Egri Dohánygyár, 1973 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

A vállalati gazdálkodásról ÁRKÉPZÉS ÉS KALKULÁCIÓ Ebben a részben a népgaz­dasági árrendszer néhány főbb elemével és vállalati vonatkozásával ismerkedünk meg. A továbbiakban a vál­lalatnál folyó árképzési, kal­kulációs munkát látjuk, fi­gyelembe véve a költség és eredménytervezés szempont­jait is. A NÉPGAZDASÁGI ÁRRENDSZERRŐL Az árak alapvető felada­ta, hogy helyes tájékoztatást, ösztönzést nyújtsanak a ter­melőknek és felhasználók­nak gazdasági döntéseikhez. Árrendszerünk rugalmas, célját a direkt utasítások mellett a gazdasági szabá­lyozókkal igyekszik elérni. Az árakat három tényező befolyásolja: — a termelés költségei (vállalati ráfordítások), — a piac értékítéletei és — az állami preferenciák (kedvezményezések). Az áraknak általában fe­dezniük kell a termelés, vagy forgalmazás költségeit, vala­mint a vállalati önálló gaz­dálkodáshoz szükséges nye­reséget. Ennek megfelelően a válla­lati árkalkulációnál fel kell mérni az összes felmerülő költséget, és figyelembe kell venni a saját nyereségképzé­si elgondolásokat. A tényleges árak igen sok esetben eltérnek a termelés és a forgalmazás költséghá­nyadaitól, mert a piac más tényezők szerint értékel. A piac értékítélete függ az egyes termékek iránti keres­lettől, valamint a kínálat mennyiségétől és összetételé­től. A hazai piac ma nagy­mértékben tükrözi a világ­piaci tendenciákat: ezen kí­vül fontos szempont a he- . lyettesíthetőség is. A gazdaságpolitikai célok megkövetelhetik, 'hogy az árak és az értékarányok ne csak a költség és a piaci té­nyezők hatására térjenek el; erre fontos gazdaságii-társa- dalmi célok érdekében is szükség lehet. Az állami pre­ferenciák (kedvezményezé­sek) ennek érdekében létez­nek. Árrendszerünk — elméle­tileg — az úgynevezett ter­melési ártípusú árrendszer­hez áll közel, amelynek az a lényege, hogy az áraknak az igénybevett összes termelő­erő mennyiségét tükröznie kell, nemcsak a korskrétmun- ka ráfordítást. Ilyen árelemek az eszköz- lekötési járulék, a telekhasz­nálati díj, az értékcsökkené­si leírás egy része, az eszskö- arányos nyereség stb. Árformák szerint megkü­lönböztetünk: — rögzített (fix) hatósági árakat, — megkötéssel mozgó (ma­ximált) áraikat és — szabad (megállapodásos) árakat. A rögzített hatósági árak általában a fontos alapanya­gokra mezőgazdasági termé­kekre és az alapvető fogyasz­tási cikkekre (cigaretta, szol­gáltatások) terjednek ki. A maximált árak szabályo­zása az alsó és felső árhatá­rok megállapításából áll, amelyen bedül a felek megál­lapodhatnak. Fő alkalmazási területük az építő-szerelő munkák, továbbá a közvetítő termékforgalom egyes tevé­kenységei. A szabad megállapodásos ár —a piaci árviszonyok fi­gyelembevételével — az áru- kapcsolatok során alakul ki. Itt nagyon fontos tényező a felek egymással szemben el­foglalt helyzete, az egyes he­lyettesíthető cikkek mennyi­sége, határidőkérdések stb. Az alsó határt elvileg a költ­ségráfordítások, a felső ha­tárt más beszerzési források árai jelentik. A piacon jelentkező termé­kek legnagyobb része szabad árformába tartozik. Számottevő a maximált ár is, viszonylag alacsonyabb hányadot képeznek a rögzí­tett árak. Az áruforgalom különböző szakaszaiban elhatárolhatók — a termelői, — a nagykereskedelmi és — a fogyasztói (kiskereske­delmi) árakra. Az egyes árak tartalmát nagyvonalakban jellemzi pél­dául egy fogyasztási cikk kiskereskedelmi ára, amely magában'foglalja a termelő költségeit és nyereségét, a nagykereskedelmi vállalat költségeit és nyereségét, va­lamint az esetleges forgalmi adót, vagy állami támogatást, továbbá a kiskereskedelem költségeit és nyereségét. A kereskedelem beszerzési és értékesítési ára közötti ösz- szeget árrésnek nevezzük. Az árhatósági tevékenység hatásköri és szervezett kere­tek között folyik, és a hatás­köröket az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke határoz­ta meg. Összefoglalva: A vállalatok tehát az árral kapcsolatos tevékenységüket népgazdasági árrendszerben, az . árpolitikának megfelelő irányelvek és szakmai utasí­tások szerint végzik. Az ár­munkáknál is fontos, hogy a vállalat külső és belső in­formációikon alapuló saját el­gondolását (koncepciót) ala­kítson ki, — az árszabályok keretei között. Ilyenek lehet­nek pl.: egy jó export piac megszerzése érdekében nyúj­tott árengedmény, vagy egy várható nagyobb felfutás re­ményében elhatározott ala­csonyabb, esetleg a költsége­sebb műszaki továbbfejlesz­tés miatt magasabb induló ár. AZ IPARVÄLLALATI ÁRKÉPZÉS, KALKULÁCIÓ Az árképzési tevékenység folyamatát általában az ár kidolgozásának érdekében ki­fejtett előkészítő munka az árvetés elkészítése, az ár jó­váhagyása (elfogadtatása) és nyilvántartása jelenti. Általában árvetést kell ké­szíteni — tekintet nélkül az árformákra —, minden soro­zatgyártási termékről (szol­gáltatásról), valamint 5000—, Ft értékhatárt meghaladó egyedi termékekről. Az árve­tésnek azonos alakban és egyforma részletességgel kell készülniök. ^.z árvetés alapadatait mű­szaki kalkulációikból és a költségek tényszámainak elemzéséből egyaránt előál­líthatok — követelmény azonban, hogy az adatok helytállóak legyenek. Az árvetéseket, az alap- adatbkat és a számításokat 5 évig meg kell őrizni. A kialakult árakat — fel­felé — csak megfelelő sza­bályok betartása mellett le­het megváltoztatni; viszony­lag kisebb piaci árváltozások, vagy belső, például pótlék­kulcs változások nem indo­kolnak áremelést. Az árakról naprakész, tel­jes körű és áttekinthető nyil­vántartást kell vezetni. AZ IPARVÄLLALATI ­ÁRVETÉS TARTALMA Az ipari árvetés a követ­kező részekből áll: — tájékoztató adatok, —• árvetési főalap, — a közvetlen anyagkölt­ség részletezése, — a közvetlen bérek rész­letezése és az általános költ­ségek kiszámítása, — a gyártási és értékesíté­si különköltségek kiszámítá­sa és felosztása. A „tájékoztató adatok” c. rész tartalmazza a termék, a termék pontos meghatározá­sát, típusmegnevezését, mű­száki leírását, valamint egyéb árkialakítást befolyásoló ada­tokat (tervezett volumen, so­rozatnagyság, főbb megren­delők első igényei stb.) Az árvetés levezetését kal­kulációs tételenként az ún. „árvetési főalap” tartalmaz­za az alábbr-szerkezetben: Közvetlen anyagköltség­ként azokat a nyers- és alap­anyagokat (dohány, cigaret­tapapír, doboz, címjelzések stb.) félkésztermékek (filter) kell beállítani, amelyeknek az adott termék előállításához szükséges mennyisége és ér­téke meghatározható, közvet­lenül utalványozható és el­számolható. Ide tartozik még az import vám, távolsági fuvardíj stb. is. A közvetlen anyagköltség kimunkálására — a már em­lített — külön munkalap szolgál. Közvetlen bérköltséget a korszerű normák alapulvéte­lével az egyes tehcnológiai idők és szakmai órabérek alapján kell kiszámítani és összegezni. Közvetlen bérek kiegészítő fizetései, bérpótilékai és köz­terhei azokalt a bérköltsége­ket tartalmazzák, amelyeket a közvetlen (produktív) állo­mányú dolgozóknak ki f izet­nek ezen a címen (fizetett ünnep, fizetett szabadság, éj­szakai pótlék stb.), valamint a munkabérek és kiegészítő fizetések után fizetendő köz­terhek (illetményadó, SZTK- j árulék). Gyártási különköltségként vehető számításba az árve­tésnél, mindazok a ráfordí­tások, amelyeket a termék előállítása során máshol nem lehet elszámolni (célszerszá­mok, különleges nyomda- szerkezet) . Értékesítési különköltség címén azok a költségek szá­molhatók az árvetésnél, ame­lyek kizárólag az adott ter­mák értékesítésével kapcso­latban merül fel. Ilyenek lehetnek a kifeje­zett célrsklámok költségei (pl. az export piacok meg­szerzésére fordított költsé­gek). Az üzemi általános költsé­geket közvetetten számítják fel. Ez nem más, mint a ter­melést végző üzemek rezsi- költségeinek egy meghatáro­zott hányada. A felosztását az ún. vetítési alap módszerrel végzik pl. közvetlen bérek arányában. A szűkített önköltség te­hát nem más, mint az árveté­si tételekből a költségek ösz- szegezése. Jelentősége abban áll, hogy tulajdonképpen az itt szereplő költségtételek a termelés üzemi szintű kör­nyezetében merülnek fel. Sok vállalat (vállalatunk is) ezen a szinten értékeli saját ter­melésű készleteit. A szűkített önköltségen kí­vül jelentkeznek még a vál­lalati, általános költségek is. Ezek a költségek a vállalat irányításával kapcsolatosak. Az anyagigazgatási költsé­gek általában az anyagbe­szerzés és -gazdálkodás költ­ségei, beleértve a vele kap­csolatos anyag-, bér és egyéb jellegű költségeket. A ter- mékegységire eső hányadát ugyancsak vetítéssel képez­zük. azonban itt a vetítési alap legtöbb esetben a köz­vetlen anyagköltség. Az anyagigazgatási költsé­gekkel bezárólag áll rendel­kezésre az ún. gyártási ön­költség. A műszaki fejlesztési költ­séget termékcsoportonként előírt kulcs (százalék) sze­rint kell képezni és az árve­tésbe (kalkulációba) beállíta­ni. Előírás, hogy az értékesí­tendő termékek árában kép­zett összegnek hány százalé­ka marad a vállalatnál, il­letve hány százalékát vonják el központilag. A vállalatnál maradó rész­ből képezik a műszaki fej­lesztési alapot, amely igen fontos fejlesztési forrós lett. Garanciális javítási költ­ség, a gyártó (szállító) válla­lat jótállási kötelezettségé­nek költségeihez biztosít for­rást. A költség beállítását az árvetésbe (kalkulációba) kü­lön rendelet szerint a terme­lői árhoz igazodva végzik. Ilyen költség vállalatunknál nem jelentkezik. A nyereség árvetésbe való beállítása rugalmas. Általá­ban nincs számszerűen meg­határozva. A termék ráfordí­tásait használhatóságának fi­gyelembevételével határoz­zuk meg. amelynek korlátjait a vevő értékítélete jelenti. Tájékoztató jelleggel az elő­ző időszak bázis számai szin­tén figyelembe vehetők. Az iparvállalat árvetése sok számos különféle adat, kulcs, vetítés és összegezés révén áll össze. A műszaki adatokat anyag- listák, műveleti idők stb., a termelési osztály dolgozza ki, a rezsi költségek a számvi­teli osztály adataiból számít­hatók, az egyes kulcsokat külön előírások tartalmazzák. A költségek alapján össze­állított ár tehát rendkívül szintetikus adat, benne a ter­mékegység költségeit, vagyis az önköltséget állítjuk szem­be a termékegység árbevéte­lével, ezen túlmenően azon­ban a vállalat egész gazdál­kodásának főbb jellemzőit is tükrözi. Ilyen módon megállapítha­tó, hogy az ár kialakítása a vállalat szélesebb értelemben vett' kalkulációs gazdálkodá­si tevékenységének fontos ré­sze. Jászi Gusztáv főkönyvelő GAZDASÁGI HÍREK Termelékenység, mint permanens téma Mert hiszen tényleg az. Nálunk még mindig is az volt. Hiszen növelése érde­kében a legkülönbözőbb szervezési felmérések, intéz­kedések voltak. Sajnos, ép­pen az átmeneti fogyasztás és termeléscsökkenés követ­keztében ezek hatása nem érvényesülhet. Így például a feltárt kapacitástartalékok egy részét nem is tudjuk leterhelni. Ilyen körülmé­nyek között a termelékeny­ség emelésére irányuló erő­feszítéseink csak relatíve mutatkoznak. Abszolút módon csupán a programmal szemben okoz­nak, illetve eredményeznek termelékenységemelkedést, íme a nyers számadatok. Az egy főre jutó termelési ér­ték a bázishoz 95,2 százalék, az éves tervhez 98,2 száza­lék. Még a programhoz, amelyben a beváltói mun­kát is figyelembe vettük, már kedvezőbb a kép, 101,7 százalék. Arról is valamit, ami min­denkit nagyon közelről ér­dekel. Változott-e a helyzet a bérszínvonal alakulásánál. Nem. Jelentős az emelkedés éspedig kereken plusz 9,0 százalék, a bázishoz. A tel­jesítés tervszerű, azaz 99,1 százalék. Ez azt jelenti, hogy még egy- kis változó bér — premizálási lehetőség is ígérkezik, ha vigyáznak és lényeges összetételváltozás nem lesz a hátralevő idő­ben. A „DH” KOMPLEX brigád vendégül látta a Csehszlo­vák Dohányipar Szepesbélai és Szamolnoki Dohánygyár két szocialista brigádját. Képünk a vendégek gyárlátogatásának egyik mozza­natát mutatja be. Foto: Szigeti Zoltán \f endcgniunkában A dohánybeváltókkal való hivatalos megállapodás után dolgozóink, július 23 óta dolgoznak Jászberényben, Kál, Verpelét, Matkócspuszta, Kápolna, Kiskunfélegyháza do hánybeváltó munkahelyein. A vendégmunkában 68 dolgozónk vesz részt. A képen látható dolgozók a Jászberényi beváltéban dolgoznak. Fiatal dolgozóink a Hevesi zölddohány felfűzését vég­zik. Dohányválogatás a szivarelőkészítési osztályon. Fotó: Szigeti. „Az ötlet a miénk volt” Október 1-én beléptünk az 1973-as év utolsó negyedévé­be a brigádok most kezdik számolgatni a vállalásuk tel­jesítését. Ebben az évben gyáron belül társadalmi munka végzésére kevés le­hetőségünk volt, így ki-ki le­leményességén múlott, hol és mikor teljesítik a vállalt társadalmi munkát. A csomagoláson dolgozó három szoc. brigád, az Ady Endre, a József Attila és a Kállai Éva brigád teljesen egyéni elképzelés alapján ko­pogtatott be az I. és IV. sz. , általános iskola igazgatójánál még nyár elején, s munkát kértünk. Az igazgatók nagy örömmel fogadtak bennün­ket, s megegyeztünk az idő­pontban. Mivel nyáron szin­te minden iskolát tataroznak, így aug. 27-én tanítás kezdés előtt egy héttel, a lehető leg­jobbkor érkeztünk. A József Attila brigád a IV. sz. ált. iskolába végzett igen nagy munkát. A torna­terem súrolását és fényesíté- sét végezték el, s jutott idő még az udvar parkosítására is. Közben pihentetőül kipró­bálták a bordásfalat, a gyű­rűt. No ez jól jött egy kis frissítőnek is, no meg egy- egy ügyetlen gyakorlat elvég­zése közben jókat derültek. Mentségükre szolgáljon, hogy a Niepp VII-es gépen sokkal biztosabb kezekkel dolgoz­nak, mint a gyűrűn. Az I. számú általános isko­lában az Ady Endre és a Kállai Éva brigád szorgos­kodott. Itt már nem volt ta­karítás, de az osztályok át­rendezése még hátra volt. Nyolc tantermet rendeztünk át, valamint a könyvtárat. Férfitagjaink a zárakat, ki­lincseket javították, közben arra emlékeztek, hogy vala­mikor ők is ebbe az iskolá­ba jártak. Jó volt felidézni, a régi iskolaéveket, a régi diákcsínyeket. A padok, asztalok, pakolá­sa közben minden anyuka arra gondolt, egy hét, s oda­haza is megkezdődnek az is­kolás gyermekükkel a fog­lalkozás. A folyosón elhalad­va a kirakott tablókon nyá­ri ismerőseinket találtuk meg. A tanárnők már készí­tették elő a saját osztályukat, s közben érdeklődtek, hogyan jutott eszünkbe, hogy pont iskolapatronálást vállaljunk. Ügy gondolom a válasz nem nehéz. Minden brigád­tagnak volt, van, vagy lesz iskolás gyermeke, így tudjuk milyen hasznos munkát tu­dunk végezni, ha gyerme­keink második otthonát az is­kolát patronáljuk. Délben egy órakor végez­tünk a munkával, s ekkor az igazgató elkérte a brigádnap­lót, s igen kedves, meleg sza­vakkal köszönte meg azt a 72 órát, amelyet saját elhatáro­zásunkból végeztünk el. Mű­szakváltás után a munkát folytatta a Zrínyi Miklós bri­gád. így is lehet társadalmi munkát végezni, s nagyon örülünk neki, hogy az ötlet a miénk volt. D. 1 -né

Next

/
Thumbnails
Contents