Egri Dohánygyár, 1975 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1975-07-01 / 7. szám

Munkásarcok: A dohányvágó (Fotó: Szigeti Zoltán) Üfítasí ankét a — Nagy itt a gőz, a pára. Ebben a dunsz- tos környezetben bizony nem könnyű dol­gozni. Sokan nem is szívesen jönnek ide, sőt elmenekülnek és nem vállalják a mun­kát. Lepres Bernát, az Egri Dohány­gyár dohányvágó munkása így kezdte minap a beszélgetést. Pedig nem fél a mun­kától. Akik ismerik, mindannyian tudják ró­la, hogy makacsul szorgalmas, kitartó ember. Alig volt 16 esztendős, amikor a gyárba került. Annak pedig már húsz esztendeje. Nem szívesen vették fel, mert fiatalkorú é6 vékonydongájú gyerek volt. — Édesanyám is itt dolgozott a gyárban — mondja Lepres Bernát. — Tulajdonkép­pen ő volt a patronálom, neki köszönhetem, hogy ide kerültem. Először három hónapig anyagmozgató voltam. Faládákba pakolt do­hányt cipeltünk a régi lendkerekes vágógé­pekhez. Előfordult, hogy egy műszakban 12 —13 mázsát megmozgattam. — Azóta megváltozott a helyzet. Auto­mata gépek kerültek ide is, és a nehéz fizi­kai munkát megkönnyítette a modern technika. Persze ez sem könnyű, mert van egy vezérlőpult, amely tele van kapcsolók­kal. Ezekkel irányítjuk a gépeket, amelyek felaprítják a dohányt. A szakmám tehát egy kicsit megváltozott, amit nem is bánok. — Hány műszakban dolgozik? — Kettőben, de a harmadik — éjszakai műszakban feldolgozásra kerülő dohány­mennyiséget is mi készítjük elő. Lepres Bernát felesége is itt dolgozik a gyárban, a cigarettagyártási osztályon. — Itt ismerkedtünk meg, aztán egy év múlva a feleségem lett. A gyár segítségével kaptunk lakást az egri Gólya utcában. Azóta három lányunk született. A legnagyobb most fejezte be az általános iskolát. — Baj, probléma az mindig akad, de mégis jól érzem itt magam. Szeretek dolgoz­ni, a gyárban lettem igazán ember. Nagy felelősség ezen a munkaterületen dolgozni. Tagja vagyok a Béke szocialista brigádnak. Tavaly lettem a szakma kiváló dolgozója. Eddig háromszor kaptam meg ezt a megtisz­telő címet. (mentusz) Vezetőképzés gyárunkban Talán kissé jobban az év eleje felé lehetett volna tar­tani az újítási ankétot. El­nézést is kért a résztvevők­től Erős Jánosné újítófelelős. Azonban az új rendelet alap­ján dolgozták ki az újítási szabályzatot és bizony az alapos munka hosszabb időt igényelt. Az ankétot Kaszás Imre ov. nyitotta meg, aki egyben a MÉTE szakosztályt is képviselte. A vitaindító előadást Domán László igaz­gató tartotta. Dr. Szalóczi György igaz­gatási és jogi ov. tartott ez­után jogszabály-ismertetést. Ennek során elemezte a régi és új rendelet lényeges tar­talmi különbségeit. Míg a a régi rendelet fékezőjévé vált már az újítómozgalom­nak, az új feltétlenül megfe­lel a bekövetkezett változá­soknak és várhatóan a fejlő­dés egyik alapvető tényező­je lesz. Az előadásokat vita követ­te. A számos hozzászólónak az igazgató részletes vá­laszt adott. Ezután örömteli aktusra került sor. Az újítá­si verseny győztesének, he­lyezettjeinek és az értékelés, az elbírálás munkájában résztvevő dolgozóknak, szak­embereknek jutalmat, könyvvásárlási utalványokat adott át az igazgató. A versenyben I. Szántó György, II. Prókai Kálmán, III. Kánya Nándor, IV. Kiss Béla, V. Kiss Pál. Jutalmat, illetve könyvvá­sárlási utalványt kapott: Bá­rány Tibor, Kelemen Mihály, Szemán Mihály, Ürge László, Szanyi N. Mihály, Torba Im­re, Sári József, Pelyhe Mik­lós, Újlaki Sándor, Bukucs Ferenc. (Folytatás az 1. oldalról) Az eddigi konzultációk azt bizonyítják, hogy a vállalat- vezetés kezdeményezése he­lyes volt, s hogy a tanfo­lyam eléri célját. Az eddigi­ek alapján az alábbiak álla­píthatók meg: 1. Gyorsan fejlődik a kö­zépvezetői kollektíva, olymó­don, hogy a kristályosodási pont ezúttal nem az infor­mális csoport motivációja, hanem a (népgazdasági cél­lal egybeeső) vállr'ati cél. 2. Gyorsan fejlődik az ön­álló gondolkodásra való ké­pesség, a problémák rend­szerszemléletű és alkotó megközelítése. 3. Ezzel összefüggésben fejlődik a kritikai készség, önmagukkal, egymással és a kapott elméleti és gyakorlati információkkal szemben. 4. A rendszeres konzultá­ciók azzal a célkitűzésekben nem szereplő járulékos, de igen jelentős előnnyel járnak, hogy a konzultációk során a középvezetői kollektíva élő, aktuális, gyakorlati vállalati problémák megoldását köze­líti meg az anyag megvitatá­sa alapján. 5. A konzultációknak igen nagy politikai jelentősége van, amennyiben a középve­zetők önállóan képesek a ka­pitalizmus és a szocializmus közti áthidalhatatlan ideoló­giai különbségek felismeré­sére gyakorlati részletkérdé­sekben is. Ez igazolja annak a kísérletnek a helyességét, mely a polgári vitacikkeket kommentár nélkül, a részt­vevők kritikai képességére és jelenlegi marxista-leninista képzettségére bízva bocsátot­ta rendelkezésre. Ugyanez elmondható az utánpótlás tanfolyamára is, bizonyos különbségekkel. Itt ugyanis a kollektíva képző­dése lassúbb, tekintve, hogy a résztvevők elszigeteltebbek egymástól a mindennapi mmum munkában, más-más közép­vezető keze alatt dolgozván, mig a középvezetők kollektí­vája egységesen függ a felső vezetéstől. Másfelől viszont az utánpótlás csoportjában nagyobb az innovációs haj­lam, az elsajátított anyag egyes vonzó részeinek azon­nali megvalósítására irányuló türelmetlen követelés, keve­sebb a megszokott gyakorlat­hoz való kötődés. Erősebb a vonzódás a mennél szélesebb beleszólási jog és részvétel iránt. Ugyanakkor, nem gya­korló vezetőkről lévén szó, természetszerűleg kevesebb a mindennapi gyakorlattal való szembesítése az elmé­letnek. Mindkét csoportban bevált az a gyakorlat sugallta inno­váció, hogy a résztvevők ma­guk is tartsanak vitaindító előadásokat. Igen nagy jelen­tőségű az önbírálattal és bí­rálattal szemben való helyes magatartás irányában érez­hető fejlődés. Egymáson gya­korolt bírálatokon nem sér­tődnek meg, tehát erősödik a közös célra motiváltság és csökken az önsajnálat. GYAKORLATI VÁLLALATI PROBLÉMÁK sikeres megközelítésére pél­da a gyártási műszerészek csoportbérezésének csoport­munkaként való felismerése és ilyen értelmű megközelí­tése, vagy az anyaggazdálko­dás rendszerének olyan mó­dosítására irányuló innová­ció, hogy el kell különíteni a gyártási nyers- és segédanya­gok, illetve másfelől a mű­szaki anyagok beszerzését és az utóbbit alrendszerré kell képezni a TMK és a Műsza­ki Osztály rendszerében, az anyaggazdálkodási rendszer alkotóelemeiként az anyag- és áruforgalmi osztály mű­szaki anyagbeszerzési elemé­hez kapcsolva. A vezetőképzés bizonyos közművelődési és általános műveltséggyarapítási funk­ciókat is teljesít. A közölt anyagok olyan tudományá­gakhoz kapcsolódnak, mint a pszichológia, közgazdaság, matematika, szociológia, tör­ténelem. A kezdeti nehézsé­gek után otthonosabbá teszi a résztvevőket a nemzetközi tudományos (latin, görög, angol) eredetű kifejezések­ben. Általános tapasztalat sze­rint az „elvonulásos” kon­zultációs forma igen jó. Ez lehetővé teszi a rutinmunká­tól való teljes elszakadást és így pszichológiailag is megteremti azt a szükséges távolságot, amely ahhoz is szükséges, hogy az ember sa­ját tevékenységét szemlélje. A természeti környezet jó hatással van a közérzetre és elősegíti a tárgyra való motivációt. Végezetül megállapítható, hogv a vezetőképzés felisme­résének szükségessége, e képzés szervezett formájú lehetőségének megteremtése, e lehetőségek felhasználása kialakítja a feltételét e fo­lyamat következő rendkívül fontos láncszemének megva­lósításához, a bővült vezetési ismeretek gyakorlati alkal­mazásához. Ez egy rendkívül lényeges dolog. Az egész ve­zetőképzési munka hatékony­ságát a gyakorlati alkalma­zás során mérhetjük fel. Bízom abban, hogv a külön­böző szintű vezetőképző tan­folyamon résztvevők a veze­tési ismeretekben való na- gvobb jártasságukat helye­sen alkalmazzák majd gya­korlati munkáiuk során, s ezzel nagymértékben hoz­zájárulnak a vállalati célkitűzések megvalósításá­sításához, a vállalatban, mint szervezeti, gazdasági egység­ben rejlő lehetőségek foko­zottabb felhasználásához a vállalat, a népgazdaság, s nem utolsósorban a vállalat­nál tevékenykedő emberek érdekében. TAKARÉKOSSÁG! MINDEN MENNYISÉGBEN? Igen és nem. Igen, mert mindnyájunk közös érdeke, népgazdasági és vállalati ér­dek, a takarékos gazdálkodás. Ezért szükség van minél több területen, minél nagyobb mértékű takarékosságra. Speciális helyzetünkben, éppen a jelentős árváltozások árnövekedések folytán jobban tudjuk érzékelni is, irányíta­ni is, a mennyiségi megtaka­rításokat. Ezek összegszerűen jelentősen ellensúlyozzák az árnövekedések kedvezőtlen hatását. Ha úgy tetszik lehet a felelet „nem” is. Annyiban, hogy nem kell a kritikátlan, ésszerűtlen, meggondolatlan v. formális, mindenáron való takarékosság. Takarékoskod­ni, de ésszerűen! Ez kollektí­vánk álláspontja is. Az éssze­rű takarékosságot anyagi ösz­tönzéssel is elő kívánjuk mozdítani. Igazgatói utasítás szabá­lyozza az ésszerű takarékos­ságot előmozdító anyagi ösz­tönzési rendszert. A decent­ralizált negyedéves prémiu­mok döntő részét, de legalább 55 százalékát a takarékossági jterv- és munkaverseny-célki- tűzések ösztönzésére kell for­dítani. Sőt, külön éves kere­teket állapított meg az igaz­gatói utasítás a célkitűzések éves szintű teljesítésének pre­mizálására is, megfelelve a vezérigazgató elvtárs levelei­ben foglalt irányelveknek. Üj elemként kívánjuk alkalmaz­ni a csoportos premizálást (zárt csoportoknál, gépcso­portoknál, szoc. brigádoknál). Ilyen premizálási forma ese­tén a csoport maga dönt a csoporton belüli felosztásról. Az üzemrészi keretek kitűzé­sét a jövőben a DH akcióbi­zottságok is tárgyalják. Kí­sérletek? Igen! De remélhető, hogy bevál­nak és növelik a gazdálkodás hatékonyságát. No és persze az üzemi demokrácia tovább­fejlesztését is biztosítják. IPARÁGI TAKARÉKOS­SÁGI BIZOTTSÁG Ha már a takarékosságról beszélünk, ejtsünk néhány szót e témáról is. Elég széles körben ismert, hogy az igaz­gatótanács megbízásából, igazgatónk vezetésével ipar­ági takarékossági bizottság alakult. A három albizottság (I. gyári, II. Dohánybeváltói, III. dohányértékesítés—kuta­tó—tröszti) befejezte elemző munkáját. A jelentések össze­sítése most van folyamatban. A takarékos gazdálkodás to­vábbi megjavítására vonatko­zó ajánlások az igazgatóta­nács jóváhagyása után a vál­lalatokhoz kerülnek. Remél­hetőleg jó szolgálatot tesz­nek. Nem akarok a még fo­lyamatban levő munkának elébe vágni. Azt azonban, mint a munka egyik résztve­vője azt hiszem már elmond­hatom, hogy a végzett elem­zések mélyrehatóak és sokol­dalúak voltak. Sok új szem­pont merült fel, sok jó ta­pasztalat cserél gazdát az ajánlások közreadásával. Biz­tos vagyok benne, hogy hasz­nos volt és ezért szükséges is e bizottság megalakítása, munkája. VANNAK-E MÉG KIAKNÁZATLAN LEHETŐSÉGEK? A bizottság által feltárt to­vábbi lehetőségek nem lebe­csülendő nagyságrendűek. Gyárunknál a takarékossági tervvel szemben, mintegy 1.296 mFt további lehetősé­get tárt fel a bizottság. És dolgozóink még nem is mondták ki a végső szót ez­zel kapcsolatban. Ami azt jelenti, hogy jó szokásunk szerint inkább még ennél nagyobb lesz a túlteljesítés. Az is bizonyossá vált. a bi­zottsági vizsgálat során, hogy az anyagár-növekedéseket nagyban ellensúlyozzák, de kiegyenlíteni nem tudják, a feltárt többletlehetőségek sem. Ez pedig erősíti azt a felfogást, mely sokunkban megfogalmazódott, hogy szükséges mielőbb a termelői, általában a dohányipari ár és adórendszer revíziója, az ön­finanszírozás lehetőségének, még hozzá dinamikus lehető­ségének újbóli megteremtése. AZ I. FÉLÉVI GAZDÁLKODÁSRÓL E sorok írásakor éppen be­zárult az I. félév. Néhány nyers adat alapján már tájé­kozódni lehet azonban a lé­nyegről. Teljesítette a válla­lat kollektívája a feladatát? Egyértelműen pozitív a vá­lasz. Igen! Az első félévi gaz­dálkodás megfelelő volt. Min­den lényeges mutató jobb a tervezettnél és jelentősen fejlődő a bázishoz is. Filteres cigarettából 3.070 millió db-t gyártottunk, ami a tervezetthez 104,0 százalék, a bázishoz 112,1 százalék. A készáru termelési érték 373 millió Ft, s ez +15,8 száza­lék növekedést jelent a bázis­hoz, míg az erre vonatkozó féléves tervünket + 5,1 szá­zalékkal teljesítettük túl. Rendkívül kedvezően ala­kult a termelékenység is. Az egy főre jutó termelési érték a bázishoz + 7,5 százalékkal, a tervezetthez + 6,7 százalék­kal emelkedett. A tervezett ■termeléssel szembeni növeke­dést 100 százalékban termelé­kenységgel fedeztük. Ha va­laki azt hiszi ezek után, hogy mindez problémamentes, na­gyon téved. A termelés és termelékenység emelkedése mögött ott leselkedik a nyo­masztó gond. Az tudniillik, hogy nem tudtuk még min­dig biztosítani a tervezettnek megfelelő háromműszakos létszámot. Hogy nagy a fluk- túáció. Hogy nem igen talá­lunk megfelelő munkaerőt a munkapiacon. Sürgetően lép fel az igény a fiatalkorú lét­szám nagymértékű feltöltésé­re, a belső — saját — mun­kásutánpótlás eddiginél jobb megalapozására. Nem köny- nyű feladat. Nem irigyeljük a munkaügyi osztályt és ve­zetőjét. Hiszen e gondok — ha nem is egészen — őket terhelik, megoldásuk nagy­részt az ő feladatuk. Termé­szetesen mindnyájunknak meg kell tennünk saját mun­katerületünkön — nemcsak mindent — hanem mindazt ami a probléma megoldásá­hoz vezet. KONGRESSZUSI MUNKAVERSENY A felmérések, kiértékelő értekezletek, tanácskozások, jelentések alapján azt kell je­lentenem és ennek örömmel teszek eleget, hogy teljesítet­tük, sőt túlteljesítettük válla­lásainkat. Néhány számadat ennek bemutatására: — fajlagos dohányanyag- megtákarítás a bázishoz: vállalás 0,3 % teljesítés 1,3 % kedvező eltérés 1,0 % — gyártási selejtcsökkenés a bázishoz: vállalás 0,3 % teljesítés 1,4 % kedvező eltérés 1,1 % Fajlagos alapanyagköltség megtakarítás a normához: vállalás 1.278 mFt teljesítés 3.549 mFt kedvező eltérés 2.271 mFt Kiemelt termékek minőségi mutatója: vállalás 3,46 tényleges 3,63 kedvező eltérés 0,17 Egyéb termékek minőségi mutatója: vállalás 90,6 tényleges 92,9 kedvező eltérés 2,3 Igaz ezek az adatok még csupán a cikk írásakor ren­delkezésre álló göngyölített számokon alapulnak. A lé­nyeg azonban nem változik már a pontosítás során. A krónikához tartozik, hogy az I. félévben öt új szocialista brigádunk is ala­kult. Igen tartalmas, megfele­lő szintű vállalásokkal indul­nak a cím elnyeréséért. Sok sikert kívánunk hozzá. Bri­gádjaink egyébként július hóban tartják I. félévi kiérté­kelő brigádgyűléseiket. UTOLJÁRA A NEHEZE? Kollektívánkra az 1975. év II. félévében és már a III. n. évben nagy feladatok vár­nak. Lássuk egy részét szá­mokban. (1975. III. n.) Filteres cig. termelés 1.666 millió db, Hengeres cig. termelés 81,2 millió db, Szivar termelés 5,1 millió db, Hevesi dohányválogatás: — aug. hó 500 q — szept. hó 1.000 q Összesen 1.500 q Rendkívül feszített terme­lési feladat nemcsak a bá­zisnál, hanem az éves terve­zettnél is magasabb napi termelést irányoz elő. Éppen ezért foglalkozott a műszaki konferencia olyan behatóan a műszaki, anyagi, személyi feltételek biztosítá­sával. Ha még hozzávesszük, hogy a fogyasztói igények ki­elégítése még húsz millió db- os cigaretta termelési túltel­jesítésre is határozatot ho­zott a konferencia, még vilá­gosabbá válik a feladat ne­hézsége. Ezért tárgyalták a megoldás módozatait kellő komolysággal a termelési ta­nácskozások is. Nagyon sok múlik a veze­tőkön és a vezetésen is. Ezért fogadta a műszaki konferen­cia nagy figyelemmel és tet­széssel igazgatónk elméleti fejtegetését a vezetőképzé­sünk eddigi gyakorlati ta­pasztalatainak összegezését, vezetési munkánk színvona­lának emelésére. A műszaki konferencia a kiemelt té­mák, problémák megoldására 12 határozatot hozott Nem kétséges, hogy ezek haszno­san segítik majd a III. n. éves feladatok végrehajtását. Az azonban bizonyos, hogy bár a féléves vállalati ered­ménytervet teljesítettük, re­latív eredménynövekedéstér­tünk el, az éves mérleg sze­rinti eredményünk csakúgy mint a féléves is, a bázisnál alacsonyabban alakul. Ennek egyértelmű oka a vállalat kollektívájának munkájától független anyagámövekedés. A III. n. éves feladatok meg­oldásával együtt, a továb­biakban is — az első félévet jellemző törekvésünk fenn­tartásával — azon kell len­nünk, hogy naturális megta­karításokkal minél jobban ellensúlyozzuk az anyagárak növekedésének hatását. Iványi Illés

Next

/
Thumbnails
Contents