Egri Dohánygyár, 1976 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1976-05-01 / 5. szám

AZ EGRI DOHÁNYGYÁR LAPJA V. évfolyam, 5. szám ARA: 1,— FORINT 1916. május hó Kiemelkedő gazdasági, politikai munkájával másodszor is elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlaját gyárunk kollektívája A Petőfi komplex szocialista brigádot a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja kitüntetésben részesítették A negyedik ötéves tervben elért kima­gasló munkasikereivel másodszor is méltó­nak bizonyult a Minisztertanács és a SZOT Vörös zászlajára az Egri Dohány­gyár kollektívája. A magas kitüntetés ün­nepélyes átadására április 30-án került sor a gyárban. Az ünnepség résztvevőit, a meghívott vendégeket — közöttük dr. Dabrónaki Gyu­la államtitkárt, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának tagját, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnö­két, Vaskó Mihályt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságá­Dr. Domán László beszéde nak tagját, a megyei pártbizottság első tit­kárát, Dorkó Józsefet, a Szakszervezetek Heves megyei Bizottságának vezető titkárát, Schmidt Rezsőt, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Eger városi Bizottságának első tit­kárát, Kiss Sándor, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkárát, dr. Pápay Gyu­lát, a megyei tanács vb-titkárát, dr. Sebes­tyén Lászlót, a városi tanács elnökhelyette­sét, Vass Józsefet, a városi KISZ-bizottság titkárát —- Kocsis József, a gyár pártvezető­ségének titkára köszöntötte, majd dr. Domán László igazgató értékelte a gyár ötéves mun­káját. Dr. Dabrónaki Gyula államtitkár méltatja az Egri Do­hánygyár eredményeit. ressünk magunknak olyan korszerű vállalati rendszer­sémát. amelyet önmagunkra alkalmazhattunk. Ezt találtuk meg a DH-munkarendszer- ben. Ez a kiindulási pont ve­zetett arra, hogy 10 százalé­kos kapacitástartalékot tár­junk fel és az 1970. évi 5600 millióval szemben 1975-ben 6400 millió füstszűrös ciga­retta gyártására legyünk ké­pesek. öt év alatt 9 és fél százalékról 4 százalékra sike­rült leszorítanunk a selejtet. Az első lépés a tartalékok, a veszteségforrások feltárása volt. Nagy jelentőségű pilla­nat ez egy vállalat életében: az első alkalom, amikor a hibák nyílt feltárása — a sokszor annyiféleképpen fél­reértelmezett önkritika — ül. dözendő cselekmény helyett kitűzött vállalati céllá, ön­Dr. Domán László átveszi a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlaját. ként vállalt vállalati politi­kává válik. Jól emlékszünk: 1972-ben erre a célra alakult csoportjaink összesen 64 millió forint értékű rejtett tartalékot tártak fel. A „láncreakció” első robbaná­sa az volt, hogy felismer­tük: a tartalékok feltárá­sát nem a helyszínen, a gé­peknél kell elkezdenünk, ha­nem a vezetés szintjén, a legfelsőtől a közvetlen mun­kahelyi vezetésig. Megállapí­tottuk tehát, hogy a DH- munkarendszert bevezetni, a 64 milliós szunnyadó értéket mozgósítani a vezetés 1972-es szintjén lehetetlen. Előttünk állt a feladat: jelentősen megemelni a vezetés színvo­nalát. Ezután arról szólt, hogy az üzemi demokratizmus termő­Az igazgató többek között elmondotta: — Amikor 1971-ben. a kor­szerűsített tröszti rendszeren belül nagyobb vállalati önál­lóságot kaptunk, ez hozzáse­gített bennünket ahhoz, hogy teljes felelősséggel felismer­jük: a népgazdaság része va­gyunk. Az önállósággal együtt azonban nagyobb feladatot is kaptunk. Tizenöt százalékos termelési volumen-növekedés nem csekélység. Most. visz- szatekintve, meg kell kö­szönnünk ezt a követelmény­emelést. Ez adott alkalmat nekünk arra, hogy megfe­szítsük erőinket és felnő­jünk a feladatokhoz. — Az első nagy tanulság, amit le kell vonnunk az, hogy akkori alapállásunk jó­nak bizonyult és ezen az alapálláson a jövőben sem szabad változtatnunk. Mindig először az adott, a meglevő lehetőségeinket kell maximá­lisan kihasználnunk, csak az­után vethetjük fel újabb népgazdasági erőforrások igénybevételét. — Ez a kiindulási pont ve­zetett arra, hogy magunk ke­Egy évtized felezőpontján m zászló, a legmagasabb elismerés, mely ismét a /% miénk, nem véletlenül közös: a Minisztertanácsé és a Szakszervezetek Országos Tanácsáé. Jelzi, hogy az országigazgatás csúcsának ítélete egyszersmind a munkásosztály ítélete is. Az elismerés tehát hiteles: a tár. sadalom, a haza köszöneté. Ez örömmel tölt el, mert aki a közösségért dolgozik, annak erőt ad, ha a közösség ezt tu­domásul veszi. Számunkra azonban ez az elismerés nem zár le sem.- mit; korántsem jelent befejezést, öt évvel ezelőtt elkezd­tünk valamit és kétségtelenül nagyot haladtunk benne: csakhogy még kellős közejfén vagyunk a munkának és még nagyon sok a tennivalónk. öt év eredményének mérőszámai tények, de önma­gukban nem fejezik ki azt, ami valójában történt. Ezek a számok puszta névtáblák egy-egy ajtón: ha kinyitjuk az ajtót, csak akkor tudjuk meg. mi van mögöttük. Csak ak­kor tárul fel a szemlélő előtt a DH-munkarendszer kez­deti lépéseinek lázas izgalma, az első veszteségfeltáró cso­portok felfedező-önfeledtsége. a szocialista brigádok ér- lelődési folyamata, a Minőségi Kör, a vezérlőberendezé­sek. a rázócsatornák első tervei és az Előkészítés fotocel­lája. Ott van a számok mögött a vállalatra szóló nagy párbeszéd azon <t nyáron, amikor mindenki megkapta a DH-füzetet, az első üzemrészi DH-akcióbizottság alakuló ülése, a vezetők és a vezetőutánpótlás felsötárkányi vitái, a kommunista szombatok tengernyi energiája. Már az ma. ga elég volna, ha egy kötetben kiadnák az Üzemrészi DH- akcióbizottságok eddigi jegyzőkönyveit, a felszabadult gondolatoknak, a célra irányuló akaratnak ezeket a doku. mentumait. Az Egri Dohánygyár kollektívája, legalábbis ennek a kollektívának a dolgozók 60—70 százalékát kite­vő magva, elindult azon az úton. hogy szocialista közös­séggé váljék. Ez az elmúlt öt év legnagyobb eredménye, minden szám. szerűen kifejezhető eredmény foglalata és forrása. S mert minden ilyen közösség sugárzik és formálja társadalmi környezetét, az Egri Dohánygyár nagy szocia­lista vállalkozása nemzeti ügy; mivel pedig a magyar nép ereje és egészsége a szocialista világ erejét gyarapítja, nemzetközi ügy. Ezért vörös a zászló: a munkásosztály zászlaját tart­juk kezünkben újabb öt évre, túl önként vállalt önnevelő évtizedünknek felezőpontján. Nem állhatunk meg: minden megállás visszaesés. A munka dandárjában, útközben vagyunk. „Gyártási prog­ram” közben, melynek végterméke új társadalmi és em­beri minőség. Nekünk nem elég idézni a XI. pártkong­resszus határozatait: ők mozdulnak minden mozdulatunk­ban, egész vállalati vérkeringésünkben. Sokat kell még tennünk. MM ég nem vagyunk készen. Még nem érkeztünk meg oda- uhová indultunk. Még elégedetlenek va­gyunk önmagunkkal. Nagyon szigorúnak kell len­nünk magunkhoz. Nem állhatunk meg félúton. Nagy út van még előttünk. A vörös zászló visz most már. lazítást nem tűrve tovább. talaja a szocialista brigád­mozgalom volt. — 1971-ben 30 szocialista brigádunk volt. 376 munka­társunkat foglalva magában. Ma 527 szocialista brigádtag van az Egri Dohánygyárban, a brigádok száma pedig 41. Ezeknek ma már legalább egynegyede kitüntetett bri­gád. köztük az Állami Díjas Kossuth Zsuzsa és a Népköz­társaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett Petőfi komplexbrigád. Ezeknek a brigádoknak nemcsak mun­kájáról. hanem életéről kell beszélni és ezek a brigádok, mint társadalmi alapegységek lényegében már készen áll­tak arra. hogy munkaválla­lói kötelességeik lelkiismere­tes ellátása mellett tulajdo­nosi jogaikat gyakorolják munkahelyükön. — Az Egri Dohánygyár égy nagy iskola képét mutatja. Hétszázan tanulnak rendsze­resen a legkülönbözőbb for­mákban. öt év alatt másfél- szeresére emelkedett felsőfo­kú szakembereink száma, ezen belül a nők aránya meg. kétszereződött. 1971-ben kezdtük meg a rendszeres szakmunkásképzést. Ennek következtében a szakmunká­sok aránya a nők között öt év alatt 2,1 százalékról 35,6 százalékra emelkedett. A fér­fiak között saját nevelésű, érettségizett műszerész szak­munkásokkal biztosítjuk az utánpótlást. 7—8. osztályos általános iskolai képzésben részesítjük azokat, akik ko­rábban hagyták abba tanul­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents