Egri Dohánygyár, 1975 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1975-02-01 / 2. szám
Számítógép a köztudatban... Vendégszemmel Az 1975-ös év januári szántóban gyakorlati oldalról szemlélve mutattam be a számítógépet. Az Egri Számítóközpontban igen sok értékes információhoz jutottam, melyet igyekeztem is leírni az olvasók számára. Az elmúlt napokban az egyik dolgozó megkérdezte tőlem, hogy mondjam már el néki az „adatkarton” lényegét, mert 6 még ilyenről nem hallott. A választ szerencsére nem volt nehéz megadnom. Ugyanis a nyomda jóvoltából egy teljesen új elnevezés látott napvilágot, az „adatkarton” esetében. Be kell vallanom az „adat- karton” szó jelentését én sem ismerem, de az adatbankét igen, amit szerettem volna írni és ismertetni az olvasóval. Ez a kis tévedés juttatott el oda, hogy talán meg kellene magyarázni azokat az idegen szavakat, melyek a köznapi szóhasználatban és újságokban sűrűbben előfordulhatnak, melyekkel az olvasó úton-útfélen találkozhat, talán egyre gyakrabban. Először nézzük meg mi is az adatbank és mire használják? Nagyobb összefüggő terület (tudományos, szakma, intézet, hatóság, vállalat) ösz- szes adatainak tárolására szolgáló rendszer egy vagy több külön táron közvetlen eléréssel rendezik. (Közvetlen elérésű tár.) Több tudományos szakkönyvet tanulmányoztam át, míg megállapíthattam biztosan, hogy az adatbanknak még nincs egységes definíciója. Lényeges azonban az, hogy egy szakterület információit úgy tároljuk, hogy a) mindig naprakészek legyenek, b) a számítógép összes programjai használhassák őket, c) különböző kritériumok alapján használhassák őket, d) lehetőleg kevés tárolóhelyet foglaljunk le. Az a) és b) tulajdonságokkal elvileg a file és rendelkezik, ezért az adatbank mint egy nagy file is felfogható (pl.: a lakosok adatbankja a városi közigazgatásban), mégis a file adatbankok szerkezetét és tartalmát inkább a speciális felhasználási cél határozza meg. Most használtam ismét egy idegen szót. Remélem ezt nem fogják most elírni. A file jelentése a következő: adott feladathoz vagy adott szempont szerint ösz- szeállított adatok a számítógép külső tárában. Az adatbankok létrehozásának gyakran az a célja, hogy a benne levő adatokat különböző — programok, ill. — adott esetben jogosult személyek lekérdezése számára hozzáférhetővé tegyék. Ennek feltétele egyrészt a mindenkori adatbankok univerzális szerkezete, beleértve ebbe az egységes elérési módokat is. Az adatbank viszont többnyire olyan rendszer amelyben a file adatbankok adott hierarchikus viszonyban levő szempontok szerint _ helyesednek el. (Pl. egy vállalat adatbankjának alkatrészjegyzék-, anyag-, szállítócég-, személyzeti stb. féle adatbankján.) Az adatbanknak ilyenkor lehetővé kell LÁTOGASSA MŰSZAKI KÖNYVTARUNKAT Nyitva: Délelőtt 10 órától, délután 15 óráig. tennie különböző file adatbankok különböző adatainak új információvá való összekapcsolását (pl. a vállalat- vezetés részére). E sorokat olvasva felvetődik bennünk, kik hozzák létre az adatbankot és kik kezelik? Az adatbankokat a vállalatok illetékes osztályai (végrehajtó szervei) gondozzák, hozzák létre és folyamatosan aktualizálják. Ezek ,az osztályok általában az adatbankok felhasználói is. Felmerül bennünk a kérdés, mire lehet használni az adatbankot? Az adatbank a vállalatvezetés és az azt támogató szolgálati helyek információigényét elégíti ki. Az adatbankban tárolt adatállomány tervszerű, szabályos kiértékelését, de az egyedi információs igények kielégítését is lehetővé teszi. Az adatbank lehetővé teszi, hogy az egyes adatokat önkényesen és rendszertelenül kereshetjük, ezért szükséges a közvetlen elérésű tárak használata, bár egyes részeket időlegesen mágnesszalagos, tehát sorrendi elérésű tárakon is elhelyezhetünk. Az adatbank bizonyos értelemben az integrált adatfeldolgozás megvalósítása, és mint ilyen az információrendszer alapját képezheti. Ez a jövő útja és talán nem is olyan soká még mi is eljutunk az ilyen adatbank alkalmazásáig. Szigeti Zoltán A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY gazdasági tartalmát illetően olyan önként vállalt munkakezdeményezés — a kötelezőn felüli többletvállalás — amely kézzelfoghatóan és bizonyíthatóan megnöveli a munkavégzés hatásfokát. Ma, amikor a gazdasági hatékonyság növelése a gazdaságpolitika alapvető követelménye, a smunkaverseny-mozgalomban nem a fizikai erőkifejtés növelésén alapszik, hanem az ésszerűbb és a hasznosabb munkán. A vállalati kollektívákra kivetítve igen hasznosak azok a kezdeményezések, amelyek nagymértékben járulnak hozzá a termelői, fogyasztói igények kielégítéséhez. A konkrét és tartalmas kötelezettségvállalásokra továbbra is szükség van. Ezek serkentik az egyéneket és a kollektívákat arra, hogy képességeik legjavát adva növeljék munkájuk eredményességét. A munlkaverseny azonban nemcsak gazdasági, hanem fontos politikai megnyilvánulás is. Nem túlzás azt mondani, hogy a versenyben való aktív részvétel kifejezi a dolgozóknak a szocializmus iránti tudatos elkötelezettségét is. A szocialista miunka- verseny-mozgalom társadalmi jelentőségét mutatja az a szoros összefüggés is, amely ' egységes egésszé forrasztja a verseny gazdasági, politikai és emberi oldalát. Az a termelési szervezet, amelyben a dolgozók munkájukat végzik és a munkakezdeményezéseiket kifejtik, társadalmi szervezetként is él. Ezekben a munkaszervezeti egységekben alakul, fejlődik a dolgozók közötti elvtársi viszony, erősödik a szűkebb és tágabb közösségért és az egymásért érzett felelősségtudat, az üzemhez kötöttség. Itt formálódik az üzemi demokrácia, a közügyek iránti érdeklődés, növekszik az aktivitás a vállalati közéletben. Ezt a legszemléletesebben a szocialista brigádmozgalom igazolja. Ezeknek a szempontoknak gazdasági és politikai oldalát egyaránt szem előtt tartva dolgozik a cigarettacsomagolási osztály egyik műszakjában a Braun Éva és Kaffka Margit nevét viselő két szocialista brigád. Munkaver- seny-vállalásukban az első Az Országos Vezetőképző Központ januári tanfolyamán részt vevő állami gazdasági, erdő- és fagazdasági, valamint az élelmiszeripar különböző területeinek vezetőiből álló csoport látogatott el hozzánk. Az OVK tulajdonképp nálunk tartotta a tanfolyam aznapi foglalkozását, melynek keretében Huszti Ferenc főmérnök az Egri Dohánygyár történetéről, a gyár jelenlegi termeléséről, a dolgozók szakmai összetételéről és a szakmunkásképzés rendszeréről tájékoztatta a vendégeket. Majd dr. Móger János, a DVT vezérigazgatója ismertette a magyarországi dohánytermelés és cigarettagyártás helyzetét. A bevezető előadások után egyórás gyárlátogatás következett, melyen szerkesztőségünk munkatársai fényképezőgéppel és magnetofonnal kísérték a látogatókat, hogy üzemi lapunk olvasóinak részletes beszámolót adtassunk a vendégek — gyárunkról, munkánkról alkotott — véleményből. Néhány jellemző részlet a magnetofonra rögzített beszélgetésekből. ★ — Honnét jött és milyen benyomásai vannak a rövid látogatás és a bevezető előadás után? A Borsodi Sörgyártól jöttem és nekem nagyon tetszik helyre a minőségi munkavégzést tették. Felelősséget éreznek az iránt, hogy az általuk csomagolásra került cigaretták minden szempontból megfeleljenek a minőségi követelményeknek. Ezért csomagolás előtt a cigarettákat megvizsgálják és csak a megfelelő minőségűeket csomagolják be. Ezzel egyben teljesíthető vállalásuknak az a része is, hogy saját hibájukból készárukizárás nem történik. A minőség mellett nagyon fontosnak tartják azt, hogy a termelt készárut minél kevesebb selejt keletkezésével állítsák elő. A gyártmányfajtánként előírt norma a cigarettacsomagolási osztály részére 2000 csomagolásnál, 1000 db pedig celofánozásnál. Tehát összesen 3000 db selejt keletkezhet egymillió készáru termelésénél. Munkaverseny- vállalásukban milliónként 2000 db selejt keletkezése mellett termelnek. A BRAUN ÉVA BRIGÁD ennek a vállalásának év elejétől kisebb eltéréssel eleget ,tett. Éves szinten egymillió cigarettát 1656 db selejt keletkezése mellett állítottak elő átlagosan. Eltérések a negyedéveken belül voltak, mert előfordult, hogy 1011 db volt a selejt, de volt 2216 db is. A Kaffka Margit brigádnál éves szinten az átlagos selejitképzödés 1676 db volt milliónként. Ennél a brigádnál a legalacsonyabb selejt- mutató 1558 db/millió volt, a legmagasabb pedig 2558 db/millió. Igen lényeges vállalásuknak az a pontja is, amely a teljesítmény százalék emelésére irányul. A Braun Éva brigád 102 százalékot, a Kaffka 'Margit brigád 101,5 százalék teljesítését tűzte maga elé. Ezt a vállalást mindkét brigád kibővítette, pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára tett külön vállalásban. Az eredetileg kitűzött teljesítményszázalékot 0,5 százalékkal még emelte. Mindkét brigádnál az év során voltak gyengébb hónapok, amikor a 100 százalékot is csak nehezen tudták teljesíteni, de voltak olyanok is, amikor magasan 100 százalék felett teljesítették. így tudták teljesíteni vállalásuaz üzem. Szervezett, tiszta, világos! ★ — Nagyon meglepő és nagyon jó érzés ilyen tiszta üzemiben járni, mint az önöké. Itt az is látszik, hogy az itt dolgozó emberek nagyon nagy gondot fordítanak a munkahelyi tisztaságra és a munkahelyek rendjére. Ezen túlmenően én is ugyanazt mondhatom, mint kollegáim többsége, hogy ilyen üzemben most járok először. Amit itt láttunk, az teljesen újdonságként hatott. Igen tetszettek azok a gépék és technológiák, melyeket az itteni gyárban alakítottak ki. — Szabad megkérdeznem melyik gyárból jött? Nem gyárból, mezőgazda- sági üzemből, a Komáromi Állami Gazdaságból. — Köszönöm. ★ — Az üzemi lap számára gyűjtök anyagot, megkérdezhetem, mi a véleménye gyárunkról? Nagyon, nagyon tetszett, őszintén megmondom. — És valami, ami nem tetszett? Ugyanis nekünk ez nagyon fontos lenne. Ilyet nem tudnék mondani. komolyan nem. Különösen tetszik az az agitatív módszer, ami itt mindenhol kiviláglik. Én ugyanis nem ipari ember vagyok, a külkereskedelemben dolgozom és eddig nem tudtam, hogy mi az a „DH”. Az előbb láttam: „Sok selejt kevés pénz! kát. Éves szinten a Braun Éva brigád 102,6 százalékot a Kaffka Margit brigád pedig 103,04 százalékot teljesített. A brigádok vállalásában még egy igen fontos tényező szerepel. Az import anyagokkal való takarékosságra hívja fel a brigádokban dolgozók figyelmét. A CIGARETTA ELŐÁLLÍTÁSA közben felhasznált minden anyaggal takarékoskodni igen fontos feladat minden időszakban, de ez évben különös hangsúlyt kapott az import anyaggal való takarékoskodás. Ennek a vállalásnak fontosságát és maradéktalan teljesítését szükségessé tette az ez évben különös súllyal jelentkező celofán és feltépőszalag beszerzési nehézség. Ez a probléma jelentősen fokozódott a negyedik negyedévben. Az ezt megelőző időszakokban a brigádok olyan vállalásokat tettek, hogy a selejtes celofán- és teltépőszalag-teker- cseket igyekeznek felhasználni. Az utolsó negyedévben valóban minden anyagot fel kellett kutatni és azokat is felhasználni, amelyeket előzőleg félretettek laza tekercselés vagy más hiba miatt, így érhették el azt is, hogy pl.: 100 mm-es celofánból 29,46 kg/milliós bázissal szemben 29,04 kg/millió volt a tényleges felhasználás. A 67 mm-es cigarettákhoz felhasznált 89 mm-es fóliából 58,64 kg volt a bázis. Az éves tényleges felhasználási mutató 56,9 kg milliónként. Nem ilyen nagymértékű, de javulás mutatkozik az előző évhez viszonyítva a többi méretű alumíniumfóliából is. A feltépőszalag-felhaszná- lás is kedvezően alakult. Bázismutató alatt van minden tényleges mutató. Az utolsó negyedév beszerzési problémája itt volt a legsúlyosabb és mindent meg kellett tenni annak érdekében, hogy a termékek esztétikus külsőben kerüljenek ki a forgalomba. ÍGY IS KELLETT a feltépőszalag helyettesítésére szükségmegoldást alkalmazni. Ebben a nehéz időszakban a cigarettacsomagolási osztály valamennyi brigádjának és brigádon kívüli dolgozóknak, az egész csomagolási üzemrésznek össze kellett fogni és egymást segíteni. Nagy Béláná Megoldása: DH!” Ez, ez az agitaitív módszer tetszik nekem nagyon. — Szabad lesz a nevét? Szász Béla vagyok. — Köszönöm. ★ Doszpoly Bélával, az OVK munkatársával beszélgettünk: — Szeretném megkérdezni, hogy mi volt első benyomásuk rólunk? Az előadás és az a kis idő amit itt az üzemben eltöltöttek, milyen képet mutat? Bennem nagyon kedvező kép alakúit ki önökről. Ügy érzem, hogy nagyon jó az összhang a vezetők és dolgozók között. Az eddigi tapasztalatokból arra következtetek, hogy az önök vállalatánál szinte mindenki ismeri a feladatát és ez elősegíti, hogy azonosuljon a vállalati célkitűzésekkel, és mindent megtegyen annak érdekében, hogy teljesüljön a vállalati célkitűzés. — Igen, erre törekszünk, legalább is ezt szeretnénk teljesebbé tenni. És valami, ami nem tetszett önnek, bármilyen dolog? Rövid idő ez ahhoz, hogy ilyen véleményt tudjak mondani. — Igen, gondolom, de nem szeretnénk, ha udvariasságból csak jókat mondana rólunk. Ezt nem udvariasságból mondom. Épp az imént beszélgettünk Huszti elvtárssal arról, hogy nemrég egy vizsgálati anyagot olvastam, pszichológusok, szociológusok vizsgálatának az eredményét és az ott leírtak közül az eddigi tapasztalat szerint az önök gyárát a legjobbak közé lehet sorolni, a vezetési módszert és az itteni hangulatot, ahogy látom. — Ö, igazán, nagyon köszönjük, mi egy olyan vállalatnak soroltuk be magunkat, ahol még igen sok tenT nivaló van, de igazán örülünk, ha ez a véleménye. — Köszönöm. ★ — Móger elvtárs, az üzemi lap számára szeretném megkérdezni, mi a véleménye gyárunkról? — A csoporttól kérjen véleményt, az talán érdekesebb lehet. — Igen-igen, már többektől kértem, általában nagyon kellemes benyomásuk van, ez volt a nyilatkozatuk, de lapunk olvasóit — akik többségben gyárunk dolgozói — gondolom az is nagyon érdekli, hogy „a főnök szemével, hogy festünk”? — Én különösen annak örülök, hogy az Országos Vezetőképző Központ mostani tanfolyamán részt vevő vezetőknek sikerült megtekinteni egy olyan gyárat, amelyik iparunkon belül a legkorszerűbb gyárnak tekinthető és kiváló minőségű termékéket készít. Ez a kollektíva az ország minden részéből jött össze. Államigazdasági vezetők, erdőgazdaságok vezetői, de az élelmiszeripar különböző területén dolgozó vezetők tekinthetik meg ezt a gyárat. Talán még érdekességként említem meg, hogy a kollektívában van Laczkó elvtárs, aki korábban iparunkban dolgozott és egy ilyen tízéves múltra visszatekintve bizonyára leginkább értékelni tudja azokat, amiket itt most láthattunk. — Köszönöm szépen. ★ Laczkó B. László elvtárs, a hűtőipar vezérigazgató- helyettese, 1964-ig a dohányipar műszáki igazgatója volt, az alábbi kérdéseket intéztük hozzá. — Laczkó elvtárs nem az első látogató szemével ítél meg bennünket, így tízéves távlatból mi a véleménye rólunk? — Hát kérem szépen, az itt elhangzott előadás, az adatok és a látottak alapján én a magam részéről csak gratulálni tudok, mert én ismertem ezt a gyárat korábban is és azt hiszem a Bárány művezető meg néhá- nyan meg tudják mondani, hogy mennyi kínlódás volt az új technológia alapjainak a lerakásánál, hogy csak egy példát mondjak. Munkcsverseny vállalások nyomában Debrecenben kezdtük az ún. „meleg technológiát”, -melynek úttörői voltak Huszti Ferenc, Vajdics Zoltán, jómagam és még sokan mások. És sok minden, amit' valamikor csak megálmondtunk az itt már megvalósult. Hát ehhez azt hiszem csak gratulálni lehet. — És amióta elkerült a dohányipariból mi történt önnel — gyárunk dolgozóit érdekelni fogja? Azután a MÉM-ben a műszaki főosztályon dolgoztam, majd 1967-ben átirányítottak a hűtőiparhoz, miután az egy dinamikusan fejlődő iparág és ott kellett műszakilag irányítani és megoldani a problémákat. — További sikereket kívánunk önnek és a hűtő- iparnak is és köszönjük az interjút. ★ A vendégek ebéd utáni programja ismét előadással folytatódott. Élőbb, Iványi Illés a DH- munkarendszer egri dohánygyári tapasztalatait ismertette, majd Doszpoly Béla — az OVK munkatársa — „A módszeres zavarelhárítás” c. előadása zárta a programot. A vendégek már elmenni készültek, mikor utolsó beszélgetésüket rögzítettük. — Elnézést kérek, zavarhatnék egy pillanatra? Üzemi lapunk szántóra gyűjtöttünk anyagot, megkérdeztük vendégeinket, most már vége van a mai programnak, mi a véleménye, megfelelő információt adunk-e önmagunkról ahhoz, hogy egy összefüggő képet kapjanak rólunk ? Amit láttunk és amit hallottunk, az rendkívül érdekes volt és maga az egész- napos program is nagyon tanulságos volt. Nagyon meglepett bennünket az a nagyfokú szervezettség és rend, amit jtt tapasztaltunk ebben az üzemben és számunkra rendkívül tanulságos volt az a mélyreható információ is, amit ez alatt a rövid idő alatt nyújtottak számunkra. — És talán valami, ami hézagos, hiányos volt. vagy ami nem tetszett? Nézze, ahhoz túl rövid az idő, hogy egy ilyen szervezett üzemben az ember ilyen szempontból is tudjon tájékozódni. Ahhoz jobban meg kellene az üzemet ismerni. Lehet, hogy találkoznánk olyannal is, amiben esetleg olyan véleményt tudnánk kialakítani, hogy lehetne még valamit szebben, jobban is csinálni, de ebhez hosszabb idő kellene. Amit láttunk, az nagyon érdekes volt, legalább is az én számomra nagyon tetszett. — És meg szabad kérdeznem, hogy honnét jött, és a nevét is talán? Hajas Ferenc, az Állami Gazdaságok Tolna—Baranya megyei főosztályának vagyok igazgatóhelyettese. — Köszönöm, viszontlátásra. ★ 'Miért közöljük le ezeket az elismerő szavakat? Nos, semmi esetre sem azért, hogy önteltnek látsz- szunk vagy akárki is azt higgye, hogy eddig szerzett babérjainkon most már nyugodtan megpihenhetünk. Gyárunk bemutató üzem, dolgozóink megszokták, hogy naponta jönnek hozzánk különböző látogató csoportok. Megszokták már többé-ke- vésbé azt a munkastílust, amely zavartalan és gazdaságos termelés mellett rendet is biztosít a munkahelyeken. De mindez nem ment önmagától. A legkülönbözőbb területeken dolgozó vezetők és beosztottak teljes együttműködésére volt és van ehhez szükség, mint ahogyan ezt vendégeink is megállapították. Sok fáradságos munka eredménye az, hogy látogatóink — akik részben fogyasztóink is — megelégedéssel távoznak tőlünk. Ügy véljük azonban, hogy ez nemcsak megéri a fáradságot, hanem egyenesen kötelességünk fogyasztóink elismerését megszerezni. Viszont, a közös munka, eredménye is közös! Ami a hibáinkat illeti .— melyről vendégeink vagy udvariasságból nem nyilatkoztak, vagy csakugyan nem találkoztak nem tetsző dologgal — mi továbbra is kritikusan vizsgáljuk, hogy mielőbb megszabadulhassunk tőlük. Bárdosné
