Egri Dohánygyár, 1978 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
Majális Az idei szeszélyes tavasz megnehezíti ugyan a szabadban tervezett programok bonyolítását, de olykor kegyes hozzánk az idő. így volt ez május 1-én is, borongós, szeles, de esőtlen félnapot kaptunk, s így igen sok dolgozótársunkkal köszönthettük az idei májust. A gyár hátsó udvarán felállított májusfa szalagjait a szél ugyan erősen lengette, de ettől a gyerekek is vidáman játszadoztak, szüleik a kollegákkal beszélgettek. Mert olykor jólesik egykét órát baráti beszélgetésre is fordítani. Ma már gyárunk valamennyi dolgozója előtt ismeretes, hogy a közelmúltban szerdánként megjelent mintegy 30—35 fő vendég a köny- nyűipar különböző területeiről érkezett ide. Azért jöttek, hogy megismerjék azokat az eredményeket és azok elérésének módját, melyek bennünket ebben az évben is a „kiváló vállalat” cím elnyeréséhez segítettek. Azt mondja a régi mondás, hogy a jó mester örül, ha tanítványa még többre viszi, mint ő, s az is régi igazság, hogy a jó tanító akkor a legboldogabb, ha később hallja, hogy tanítványa hálásan emlékszik rá, a tőle kapott tudásra. Valahogy ez jut az ember eszébe, ha hallja azokat a szavakat, amelyeket Balatoni Pál, a Könnyűipari Szervezési Tanácsadó Szolgálat vezetője, vagy a közelmúltban Markovics János, a Könnyűipari Minisztérium csoport- vezető főmérnöke mondott. Mindketten azt erősítették meg, hogy a tapasztalatcserén itt jártak rendkívül sok elismerő és elgondolkodtató véleményt mondtak, és nemcsak nekik, hanem munkatársaiknak és társvállalataik dolgozóinak is. Ennek az lett az eredménye, hogy a jelentkezők létszáma ma már sokszorosan meghaladja az Visszhang eredetit, egyre újabbak és újabbak szeretnék gyárunkat, munkánkat megismerni. Ennek előre láthatóan az lesz az eredménye, hogy újabb napokat kell ezeknek a tapasztalatcseréknek szentelnünk. Az előbbinél is több elismerést ad talán az a tény, hogy az itt tett látogatás tapasztalatait néhányan nem csak elmesélik, hanem üzemük, iparáguk, szakszervezetük lapjának hasábjain összegzik. Jó néhány napilapunk, s az ÉDOSZ lapja is foglalkozott már az Egri Dohánygyárban alkalmazott DH.munkarendszerrel, a gépipar lapjaiban, folyóiratban is olvashattunk már ilyen témájú cikkeket, s most a könnyűiparban is megjelentek ilyen hírek. Először a textilesek lapjában olvashattunk tudósítást az Egerben tett látogatásról, melyben na. gyón hasznosnak értékelték az itt látottakat-hallottakat, most pedig a „Szövőmunkás” c. lapban jelent meg egy kétrészes cikk az itteni élményekről. A részleteket kár volna hangsúlyozni, hiszen amiről tudósít a cikk írója, az tulajdonképpen az itt hallottak ismertetése. Többet mond nekünk már a cikk címe is: „így is lehet! DH-munka- rendszer — Egy szakmai nap tapasztalatai az Egri Dohánygyárban” A szerző, Bajzáth Ildikó szervező, így fejézi be írását: „DH-munkarendszer gazdasági eredménye a vállalati eredmény növekedésével mérhető. Nem kevésbé számottevő eredménye azonban az, hogy az Egri Dohánygyárban a szociális légkör nagyon jó. Ezt a főmérnök úgy fogalmazta meg, hogy szeretnek itt dolgozni az emberek. A jó munkahelyi közérzethez az is hozzátartozik, hogy a szociális ellátottság is megfelelő, az óvoda, bölcsőde külső gyerekeket is fogadhat. Külön említést érdemel, hogy az egész gyár területén rend és tisztaság van mindenütt. Jó lenne, ha minél több ehhez hasonló gyár lenne Magyarországon!” Azt hisszük, ezekhez a szavakhoz nem kell kommentár. Illetve talán mégis: a cikk nem hivatalos úton jutott el hozzánk. Gyárunk egyik dolgozójának budapesti rokona küldte, kivágva a lapból. Talán azért, hogy a leírtakkal valamennyiünk számára örömet szerezzen... Ha csak ezt értük volna el idáig, ez sem lenne kevés. Választ kaptunk Vállalatunk lapjában cikk jelent meg a gyermekes szülők panaszáról. A panasz lényege a bölcsőde és az óvoda túlfűtöttsége. Ennek okairól és a megoldásra tett intézkedésekről szeretném az olvasókat tájékoztatni. Ismeretes, hogy üzemi és egyéb épületeink fűtése gőzhálózata nem egységes koncepció alapján, és nem egyidőben alakult ki, hanem fokozatos bővítések, átalakítások útján. A kialakult gőzhálózatunk sajnos már áttervezésre szorul. A jelenlegi rendszerben a nyomásviszonyok sem egyenletesek, több helyen már fölöslegessé vált vezetékek is vannak, amelyek fűtik a helyiségeket. További hőtermelést jelent a szociális épület alatt levő gőzosztó. A túlfűtöttség okát főleg ezekben látjuk. Első feladatunk volt a hő- szigetéüések elvégzése. Sajnos, az elmúlt fűtési idény előtt ennek befejezése nem sikerült. Az elmaradt munkákat most fogjuk elvégezni. A tökéletesen szigetelt vezetékrendszer meg fog óvni bennünket a fölösleges és szabályozhatatlan hőtermeléstől. Következő feladatunk lesz a fűtőtestek számának felülvizsgálata, megalapozott számításos módszerrel. A felülvizsgálat alapján valószínű, hogy sor kerül néhány fűtőtest leszerelésére. Mindezek után, (föltételezve, hogy meghibásodás nem történik) már csak az időjárás változásához kell‘ a fűtéssel alkalmazkodni. Ebből a célból minden fűtőtest elé beépítünk egy hőfokszabályozó szelepet, amely biztosítja az állandó, beállított hőmérsékletet. A szükséges átalakításokkal, illetve a fönt leírt munkákkal a következő fűtési szezon elejére végzünk, és minden okunk megvan a bizakodásra, hogy a következő fűtési szezonban nem lesz panasz a bölcsőde és óvoda fűtésére. Tarnóczi Tibor A Dohányipari Vállalatok Trösztje megbízásából 10 napot töltöttünk Olaszországban, hogy a Szolnokon beépítésre kerülő berendezéseket gyártás illetve üzemelés közben tanulmányozhassuk. Csoportunk 4 tagú volt: Károly István a szolnoki üzem vezetője, Búkor Kornél gépész üzemmérnök Szolnokról, Zahár Tibor külkereskedő a KOMPLEX dolgozója, aki a csoport vezetője és tolmácsa volt. En a villamos kérdések tanulmányozására kerültem a csoportba. Az utat végig gépkocsival tettük meg. Március 12-én az idei első igazán napsütéses vasárnapon indultunk Budapestről, s Rábafüzesnél léptük át a határt. Határőreink jó munkát kívántak, s máris osztrák területen robogott velünk a BMW. Hamarosan Stájerországba értünk. Ausztria egyik legszebb, sok kanyarral tarkított útján utaztunk tovább a Pack hágóig, ahonnan leereszkedtünk a „karintiai teknőbe”. Mesébe illő szép tájakon keresztül értünk Klagemfort- ba, onnan a csodás Wärihi- tó mellett Villachba. Hamarosan az osztrák—olasz határon leszünk. A határátlépő után a táj a bájos karintiai vidék után kissé zordnak tűnt. Ijesztő szurdokok és kopár sziklás hegyek között vezetett utunk. Estére megérkeztünk utunk első állomására Trevisoba. Treviso igazi hangulatos északolasz város, számottevő iparral. A COMAS cég Siela-ban székel, ez a helység már szinte összeépült Trevisoval. A Szolnokon beépítésre kerülő berendezéseket teljes egészében a COMAS cég szállítja. Alkalmunk volt megismerni a rendkívül dinamikusan fejlődő céget, és termékeit. A cég vezetői igen udvariasan, és igazi olasz vendégszeretettel fogadtak bennünket. Kellemes öt napot töltöttünk ebben a hangulatos városban, amelyet sajnos megzavart aMo- ró-ügy. Az elrablás délutánján mintha sokkhatás érte volna a várost. Az üzletek bezártak, furcsa hangulat- változás lett úrrá az embereken. A Kommunista Párt tiltakozó gyűlést szervezett Velencében. Másnapra látszólag helyreállt a jellegzetes olasz kedélyállapot, az események hatásaival azonban továbbra is gyakran találkoztunk. Róma bevezető útjain igazoltatások, a fontosabb közlekedési csomópontok valóságos katonai megszállás alatt. Kérdéseinkre udvarias, de határozatlan válaszokat kapunk. Telefonon jelentkeztünk római nagykövetségünkön. Tanácsukat kérjük, folytassuk-e utunkat a minden szempontból melegebb dél felé. A válasz kedvező, így a hét végén újra útra készülődtünk. Irány Nápoly. 800 km állt előttünk. Csodálatos, egyben fárasztó utazás volt. Olaszország útjai köztudomásúlag rendkívül jók. Ez az útvonal (Velence—Padova—Ferrara—Bologna- Firenze—Róma—Nápoly) azonban még itt is a legkiválóbbak és a legszebbek közé tartozik. Minden kényelemmel ellátott autós pihenők, éttermek sorakoznak az autópálya mentén. Nápolyig le sem kellett térnünk az autópályáról, mégis fáradtan érkeztünk. Emlegettük is Lajos királyunkat, aki kétszer is lóháton vonult le Nápolyba „rendet csinálni”. Hogy ő panaszkodott-e megérkezése után, nem tudjuk, de bizonyára nem találkozott benn a városban any_ nyi őrült autóssal mint mi. Ráadásul az esti csúcsforgalomban próbáltuk megtalálni szállodánkat. Ami ilyenkor az utcán uralkodik az minden képzeletet felülmúl. A kocsik legfontosabb tartozékának a duda tűnik, hiszen a világítást az irányjelzőt úgysem használják, a dudát viszont látszólag minden ok nélkül is nyomkodják. Ördögi bolyongás után remegő lábakkal szálltunk ki a kocsiból a szálloda előtt, amelyet viszont csodálatos helyen, tengerparton találtunk meg. Még aznap este, hogy izgalmunkat feloldjuk, sétáltunk egyet a városban. A séta igazolt mindent, amit eddig Nápolyról hallottam, olvastam. Pazar villanegyedek, mesebeli parkok szomszédságában patinás piszok, kétes kinézetű alakok, prostituáltak. A hét végére „szabadságoltuk” magunkat. Vasárnap délelőtt kirándultunk Pom- peibe és a Vezúvhoz. A kirándulás után csak annyit tudtunk mondani — ezt látni kellett. Csodálatos volt! Márciusban amikor idehaza még hószállingózás is volt, a Vezúv déli lejtőjén teljes a vegetáció. Terméssel rakott narancsfák, nyitott kerthelyiségek csábítják a turistákat. Az idő azonban nagy úr. Ebédre vissza Nápolyba, délutánra jegyünk van a Nápoly—Torino meccsre. Ebben a stadionban is illik illedelmesen viselkedni az idegennek, különösen mikor a vendégcsapat győz 3:0-ra. Este elmentünk vacsorázni egy matrózcsárdába. Hősiesen végigettünk minden fogást, amelyeket a „tenger gyümölcseiből” tálaltak nekünk. A kinntartózkodásunk alatt megkóstolt ételekről egyébként külön beszámolót lehetne írni, hiszen az idehaza megszokott ízekkel sehol sem találkoztunk. Annyit azonban el kell mondani, hogy az olasz konyha előttünk is igazolta világhírét. Hétfőn folytattuk munkánkat. \ Nápolytól nem messze Caserta és Beneven- to között egy kis faluban van az a fermentáló üzem, amelynek berendezéseit teljes egészében a COMAS cég szállította. Ennek az üzemnek a tanulmányozása lett volna feladatunk második része. Sajnos hiába volt nz egyeztetett program, amikor az üzem elé érkeztünk, a barátságtalan sztrájkörök közölték velünk, hogy a munkások elfoglalták az üzemet, a belépésről szó sem lehet. Reménytelen telefonálgatások után visszamentünk Nápolyba. Az igazgatóság is csak annyit közölt, hogy a tárgyalások megkezdődtek a munkások képviselőivel, de az előreláthatólag hosszú lesz. A sztrájk béremelésért folyt, amin nem is csodálkozhatunk, hiszen délen aránytalanul alacsonyak a bérek. Mivel reményünk sem volt, hogy az üzembe beengednek, visszautaztunk Tre- visóba, majd másnap a rengeteg élménytől, benyomástól még kissé kábültan elhagytuk Olaszországot. Tarnóczi Tibor Olaszországban jártunk Események képekben Eredményes VIT-műszak volt gyárunkban is az elmúlt hónapban. A különböző területeken több mint 300-an vettek részt a munkában. Elismerően nyilatkozott a látottakról Csépány Sándor, a KGM miniszterhelyettese, aki a megyei tanács vezetőinek társaságában látogatta meg vállalatunkat. A KISZ és a nőbizottság találkozóra hívta meg a GYES-en levő kismamákat, s a férfikollégák ajándékokat adtak át részükre. A találkozón 60 kismama és 20 kisgyermek vett részt. A Kilián György szocialista brigád társadalmi munkában készült játékvonattal lepte meg az óvodás gyerekeket. Figyelemmel kísérjük és megörökítjük mi is az öltöző- és fürdőépítés munkálatait. Bár még sok munka van hátra, de reménykedünk az év végi átadásban. DOHÁNYGYÁR
