Egri Dohánygyár, 1973 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám

Külföldiek az Egri Dohánygyárban Az Egri Dohánygyárban a í^MsAAAAAAAAAAAA/ közvetlen munkahelyi veze­tők részére vezető-tovább­A z utóbbi években gyá­runkat egyre több külföldi keresi fel. A kül­földi látogatásokat két nagy csoportba lehet sorolni. Az egyik csoportba tartoznak azok a külföldiek, akik mint szakemberek kívánják meg­tekinteni gyárunkat, a másik csoportba tartoznak azok, akik csupán látogatás szem­pontjából, élmény gyűjtés cél­jából vesznek részt üzemlá­togatáson, A külföldi szak­emberek látogatását mindig komolyan vesszük, mert az ilyen elbeszélgetések alkal­mával mi is gazdag tapasz­talatokra teszünk szert. Ez még akkor is így van, ha az illető vagy illetők mint szakemberek csupán üzleti érdekből jönnek hozzánk tárgyalások megejtésére. Eze­ket a tárgyalásokat szakmai érdeklődési körünk bővítésé­re minden esetben igyek­szünk felhasználni, több- kevesebb sikerrel. Ezek kö­zül a látogatások közül csu­pán egyet kívánok kiemelni, mely a legutóbbi hetekben történt. A svájci Baumgartner Pa­piers cégitől több ízben járt nálunk füstszűrők eladása céljából a cég kereskedelmi megbízottja, Glasson úr. Egész minimális mennyi­ségben rendeltünk tőlük kü­lönböző minőségű füstszűrő­ket kísérletezés céljából. A kereskedelmi képviselő min­den egyes esetben az eladás reményében a gyár gyárt­mányainak teljes kereszt­metszetét szóban, brossúná- kon keresztül ismertette, be­mutatta. így figyeltünk fel arra, hogy nyugaton a fil­tergyártás színvonala sokkal magasabb, mint hazánkban. Addig, amíg nálunk csak úgynevezett egyfajta anyag­ból készült szimpla filtere­ket használunk. nvugaton már kombinált filtereket dupla, illetve tripla összeté­teliben gyártanak. Ez azt je­lenti, hogy nem egynemű anyagból van az egy ciga­rettára kerülő filter, hanem kettő vagy többféle anyag­ból készül. A többféle anyag­ból készült filter alkalma­sabb arra, hogy a cigarettá­ból szájba kerülő füst kü­lönböző összetevőinek egy részét leválasztja. Közben arról is értesültünk a kül­földi irodalmakból, hogy a feltevések szerint korunk nagy betegségének, a rák­nak előidézője a cigaretta- füstben keresendő. Sokáig az volt a feltételezés, hogy a cigarettafüstben levő rák­keltő anyagot füstszűrők al­kalmazásával ki lehet kü­szöbölni. Sajnos, az orvosi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az egészségre ártalmas anyagok a füstnek azon ösz- szefevőjében is találhatók, amelyek a filteren már ke­resztül haladtak. Ezek az in­formációk vezettek oda, hogy a Baumgartner cég megbí­zottjával folytatott beszél­getések során felvetettem a kérdést és ezekkel kapcso­latban kértem véleményü­ket. A cég kereskedelmi képviselője akkor elmond­ta, hogy ő nem szakember, de ha úgy gondoljuk, ő lét­rehoz egy előadást, amelyet itt az Egri Dohánygyárban az ő vállalatuk kutatómér­nöke, dr. J. Bonnet úr tar­tana, aki ezen a területen nagy tapasztalatokkal és kí­sérleti eredményekkel ren­delkezik. E z az előadás megtör­tént november 20-án az Egri Dohánygyár kista­nácstermében. Az előadáson részt vettek a Magyar Do­hányipar tárggyal kapcsola­tos szakemberei és megálla­pították egyöntetűen, hogy a szélesebb látókör kialakítása céljából ezen előadás igen hasznos és eredményes volt. A Baumgartner cég kutató­mérnöke előadásában kitért a filter rohamos elterjedé­sére és a filterek összetevői­nek változására. Ismertette az utóbbi évtizedekben mennyire megváltozott a ci­garettáik összetevője, meny­nyire nem hasonlít a ma cigarettája a tegnap cigaret­tájához. Addig, amíg ezelőtt 10—15 évvel az erős, csípős dohányokat kedvelték, ma már ezeket gyöngébb faj­tákkal helyettesítik és a 30 évvel ezelőtt féléinken be­mutatkozó filter ma már a világ ciígarettatermelésánek mintegy 50 százalékánál használják. A gyártó válla­latok igyekeznek mindent el­követni annak érdekében, hogy a dohányzás élvezete minél kevesebb ártalommal járjon, minél több egészség­re káros anyagot szűrjenek ki a cigarettafüstből. A do­hányzás közben az égési zó­na hőmérséklete szívásnál 850—900 C fokra emelkedik. Ez a magas hőmérséklet fel­szabadítja a dohányban ta­lálható anyagok jelentős ré­szét. Bz a felszabadulás fo­kozatosan történik meg asze­rint, hogy a dohányban levő anyagok forráspontja milyen hőfokhoz kapcsolódik. Ha a füst elé valamilyen szűrőt helyezünk, akkor a füst al­kotórészének egy nagy cso­portja a szűrőben lecsapó­dik, illetve kondenzál, de egy részük a füst alkotóinak nem csapódik le, gáz állapotban tovább halad, ezt gázfázis- nak nevezzük. Ezen gázfá­zis szűrése okoz komoly problémát. Természetesen ebben a gázfázisban fordul­nak elő olyan anyagok is, amelyek a szervezetre nézve károsak. A legújább kuta­tások szerint lehetőség nyí­lik arra, hogy a gázfázis — mely több mint 1000—1500 féle alkotóanyagból tevődik össze — anyagainak egy ré­szét lekössük. A gázfázás anyagainak lekötése elsősor­ban aktív szénnel, s külön­böző szemcsés anyagokkal történik. Természetesen 100 százalékos szűrőhaiékony- ságot elérni nem tudunk, mert akkor a dohányzás ad­ta élvezettől fosztanánk meg a cigarettázók népes táborát. V ilágszerte folyik a ku­tatómunka a tökéle­tes filter előállítása céljá­ból és a kutatás eredmé­nyeit szakembereinknek fel­tétlenül nyomon kell követ­ni. Ügy gondolom, ennek egyik jó példája volt a Baumgartner cég Egri Do­hánygyárban megtartott elő­adása. Husati Ferenc főmérnök képző tanfolyamot szervez­tünk. A közvetlen munkahelyi vezetők képzése 60 főt érin­tett. A továbbképzést a 3 műszakos munkarend miatt csak munkaidőn belül tud­tuk megszervezni. A tanfo­lyamot két turnusban ter­veztük azért, hogy a képzés ideje alatt a termelésirányí­tásban kiesés ne álljon elő. Az első csoport 1972. szep­tember 11.—1972. december 4-e, a második csoport 1973. március 12.—197.3. július 11-e között vett részt a tovább­képzésben. A tanfolyam te­matikája mindkét turnusban azonos volt. A tematikát a MÉM vezetőtovábbképző in­tézet által javasolt anyagból állítottuk össze és vélemé­nyeztettük az intézettel, va­lamint a tröszt személyzeti osztályával, akik azt jóvá­hagyták. A tematika össze­állításánál figyelembe kel­lett venni a tanfolyam részt­vevőinek összetételét. Az is­kolai végzettség a 8 általá­nostól a technikumig ter­jedt, a szakmai képzettség­ben, illetve a beosztásban megtalálható volt a mun­kásállományú, az adminiszt­ratív és a műszaki csoport­vezetők, műszakvezetők (mű­vezetők) raktárvezetők stb. A fentiek indokolttá tették, hogy a tematikánk elsősor­ban a vezetési ismeretek, munkapszichológiai és üzem­pszichológiai ismereteket ölelje fel. Élő hagyomány, a szocia­lista brigádélet jellegzetes vonása az Egri Dohánygyár­ban, hogy állandó a kapcso­lat a nyugdíj asokkal. Számon tartják őket, meglátogatják őket, gondjaikból részt kér­nek. Időnként pedig meghív­1/ezető­továbbtópzés WYYWWYYYWYV Ezenkívül a tematikánk­ban rövid óraszámban sze­repeltek társadalmi ismere­tek, vállalatgazdálkodási is­meretek, munkaszervezés és szakmai technológiai isme­retek, üzemlátogatás és tanulmányi út a dohányipa­ron belül. A tamfolyamot megelőző előkészítő tevékenységet nagyban gátolta, hogy meg­felelő szakirodalom viszony­lag kevés állt rendelkezé­sünkre. Az előadók kiválasz­tásánál igényesek voltunk, a Ho Si Minh Tanárképző Fő­iskola Módszertani Tanszé­kének munkatársai tartottak előadásokat a dohányipar szakemberei mellett. A vezetőtovábbképző tan­folyam igen eredményesen .zárult, 58 fő közvetlen mun­kahelyi vezető végezte el a .tanfolyamot és erről igazo­lást kapott. A tanfolyam ve­zetője Ruby István vállala­tunk termelési osztályveze­tő, technológiai helyettese volt. ják őket a gyárba. Bemutat­ják a fejlődést. Ilyen alkalom kettő is volt a legutóbbi idő­ben. Előbb a cigarettacso­magolási szoc. üzemrész Zrí­nyi Miklós és Várnai Zseni szoc. brigádja látta vendégül a nyugdíjasait. A kiskultúr- teremben zajlott le a találko­zó, melyet Gyenge Istvánná szoc. brigádvezető nyitott meg. Kaszás Imre, a párt- csúcsvezetőség titkára a párt- szervezet és a vállalatveze- tóség üdvözletét tolmácsolta. Az SZB termelési felelőse pedig a szakszervezet nevében köszöntötte, — ak­tuálisan — az Erzsébeteket. Uzsonna, kávé, frissítők mel­let folyt aztán még sokáig a baráti beszélgetés. Alig pár nap múlva már a cigaretta-előkészítési szoc. üzemrész Béke és November 7. szoc. brigádjai látták ven­dégül nyugdíjasait. Először a volt munkahelyüket nézték meg és nem győztek csodál­kozni, hogy mi minden válto­zott, mekkora a fejlődés. Az­után a KISZ-klubban folyta­tódott a találkozó, ahol Don­gó Istvánná brigádvezető fo­A tantervűnkben a terve­zett tapasztalatcserét, illetve üzemlátogatást az első cso­porttal 1973. novemberében, a Nyíregyházi Fermentáló Vállalatinál bonyolítottuk le. Az üzemlátogatás a ter­vezett programnak megfe­lelően alakult. Kedves fo­gadtatásban volt részünk. A dohányipar legkorszerűbb fermentáló üzemét, annak vezetője, Mészáros József elvtárs mutatta be. Az üzemlátogatás után megebédeltünk a korszerű önkiszolgáló üzemi kony­hán. A vendéglátóinktól el­búcsúzva elindultunk az újabb úticél felé Nyírbátor­ba. Nyírbátorban a Bátori István Múzeumot néztük meg. A múzeum Igazgatója meleg szeretettel fogadott bennünket, a múzeumon kí­vül bemutatta Nyírbátor tör­ténelmi nevezetességeit, mű­emlékeit. Estére kollektívánk is jól összekovácsolódott és igen jó hangulatban indultunk haza­felé. Ezúton köszönöm meg a tanfolyam hallgatói nevében a vállalatunknak a vezető­továbbképző tanfolyam megszervezését, a tanulmá­nyi kirándulást, a vendég­látóknak az üzem- és mú­zeumlátogatás engedélyezé­sét, és mindenkinek a szí­ves segítségét, akik a köz­vetlen munkahelyi vezető­továbbképző tanfolyam sike­réhez hozzájárultak. gadta a vendégeket. Megér­kezett csakhamar Bárány Tibor művezető, aki meleg szavakkal köszöntötte a nyugdíjasokat. Erre aztán Hetesi Ferenc válaszolt, de a meghatódottsága bizony na­gyon látszódott. Hanem az­tán a házi disznótoros uzson­na, no meg a frissítők, kávé feloldotta a hangulatot, s megoldódtak a nyelvek, kitá­rulkozott a szív és a lélek. Felidézték a hősi múltat. Hiszen ez az üzemrész a víz­ben járó faklumpós korszak­ból fejlődött Közép-Európa egyik legmodernebb előkészí­tési műhelyévé. Nem volt hát se vége, se hossza a vidám történeteknek, amelyek pedig nem is a mese, hanem a va­lóság világából származtak. Sokáig együtt volt még ez a vendéglátó brigád is kedves nyugdíjasaival. Igen. Az Egri Dohánygyár nehéz próbákat töretlenül ki­álló üzemi kollektívája élő hagyományokból erősödik, újra és újra. Mint amilye­nek a nyugdíjas-tallákozók is­Fialkovics István Nyugdíjas találkozók Elmaradt tudósításokból A PARLAMENT „termé­szetesen” a választások előtt feloszlatva, mind a képvise­lőház, mind a szenátus. A „képviselők háza” csendes, csupán az érdeklődők, turis­ták látogatják, akik a 29. emeletre lifteznek, hogy a presszó ablakain át vessenek pillantást a Rajna-parti fő­városra. Bonn, Beethoven szülővárosa, igencsak meg­nőtt, mióta „államközponttá” lett. Az apparátus bővülése fejlesztette az építkezést, bár a kisvárosi jelleg tulajdon­képpen mégiscsak megma­radt. Ha már itt vagyok, s ha már a képviselők házát láttam, gyerünk be a szená­tusokéba is. A Bundeshaus — mint az előbbi is — új, modern épület. Tulajdonkép­pen semmi különleges, de ebédidő van, maradjunk s együnk itt. Egyelőre csak ketten vagyunk, hely van, Brandt és Schmidt megszo­kott helyét választjuk. A pin­cér „legalább” olyan jól be- szél németül, mint én, bár az ételneveket jobban isme­ri. Kiderül, hogy olasz, ven­dégmunkás, s az is, hogy itt csak külföldieket alkalmaz­nak. A demokrácia előrelátá­sa, így biztosítják, hogy leg­alább a pincérek pártonikí- vüliek legyenek. Egyébként talán még ők is beleszólná­nak az ebédidőben is folyó vitába... A koszt nem rossz, a hon­atyák naponta hatféle me­nüből választhatnak. Az át­lagos ár 12 márka körül van, „natürlich” aperitif, sör és kávé nélkül... A környéken lévő bazárok, ajándékboltok árairól nem beszélek. ★ AZ SPD GYŐZELME kü­lönben várható. A városok lakossága, a munkások, al­kalmazottak egyértelműen nem akarják mégegyszer a „keresztények” uralmát. (A későbbi választási eredmé­nyek ezt fényesen igazolták, a CDU és CSU csak vidéken, a falvakban nyert, ahol még ma is el lehet hitetni, hogy: Jézus Krisztus = CDU.) No­vember elején, a Frankfurt— Hagen közötti autóbahnon utazva — BMW, úgy 160— 170 km/óra — úgy Wiesba- den-Mannhein közelében já­runk, amikor Kohl, az NDK és Bahr, az NSZK államtit­kára nyilatkozik a frissen aláírt alapszerződésről. Kísé­rőm, a vezető felhangosítja a rádiót, a végén csettint és csak annyit mond: „Végre!” összenézünk, értjük. Később még beszélünk is róla, de ez már nem fontos. Mi már tisz­táztuk, hogy még sokszor ta­lálkozhatunk. ★ A választás napja Mün­chenben. Tudvalévőleg ez Bajorország fővárosa. Tud­valevőleg a CSU a bajorok legerősebb pártja. Azután az is köztudott, hogy e pártnak a már említett Strauss, a ve­zére. Róla azt is tudni kell a korábbi jellemzésen kívül, hogy a mi fogalmaink szerint egy rendkívül nagy demagóg. Kiegészítésként nem árt tud­ni a bajorokról, hogy rend­kívül fejlett sörivó nemzet. A választás előestéjén a a Hofbränhaus-t látogattuk meg. A két futballpálya- nagyságú sörözőben javában folytak az előkészületek. A viszonylagosan kicsinek szá­mító, egy liter űrtartalmú, mázas agyagkancsóból csak a nők, fiatalok és mi ittuk a sört. A törzsközönség és aki ezenkívül férfinak érzi és számítja magát, a 3 literest vette és itta... Nem egyet. Még gyakorlott kocsmaláto­gatónak is elszorult egy pil­lanatra a szíve, elakadt a lélegzete, mikor egy még mindig fittnek kinéző tár­saság már a negyedik kört rendelte. Mi a harmadik után feladtuk, s a James Cook kapitány emlékére emelt — vagy inkább csak róla elnevezett — szentély­ben javítottuk a pohár űrtar­talma és az abszolút alkohol- tartalom között fennálló ösz- szefüggést, gyakorlati tapasz­talatokat szerezve ennek az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról is. A másnap tény­leg „másnapként” kezdődött, ez az érzés a Denfschess Mu­seum meglátogatása alatt ázonban téljesen elment. A múzeum megér egy külön írást és jól választottunk, hogy — szavazók nem lévén — itt töltöttük el a napot. A választásokban így tulajdon­képpen — egy taxisofőr ja­vaslatára — csak estefelé kapcsolódtunk be. ★ ÜGY HÉT, VAGY még ta­lán csak hat óra lehetett. A taxiból a Bayerischer Hof előtt szálltunk ki, eltökélve, hogy bemegyünk. Röviden: így történt. Ez különben München legelőkelőbb étter- me-szállodája, és itt ütötte fel főhadiszállását a CSU- vezérkara. A földszinti nagy hall egyik oldalán tv-kame- rák, a másikon képernyők sora. Közvetítés innen, in­formációk a jelentősebb vá­rosokból, Bonnból, Hamburg­iból, Hannoverből, Düsseldorf­ból, és így tovább, a másik oldalon. A pincérek állan­dóan járnak, kínálnak kör- be-körbe, pezsgő, és narancs­ital a sztár. Ügy általában öt pezsgő után iszunk és isznak egy-egy narancsot. Időnként „leellenőrizzük” az emeleten berendezett telex-szobát, ahová szünet nélkül érkez­nek a részeredmények. A helyzet véleményünk szerint egyre kedvezőbb, csodálatos módon az itteniek egyre gondterheltebbek. A városok­ban — mint ez szerintem várható volt — sorra győzött az SPD. Ügy este fél tíz-tíz­kor viszont az is biztossá vált, hogy — München kivéte­lével — Bajorországban győ­zött a CSU. A müncheni ér­tékeléshez hozzátartozik, hogy több, mint 85 százalé­kot kapott az SPD a város­ban. Tehát úgy tíz óra tájt megjelent a tömegben Herr Strauss, a bajorországi vá­lasztások győztes hadvezére. Azonnal „kameravégre” kap­ták a tv-sek, s a nyilatkozat első mondata az volt, hogy „Barzel úr veszített, (mi győztünk)!” A szisztematiku­san meghízott és még rend­szeresebben „beszívott” bajor közönség egyértelmű „él- jen”-e volt a válasz, majd a vezér „elvegyült” a társa­ságban. Az asztal körül, hol helyet foglalt számos neve­zetesség, Uschi Glas, a fel­kapott filmszínésznő, Hans- Jürgen Bäumler, Marika Ki- lius egykori műkorcsolyázó partnere, meg még sokan mások. Ott ülve s a társal­gást hallgatva, sok-sok ér­dekes dolgot lehetet leszűrni. A lényeg azonban a tv-n ke­resztül vált kézzelfoghatóvá. Brandt és Scheel nyilatko­zott, meg Wehner is, aki ma is egyértelműen kiáll a tö­retlen „új keleti politika” mellett. TIZENEGY FELÉ a „be­soffene” magyarul talán „be­szívott’ bajorok lassan tá­vozni kezdtek. Nékem még alkalmam nyílott néhány 6zót váltani dr. Vogeílél, az SPD bajorországi tartományi ve­zetőjével, aki a győzelem tu­datában ugyancsak megjelent a hadszíntéren, az oroszlán barlangjában. Ö ma egyéb­ként Brandt és Schmidt után a „harmadik ember”, azaz a kancellári szék potenciális várományosa. Hogy mit nyi­latkozott, a nyertes helyze­tet figyelembe véve, bárki kitalálhatja... ★ Egy év előtti — leírt és el nem mondott — élményeimet figyelembe véve jóslásba me­rek bocsátkozni, hogy Her­bert Wehnemek van igaza, s a csehszlovák—nyugatnémet szerződés aláírása már nem várhat, ill. nem várathat ma­gára soká, megnyitva így az utat a diplomáciai kapcsola­tok felvételére a Szövetségi Köztársasággal bolgár és magyar viszonylatban is. ★ A kapcsolódó élmények egyébként szinte kimeríthe- tetlenek. Remélem, e sorok olvasói nem töltötték idejű- , két fölöslegesen és legalább így bepillantást nyertek egy nyugati, furcsa és sok te­kintetben egyedülálló ország életébe. Az „Elmaradt tudó­sításokból” ezzel végetértek. Aki esetleg a „Visszaemléke- zések”-re is kíváncsi, igé­nyelje ezt a Szerkesztő Bi­zottságtól. AZT SZERETNÉM még hozzáfűzni, hogy „Minde­nütt jó, de legjobb otthon. Örülök és szerencsés vagyok, hogy mindezt láttam, de százszor jobb érzés, hogy el­mondhatom." — bóno —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents