Egri Dohánygyár, 1974 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1974-10-01 / 10. szám

Számítógép a köztudatban

Az elektronikus adatfeldolgozó berendezések főbb részei.

Az elektronikus adatfeldolgozó rendszer középpontjában lényégében az előzőek szerint jellemzett, elektronikus számítógép áll.

Az elektronikus számítógép főbb részei a következők:

1. A beviteli egység (inputegység), amely az elektronikus adatfeldolgozó' berendezés számára értelmezhető formában kódolt információknak. adatoknak és utasításoknak a bevitelére szolgál.

2. A tárolóegység (memóriaegység), amely a bevitt adatoknak és utasításoknak, valamint a számolás közbenső és végeredményeinek tárolására szolgál.

3. Számolómű (aritmetikai egység), amely az adatok feldolgozását végzi.

4. A kiíróegység (outputegység), amely a számolás eredményeinek táblázatos kiírása, illetőleg valamely információ átadására szolgál.

5. Vezérlőegység (vezérlőmű), amely egyrészt a program utasításának megfelelő végrehajtását, másrészt a berendezés különböző részeinek egybehangolt működését biztosítja.

1/1. Input- (beviteli) egység:

Az adatok betáplálása kézi és gépi úton történhet. A kézi betáplálás (közlés) emberi beavatkozást igényel. Ilyenkor információhordozót nem alkalmazunk. Az adatokat— az irányító — vezérlő- asztal kapcsolói vagy az elektronikus számítógéphez kapcsolt elektromos írógép segítségével, közvetlenül jut-, tatjuk a gépbe. Kézi közlés esetén tehát a gépkezelő be- állítja a megfelelő adatot vagy leüti azt a billentyűt, esetleg megnyomja azt a gombot, amelyik a beolvasni kívánt információnak felel meg.

A gépi betáplálás esetén, a beolvasni kívánt információkat általában információhordozókra rögzítik. Ilyen, gépi úton történő betáplálásra alkalmas információhordozó a lyukszalag, a lyukkártya, a filmszalag, a mágneses vegytintával kódolt bizonylat.

A gépi betáplálásra a leggyakrabban lyukszalagolvasó berendezés szolgál.

A lyukszalagolvasók általában képesek 5, 6, 7, 8 csatornás, különböző kódrendszerben lyukasztott lyukszalag adatainak beolvasására.

A beolvasás történhet:

1. mechanikus,

2. fotoelektromos.

3. dielektromos úton.

2/2. A tárolóegységek jellemzői röviden:

A tárolóegységek jellemzői közül a következők a legfontosabbak :

a) A tárolóegységek kapacitása.

b) A tárolt információk elérési ideje.

c) A tárolás jellege.

A tárolóegységek kapacitását egyrészt az egy-egy rekeszben, szótagban, jelben elhelyezhető bitcsoportok száma (a szó, szótag, jel hossza), másrészt a rekeszek, szótagok száma (szavak, szótagok, jelek száma) határozza meg.

A tárolóegység kapacitását általában ezer szóban vagy jelben (numerikus vagy alfabetikus jelben) adják meg, és K betűvel (kiló — 1000) jelölik.

Az a kódolt decimális rendszerben működő gép, amelynek 20 K-s pozíciója van, 20 000 jelet képes tárolni. míg egy bináris gép, 8 K szavas' tároló esetén, több mint 8000 szó befogadására alkalmas.

Ugyanis a bináris szám- rendszerben működő gépek memóriaegységei a szavakat a kettes számrendszer hatványainak megfelelően tárolják. Eszerint a 8 K szavas befogadóképességű, bináris gép tárolójában 2U = 8192, míg a 16 K tárolóban 2K = 16 384 szó helyezhető el.

A tárolt információik elérési ideje:

A tárolt információk elérési ideje vagy hozzáférési ideje alatt azt az időt kell érteni, amire a gépnek szüksége van egy adatnak (jel, szótag, szó, mondat) megkeresésére és a berendezés más egységei (pl. aritmetikai egység) számára való hozzáférhetővé tételére, illetve a szükséges tároló kívánt rekeszének, pozíciójának meghatározására, az adatnak abban való elhelyezésére.

Az adatokhoz való hozzáférés szempontjából a tárolók két tjpusa különböztethető meg:

1. Sorrendi hozzáférésű (pl. mágnesszalag-tároló).

2. Közvetlen hozzáférésű memóriák;

1. csoport:

mágnesdob,

mágneslemez,

2. csoport:

statikus tárolók tartoznak.

Ezek már nem tartalmaznak mechanikus elemeket, s a szükséges rekesz, cím kikeresése az író-olvasó fejek mozgása útján valósül meg.

A tárolóegységek fajtái:

1. regiszterek,

2. ütköző tárolók,

3. operatív tárolók,

4. kisegítő tárolók,

5. külső tárolók.

Regiszterek: az aritmetikai

egységben és a vezérlőegységben levő információtárolók.

Ütköző tárolók: az adatok bevitelénél és kiírásánál játszanak szerepet.

Az operatív tárolók: belső tárolók a számításhoz szükséges adatokat és a programot tárolják és közvetlen összeköttetésben állnak az aritmetikai és vezérlőegységgel.

Kisegítő tárolók: az operatív memóriában el nem helyezhető, be nem férő információk tárolására szolgálnak. Pl.: mágnesdob, mágneslemez közvetlen összeköttetésben az aritmetikai egységgel nincsenek.

Külső tárolók: közül a mágnesszalagok a leglényegesebbek.

A számítógépek működéséhez szükségesek még az input- (beviteli) egységek.

1. lyukszalaglyukasztó,

2. lyukkártyaolvasó,

3. Konzul írógép,

4. mágnesírás-olvasó.

Output- (kiíró) egységek:

1. optikai adatközlő,

2. szalaglyukasztó,

3. kártyalyukasztó,

4. gyorskiíró.

Szigeti Zoltán

Nyugdíjas- találkozó

320 nyugdíjas kapott meghívást gyárunk nyugdíjas találkozójára.

Alig kevesebb volt azok száma, akik szombat délután a meghívásnak eleget téve beléptek a sokak számára régóta nem látott gyárkapun. A kultúrteremben Domán László igazgató üdvözölte a vendégeket, a meghívott városi, megyei szervek vezetőit.

A gyár a számontartott szinte örökös családtagként kezelt kedves nyugdíjasoknak virággal kedveskedett.

A bizonylati szabályzat

ALLÓESZKÖZ-G AZDAL KODAS BIZONYLATAI

Az -állóeszközök növekedésére, csökkenésére, nyilvántartására vonatkozó bizonylatok:

1. A beruházási szállító számla

2. Állóeszköz állományba- vételi bizonylat

3. Állóeszköz könyvelési napló

4. Állóeszköz könyvelési gyűjtő

5. Értékcsökkenési leírás elszámolásának könyvelése

6. Jegyzőkönyv az állóeszközök selejtezéséről

7. Állóeszköz (leltárfelvételi egység) selejtezése, hiány

8. Értékesítés, elszámolási bizonylat

9. Állóeszköz belső átadási és átvételi bizonylat

10. Állóeszköz egyedi nyilvántartó lap.

A beruházási szállítói számla: a szállító értesítése a követelésről és felhívás annak kiegyenlítésére. Az állóeszköz készletre vételének alapbizonylata.

Tartalmaznia kell: a szállító megnevezését, telephelyét, a Iszámla kiállításának keltét. A szállított eszköz, szolgáltatás pontos kiírását (jellemzők) mennyiségét, egységárát és fizetendő összeget, az átvétel igazolását (csatolt okmányokkal, vagy a számlán aláírással.) A fizetés módját (átutalás, incassó) és határidejét. A szállító vállalat cégszerű aláírását és cégbélyegzőjét. \

A beruházási szállító számla ellenőrzéséért a műszaki osztályunk és a beruházási előadó a felelős.

A kiegyenlítésről a műszaki osztály gondoskodik. A beruházási előadó a számla jogosságát, (számszaki helyességét ellenőrzi és helyességét aláírásával igazolja a kifizetés előtt.

A kiegyenlített és ellenőrzött. számla egy példányát a számviteli osztálynak továbbítja kontírozás és könyvelés végett.

ÁLLÓESZKÖZ ÁLLOMÁNYBA VETELI BIZONYLAT

Kiállításának célja: az állóeszköz üzembehelyezéséről az analitikus nyilvántartás tudomást szerezzen az állóeszköz állomány növekedésről az analitikus nyilvántartás és az üzemeltető üzemrész értesüljön és a növekedés bizonylattal alátámasztva legyen.

Kiállításért a beuházási előadó, (a műszaki osztályon) ellenőrzését a számviteli osi- tályvezető a felelős.

írógéppel és 4 példányban kell kiállítani:

A bizonylatnak tartalmaznia kell, az állóeszköz a beruházási szállítói számla szerinti adatait és megnevezését, szállító és gyártó vállalat megnevezését, számla keltét, összegét és az állománybavé- tel jogcímét (új beszerzés, könyv jóváírással átvett, stb.) azt az üzemegységet, ahol az állóeszköz üzemel (pl. cig. gyártás, csomagolás, TMK. stb.) műszaki adatokat (típus. teljesítmény, rendszám.

lelstb.) rendelési, gyártási, tári és ITJ. számot.

A bérezés Idejét, az állóeszköz bruttó értékét (használt állóeszköz beszerzésénél az átvétel idejéig elszámolt értékcsökkenés, amortizációs kulcs, nettó érték, üzembe helyezés ideje, helye, üzemeltető, átvevő aláírása).

Aláírások (beruházást bonyolító, kiállító, ellenőrző, nyilvántartásba vevő).

A beruházási előadó a kiállított bizonylatot a számviteli osztály analitikus nyilvántartásának megküldi. A számviteli osztály (ellenőrzés nyilvántartásba vétel után) az első példányt a beruházási szállító számla mellé csatolja, a másodikat az analitikus nyilvántartás bizonylataként berakja, a harmadikat a beruházási előadónak megküldi. a negyediket az állóeszközt üzemeltető üzemnek (pl. cig. gyártás) készletre vétel végett megküldi.

Kovács Gyuláné pénzügyi ov.

IizBmtörténeti kiállítás

A múzeumi és műemléki hónap keretében először rendeznek üzemtörténeti kiállítást Egerben, október 19-én a Dobó István Vármúzeumban. ,,Az Egri Dohánygyár története” címmel.

A kiállítás 1894-től napjainkig mutatja be a gyárat. Az emlékek között ott szerepelnek többek között az üzem alapításáról szóló tervek, építési rajzok, egy 1908-ban leltározott mérleg és egy kassai dohányvágó gép is, melyet a régészek a megyeszékhelyen találtak meg. A gyűjtemény egyik érdekes darabja a még ma is használt kézi szivarkészítő gép. A gyár termékeiből is ízelítőt kapnak a látogatók. A húszféile szivar és az ötvennégy fajta cigaretta között ott díszeleg például a Joviális, a Regalia Media szivar és a hosszú Fecske cigaretta is.

Az érdeklődők betekinthetnek a dohánygyár munkásmozgalmi múltjába is. Eredeti és korabeli fényképek, dokumentumok őrzik a dolgozók l'917-es sztrájkját, a Tanácsköztársaság alatti tevékenységüket.

Az előző cikkben a bankok megosztásával kapcsolatban az addig volt indokolt és elfogadható, amíg a beruházási hitelek nem voltak valóságos hitelek (legalábbis köz- gazdasági tartalmukat tekintve).

1968 óta azonban már valóban beruházási hitelekről beszélhetünk, mert az engedélyezés alkalmával a visszafizetés ütemét, idejét is megállapítják.

FIZETÉSI RENDSZER

Azoknak a pénzügyi szabályoknak az összességét nevezzük ..fizetési rendszernek”, amelyek a fizetési forgalom egységes megszervezését teszik szükségessé. A vállalatok fizetési rendszerét jogszabályok és ezek alapján készült bankrendelkezések és a vállalat és a bank által megkötött szerződés határozza meg. Ebben a jogok és kötelezettségek kölcsönösen szabályozásra kerülnek. A vállalatok fizetést készpénzzel vagy készpénz nélkül — elszámolás útján — teljesíthetnek.

A készpénz nélküli elszámolást a bankszámlák között ti átírás útján hajtják végre. A számlavezető bankfiók terheli a fizetést teljesítő számláját, majd továbbküldi a kedvezményezett bankfiókjához, ahol elismerik a bankszámláját. A készpénz nélküli fizetésnek legfontosabb feltétele, hogy mindkét fél rendelkezzék bankszámlával.

A készpénzfizetésnek vagy egy változata, az úgynevezett „készpénzkímélő” fizetés. Az ilyen fizetés akkor fordul elő, amikor csak az egyik félnek van bankszámlája. Ha a fizetőnek van bankszámlája, akkor utalványt állít ki számlája terhére, mely esetben a kedvezményezettnek készpénzben fizetik ki. Ha viPénzeszközökkel kapcsolatos gazdálkodás

szont a kedvezményezett rendelkezik csak bankszámlával, és a fizető képszpénzfizetést teljesít valamelyik pénztárnál, akkor a befizetett összeget a kedvezményezett bankszámláján írják jóvá.

A gazdaságirányítási rendszer mereven nem határolja el a fizetési módokat, mint tudjuk, pl. a készpénzfizetés felső határa sincs megállapítva.

A vállalatok bankszerződést kötnek a pénzintézettel (bankkal) és ennek alapján bonyolítják pénzforgalmukat. Ä bank a szerződésben vállalja a vállalat pénzeszközeinek kezelését, nyilvántartását, teljesíti a vállalat által szabályszerűen kiállított kifizetési és átutalási megbízásokat. Naponta értesítést, bankkivonatot küld a vállalatnak a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a rendelkezésre álló egyenlegekről.

A bank a vállalat számlájára befolyt pénzösszegeket felhasználhatja, de a vállalat feltétlenül rendelkezik a bankszámláján levő pénzeszközeivel.

A VÁLLALATI

PÉNZESZKÖZÖK

összpontosítása, kezelése tehát a banknál az egyszámlarendszer keretében valósul meg.

A vállalatok a gazdaság- irányítás rendszerében megállapodnak egymással, egyszámlájukat érintő fizetési módozatokban. Ha korábban nem állapodtak meg a fizetési módban és a beszedési megbízás feltételei fennállnak, akkor a fizetést a régi irányítási rendszer szerint kötelesek, határidős beszedési megbízással lebonyolítani.

Jelenleg a vevő érdekeit tartják szem előtt és ennek erősítése érdekében átutalással kell a fizetést teljesíteni — ha a felek más fizetési módban nem állapodtak meg.

Az átutalásos fizetési rendszer fejezi ki legjobban az önálló gazdálkodás kívánalmait, bár a beszedési megbízásos rendszer a fizetési fegyelmet jobban szolgálja, azonban az átutalással bo- nyolitott formában — nemifizetés esetén — a szállítónak módjában áll késedelmi kamatot érvényesíteni, sőt előzetes fedezetigazolást is kérni stb. Nincs akadálya azonban továbbra sem a határidős beszedési megbízással, terv szerinti fizetéssel, elszámolási utalvánnyal történő fizetési formák alkalmazásának.

A fizetési időpontok az egyszárwliaegyenleg alakulása szempontjából igen fontosak. Korábban a bank előírta a megbízások benyújtása esetében a 6 munkanapot, átutalásnál, kifogásolásnál a 10 munkanapot. Ezek az előírások adminisztratív jellegűek voltaik, ezért megszüntették. A bank a felekre bízza, hogy

a fizetési határidőben állapodjanak meg.

A FIZETÉSEK

INDOKOLATLAN

elhúzódásának megakadályozása érdekében a bank központilag előírja, hogy a vevő tartozását, illetve a szállító követelését a teljesítéstől számított 30 napon belül feltétlenül rendeznie kell. A korábbi gyakorlatot, hogy az okmányokat ellenőrzés végett a megbízásokhoz csatolni kell.

A pénzügyi- fegyelem megtartása érdekében figyelni kell, hogy a vállalat fizetési kötelezettségei és az egyszámlán rendelkezésre álló pénzeszközök egyensúlyban legyenek.

A fizetőképesség elemzésénél nem elegendő, hogy pl. negyedévenként a várható bevételeket szembeállítjuk a kötelezettségekkel. Rövidebb időre is szükséges elkészíteni és mérlegszerűen összeállítani egy tervet, amelyet likvidálást, diszponibilitási (fizetőképességi, rendelkezésre álló) tervnek nevezzük.

Ennek célja, hogy a vállalat a várható — egyszámla- és pénztáregyenlege, naponkénti megállapításán túlmenően — pénzeszközeinek figyelése azért, hogy kellő időben intézkedni lehessen az esetleg felmerülő pénzügyi hiány kiküszöbölésére. Általában ilyen tervet a vállalatok öt-hát naponként készítenek.

A likviditási tervet állandóan, naprakészen kell vezetni. Menet közben törölni kell az időközben ismeretessé vált, esedékes összeget.

A bevételi oldalon szerepeltetni kell a vállalat által benyújtott beszedési megbízásokat, a kiszámlázott, de még be nem nyújtott követeléseket, valamint az egyéb bevételeket.

A KIADÁSI OLDALON

figyelembe kell venni a kiállított átutalásokat, inkasszókat, készpénzcsekkeket. De fontos, hogy a jogszabályok alapján jelentkező kifizetések, pl. nyereségadó, forgalmi adó, SZTK-járulék stb. is feljegyzésre kerüljön.

A bevételi és kiadási tételeket — mérlegszerűen csoportosítani és a bevételi oldalt kiegészítjük az egyszámla-követeléssel és a havi pénztármaradvány összegével.

Ha e tervünk állandó számlakövetelést, felesleget mutat, különösebb intézkedésre nincs szükség, de elemezni kell az előidéző okokat — az átlagot meghaladó felesleg esetén.

Abban az esetben, ha a terv pénzügyi hiányt mutat, ákkor meg kell határozni a hiány fedezéséhez szükséges intézkedéseket. Ilyen intézkedés lehet pl.: a készáruszállítás és a számlázás gyorsítása, az anyagbeszerzés ütemének csökkentése, az elfekvő készletek értékesítése stb.

Ha az említett intézkedések nem bizonyulnak eredményesnek, a pénzügyi egyensúly helyreállítása csak hitelfelvétellel oldható meg.

(Folytatása következik.)

Jászi Gusztáv főkönyvelő