Egri Dohánygyár, 1977 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
Ezért tanítják a dohánygyári DH-t Az Országos Vezetőképző Központ és az Egri Dohánygyár öt évre szóló szerződést kötött egymással. A kölcsönös érdekek alapján létrejött megállapodás keretében az egriek elsősorban a vezetéstudomány újabb eredményeiről kapnak folyamatos tájékoztatást, a budapesti szakemberek pedig az egri gyárban bevált vezetési, fejlesztési és döntési módszereket hasznosítják a különböző továbbképző tanfolyamokon. A kormány által létrehozott intézménynek ez az első szerződéses kapcsolata egy üzemmel. Miért éppen az Egri Dohánygyárat választották? A kérdésre dr. Bérezi Gyulától, az Országos Vezetőképző Központ főigazgatójától kértünk választ. — Mindenekelőtt azért, mert a gyárban bevezetett DH-munkarendszert, ezenkívül az üzem fejlesztéseit, valamint azokat a módszereket, amelyekkel egy- egy fontos döntést meghoznak és megvalósítanak, minden tekintetben modellnek tekinthetjük. Ebben a gyárban mindenki tudja, hogy mi a feladata, miért felel, mi a kötelessége, milyen jogai vannak és ezeket hogyan érvényesítheti. Több éve figyeljük az egrieket, így mindezt felelősséggel merem kijelenteni. De különben ezt bizonyítják a gyár többéves gazdasági és politikai eredményei is. — S vajon mennyi lehet ebből a vezetés, a vezetők érdeme? — Ezt számmal, vagy százalékkal természetesen nem lehet kifejezni. Az viszont tényekkel bizonyítható — keleten, nyugaton egyaránt —, hogy a vezetők tehetsége, szakmai, politikai műveltsége minden tekintetben meghatározója egy adott kollektíva életének, munkájának, az üzemen belüli kollektív és személyes kapcsolatoknak egyaránt. — Ma már a közvélemény is szakmának,' hivatásnak ismeri el a vezetést. De ugyan miért kellett erre 20—25 évet várni? — Mint ismeretes 1968-ig a magyar népgazdaság központi irányítással dolgozott. Valamennyi munkahely fent- ről kapta meg, hogy miből, mennyit és mikorra kell megtermelnie. Ebben az időszakban tehát egy igazgatónak, vagy egy főmérnöknek az volt a legnagyobb feladata, hogy a központi tervszámokat teljesítsék, illetve túlteljesítsék. Ha sikerült, akkor jó vezetők voltak, ha nem, akkor rosszak. Ma egészen más a helyzet. A gazdasági rendszerünk reformjával nemcsak a körülmények, hanem a követelmények is megváltoztak a vezetőkkel szemben. Hogy csak mást ne mondjak: ma az esetek döntő többségében helyi vezetőknek kell eldönteniük, hogy miből, s menynyit termelnek, mit fejlesztenek, mire fordítják az állam segítségét, kiket fizetnek meg jobban, és különösen a nagyobb vállalatoknak összehasonlíthatatlanul megnőtt az önállóságuk az exporttal kapcsolatosan is. Igen jelentős minőségi változások történtek tehát. A vezetőkkel, a vezetéssel támasztott szakmai, társadalmi követelményeket ma már a közvélemény is jobban ismeri, vagy legalábbis sejti, hogy mit kell tudnia ma egy vezetőnek, s hogy mekkora felelősség hárul rá. Saját munkájuk emelte tehát szakmai rangra a vezetést. — Ha szakma, akkor megtanulható és fejleszthető. —i Igen, de az adottság, a tehetség nélkülözhetetlen. Akárcsak a rendszeres tanulás, a szakmai ismeretek rendszeres bővítése, karbantartása. — Ennek szervezését, segítését kapta feladatul 1967-ben a kormánytól az Országos Vezetőképző Központ. A bizalmi munkájához tartozik, hogy a — képviselet, intézkedés mellett — agitátor, aki reagál minden eseményre, jelenségre. Érvel, vitatkozik, neveli, formálja a közösséget, aki semmi mellett nem mehet el közömböKomóczi Mihályné Pogonyi István — így van. Intézetünk 1968 szeptemberében kezdett munkához. Mint minden indulás, ez sem volt zökkenő- mentes, de a feladatot — vagyis a vezetők szakmai továbbképzési rendszerének megszervezését — úgy érezzük, sikerült megvalósítani. Ez volt a véleménye kormányunknak is, amikor 1971- ben egyrészt értékelte a 68 óta végzett munkánkat, másrészt meghatározta az újabb tennivalóinkat. Örömmel mondhatom, hogy ma 28 továbbképző intézettel dolgozunk együtt, és felfigyelt a magyar vezetőképzésre — a hivatalos kapcsolat felvételére is sor került — az ENSZ munkaügyi szervezete is. — Az Országos Vezetőképző Központ tanfolyamainak hallgatói önként jelentkező vezetőkből kerülnek ki. Nagy a „tolongás” vagy a „nógatásra” is szükség van? — Valamennyi tanfolyamunkon telt ház van. Szívesen jönnek, amit az is jól bizonyít, hogy az első számú gazdasági vezetők 75 százaléka már tanult nálunk. sen. A jó alkotó közösségi élet visszahat az egyes emberre, formálja értékítéletét, kritikai, önkritikái érzékét, fejleszti szókimondását, vitakészségét, igazságérzetét. A bizalmi akkor politizál helyesen, ha szervezi a véleménynyilvánítást, bátorítja társait, hogy éljenek a beleszólási lehetőséggel minden fórumon, alkossanak véleményt a munkahelyi kérdésekről, sőt egymás munkájáról, helyzetéről, gondjairól. Tegyenek javaslatot a munka, az élet- és munkakörülmények javítására. A bizalmiak megnövekedett hatásköréről 1976. májusában jelent meg rendelet, és elkezdődött az ismertetés és feldolgozás a végrehajtásban érdekelt szakszervezeti aktivisták és a gazdasági vezetők körében. Ezzel együtt megkezdődött a rendelet gyakorlati érvényesítése is. A jog- és hatáskör alapos és mélyreható megismerését szolgálta a bizalmiak számára, a vetélkedő. Előbb vállalati szinten került megrendezésre és a helyezettek továbbfolytatták a versenyzést megyei szinten. A megyei bizalmi vetélkedő lebonyolítását a Heves megyei Húsipari Vállalat vállalta. Gyöngyösön 12 élelmiszer- ipari vállalat 35 bizalmija mérte össze tudását. Az első fordulóban igen hasznos tapasztalatokat lehetett szerezni, megismerhettük a megye élelmiszeripari üzemeinek tevékenységét. Igen ötletesen, színesen mutatták be a versenyzők munkahelyeiket, voltak akik Az oktatás különben öt héten át tart, majd valamennyi résztvevő szakdolgozatot készít, amelyet nyilvánosan kell megvédenie. — És minősítik is? — Természetesen. Kiválóval, jóval, megfelelővel és nem megfelelővel. — Ez utóbbira is volt már példa? — Egyszer igen. — Milyen előnyök, illetve hátrányok származnak egy kiváló, vagy egy nem megfelelő szakdolgozatból? — Az előnyök egyértelműek: a szerzője okosabb, műveltebb lett. Hátrányai ? őszintén megmondom, nem is tudom. Úgy gondolom azonban, hogy egyetlen vezetőnek sem mindegy, hogy tudásáról mi a szakmabeliek, főnökei véleménye. — önnek, mint a központ főigazgatójának, hivatalból is kötelező ismernie a magyar gazdasági vezetőket. Mi a véleménye róluk? • — Egyre több az igazi tehetséggel is „megáldott” és szakmailag is igen jól képzett vezetők száma hazánkban. Többségük a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Én is azok közé tartozom, akik azt vallják: szellemi tőkében rendkívül gazdagok vagyunk. k. j. versbe szedve mondták el mi történik az üzemben. Ezután társadalompolitikai kérdésekre válaszoltak, majd totó- és tesztlapok kitöltésével adtak számot tudásukról. Vállalatunkat Kiss Mihályné, Komóczi Mihályné és Pogonyi István képviselte. A maratoni versenyen valamennyi bizalmi komoly felkészültségről tett tanúbizonyságot. Itt mindenki nyert azzal, hogy a gyakorlatban tudja hasznosítani a tanultakat. A vetélkedőt Farkas Sándor, az SZMT titkára értékelte és kiosztotta a díjakat. Vállalatunk versenyzői jól szerepeltek. Kiss Mihályné második helyezést ért el és továbbjutott az országos döntőbe. Komóczi Mihályné negyedik, Pogonyi István pedig a nyolcadik helyen fejezte be a versenyt. Gratulálunk a jól szereplőknek, és bízunk abban, hogy Kiss Mihályné az országos vetélkedőn is megállja a helyét. Kiss Mihályné Megyei döntőben Küldött voltam 1977. április 16, 8.40. Megilletődve léptem be az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házába, mint a tanácskozás egyik résztvevője, örültem annak, hogy a dohányipar két küldöttje közül én lehettem az egyik. Élmény volt számomra, hogy olyan közéleti személyiségeket láttam és hallottam beszélni, akiket eddig csak a rádió és tv útján ismerhettem. Pár perc ismerkedés a szomszédokkal és 9 órakor megkezdődött a tanácskozás. Gáspár Sándor vitaindító beszédében méltatta a közel 20 éves brigádmozgalom jelentőségét, lényegét és természetesen az előttünk álló feladatokat, amelyek a brigádok tevékenységét is megszabják. Külön kiemelte, hogy országunkban jelenleg kb. 138 260 brigád, 1 587 956 taggal vesz részt a mozgalomban. Természetesen ezek a brigádok sokban különböznek egymástól szakképzettség, magatartás, műveltség és számos más szempontból, — de céljuk mégis egy: teljes odaadással, lelkiismeretes és fegyelmezett munkával a fejlett szocializmus építése. Érthető dolog, hogy az aránylag fiatal brigádok tagjai még nem rendelkeznek megfelelő öntudattal, de a kollektíva nevelő hatása idővel beérik. Gáspár elvtárs néhány számadaton keresztül is bemutatta az eltelt időszak eredményeit, a brigádmozgalom fejlődését. 1959-ben 12 943 brigád 134 111 fővel dolgozott, 1977-ben ennek már tízszerese. A munkások aránya a brigádmozgalomban: 1973- ban 980 750 fő 1974- ben 1 140 644 fő 1975- ben 1 188 308 fő 1976- ban 1 211 213 fő Gáspár elvtárs beszéde után a hozzászólások következtek. A felszólaló brigádvezetők tájékoztatták a tanácskozás résztvevőit munkájukról, feladataikról és problémáikról. Ezek a hozzászólások lehetővé tették, hogy más területek munkáját, tevékenységét és nehézségeit is megismerjük. Sok újat hallottam, amit eddig még nem fogalmaztunk meg. Nagyon tetszettek azok a hozzászólások, amelyek a brigádok látható és nem látható munkáját ismertették. Elítélték azt a helytelen magatartást, hogy nem mindig van tartalom a szépen vezetett brigádnapló mögött. El kell odáig jutnunk, hogy a vállalásokat úgy teljesítsük, ahogyan azt év elején gondoltuk. A brigádok munkájának elbírálásakor legyünk következetesek, de szigorúak is. Nem biztos, hogy egy 5 éves brigád nem jobban megérdemelné-e a nagyobb elismerést, mint egy 10, vagy 12 éves brigád. Nem szabad elfogadni a rutinvállalásokat és a sablonos munkavégzést, mert az a mozgalom szelleméhez méltatlan lenne. Az eddig megtett út kötelez bennünket arra, hogy mindig jobbat és jobban teljesítsük a szocialista módon dolgozni, tanulni, élni vállalásainkat. Elhangzott egy olyan javaslat, hogy 1977 legyen a minőség éve. Ebből azért nem lett határozat, mert a brigádok munkájának egyik feltétele, hogy az elvégzett munka jó is legyen. örömmel tapasztaltam, — a felszólalások alapján —, hogy nálunk az Egri Dohánygyárban magas szintű a brigádmozgalom. Eddig különösebb összehasonlítási alapom nem volt, így most nyugodtan megállapíthattam, hogy az élcsoporthoz tartozunk.. Szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy a DH-munkarendszer bevezetése a nagyobb feladatok ellenére is, újabb irányt adott a nálunk folyó brigádmunkának. Az országos tanácskozás lelkesen üdvözölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kibontakozott széles körű munkaversenyt, amellyel munkásosztályunk, termelőszövetkezeti parasztságunk értelmiségünk kívánja köszönteni e nagy ünnepet. A kezdeményezés a magyar dolgozók politikai érettségét bizonyítja, egyben kifejezi a magyar munkások szocialista hazafiságát és proletár nemzetköziségét. A tanácskozás örömmel állapította meg, hogy a csepeli példa nyomán indított mozgalom széles nemzetközi visszhangot váltott ki, amelyben kifejezésre jut a szocialista országok közös érdeke és felelőssége. Mi az Egri Dohánygyár dolgozói, brigádtagjai tegyünk meg mindent azért, hogy a mozgalom, a brigádok élete, tevékenysége a következő években még gazdagabb, még sokszínűbb és méginkább szocialista legyen. Még teljesebben érvényesüljön a brigádmozgalom felemelő jelszava: ,.Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni.” Gyenge Istvánná szocialista brigádvezető Május 1 Egerben május elsején a felvonulás délelőtt 10 órakor kezdődött, nemsokkal azután, amikor a dísztribün vendégei elfoglalták helyüket. Ott volt Vaskó Mihály, az MSZMP KEB tagja, a Heves megyei pártbizottság első titkára, Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke, Dorkó József, Schmidt Rezső, az egri városi pártbizottság első titkára és dr. Varga János, az egri városi tanács elnöke is. A dohánygyár dolgozóira délelőtt 11 órakor került sor. A felvonulásban a vállalat részéről mintegy 600-an vettek részt. A felvonulást követően a vállalat udvarán majálist rendeztek, ahol megvendégelték a felvonuláson részt vett dolgozókat. A felvonulás igen szép időben és jó hangulatban telt el. DOHÁNYGYÁR 3
