok, németek, csehszlovákok, lengyelek. A Kalotaszeg népművészete becsatlakozik a világ vérkeringésébe.

Mi is hozunk, mindannyian.

Július 16-án, jövet, napfényben hágtunk fel a Királyhágóra; 22-én, visszafelé, sűrű esőben lépjük át.

Az Alföld felett ismét derült. Sima a róna, mint az asztal lapja; nyugtalanul cikázik rajta a szem, keresi a hegyeket.

—S.—

kai dohányból. A dohányt kukoricacsuhéba csavarta.

Az elkerülhetetlen sikertelenségek után vékony papírt használt fel a gyártáshoz; miután ezzel is kudarcot vallott, Spanyolországban már bevált papírt dolgozott fel.

De ezzel sem jutott előbbre.

A napóleoni háborúk után megerősödött polgárság nem engedte magát megfosztani a „régi szép idők” szivarjaitól. A hamburgi kereskedő így lemondott a cigarettagyártásról.

Ennek ellenére különböző helyeken újból és újból kísérletek folytak a cigaretta gyártására.

Végül is amellett döntöttek, hogy Spanyolországból kell importálni. Amikor 1830-ban a párizsi színésznők a színpadon elfogadhatóvá akarták tenni a cigarettá- zást a közönség számára, hasonló visszautasítást tapasztaltak.

Bár a kínált cigaretták nem szorultak ki teljesen és ez még teljes 15 évig tartott, Jonh Dairwael, angol író mégis nagyon megvetően vélekedett a cigarettáról:

„Ha az ember a Rue Saint Jacques-on vagy az Odeon téren át Párizsba igyekszik, fiatal tejfölösszájú legénykéket láthatunk, akik cigarettákat füstölteinek.

Bátran állíthatjuk, hogy ezek a kezdők egy félév múlva fáradhatatlanul pipáznak majd”.

SZALMALÁNG?

Az író nagy becsben tartotta a pipát és ennek megfelelően megjósolta: „Minden arra a gondolatra enged következtetni, hogy a cigaretta hírneve és létezése nem tart tovább egy szalmalángnál!

És amikor olyan nagyon dicsérte a pipa és a szivar illatát, édes mámorát oly határozottan megjósolta, a „vékony papírtekercs” letűnését: „O múlandó cigaretta / könnyű, gyors füst, / téged a múlandóság szele / tovasöpör) — ... milyen óriásit tévedett!

Dohányvilág

DOHÁNYGYÁR