Egri Dohánygyár, 1977 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1977-09-01 / 9. szám

A pártvezetőség az augusz­tus 15-i ülésen a vállalat igazgatója beszámolóját hal- gatta meg. Dr. Domán Lász­ló tájékoztatót adott a cse­lekvési program gazdaságpo­litikai célkitűzéseinek időará­nyos teljesítéséről, valamint a DH-munkarendszer 1977. évi tapasztalatairól. Kiemel­te, hogy a kitűzött feladatok teljesítése megtörtént, — ami a mennyiségi adatokat illeti, — a termékek minőségével kapcsolatos elvárásokat azon­ban maradéktalanul nem teljesítettük. A II. félév •egyik kiemelt feladata: ezen a területen lényeges javulást elérni. Az igazgató elvtárs továb­bi, fontosabb megállapításai: — A közelgő 60. évforduló tiszteletére tett pótfelajánlá­sokat maximálisan teljesíteni kell. — Fokozni kell az erőfeszí­téseket a létszámgondok eny­hítésére. Fel kell használni erre minden célszerű eszközt, módot, a tartalékok feltárá­sát, a munkaszervezési mun­kák hatékonyságát fokozni kell. A vállalatvezetés anya­gi eszközökkel is segíti ezt a tevékenységet, a tervezett 5,6 százalékos bérfejlesztés he­lyett 7 százalékos fejlesztést hajt végre, s várhatóan ked­Az Elba partján Az Expressz ifjúsági utazá­si iroda szervezésében gyá­runk fiatal dolgozói, s csa­ládtagjaik mintegy 16 fő vett részt egy NDK-ba történő társasutazáson. Programunk -végcélja Drezda, a világhírű Elba-parti város volt. A vo­nat több órás késése miatt ■megnyúlt, kissé fárasztó uta­zás után érkeztünk meg. Ké­nyelmes, szállodai szobákban történt az elszállásolásunk. A hosszú utazás után hamar pihenni tért csoportunk. A következő nap programja a . kincstár megtekintése, majd autóbuszos városnézés volt. Kis csoportunk 5 tagja délu­tán folyamán látogatást tett a drezdai dohánygyárban, ahol a gyár műszaki igazga­tója fogadott bennünket, s ■mutatta be a gyár gépeit, termelési rendszerét. Beszél­getés keretében tájékoztatott fejlesztési elképzelésükről, dolgozóik szociális helyzeté­ről. Este a város sörözőivel ét­termeivel ismerkedtünk sza­bad programként. Szerepelt Ji programunkon egésznapos kirándulás Szász-Svájcban. Autóbusszal Drezda környé­kének Elba-völgyének festői helyeit kerestük meg. Kőnig- stein sziklavárából felejthe­tetlen érzés volt letekinteni a kanyargó Elba völgyére, a kis városkákra, a folyón úszó hajókra. Sok történet, legenda fűző­dik ehhez a sziklatetőre épí­tett várhoz. Nem maradhatott ki programunkból a világhí­rű drezdai képtár megtekin­tése, amelynek gazdag gyűj­teményéből csak egy kis tö­redéket lehetett a rendelke­zésre álló időben megtekin­teni. Negyedik drezdai napunk estéjén hagytuk magunk mö­gött hazafelé robogva a vá­ros fényeit, s még hosszú ideig láttuk magasba szö­kő kivilágított tv-tornyát. Előzetesen hosszabb prog­ramra számítottunk, de né­met kísérőnk jó szervezése, magyar idegenvezetőnk ked­vessége, a jó német sörök hozzájárultak a kis csalódás elfelejtéséhez. Balogh József vező hatása lesz a megnövelt műszakpótléknak is. Ezen túlmenően, meghatá­rozott területeken, a kedve­zőtlen bérarányok felszámo­lását is megkezdjük. —• Teljesíteni kell a tröszt júniusban megfogalmazott, emelt szintű elvárásait, eze­ket a cselekvési program szerves részeinek kell tekin­teni. — A fluktuáció okozta .gondok enyhítésére tett éa teendő intézkedések mellett azzal kell továbbra is szá­molni, hogy addig, amíg na­gyobb arányú műszaki fej­lesztés lehetővé nem teszi új, nagy teljesítményű gépek be­állítását, marad a három­műszakos munkarend. A DH-munkarendszer ez évi tapasztalatait Domán elv­társ pozitívnak értékelte, be­vezetésének teljeskörűsége egyre határozottabb körvona­lakat mutat. Munkánk, ered­ményeink, tapasztalataink vannak összegezve abban a tanfolyami anyagban, melyet saját vezetőink, majd a me­gye vállalatainak vezetői szá­mára bocsájtunk rendelke­zésre, párhuzamosan az őszi DH_tanfolyammal. Ennek előkészítő munkáit ugyan­csak elvégeztük. A beszámolót a pártvezető­ség elfogadta, azzal a határo­zati javaslattal együtt, ame­lyet Kocsis József párttitkár terjesztett elő, s amelynek lényege, hogy a pártalapszer- vezetek és tömegszervezetek sajátos eszközeikkel segítsék elő a feladatok megoldását. Az alapszervezetek életé­ből ... —■ A III. alapszervezet ve­zetőségi ülésen és taggyűlé­sen is foglalkozott a Hevesi dohányválogatás előkészíté­sével. Ez is szerepet játszott abban, hogy a korábban, augusztus 22. helyett augusz­tus 15-én megkezdett mun­ka az első perctől kezdve tervszerűen folyik, a 24 szá­zalékos normarendezés szük­ségességét a dolgozók meg­értették. A munkakörülmé­nyek is lényegesen javultak a szállítóberendezések beállí­tásával. —■ A II. alapszervezet ve­zetőségi ülésen foglalkozott a terület cselekvési programjá­nak teljesítésével. Továbbra is kiemelt feladatnak kell tartani — állapították meg — a melléktermék-képződés és a selejt csökkentését, vala­mint a gyártmányok egyenle­tesen jó minőségének bizto­sítását. Foglalkoztak az I. féléves taggyűlésen felve­tett problémák, hiányosságok megoldására teendő intézke­désekkel, azok várható ered­ményeivel is. — Az I. alapszervezetben személyi változások történ­tek. Kelemen Mihály elvtárs, az eddigi szervezőtitkár, az SZMT munkavédelmi fel- ügyelőjeként dolgozik a jö­vőben. Az alapszervezet szer­vezőtitkárává Molnár Irén elvtársnőt választotta, míg tömegszervezeti összekötő­ként Szolyák Istvánná elv­társnőt kooptálta a vezető­ség. Az augusztus 18—i vezető­ségi ülés másik fontos na­pirendi pontja volt az alap­szervezethez tartozó terület szociális ellátottsága. Ez az egész vállalat számára rend­kívüli jelentőségű, mivel ide tartozik többek között az ét­keztetés, az óvoda, a bölcső­de, az orvosi ellátás, az üdül­tetés, azaz csupa valamen­nyiünket érintő intézmény. A beszámoló súlyának meg­felelően foglalkozott a terü­lettel, a helyzetet ennek alap­ján jónak minősíthetjük. — a — a — 4 Kísértetektől a Hamupipőkéig Színházi évad—kistükörben Szeptember utolsó napjai­tól ismét Denépesui a szi.inaz, a Közönség euogiaija helyet a nezo tereii, e.» eiütíkioaes»el várja az előadást, amely egyaránt nyújt szórakozást és eimenyc. Uj évad Kezdődik az egri Gárdonyi Géza Szin_ hazuan is, anoi évről évre növekszik a nézők szama. Jó tudni, hogy a közönség so­raiban egyre többen vannak a munkások es a termelő­szövetkezetek, gazdasagok tagjai, dolgozói is. Esténként koiunjáratu autóbuszok ad­nak meg a színház előtt, és a megye különböző tájairól jön a közönség, mert ráérzett a szepre, a lóra, és életfor­májához hozzátartozik a színház, a művészetek e kü­lönös varazsa, amelytől az emoeri szellem és léiek erői egyaránt gyarapodnak. A színház, amely választ keresve napjaink kérdéseire, mindig a máho2, a ma kö­zönségéhez szól, hazai és kül­honi, modern vagy klasszikus szerzők műveivel mutatja fel, milyen az ember. Milyen le­gyen az ember? «—* itt Ilyenkor, színházi évad ele­jén szinte visszatérő refrén­ként fogalmazódik meg a kérdés: mit ígér a közönség­nek a színház? — Sok szépet, érdekeset, izgalmasat, szórakoztatót és tanulságosat, gondolatokat és kellemes szórakozást, min­denképpen élményt — vála­szolhatná röviden a színházat szerető, a színház művésze­téért lelkesedő krónikás. Ám a közönség, a nagyérdemű közönség, ez esetben a ked­ves olvasó ennél többet akar tudni. Ezt az érdeklődést igyekszünk kielégíteni azzal, hogy röviden ismertetjük az egri Gárdonyi Géza Színház 1977—1978-as évadjának mű­sorát. ftt Rangos szerzővel, Ibsen­nel nyit kaput az egri szín­ház. Ä XIX. századi norvég klasszikus, aki verssel kö­szöntötte a mi 1848-as sza­badságharcunkat, szinte for­radalmat csinált a színpadon, megvetette a képmutatást, a hazugságot, az elnyomást. A Nórát már korábban nagy si­kerrel játszotta az egri szín­ház, s a közönség körében bizonyára sokan emlékeznek Kovács Mária nagyszerű ala­kítására. Most évadnyitó előadásként a Kísértetek ke­rül bemutatásra ugyancsak iKovács Mária főszereplésé­vel. Két új magyar komédiát is láthat a közönség. Bertha Bulcsú a közéleti érdeklődé­iről ismert rangos író a színház számára írta A für­dőigazgató című gúnyos sza­tíráját, amelyben a vétkesen nagyvonalú, önmagát korlát­lan hatalommal felruházó igazgató és szolgalelkű, kor­rupt „hada”, valamint a fő­hatóságtól váratlanul kiren­delt revizor történetének be­mutatásával a felelőtlen gaz­dálkodás, az elvtelenség bű­neit állítja színpadi közszem­lére. A másik komédiát — címe: Segítség! — ősbemutatóként játsza az egri színház. Schwajda György éles sza­tírával gúnyolja ki az álhu­manizmust. Érdekesnek ígér­kező, mulatságos színpadi művét így lehetne felvázolni: ha valaki minden áldott éj­jel felveri a családját, és el­énekelteti velük a Himnuszt, az előbb-utóbb feltűnést kelt a külvárosi bérházban. Végre Szép Ernő is szín­padhoz jut Egerben, 1922-ben bemutatott Vőlegény című komédiája méltó az újrafel­fedezésre. Dürrenmatt tragikus komé­diáját már számos színház sikerrel játszotta hazánkban. Az öreg hölgy látogatása most Egerben is sikert ígér. A komédia főszereplője, a milliomosnő, aki azért jön, hogy bosszút álljon, ám a nagyszerűen megírt színpadi játékban, ott kavarog a pénz bűvölete is. Nem feledkeztünk meg a zenés műfaj híveiről sem. 'Már októberben láthatja a közönség Offenbach bűbájos dallamvilágú nagyoperettjét, a Szép Helénát. majd Sha­kespeare következik, mégpe­dig zenés tálalásban. A nagy angol drámaköltő víg játéká­nak musical változatát lát­hatja a közönség Veronai fiúk címmel, McDermot re­mek rock zenéjével. A szín­házat szerető gyerekeknek pedig december elején Grimm meséjével, a Hamupi­pőkével kedveskedik a tár­sulat. Változatos programot ígér az új színházi évad. Az el­múlt évben több mint 75 ezer volt a nézők száma, az idén még nagyobb érdeklő­dés várható, több mint 4 ezer bérlet talált gazdára'. A bérletesek kózoit vannak so­kan, akik saját igényük alap­ján váltották a bérletet, de vásároltak bérletet vállala­tok, termelőszövetkezetek is. Az Egri Dohánygyárban sem sajnálják az anyagi ál­dozatot, hiszen sokéves ta­pasztalat bizonyítja, miként kamatoznak a művelődésre költött forintok. A brigád- ,mozgalom kultúráltságában, a közművelődésben egyéb­ként is élenjáró üzem rend­szeresen több mint félszáz színházi bérletet vált dolgo­zóinak, s nem kevesen van­nak azok sem, akik saját ma­guk veszik a bérletet, vagy váltanak jegyet a pénztárban. De vajon eljön-e mindenki, aki mintegy ajándékként kapja a jegyet, van-e néző minden egyes bérlet mögött? Egyértelmű nem a válasz. A kultúrmunka ugyanis nem egyszerűen csak anyagi kér­dés, s nem érhet véget a je­gyek és bérletek kifizetésé­vel. Nem hanyagolható el a szervezés, a figyelem felhí­vása, az érdeklődés felkelté­se és ébren tartása, de ugyanilyen fontos az is, hogy megkérdezzék az embereket, mit szeretnének megnézni a színházban, vagyis érdekli-e őket a soron következő be­mutató. És ha a szervezet va­lamint a közművelődés mun­kásai jobban figyelnek az emberek véleményére, a szo­cialista brigádtagok érdeklő­désére, akkor a jegyek és bérletek mögött valóban lesz fedezet: közönség. Mert a színház a közönsé­gért, a közönségnek játszik. (M. L.) Ki védje a társadalmi tulajdont? Az elmúlt év végén a tár­sadalmi tulajdont súlyosan károsító cselekményekre de­rült fény vállalatunknál. Az eseteket mindnyájan ismer­jük, azokról üzemi újságunk­ban többször is részletesen hírt adtunk. Közismert az is, hogy a bűnösök elnyerték a megérdemelt büntetésüket, és ezzel — legalábbis hivatalos vonalon — ezek az ügyek le­zárultak. A vállalatunknak okozott kár jelentős, meghaladja a 150 000 Ft-ot. A kár nagyobb résks, mintegy 100 000 Ft, már ténylegesen megtérült, további 30 000 Ft körüli ösz- szeg megtérítését a bíróság már elrendelte, míg további — közel 35 000 Ft kár — megtérítése iránt még most folyik a bírósági eljárás. Minden reményünk megvan tehát arra, hogy a teljes anyagi kár megtérüljön, s így azt mondhatjuk, hogy a vál­lalat végül is nem károso­dott. .. Kérdés, hogy valóban nem károsodott-e? ANYAGIAKKAL NEM LEHET Nos, anyagilag talán nem, bár nem mindegy, hogy a vállalat az általa gyártott cigaretták ellenértékéhez a normális értékesítési tevé­kenység során, tervszerűen jut-e hozzá, vagy kártérítés útján, különböző huzavo­nák után, kisebb részletek­ben. Jelentkezik azonban e cselekmények folytán egy másik kár, ami talán — bár­mily furcsán hangzik is — súlyosabb mint az anyagi. Ezt a kárt úgy hiszem mind­nyájan éreztük, mikor a bűn- cselekmény nyilvánosságra- kerülte után városbeli isme­rőseinkkel találkoztunk, és a dohánygyári „szenzáció” szó­ba került. Arra a kárra gon­dolok, amit a bűncselekmé­nyek elkövetői az Egri Do­hánygyár jó hírnevén, az itt dolgozó becsületes emberek tisztességén, önérzetén ejtet­tek. Ezt a kárt anyagiakkal nem lehet jóvátenni, és ezt a kárt még ha ez a megállapí­tás szokatlannak tűnik is — csak a vállalat tisztességes, becsületesen gondolkozó és tevékenykedő dolgozói állít­hatják helyre. A társadalmi tulajdon megkárosítása —• vagy akár­csak veszélyeztetése is — számtalan módon történhet, s ehhez kell igazodnia a vé­dekező — megelőző, elhárító vagy éppen leleplező — te­vékenységnek is. Súlyos károkat okozhat vállalatunknál a hanyag munkavégzés, a technológiai fegyelem be nem tartása, a vállalatunkhoz érkező külön­féle anyagok nem kellően gondos átvétele, a helyte­len tárolás, a nem megfelelő anyagbeszerzés, stb. Ezek a károk általában nem közvet­lenül jelentkeznek, a károko­zás maga nem minden eset­ben érhető nyomban tetten és a kárt okozók személye is az esetek nagy részében csak nehezen deríthető fel, sok­szor ismeretlen is marad. Ezeket a károkat elsősorban a munkafegyelem, a techno­lógiai fegyelem maradéktalan betartásával lehet megelőzni és itt döntő jelentősége van a megfelelő és következetes munkahelyi ellenőrzésnek is. Nagy segítséget nyújthat az efféle károk megelőzéséhez a vállalati belső ellenőrzés is. Az előbb említett magatar­tások által okozható károk értékéhez képest elenyésző- eknek mondható azok a ká­rok, amelyek a vállalatot a különböző lopási cselekmé­nyek útján érhetik. Az ez évi vállalati termelési érték elő­reláthatólag meg fogja halad" ni az 1 milliárd forintot. Eh­hez képest még az előbb em­lített bűncselekmények által okozott kárt is csak a terme­lési érték 0,15 százalékát te­szi ki, míg a fegyelmezetlen munkavégzéssel, gonda.lan­sággal, nemtörődömséggel .okozott kár akár milliós nagyságrendű is lehet. Ha most mégis elsősorban a lopási cselekményekről be­szélünk, azt azért tesszük, mert ez utóbbiak a látvá­nyosabbak, ezek azok. ame­lyek nyomban szembetűn­nek, és kihívják a dolgozók és a társadalom elítélő vé­leményét. Könnyen lehetne azt mon­dani, hogy ilyen nagyságren­dű lopás az Egri Dohány­gyárban hosszú évek óta nem fordult elő, két kiugró és lát­szólag véletlenül egy idő­pontra eső cselekményekről még nem szabad messzeme­nő követekeztetéseket levon­ni. Nézzük azonban meg, hogy mit mutatnak 1972-től kezdve a kisebb súlyú bünte­tőjogilag legfeljebb szabály- sértésnek minősülő lopási cselekmények számadatai: A SZÁM EMELKEDETT Míg 1972-ben mindössze 22, 1973-ban pedig csak 24 eset fordult elő. 1975-ben már 68 esetet akadályozott meg a rendészet, 1976-ban pedig — tehát egy év alatt — ez a szám 128-ra emelkedett. Ugyanilyen emelkedő irányzatot látunk az okozott károk értékében is, az 1972. évi 2 000 Ft 1975-re 4 000 Ft- ra nőtt, és 1976-ban már ez is megduplázódott, 8 000 Ft- ra alakult. Mindenképpen látnunk kell, hogy egy folya­matos belső fegyelemfellazu­lás történt és ennek a tükré­ben már a két — nagy össze­gű — kárt okozó bűncselek­mény sem tekinthető egyér­telműen előzmény nélküli­nek. Tudom, ezek a következte­tések keserű dolgok, nehéz őket elfogadni és rossz érzés tudomásul venni. Olyasféle dolog ez, mint a lelkiismeret vizsgálat, amikor mindnyá­junknak szembe kell nézni saját magunkkal, tetteinkkel és mulasztásainkkal, de időn­ként mégiscsak szükséges, mert a hibákkal csak úgy tu­dunk leszámolni, s csak így tudunk magabiztosan előre­lépni. Ügy tűnik, vállalatunknál a társadalmi tulajdon védelme elsősorban a rendész felada­ta. Igaz, hogy ez a rendé­szetnek elsőrendű feladata, a vállalatvezetés alapvetően ennek a célnak az érdekében hozta létre és szervezte meg, mégis azt kell, hogy mond­jam: a társadalmi tulajdon védelme egy vállalaton belül — így az Egri Dohánygyár­ban is — a portánál csak be­fejeződik, de annak minde­nütt a munkahelyeken kell elkezdődnie, hiszen a társa­dalmi tulajdont sértő cselek­mények is túlnyomó részt a munkahelyeken kezdődnek. JÓ HÍRNEVÜNKÉRT Ügy vélem elfogadható ezek után a bevezetőben tett az a megállapításom, hogy a mások által a jó hírnevünkön okozott kárt — sajnos — csak mi magunk tehetjük jóvá. És ehhez nem elég az, ha a be­csületes dolgozók csak saját magukért becsületesek, a tár­sadalmi tulajdont tehát csak passzív módon védik úgy, hogy ők maguk nem okoznak abban kárt. Ehhez mo6t már több kell, annyival több* hogy ha a társadalmi vagyon aktív őrzőivé váljanak, min­den esetben emeljék fel a szavukat — elsősorban ter­mészetesen munkahelyükön, munkatársaik között, de szükség esetén a különböző vezetési szinteken is. — ami­kor a társadalmi tulajdon ve" szélyeztetését látják. Ha ezt teszik, és ha minden munka­helyen kialakul az a légkör, amely nemcsak az öltöző- szekrényből 10—20 Ft-ot el­lopó szarkát bélvenzi meg, hanem legalább ilyen mér­tékben elítéli a közös vagyon fosztogatóit is, akkor nem fordulhat elő az, hogy a múlt évihez hasonló ésetek miatt szégyenkeznünk kelljen. Dr. Szalóczi György DOHÁNYGYÁR 5

Next

/
Thumbnails
Contents