Egri Dohánygyár, 1976 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1976-10-01 / 10. szám

Főmérnökök tanácskoztak a dohányipar előtt álló feladatok megoldásáról Szeptember 29-én és 30-án, a dohányipar főmérnökei Bordács István műszaki igaz­gató vezetésével értekezletet tartottak Egerben. Az értekezlet első napiren­di pontja volt a dohányipar beruházási helyzete. Bordács István ismertette Kovács Sándor, MÉM miniszterhe­lyettesnek az élelmiszeripari beruházásról tartott előadá­sát. A miniszterhelyettes előa­dásában arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a beruházá­Központi Minőségellenőrző Laboratórium vezetőjének egy új szabvány elkészítésé­re. A szabványnál az a fő cél, hogy a jelenlegi hibafaj­ták összevontan kerüljenek értékelésre. A főmérnöki értekezlet harmadik napirendi pontja volt az alkatrész-gazdálkodás témája. Az V. ötéves terv­időszakban tovább fejlesztik a Debreceni Központi Mű­helyt. Ezen túlmenően fontos feladatként jelentkezik a gyárak alkatrészgyártási te­Határozat született a filter- hossznövelésre. Azokon a cigarettákon, amelyeken je­lenleg 12 mm-es filter van 16 mm-re, amelyeken 16 mm, azokat 20 mm-re kell növel­ni. Ezek a módosítások nagy gépátalakítási munkával jár­nak együtt és ezekhez a mó­dosításokhoz a felsőbb ha­tóságok engedélye is szüksé­ges. Az elvi engedélyek és a módosításhoz szükséges gép- alkatrészek beszerzésére a tröszt illetékesei intézkedtek. sokra az élelmiszeriparban nagy gondot kell fordítani, a beruházásokat figyelemmel kell kísérni és rendszeresen ellenőrizni kell. Az élelmiszeripar a IV. öt­éves terv folyamán 25 milli­árd forintot fordított beru­házási célra, ezzel szemben az V. ötéves tervi előirány­zat 50 milliárd forint. Ennek az összegnek a ha­tékony felhasználása csak úgy biztosítható, ha a beruházá­sok előkészítése és lebonyo­lítása jól szervezett, s a vég­rehajtás ellenőrzése hézag­mentesen történik. A minisztérium az eddigi­eknél sokkal nagyobb figyel­met fog fordítani a beruhá­zási alapokmányok felülvizs­gálatára. A miniszterhelyettes fel­hívta továbbá a vállalatok figyelmét az importmegtaka­rító hitellehetőségekre. En­nek lényege az, hogy a ko­rábbiakkal szemben nemcsak az export céllal történő be­ruházások élveznek előnyt a hitelek szelektálásánál, ha­nem az importmegtakarítá­sokat célzó beruházások hi­teligényei is, s ez már köze­lebbről érinti a dohányipari elképzeléseket. 1977-re tervezik ugyanis megvalósítani a Debreceni Dohánygyárban a fóliagyár­tást, mely az eddigi tőkés dohányimport beszerzését csökkenti. E beruházás jelen­tős devizamegtakarítást ered­ményez majd, s ezt a beru­házást a dohányipar bankhi­tellel kívánja megvalósítani. A beruházásokkal kapcso­latban az elhangzottakból .még azt fontos kiemelni, hogy a beruházások megva­lósításáért a vállalatok felel­nek, viszont az állam felé a tröszt felelős a beruházások teljes lebonyolításáért. A beruházások pontos vég­rehajtása érdekében a veze­tők premizálását is felhasz­nálják. Prémiumfeltételeikbe építik, hogy a beruházások­nál korszerű megoldásokat válasszanak optimális költ­ség-ráfordítás mellett. Ezek az intézkedések a beruházá­sok hatékonyságának foko­zása érdekében születtek. A második napirendi pont keretében arról tájékoztatta Bordács István az értekezlet résztvevőit, hogy a dohány­ipar az V. ötéves tervi fej­lesztési célkitűzését — mely­nek fedezésére 536 millió fo­rintot terveznek — túltelje­síti. Az V. ötéves tervidőszak­ban a beruházások összege a dohányiparban várhatóan megközelíti a 800 millió fo­rintot. Ehhez minden válla­latnak el kell készíteni a tervmódosítást amely tröszti adatokra épül. Tárgyaltunk a főmérnöki értekezleten a minőséggel kapcsolatos feladatokról is. A főmérnöki értekezleten olyan határozat született, hogy a cigaretta új minőségi szabvá­nyát el kell készíteni, fel kell készülni a vállalatok fő­mérnökeinek, valamint vékenységének fejlesztése, a feltételek javítása. Az értekezleten határoza­tot fogadtunk el a vállalatok szerszámgép-beszerzésének felülvizsgálatáról. Komoly problémaként ke­rült a főmérnöki értekezlet elé a Helikon cigarettához szükséges alacsony nikotin­tartalmú Hevesi dohány biz­tosítása. Az eddigi vizsgála­tok ugyanis azt mutatják, hogy a Hevesi dohány niko­tintartalma jelentősen meg­haladja azt az értéket — 1,2 % — amely mellett még a Helikon cigarettához felhasz­nálható. Feladatúi kapta az Egri Dohánygyár a klima-zónás Helikon kísérleti gyártását. Másik feladatunk a Helikon cigarettához kapcsolódóan, a nagyobb szűrőhatékonyságú filter beszerzése szintén kí­sérleti gyártáshoz. Jelentős változás — mé­retnövekedés — várható a cigaretták filterhosszánál. Elképzelhető, hogy a filter­hosszak változására már 1977-ban sor kerül. Ez a mó­dosítás elsősorban a dohány­zók egészségvédelmét szol­gálja, az iparnak különösebb haszna ebből nem származik. Egyébként az egész világon az úgynevezett hosszú ciga­retták térhódítása figyelhető meg, mivel a fogyasztók igé­nye mindinkább a nikotin­szegény, illetve hatékony szűrőtulajdonságokkal ren­delkező filteres cigaretták felé fordul. Ezt az igényt pedig többnyire a filterhossz növelésével lehet biztosítani. A tanácskozás igen dús programjával eredményes volt, felszínre hozta azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyet a dohányipar mű­szaki gárdájának az elkövet­kező időben meg kell olda­nia az ipar további eredmé­nyes működése érdekében. Huszti Ferenc főmérnök V. ötéves terv: nagyobb eredmény - többet a fejlesztésre Vidéki Imre termelési igazgató előadása a (elsőtárkányi vezetőképzőn A szeptember havi felsőtárkányi vezetőképző konzul­táción a Dohányipar V. ötéves tervének kérdéseiről és az időszerű helyzetről tartott előadást Vidéki Imre, a tröszt termelési igazgatója. Az előadást élénk vita követte. Csökkent a termőterület, a létszám, az eredmény Bár a dohányipar a IV. öt­éves tervidőszakban eleget tett feladatának: a • belső piac ellátása biztosításának, helyzete igen nehéz lett. Az 1970. évi 21,8 milliárd darab­ról 1975-ben 24,4 milliárd darabra növelte termelését. Az eredetileg évi 3 százalék­ra tervezett fogyasztás-emel­kedés csak 2 százalékban re­alizálódott, ebben része volt az 1973. évi áremelésnek. Ezen belül azonban roha­mos volt a füstszűrös ciga­retták emelkedése: évi 17 százalék. 1970-ben az összes cigarettatermelés 37 százalé­ka volt füstszűrös, 1975-ben 62,3 százalék. 14 új cigaret­ta került forgalomba, 12-nek a gyártása megszűnt. A szi­varfogyasztás 25 százalékkal csökkent. A népgazdaságnak történt befizetés évről évre nőtt: 1970-ben 2,1 milliárd forint volt, 1975-ben már 3,2 milliárd. A csökkent létszámmal elért jélentős termelésnöve­kedés eredményei, sajnos, nem jelentkeztek az ipar nyereségében. Jórészt az ipar költségeit növelték az 1973. évi áremelés kedvezőt­len kihatásai, valamint az a példátlan — 200—400 szá­zalékos világpiaci áremelke­dési hullám, mely az im­portban ömlött be gazdálko­dásunkba. Ennek következ­tében az ipar eredménye 1975-ben alig haladta meg a 100 millió forintot és ehhez képest csökkent a fejlesztési összeg is: a tervezett 500 millióról mindössze 364 mil­lióra. Ebből 24 milliót a terme­lés közvetlen fejlesztésére, a többit főleg a filteres gyár­tó- és csomagoló-kapacitás megteremtésére kellett for­dítani. Mivel egyébre nem jutott pénz, a többi terület műszaki színvonala romlott. Veszélyesen romlott az alapanyagellátás. A dohány­termőterület 1970-ben 20 000 hektár volt, később 14 000 és 17 000 hektár között ingado­zott. Ebben a jövedelmező­ség csökkenése éppen úgy közrejátszott, mint a munka­erőhelyzet romlása a mező- gazdaságban. Ezt nem tud­ja ellensúlyozni az 1976-ban 38 százalékkal fölemelt fel- vásárlási ár. A kérdést csak nagyobb arányú gépesítés oldhatja meg. Terv: 400 millión felüli nyereség 1980-ra Eredetileg 28 milliárd da­rabra tervezte az ipar a ci­garettatermelést 1980-ra. Ezen belül a füstszűrösök részarányának tervezett mértéke 80 százalék (22—23 milliárd darab). Költségveté­si befizetés terve 12,3 mil­liárd. Eredménytömeg reális terve most 300 millió forint, 1980-ra több, mint 400 mil­lió. Fogyasztói áron számí­tott termelési értékre — 6 milliárd forint — számolva, ez 5 százalékos nyereség­kulcs. Mindazonáltal alatta marad az élelmiszeripar ál­talános nyereségkulcsának. A terv évi 3 százalékos lét­számemelkedést irányzott elő. (honnan? Szerk.). A tervezés ismét nagy ne­hézségekkel küzd a fejlesz­tést illetőleg. A szükséges fejlesztési alap 1 milliárd fo­rint volna, az előirányzatnak mégis meg kellett állnia az 500 milliónál. Ránk — a do­hányiparra — nem vonatko­zik az élelmiszeriparnak adott 40 százalékos nyereség­adó-kedvezmény, holott ez 250 millió forintot jelentene. A vállalati mimkaverseny-szabályzatról Néhány évvel ezelőtt mun­káltuk ki első ízben a mun- kaverseny-szabályzatot. Az­óta sok minden változott. Nagyobb lett a gyakorla­tunk a verseny szervezésé­ben, nagyot lépett előre a szocialista brigádmozgalom, és — ami rendkívül fontos tényező a vállalat életében, — bevezetésre került a DH- munkarendszer. Ügy ítélte meg a gyár mozgalmi-gazdasági vezetése, hogy a következő V. ötéves tervi időszakra, az időszerű- sítés célzatával újra kell al­kotni a szabályzatot is. Az újraalkotás, — melyet az szb közgazdasági bizottságá­nak tagja és a közgazdasági osztály — demokratikus bi­zottsági munkával végeztek, a következő főbb koncepciók alapján történt. — A szabályzat dolgozza fel az előző időszak tapasz­talatait: — Biztosítani kell az elvi és számszerű kapcsolódást az új kollektív szerződéssel; — Tartalmazza a kapcso­lódást a DH-munkarendszer- rel; — Meg kell feleljen a fennálló rendeleteknek és határozatoknak; A szabályzat a kiemelt koncepcióknak megfelelően került kimunkálásra és öt fejezetet tartalmaz. Az I. fejezet az általános elvekkel foglalkozik és töb­bek között leszögezi „A munkaverseny-mozgalom le­gyen az eddiginél szerve­sebb kapcsolatban a terme­lési, gazdasági feladatokkal, eredményeként élénküljön meg a hatékonyság tartalé­kainak feltárása, növeked­jék a vállalati jövedelmező­ség. i'j if A II. fejezet a munkaver­seny irányításának és szer­vezésének szabályozásával foglalkozik. Rögzíti a felada­tokat és hatásköröket, egy­idejűleg a kapcsolódást a munkaverseny-támpontok és a műhelybizottságok között. A III. fejezet a felajánlá­sok megtételének rendjét szabályozza. Lényeges köve­telmény, hogy a vállalások, felajánlások demokratikus módon alakuljanak ki. A IV. fejezet foglalkozik a szocialista munkaverseny formáival. Ide került be­építésre a kapcsolódás a DH- munkarendszerrel. Fontos­nak tartjuk, hogy mindin­kább élő gyakorlatban je­lentkezzék annak vetülete, hogy a DH-munkarendszer vállalatot átfogó vezetési koncepció s nem elkülönült mozgalom. Ebben a fejezet­ben került szabályozásra az önellenőrzés anyagi, erkölcsi ösztönzésével kapcsolatos eljárás is. Bizonyosan érdek­lődéssel forgatják majd az érdekelt vezetőink az elmon­dottakon kívül a fejezet azon oldalait is, mely a szocialista brigádok részére javasolható kitüntetésekkel foglalko­zunk. Egyértelműen szögezi le a szabályzat, hogy a ki­tüntetések elnyerése lehető­ség és nem az évek után automatikusan jelentkező já­randóság, Erre az éves, vagy több éves munkát tükröző kiértékeléssel lehet pályázni. Előfordulhat tehát, hogy több évig ugyanazt a kitün­tetést nyeri el a brigád sőt, az is elképzelhető, hogy ma­gasabb kitüntetés után is­mét egy alacsonyabbra ér­demesíthető csupán. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a mozgalom erősödésé­vel, a színvonal-növekedés­sel együtt jár, hogy a (ma­gasabb) kitüntetések mércéje is állandóan emelkedik. Részletesen tartalmazza a szabályozás a „Szakma Ki­váló Brigádja” cím elnyeré­sének feltételeit is. A brigádok anyagi ösztön­zésénél kedvező változás, — mely a kollektív szerződés­be is beépült, — hogy emel­kedtek a kitüntetéssel járó részesedési differenciálási mértékek és a jutalmazás fejkvótái is. A részesedést 2—5 százalék helyett 3—6 százalékban szabályoztuk. Az ezüst brigádplakettel járó 200 Ft fejkvóta 300 Ft- ra, az arany brigádplakettel járó pedig 400-ról 500 Ft-ra emelkedett. Az ennél maga­sabb kitüntetéssel járó ju­talmak nem változtak, mert azt a rendeletek szabályoz­zák s úgy nem volt módunk­ban vállalati szabályozással, — akár kedvező irányban is, — változtatni rajtuk. A szabályzat tartalmazza a kiértékelések és javasla­tok összeállításának, egyál­talán a kitüntetések és ju­talmak lebonyolításának egész rendszerét. Néhány szempontra érde­mes felfigyelni. El kell ke­rülnünk a megszokást, a ru­tint az év végi értékelésnél. Az értékelés legyen rövid, tömör, mégis hű tükre a végzett munkának. Legyen tárgyszerű és igaz, a hiá­nyosságokat is tartalmazza. (Késés, fegyelmi, vállalás nem teljesítés stb.) Nagyon lényeges, hogy a szabályzatban leírtaknak megfelelően, a vállalások értékelése, a negyedéven­kénti brigádgyűlések is rendszeresek, tartalmasak legyenek. Az is nagyon lé­nyeges, hogy az év végén, a — szabályzatban rögzített — határidőket, a beszámo­lási — kitüntetési rendszer területén mindenki betartsa, aki érdekelt illetve közre­működik. A késedelmeske- dők, saját magukat kizárnák az értékelésből. Az V. és egyben utolsó fe­jezet a munkaverseny nyil­vánosságává! kapcsolatos, továbbá a záró jellegű, vala­mint az esetleges módosítá­sokra vonatkozó előírásokat tartalmazza. A munkaverseny-szabály- zat nemcsak terjedelmében, hanem tartalmában is fejlő­dött. így érzik, ilyennek szánták az alkotói s remél­hetőleg ez lesz a meggyőző­dése azoknak is, akik részé­re készült. A vállalat életében jelen­tős változás volt, hogy 1976. január 1-el bevezettük a DH-munkarendszert. A mun­kaverseny, a szocialista bri­gádmozgalom középpontjá­ba ezzel a minőség haté­konysága került. Ezt és egyéb időszerű változásokat tar­talmazza ugyan a szabályo­zás, de életté csak a mun­kavégzés során válnak a szabályozások. Hogy így le­gyen — és ez közös érdek, — ahhoz nem elég a mun­kaversenyszabályzat tanul­mányozása. Az is lényeges és fontos. A leglényegesebb azonban, hogy a lebonyolí­tás, a végrehajtó munka mindennapi gyakorlatában alkalmazzuk. Létrejöttét, hasznát, értékét csak a gya­korlat igazolhatja és igazol­ja majd. Iványi Illés A gyér fejlesztési lehetőségek egyharmadát a filteres ciga­rettagyártásra, egynegyedét az előkészítésre és kocsány- feldolgozásra tervezik fordí­tani: ez már 60 százalék. A fennmaradó részen a fólia­gyártás, a szolnoki fermen­táló, a termesztés és az el­osztóhálózat osztozik. (Az Egri Dohánygyár még az osz­tozkodásban sem vesz részt.) Az összegek elosztásánál a tervezés feltételezte, hogy az Egri Dohánygyár gépeire nem vonatkoznak a fizikai törvények: kopás, oxidáló- dás, egyéb elhasználódás. Szerk.) A terv a 8000 tonna im­portdohányt 6000 tonnára kí­vánja leszállítani. Ehhez ké­pest kell növelni a hazai dohánytermést. A termőte­rületet 19 000 hektárra kel­lene növelni. Ennek feltéte­le azonban olyan gépesítés, mely 1309 millió forintba ke­rül. Ennek 70 százalékát, 900 millió forinttal, szubvencio­nálja (segíti) az állam. A mezőgazdaságnak kellene fedezni a fennmaradó kb. 400 millió forintot. Mint lát­tuk, ez jelenleg lehetetlen. Van olyan terv, mely sze­rint ezt az összeget az ipar a betársuló tsz-ekkel együtt teremtené elő, de egyelőre nincs nagy vállalkozó kedv a mezőgazdaságban. Ha ez a gépesítési program nem si­kerül, a népgazdaság elvesz­ti a réven, amj megtérül a vámon: 100 hektár dohány egyévi termése kb. 100 ton­na; ennek értéke 150 ezer dollár, vagyis 6 millió forint. Ugyanennyibe kerül 100 hek­tár dohány itthoni megter­melése. Ha a gépesítés nem történik meg és nem sikerül elérni a 19 0001 hektárt, a „megspórolt” összeget kJ kell fizetni a kieső dohányért, melyet importálunk. Bérfejlesztés, részesedés: jó kilátások A tervhez képest a valóság alakulása részben jobb, rész­ben kedvezőtlenebb. Az már­is bizonyos, hogy szó sincs létszámnövekedésről. Min­dent 100 százalékig termelé­kenység-emelésből kell fe­dezni. A 28 milliárd darab helyett 1980-ban nem fog több fogyni 27 milliárdnál. A szivarfogyasztás csökke­nésének üteme jelentősen le­lassult. Még lényegesebb azonban, hogy az import­áremelkedés egyelőre meg­állt, a fogyasztás összetétele pedig kedvezőbben alakul. Az 1976 évi 293 millió forin­tos eredménytervet túltelje­sítjük: legalább 320 millió lesz az ez évi eredmény (egyesek szerint több, de ne igyunk előre a medve bőré­re). Ehhez képest természe­tesen a népgazdasági befize­tésnek is nagyobbnak kell lennie a tervezettnél. Az évi eredményeknek ez a várható növekedése jótékonyan együttjár a fejlesztési ala­pok növekedésével is. Jók a bérfejlesztési és ré- szedési kilátások. Minden többletet a fejlesztésre: létkérdés! Vannak, akik azt mond­ják: ha többletre számítha­tunk, fordítsuk a részesedés növelésére. Ez persze csak a fejlesztés rovására mehet. Bölcs dolog volna-e ez? Az okos politika a kö­vetkező : A 4,5 százalékos bérfejlesztés biztosított, de a mutatkozó kedvező irány­zat esetén elmehetünk az 5,5 és a 6 százalék felé (tovább nem, mert nagyon drágán kell megfizetni). A részese­dési alap növelésének üteme maradjon szerény, az összes egyéb többletjövedelmet pe­dig fordítsuk a fejlesztési alapra, A megkezdett fajtaváltási irányzat helyes és ez talál­kozik a mezőgazdasági üze­mek igényével is — fejezte be előadását Vidéki Imre, termelési igazgató. DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents