Egri Dohánygyár, 1977 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1977-12-01 / 12. szám

A kapun kívülre is nézzünk! A szocialista brigád elismerések, a kitüntetések új rendszere A z év vége felé vajon e kitekintés alapján mit láthatunk, mit mondha­tunk? Szembetűnő a szak­lapok és a sajtó hasábjain megjelent cikkekből, hogy sok a pozitívum. Meggyorsult a fejlődés. Igaz a terv is erre az évre a ter­melés dinamikusabb növe­kedését irányozta elő és — bár ennél mérsékelteb­ben — a felhasználás növe­lését is. Ma már leírható, hogy a terveknek megfele­lően, sőt még azt kissé meghaladóan növekszik a termelés. Az ipar 6 %-os felfutása mellett, várhatóan a mezőgazdaság is teljesíti a feszített 10—11 %-os fel­futási előirányzatot, örvendetes az is, hogy ezi- dén meggyorsult az élet- színvonal növekedése és az egy keresőre jutó reálbér várhatóan mintegy 3 %-kal, míg a lakosság egy főre ju­tó reáljövedelme 4 %-kal várható a tavalyi felett. Annál is inkább, mert mind­ez a termelékenység 100 %-os fedezettségei mellett történik, így nem okoz egyensúlyi problémát. A cserearány kedvezőtlen alakulása és a felhasználás másik nagy része a felhal­mozás, ezen belül is a beru­házások rendkívüli növeke­dése már kedvezőtlen az egyensúlyi helyzet szem­pontjából. A 4—5 %-ra ter­vezett emelkedés helyett várhatóan 12—15 %-kal lesz magasabb a beruházás­ra fordított összeg, mint 1976-ban. A cserearányromlás jórészt tőlünk független, a belső felhasználás alakulása csak tőlünk függ. Hogy ez az egyensúlyromlás kialakulhatott, abban az is közrejátszott, hogy a válla­latoknál képződött társa­dalmi tiszta jövedelemből, a szabályzók alapján — a tervezettnél kisebb részt vont el a költségvetés. Ugyanakkor az előre számí­tottnál több hitel és támo­gatás áramlott a vállala­tokhoz. Elmosódik a kü­lönbség a jól és gyengéb­ben dolgozó vállalatok kö­zött. Nyilvánvaló, hogy a hátra­lévő időben javítani lehet még a helyzeten. Az export­tervek teljesítése, beruhá­zások határidejének előbbre hozatala, a mezőgazdasági munkák időbeni elvégzése sokat segíthet. De sokat je­lenthet a jubileumi munka­verseny finise, a vállalatók teljesítése is. Ez a jó finis, az év kedvező befejezése azért is fontos, mert az el­mondott problémák miatt a következő évhez az eredeti­leg számba vetthez képest valamelyest kedvezőtlenebb helyzetből láthatunk hozzá. Az első két tervév nemzeti jövedelme együtt még az 1977. évi jelentős növeke­dés ellenére is — elmarad a tervezettől. Éppen ezért lényeges hogy a jövő évben a vezetés, irá­nyítás és végrehajtás terü­letén egyaránt az ideinél nagyobb szerepet kapjon a gazdasági hatékonyság, a termelési szerkezet javítása. Következetesen érvényesíte­ni kell az ötéves tervünk azon alapkoncepcióját, hogy a belső felhasználás csak lassabban növekedhet, mint a nemzeti jövedelem ter­melése. Fentiekkel kapcsolatban nincs szükség és nem is számítunk az ötéves ter­vünk alapvető céljainak változtatására. A gazdasági (szabályzórendszer alapvető változására sem számítunk. Hamarosan végleges for­mába kerül a vállalatunk jö­vő évi fejlesztési terve, me­lyet igen sok vita, számítás és konzultáció előzött meg. A jövő fejlesztésének az alapja, az indulási szintje mindig a jelen, a ma telje­sítése. Ez a megállapítás vál­lalati, de népgazdasági szin­ten is igaz. Az év végi vár­ható teljesítések., előrejelzések már elkészültek, melyből ki­derült, hogy országos mére­tekben a beruházások na­gyobbak, mint a népgazdasá­gi jtervben meghatározott arány. Emiatt a jövő évi sza­bályozók olyan irányú módo­sítása várható, amely a vál­lalati beruházások' csökken­tése felé irányít. Ez a módo­sulás kedvezőtlenül érinti a Dohányipari Vállalatok Trösztjét, és ezen keresztül a vállalatunkat is. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Vállalatunk 1971-től min­den évben csak a néhány milliós „dinamikus szinttar­tási” keretből fejleszthetett, emiatt jelentősebb beruhá­zásra nem kerülhetett sor. Egy jelentősebb beruházás előkészítésével azonban 1975 óta foglalkozunk. Megvalósí­tására azonban ezidáig nem Az azonban szükségessé válhat, hogy a vállalati és .költségvetési jövedelem arányait jobban összhangba hozzák. Számíthatunk a hi­telpolitika szigorítására is. E várható. szigorításoknak persze a vállalatok általá­ban, s amennyiben bennün­ket érint, mi sem örülünk. Meg kell azonban értenünk, hogy minden vállalat a népgazdaság része, így el­képzelhetetlen, hogy az egyensúlyi gondok légüres térben, elkülönítve a válla­latoktól oldódjanak meg. Sőt csupán a vállalatok összehangolt helyes irányú működése, egységes, egyező irányú tevékenysége és ma­gatartása alapján remélhető a siker. Egy szó mint száz, számol­ni kell iparágunknak és vállalatunknak is a közgaz­dasági környezet változásá­ra, szigorodására. Amint erről konkrétumokat is tu­dunk, újságunk hasábjain is közöljük, kommentáljuk, hogy a változások bennün­ket milyen területen és mi­lyen mértékben érintenek. (I. I.) kerülhetett sor, éppen a fe­dezet hiánya miatt. Ezen beruházástól azon­ban nem álltunk el, hiszen megvalósítása egyre szüksé­gesebbé válik. Az igazgató tanács október 26-án tartott ülésén azonban határozat született, hogy az Egri Dohánygyárban meg­építendő 850 fős üzemi öltö­ző-fürdő építése elkezdhető. Ez a döntés vállalatunk szá­mára igen kedvező, de ugyanakkor behatárolja né­hány évre fejlesztésünket. Ez a behatárolás azt jelenti egy­részről, hogy már ez évben törekedtünk csökkenteni a beruházási kifizetésünket azért, hogy a kötelező építési tartalékot, másfél millió fo­rintot biztosítani tudjuk, másrészről e beruházás meg­valósításához ötmillió forint hitelt kértünk, amit 1978—79- ben vissza kell fizetni. E je­lentős beruházás elkezdődött, az építők felvonultak, befe­jezési határidő 1978. decem­ber 20-ra várható. Az öltöző- fürdő építési és szerelési költsége 7,5 millió forint. E kiemelt beruházás megvaló­sításán felül már csak mi­nimális beruházási lehetősé­günk marad. Elsősorban a Az MT, a SZOT Elnöksé­ge és a KISZ-KB Intézőbi­zottsága 1038/1977 (X. 4.) szá­mú együttes határozatot adott ki a szocialista munka­versenyről. Ebből a határozatból emeljük ki most a dolgozó kollektívák által elnyerhető elismeréseket, valamint ki­tüntetéseket és kissé részle­tesebben ismertetjük a vál­tozásokat. EDDIG EGY ÉV után a brigád szocialista címet ér­hetett el és oklevelet nyert. Most az általános feltéte­leket egy éven keresztül pél­damutatóan teljesítő kollek­tívák, a „Kiváló Munkabri- gád” címet nyerhetik el. A KISZ-brigádok pedig egy év után a „Kiváló Ifjúsági Bri­gád” címet. A második év után lehet elérni a „Szocialista Bri­gád” címet. „Szocialista Bri­gád Zászló”-t kell adomá­nyozni a címet másodszor el­nyert brigádoknak. E kitün­tetés tehát leghamarabb a korábban vállalat 200 ezer Ft-os kötelezettségeink telje­sítésére korlátozódik, de nem csökken a dolgozóink lakás- építési támogatása — 300 ezer Ft —, ami a Kollektív szer­ződésben került rögzítésre. Ezenkívül a hevesi dohány­válogatáshoz egy komplett szalagsort vásárolunk 100 ezer Ft értékben. Szállítás fejlesztésére, valamint vá­ratlan, rendkívüli beruházás teljesítésére 100—ipo ezer fo­rintot tartalékoltunk. így a jövő évi állóeszköz-állomá­nyunk növelésére és keret átadására 8,2 millió forint fordítható. E látszólag nagy összeg ellenére, technológiai fejlesztésre, kapacitásbőví­tésre, ügyviteli gépesítésre, szerszámgépek pótlására egyáltalán nem kerülhet sor. Az 1978-as és 1979-es év vál­lalatunk műszaki fejlesztésé­ben, a műszaki színvonal nö­velésében igen szűkre sza­bott lesz, e célra igen keve­set fordíthatunk, de úgy ér- zem, megéri, mert sikerül a dolgozóink szociális helyze­tét tovább javítani és egyben a vállalatunk további fejlő­désének, fejlesztésének is alapjául szolgál. harmadik év után adomá­nyozható. A bronz, ezüst, arany bri­gádérem a cím harmadszori elnyerését követően és ismé­telten is adományozható. Te­hát sorrendben a negyedik, ötödik, hatodik év után. A „Vállalat Kiváló Ifjúsá­gi- Brigádja” kitüntetés ado­mányozásának feltétele a „Kiváló Ifjúsági Brigád” cím és két alkalommal a „Szocia­lista Brigád” cím elnyerése. A határozat átmenetileg le­hetővé teszi, hogy (1980. de­cember 31-ig) azok az ifjú­sági brigádok is elnyerjék e címet, amelyek 1977. decem­ber 31-ig legalább kétszer el­érték a szocialista brigád cí­met. A „Vállalat Kiváló Brigád­ja” kitüntetésben évenként az arany brigádéremmel ren­delkező szocialista brigádok legfeljebb 10 százaléka ré­szesíthető, ha előzőleg a szo­cialista brigád címet lega­lább öt alkalommal elnyer­ték. Vállalatunkra vonatko­zólag ez azt - jelenti, hogy mindössze két-három brigád érheti el évente csupán ezt a magas kitüntetést. A „SZAKMA KIVÁLÓ BRIGÁDJA” kitüntetésben az a brigád részesíthető — az általános feltételek teljesíté­se esetén —, amely legalább 10 alkalommal elnyerte a szocialista brigád címet, és a „Vállalat Kiváló Brigádja”, vagy „Vállalat Kiváló Ifjúsá­gi Brigádja” kitüntetéssel is rendelkezik. A „Magyar Nép- köztársaság Kiváló Brigádja” kitüntetés azoknak a brigá­doknak adományozható, ame. lyek legalább 15-ször elnyer­ték a címet és két alkalom­mal a „Vállalat Kiváló Bri­gádja”, a „Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja” kitünte­tést, vagy — egy alkalommal a „Szak­ma Kiváló Brigádja” kitün­tetést. A kitüntetésekkel járó pénzjutalmak az alábbiak: Mindjárt „nem”-mel kezd­jük. Ugyanis, nem jár pénz­jutalom a „Kiváló Munka­brigád”, a „Szocialista bri­gád” cím és „Szocialista Bri­gád Zászló” elnyerésével. A „Bronz brigádérem” el­nyerésével 400 Ft/fő jár; az Ezüst Brigádérem után 600 Ft/fő, az Arany Brigádérem után 800 Ft/fő, Vállalat Ki­váló Ifjúsági Brigádja ki­tüntetés után 1000 Ft/fő, Vál­lalat Kiváló Brigádja kitün­tetés esetén 1500 Ft/fő, Szak­ma Kiváló Brigádja kitünte­tés esetén 2000 Ft/fő, Magyar Népköztársaság Kiváló Bri­gádja kitüntetés esetén 3000 Ft/fő a pénzjutalom. Alapul a tagok éves átlagos állomá­nyi létszámát kell számítani. A pénzjutalom továbbra is a brigádot, mint kollektívát il­leti, a jutalom felhasználá­sáról, az egyének között fel­osztandó összeg mértékéről és differenciálásáról a brigád tagsága, tehát maga az érde­kelt kollektíva dönt. A magasabb brigádkitün­tetések pénzügyi fedezetét a kitüntetést adományozó szerv biztosítja. Szigorodtak a feltételek, növekedtek az elvárások. NÉHÁNY SZÓT az értéke­lés módjáról is. A „Kiváló Munkabrigád”, továbbá a „Kiváló Ifjúsági Brigád” cím adományozásá­ról a termelési tanácskozás dönt. A „Szocialista Brigád” cím adományozásáról a szocialis­ta brigádvezetők tanácskozá­sa dönt. A különböző szocialista bri­gád elismerési fokozatok (bronz, ezüst, arany brigád­érem) adományozásáról a szocialista brigádvezetők ta­nácskozása és a vállalat gaz­dasági vezetése együttesen dönt. Ugyancsak e tanácskozás és gazdaságvezetés dönt együttesen a vállalat kiváló ifjúsági brigádok és a válla­lat kiváló brigádok eseté­ben, de azzal a fenntartással, hogy az utóbbi kitüntetése­ket előzőleg a termelési ta­nácskozásoknak véleményez- • niök kell. MŰNK A VERSEN Y-szabály­zatunkban részletezzük majd mindezeket, t a lebonyolítási eljárást, folyamatot és ok­mányolást, a szakszervezeti és KISZ-szervek szerepét. A cikk írásakor még nem látott ágazati végrehajtási utasítá­sok is segítenek majd a pon­tosításban. A munkaverseny­szabályzatot úgyszólván új­já kell majd alakítanunk, annyi az érdemleges változás. A szabályzat a demokratikus, jó munka megtárgyalására és a javaslatok feldolgozásával módosítottan jóváhagyásra kerül, úgy hogy a nagyobb szerephez jutott szocialista brigádvezetői tanácskozás is véleményezi majd. Az 1977. éves munka értékelése még a régi előírások szerint tör. ténik. Várható fejlesztésünk A DH 1977-ben Ma már az országban kezd különleges fogalommá válni „az egri DH”. így, az „egri” jelzővel, ami azt lát­szik bizonyítani, hogy az Egri Dohánygyár sajátos „is­kolát” teremtett a minőség és a hatékonyság munka­rendszerében, olyat, amire .már felfigyelnek. Ebben az évben ötven kohó- és gép­ipari vállalat DH-titkára jött el Hozzánk, tanulmá­nyozni a mi DH-gyakorla- tunkat és azóta a KGM- vállalatőkban mércévé vált: ismeri-e „az egri DH-t vagy sem. Szerződésünk van a könnyűipari és a nehézipari szervezési tanácsadó inté­zettel, az Országős Vezető­képző Központtal és a DH Alkalmazási Sorozatban több kiadvány foglalkozik majd „az egri modellel”. A megyei és a városi pártbi­zottság vállalatunkat bízta meg a DH-rriunkarendszer tanfolyamszerű terjesztésével a városban és a megyében; Vállalati DH-akcíóbizottsá- gunk tagjai előadásokat tar­tottak Salgótarjánban, Bu­dapesten, a DH-titkárok klubjában, a MÁV Szom­bathelyi Járműjavítójának vezetőképzőjén; a „Népsza­badság” a DH-munkarend- szerről közölt nagy cikkében hosszan foglalkozott az Egri Dohánygyár tapasztalataival. A „Népújság” igazgatónk cikkét közölte a DH-mun- karendszerről és az ÉDOSZ- ban nagyszámú szakszerveze­ti aktíva hallgatta meg ugyancsak igazgatónk elő­adását és nézte végig érdek­lődéssel „A minőség önkén­tesei”-! Mintha 1977 elsősorban a DH-munka „külügyi” meg­élénkülését hozta volna. Vagy volt belső fejlődés is? FEJLŐDÉS Kétségtelenül volt, különö­sen 1976-hoz képest. Ez per­sze ne csaljon meg bennün­ket, mert 1976-ban bizonyos visszaesésről kellett számot adnunk és így az 1977-es eredmények egy része csak annak a visszanyerése volt, amit 1976-ban elvesztettünk. Az embert sokszor érik meglepetések, különösen, ha nem ért az előrejelzéshez. Persze, az előrejelzéshez na­gyon kevesen értenek; a régi világban nagy tisztelet övez­te az ilyen embereket és mint „jósoknak”, földöntúli képes­ségeket tulajdonítottak nekik. Holott csak tapasztalataik voltak és jó következtetőké­pességük. Ám ez ma is ritka; így aztán elképzeljük, hogy amikor valami megindul, az egy egyenes vonal mentén, „lineárisan” megy magától fölfelé. Mi 1976 január 1-re tűztük ki a DH-munkarend- szer teljes körű bevezetését és legnagyobb meglepetésünkre éppen ez az év volt az egyik legegyenletesebb időszak a DH szempontjából. Nemcsak gazdasági és technológiai ha­tásokat hagytunk számításon kívül, hanem szubjektív té­nyezőket, érdekviszonyokat és egyéb mikroszociológiai hatóerőket is. Voltaképpen még a saját viselkedésünket sem tudjuk mindig előre ki­számítani. Másfelől viszont 1976-ban határozottan folyt egy csendes erőgyűjtés és előkészítő munka; emlékez­zünk csak vissza: az „Egri Dohánygyár” hasábjain hó­napról hónapra egy-egy nagy beszámoló, riport foglalko­zott, következetes sorrend­ben az üzemrészi DH-ak- cióbizottságokkal. 1976-ban folyt a minőségi munkabér­rendszer előkészítése, a szab­ványok ismertetése, a köz­vetlen munkahelyi vezetők képzése. Nem véletlen tehát, ha ez a „vetés” 1977-ben „érett” be. MEGTANULTUK Ebből 1977-re megtanultuk azt is, hogy a DH-munka- rendszer teljes körű bevezeté­se nagyon viszonylagos do­log. Voltaképpen sohasem lehet eléggé teljes körű, mert a környezeti viszonyok vál­toznak és ezek a „teljes kö­rön” újabb és újabb réseket nyitnak, amelyeket ismét össze kell zárni. A DH-mun- karendszer nem egyéb, mint a vállalati munka- és folya­matrendszernek olyan felépí­tése, olyan szerkezete, amely minden pillanatban lehetővé teszi a környezeti változá­sokhoz való alkalmazkodást és a zavarok megelőzését vagy azonnali elhárítását. Ebben a tekintetben mi ál­landó „edzésben” vagyunk: 1973-ban a fogyasztói áreme­lés, 1974—75-ben az alap­anyagok világpiaci árának emelkedése 1976—77-ben a tröszt átalakulása és helyvál­toztatása, — 1978-ban pedig (már tudjuk) az alapanyagok termelői árának emelkedése, ami új helyzet elé állít ben­nünket az eredményterv, a fejlesztés és még sok min­dennek a vonatkozásában. A DH-munkarendszer a mi egyensúlyozó szervünk: a környezet változhat, mi al­kalmazkodunk és célirány­ban maradunk. 1977-ben eb­ben a minőségében erősödött meg a mi DH-munkarend- szerünk. Mi az, amiben ennek „az egri DH”-nak a sajátossága kikristályosodott? Mi az a „kromoszóma”, amely az éle­tet hordozza benne és nem engedi elsorvadni megannyi viszontagság közepette sem? Ha már biológiai hasonlattal éltünk, azt mondhatjuk, há­rom „molekulalánc”' alkotja ezt a „kromoszómát”: az elé­gedetlenség önmagunkkal, az intézményessé vált üzemi demokratizmus (az üzemré­szi DH-akcióbizottságok) és az állandóvá vált, minden szintű képzési-tanítási rend­szer. Nagyon sokat jelent az, hogy sikerült elkerülnünk az önelégültséget és az elragad­tatást önmagunk nagyszerű­ségétől. Mi most is éppen olyan elégedetlenek vagyunk a mi DH-kal, mint négy­öt évvel ezelőtt; elnézünk sa­ját sikereink fölött és nem a múlthoz viszonyítunk, hanem a jövőnek bennünk élő képé­hez. Ez a kép ma már egé­szen más, mint akár két esz­tendeje volt: igényeink nő­nek önmagunkkal- szemben s így haladásunk nagyon las­súnak tűnik. A céltól ma is elég messze vagyunk. Ám a cél maga is előreszökellt, s így viszonylagos lassúságunk tesz türelmetlenné. Nem érünk rá gyönyörködni ma­gunkban. Nincs is miért. Többet ér az újabb s újabb vállalkozások izgalma. Az üzemrészi DH-akcióbi­zottságok tevékenysége óta egyetlen nagy közös váVal- kozás (és nemcsak vállalat) az Egri Dohánygyár. Van benne valami méhkasszerű, elsősorban, ami a tömeges hozzájárulást illeti. Hozzájá­rulást a „vállalkozás”, vagyis a DH sikeréhez, valamihez, ami jócskán egyedülálló, sa­játos, a miénk. Az akcióbi­zottságok képviseleti szer­vek, tanácsok, az információ- áramlás hordozói és a veze­tés új minőségének kifejezői. Ami nem azt jelenti, hogy eltűntek emberi gyarlósága­ink és a magunk alkotta rendszer kifogástalanul mű­ködik. A bennünk, saját természetünkben rejlő vesz­teségforrások csökkentik ha­tékonyságát, de másfelől a rendszer mindinkább gyöke­ret ver magunkban, ben­sőnkben is, és szűkíti ezeket a veszteségforrásokat. Más szóval: viselkedésünk, magatartásunk alakulása egyike a legizgalmasabb kér­déseknek. Mi befolyásolja a viselkedést? Érdekek, érde­keltségek, környezeti hatá­sok és — az információknak, ismereteknek az a halmaza, amely rendszerré szerveződik bennünk és módosítja a kör­nyezet felhívásaira adandó válaszainkat. Az a minden szintű képzési program, amely az Egri Dohánygyárra oly jellemző és 1977-ben még egy művelődési programmal is bővült, lényegében maga­tartásfejlesztő program. Szé­lesebb látókör — a követel­mények jobb megértése — sikeresebb alkalmazkodás. Ez a „szerencse” értelme az élőlény számára. Minél job­ban képes alkalmazkodni a környezet követelményeihez, annál „szerencsésebb”, de annál szabadabb is. ELŐBBRE JUTOTTUNK Itt tartunk tehát és meg­állapíthatjuk, hogy 1977-ben előbbre jűtottunk. A felada­tok, 1978 teendői mindannyi­unk előtt ismertek, hiszen személyhez szóló levelet kap­tunk a vállalat gazdasági és társadalmi vezetésétől. Elké­nyelmesedésre, szerencsére, még alkalmunk sincs. Mit tehetünk? Tovább küzdjük magunkat ezen az úton, még magasabbra. S még ráadásul az ország nyilvánossága előtt, egyre több figyelő tekintettől kísérve. * s.a. DOHÁNYGYÁR: 3

Next

/
Thumbnails
Contents