Egri Dohánygyár, 1973 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
A XII. Közgazdász Vándorgyűlésről Ék szakszervezet imisiisája egészségesen fejlődött Az idei vándorgyűlést Szombathelyen tartották. A középpontja a korszerű vállalati vezetés és szervezés problémakörének megvitatása volt. Nyers Rezső az MSZMP KB titkára üdvözölte a megjelenteket. Az üzem és munkaszervezésnek a népgazdaság tartós távlati egyensúlyának megteremtésében betöltött szerepét kiemelve rámutatott arra, hogy technika, korszerű technológia, a termelési és termékszerkezet korszerűsítése szükséges. Társadalmunk szervezettsége meghaladja a vállalatok és üzemek jó részének szervezettségét. A szervezés a munkások, műszakiak, értelmiségiek és a közgazdászok közös ügye. A központi előadást Román Zoltán a MTA Ipargazdaságtani kutató csoportjának igazgatója tartotta, az üzem és munkaszervezés időszerű kérdéseiről. A szekcióüléseken folytatódott a vándorgyűlés, ahol mindenütt előadások és kor- referátumok hangzottak el. A gyárunkat legjobban érdeklő Könnyű- és élelmi- szeripari szekcióban négy előadás és több korreferátum hangzott el. Nagyon érdekes yolt a Zalaegerszegi Ruhagyár főmérnökének előadása, aki felvázolta azokat a tapasztalatokat, amelyeket a vállalatnál meghonosított idő és mozdulatelemzésen nyugvó szervezési módszer alkalmazása során nyertek. Számításaik szerint a termelékenység 35 százalékos emeléséhez szükséges befektetés egy év alatt megtérül. A Magyar Posztógyár igazgatóhelyettese hozzászólásában a számítógép vállalati alkalmazásának tapasztalatait ismertette. Előadásában igazolta dokumetáeiókkal, hogy' a számítógépek segítségével fontos gazdasági elemzések végezhetők: az anyagfelhasználás, az anyagkihozatal, a termelékenység alakulása, a teljesítmények alakulása, a minőség alakulása, veszteségidő okonkénti kimutatása területén. Mindezek gyors rendelkezésre bocsátása, a vezetői döntések helyes irányú és időbeni korrekcióját teszik lehetővé. A további előadások is főként a számítógépes technika alkalmazásával foglalkoztak. A kor- referátumokat, a szekció érdekes vitája követte. A vándorgyűlés a harmadik napon újra plenáris ülésen folytatta munkáját. A szekciók elnökei összegezték a tanácskozáson elhangzottakat, majd Drecin József, az Országos Tervhivatal elnök- helyettese, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság elnöke tartott összefoglalót. Eredményesnek ítélte a vándorgyűlés munkáját, különösen azért is, mert az elmélet mellett bőséges mód nyílott a gyakorlati tapasztalatok ismertetésére, átadására. A vándorgyűlés részletes anyagát vállalatunk is megkapja. Feldolgozzuk, ismertetjük és felhasználjuk gyakorlati munkánkban. N éhány alapelvet azonban a hallottak alapján máris leszögezhetünk: — A gazdaságosság javításának lehetőségeit elsősorban a vállalaton belül kell keresni. — A kormányzati intézkedések, a közgazdasági szabályozó rendszer és a főhatóságok feladata az, hogy kijelöljék a fejlesztés fő irányvonalait, biztosítsák a helyes társadalmi érték- rendszert, s felszámolják a lényeges ellentmondásokat. — Az üzem- és munka- szervezés folyamatban levő kibontakoztatásának jelentősége éppen abban rejlik, hogy elsősorban a belső tartalékok kiaknázására irányul. — A vezetés és szervezés funkciói szoros kapcsolatban vannak. — A szervezésnek koncepcionálisan megalapozottnak kell lenni, kapcsolódva a vállalati gazdasági, stratégiai célokhoz. — Vállalatunk lényegében helyes úton jár, tehát a szervezési munka terén. — Most az a következő láncszem, hogy szervezési tevékenységünket — folytonos elméleti feltöltődés és tapasztalatszerzés mellett —magasabb szinten újítsuk meg és folytassuk éppen a hatékonyabb gyakorlati eredmények, a gazdaságosabb működés érdekében. A szervezési munka ered- ^ ményessége egyaránt egyéni, vállalati és népgazdasági érdek. Ezt kell világosan felismernünk, valamint eszerint kell dolgoznunk ezen a területen. Mindnyájunknak; az egész vállalati kollektívának. Iványi Illés 1973. májusában taggyűlésen számolt be a szakszervezeti bizottság az 1972. éves munkáról. A beszámolót Bárdos Józsefné SZB-titkár elvtársnő tartotta. A beszámoló nem törekedett a teljességre, hanem összegezte a leglényegesebb meghatározó eredményeket, jelezte a gondokat. Mindjárt a bevezetőben örömmel közölhette, hogy gyári szakszervezetünk munkája egészségesen fejlődött, a szakszervezet politikai, társadalmi és erkölcsi tekintélye, súlya növekedett. Növekvő volt a tagság aktivitása, a közösségért végzett társadalmi munka területén. Ezért elismerés illeti választott testületeinket, tisztségviselőinket, aktivistáinkat, de gyárunk valamennyi dolgozóját. A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG a munkáját a szakbizottságokkal összehangolt éves munkaterv alapján végezte. Az SZB üléseket a lehetőségekhez képest az ütemezés szerint tartotta. Rendkívül pozitívan értékelhető az üléseken megnyilvánuló és fokozódó aktivitás, mely az egyes napirendi pontok tárgyalásánál kialakult, és mely a műhelybizottságoknál is kialakulóban van. Három műhelybizottság tevékenységét értékelve, rámutatott, hogy további fejlődés szükséges, melyhez az SZB- nek több és konkrét segítséget kell adni. Az SZB reszort-bizottságainak munkáját elemezte ezek után az előadó. Sorrendben a közgazdasági bizottságnál kezdte. Ez a bizottság szép és eredményes munkát végzett a szocialista munkaverseny, ezen belül a brigádmozgalom szervezése területén. A vetélkedő szervezése, az itt felmutatott tudás igen számottevő eredmények. A 36 szocialista brigád sokszínű tevékenysége, a munka- verseny-vállalások túlteljesítése, a „Kiváló Vállalat” cím elnyerése a bizottság szervező és mozgósító munkájának következménye is. KÜLÖN MEGEMLÉKEZETT a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének 50. éves jubileumának tiszteletére indított ‘munka- verseny-vállalások sikeres teljesítéséről, melyért a megyei pártbizottság vb oklevelét is elnyertük. Az eredmények nemcsak erkölcsi, hanem anyagi vonatkozásban is jelentkeztek. A bérszínvonalat a bázishoz viszonyítva + 5,2 százalékkal a tervezetthez + 2,1 százalékkal emeltük. A bérfejlesztési politikánknál érvényesült a nők bérének fokozott emelése. A zömében nőket foglalkoztató három műszakos üzemrészekben 7 százalékos volt a kiadott bérfejlesztés. Ezek után a munkásellátási bizottság tevékenységével foglalkozott az előadó. E bizottság is aktív és tevékeny volt. Ellenőrizte az üzemi étkeztetést, a munka és védőruhákkal való ellátást, a védőitalokkal történő ellátást, értékes észrevételeket és javaslatokat tett. A munkavédelmi bizottság a IV. ötéves terv 1972. évre jutó feladatainak végrehajtását tűzte ki célul. 1972. évben 6,4 millió forintot fodítottunk a balesetek és egészségügyi ártalmak megelőzésére és csökkentésére. Kidolgozásra került az 1973. éves munkavédelmi és higiéniai terv, melynek maradéktalan végrehajtása a további javulás egyik biztosítéka. A VÁLLALATUNKNÁL TARTOTT átfogó munkavédelmi minősítés is pozitívan értékelte e területen végzett munkánkat. A Dohányipari Tröszt által indított munkavédelmi versenyben az első helyezést értük el. A nőbizottság munkáját elemezte és értékelte ezután az előadó. Jó munkát végzett a nőbizottság. Hogy csak néhány eredményt emeljünk ki e területen, melyen látjuk az alábbiakat: a) 1972. január 1-től megszüntettük a szombat éjszakai műszakokat azokon a területeken, ahol zömében nők dolgoznak; b) az éjszakai pótlékot 20 százalékra emeltük; c) áthelyeztük és korszerűsítettük az orvosi rendelőt, javítottuk a betegellátást; d) növeltük az óvodai férőhelyek számát. És még számos eredményt sorolt fel. A társadalom biztosítási . tanácson belül működő segélyezési bizottság komoly felelősséggel végzi munkáját. Néhány adatot is ismertetünk ízelítőül. 1972-ben segélyben részesült 235 fő, 54 950 Ft-al. Egyedül álló anyák segélyezésére 54 főnek 32 600 Ft-ot fizettünk ki. Az üdültetési albizottság is jól működött: Szakszervezeti üdülésben 72 fő, gyermek üdültetésben 18 fő, vállalati családos üdültetésben 74 fő. Érdekesek az SZTK-szol- gáltatás adatai is. 1972. évben betegség címén kiesett táppénzes nap 23 329 nap volt. Átlagos táppénzes állomány 6,8 százalék, ami az előző évekhez —0,6 százalék csökkenést jelent. Felmerült SZTK-költség 4 319 055 forint; biztosítási járulékból fedezve 2 668 535 Ft, járulékkal nem fedezett 1 650 520 forint. Ez utóbbit az állam fedezte. NÉHÁNY JELLEGZETES vonással ismertette az előadó az újítás helyzetét s az e téren kifejtett SZB-i munkát. Megelégedéssel állapította meg, hogy az újítások minden lényeges mutatója fejlődő volt az előző évhez. Rámutatott arra is, hogy a ■szakszervezet agitációs, propaganda, kulturális és sport munkája 1972-ben hatékonyabb volt, mint előző évben. Három oktatási formát indított be a szakszervezet. 1. „Társadalmunk időszerű kérdései 81 fővel, 2. „Szocialista demokratizmus időszerű kérdései” 41 fővel, 3. „Világpolitika időszerű kérdései” 30 fővel. összesen 152 fő volt jelen ezeken az oktatásokon. A hallgatók 95 százaléka szocialista brigádból került ki. A Gárdonyi Géza Színház előadásait is jóval többen és rendszeresebben látogatták. 42 db szocialista brigádbérlet és 6 egyéb szakszervezeti bérlet biztosította a rendszeres színházlátogatást. Részletesen foglalkozott az előadó a nevelő és kultúr- munka elemzésével, melyet lényegében pozitívnak ítélt. összefoglalójában az SZB- titkárnő rámutatott a továbbfejlődés útjára, lehetőségeire. Ehhez nagy segítség a párt és a gazdasági vezetéssel yaló jó, elvtársias, őszinte kapcsolat. Megköszönte a felsőbb szakszervezeti szervek támogatását, segítségnyújtását is. Ezután Molnár Jenő, az ellenőrző bizottság vezetője ismertette a gazdasági ellenőrző tevékenységet, Többek hozzászólása után melyek közül külön megemlítjük Kristóf Lászlóné elvtársnő az SZMT kiküldöttjének értékelő szavait, a beszámolót a taggyűlés tudomásul vette és elfogadta. Szakszervezeti Bizottság Vendégek a gyárban A közelmúltban a KGST tagországok küldöttei tekintették meg gyárunkat. Képünkön a vendégek egy csoportja — Kaszás Imre csúcstitkár kíséretében, (Foto: Szigeti Z.) Elmaradt tudósításokból Az első látogatás a görbe este után tehát a „főnöknél”, aki már egyszerűen csak öle. — legalábbis felkért, hogy így szólítsam. — A lakás afféle jó agglegényi- ízléssel berendezett másfélszoba- összkomfortos, legfeltűnőbb a sok-sok könyv. Lenin és Sartre, Marx és Ga- ravdy, Lukács és Heisenberg, Selsam, angol-német nyelven, mellettük Thomas Mann, Brecht, Böll és Hemingway is. Jóidéig csak nézegettem. Szemügyre vettem a különböző „brossúrá- kat”, SPD- kiadványokat is. Azután összejött áz egész meghívott társaság. Kicsi, de szélsőséges. A barátnő, vagy nevezhetjük menyasszonynak is, bár öle szerint a politikai munkával járó elfoglaltság nagyon el fogja odázni a házasságot, — banktisztviselő. Ezen kívül jobbára csak a divat érdekli, viszont odaadóan tudja figyelni a beszélgetéseket. Egy házaspár jött még. Érdekes összeállítás. A férfi bankár fia, maga is a szakmában. Bevallottan lelkes CDU-hívő, bár a meggyőződés szerintem nem erőssége, dehát a társadalmi helyzet... Felesége angol nő, nyolc éve él az NSZK-ban, mint feleség és mint tisztviselő, de még mindig haza-haza vágyik. Egyszerűen közli, hogy számára a SPD, az párt, de a CDU az semmi. (Parázs veszekedés ezen.) Portréjához tartozik, hogy mindigis dolgozott, Franciaországban nevelőnő is volt, s most oroszul tanul. . . A pártállás ez esetben különös jelentőséggel bír, hiszen a választások előestéjén vagyunk. A vita szinte késhegyre menő, a két rivális férfi- képviselői minden hallott és érzett érvet előszednek. A hölgyek harciasán hallgatnak, egyelőre én sem avatkozhatom más ország belügyeibe. öle azonban bevon a vitába. Okos kérdéseire elmondhatok egyet- mást fejlődésünkről, élet- színvonalunkról, árainkról1. Döntő jelentőségű érvként használja, amit az iskolákról, s különösen a könyvterjesztésről és könyv- árainkról mondok. A könyvek árai nálunk ugyanis horribilisek és nem mindig jó értelemben vett célokat szolgálnak. „Márpedig csak egy minden fokon és szinten művelt nép lehet képes...” mondja és sorolja, mi mindenre. Elmondhatom továbbá, hogy miket „tettünk” — mármint országaink, szocialista táborunk — az enyhülésért, a békéért, s ezzel mintegy el is dőlt a vita a Brandt- kormány keleti politikájának helyességét illetően. Legalábbis a „CDU visszavonult.” (Mint tudjuk a CSU és Herr Strauss még ma is próbálkozik...) A belpolitikai, különösen a pénzügyi és gazdaságpolitikai kérdésekben nem éreztem illetékesnek magam, de Öle azonnal lecsapott, mikor olyas(3. rész) mit mondtam, hogy ezt a politikát majd egy negyedszázadig a COU/CSU alakítgatta és ahol ma az NSZK tart, az hát tulajdonképpen nem az SPD rovására írható. .. Később azután kedélyesen megvacsoráztunk, iszogattunk, a hölgyek kedvéért másról is, zenéről, Magyar- országról, szabadságról, üdülésről beszélgettünk. Két óra múlva már a CDU-férj sem úgy nézett rám, mint valami piros csodabogárra, s újabb kis idő múlva közölte, hogy némi ellentmondás van a magyarokról általa eddig elképzeltek és a tapasztalatai között. Éjjel kettő tájban mentek el, igen szívélyes búcsú után. Én maradtam, alvó- vendégi meghívást is leapt am. ★ ★ ★ Másik meghívóm és házigazdám, R-úr igazi hamburgi. Legalábbis ennek és nem németnek vallja magát, nem is jó a közérzete, egyre azt hajtogatja, hogy elmegy valahova, máshová dolgozni. Ez talán -nem is csoda. Tizennyolc évet dolgozott Kenyában, Tanzániában, Ausztráliában, felesége angol, gyermekei sem találják helyüket az öntudatos bennszülött- német gyerekek között. A háborúban járt Magyarországon, Székesfehérvár, Várpalota, Veszprém és Nemesváros nevére még ma is emlékszik, s szívesen eljönne hozzánk turistaként. A lakás belterületinek mondható — Hamburg elég nagy ehhez —, nagyon egyszerűen berendezett, helyenként gyerek dúlta, két néger a háziakon kívül, meg az állandóan működő lemezjátszó fogad. Dean Martin a „menő” — több, mint tíz év óta, mint az ott lakó sógornőtől megtudom. R. ur véleménye eléggé egyértelmű. A mai Nyugat- Európában az élet nem élet többé, rohanás, pénz, technika, pénz, üzlet, pénz, semmi közösségi élet, pénz, és így tovább, pénz. .. Nem is érzi jól magát a németek között, a lakásának ajtaja viszont mindig nyitva az ázsiaiak — afrikaiak előtt. Ennek köszönhető az itt talált két, gyerekkel játszó néger — egy nigériai és egy togoi, valamint a következő csengetés utáni ajtónyitásra „beáramló tömeg” is. Négy szőke lány — németek — és négy olajosképp fekete hajú fiatalember — malájok — jön. Amolyan jegyespárok, legalábbis ezt vallják, a fiúk hangosan, a lányok csak bólogatva. A házigazda bort, . sört, kávét kerít, készíttet feleségével, a gyerekeket felváltva emlegetik és produkáltatják, mindenki talál valami helyet, a lemezjátszó szól, immáron ázsiai zene is van, nagyon-nagyon kellemes, családias a hangulat, a témák szerteágazóak, a különlegesség persze én vagyok. Múltkori gavallériámnak köszönhető, hogy R. úr komoly borszakértőként is bemutat, s mivel azt ő is szereti — becsüli, a kedvemért féltett kincseit, rajnai és francia borait is előszedi. Megható érzés, ezenkívül a borok tényleg jók. Sikerült a „degusztáció” során kedvencére is ráhibáznom, ha lehet, ettől kezdve még „jobb” vagyok... Közben szomorúan érdekes téma. A malájok azért jötték csoportosan, hogy R. úr segítségét és tanácsait kérjék... Egyik barátjuk, honfitársuk — vendégmunkás, gépkocsivezető — balesetet szenvedett. A dolog viszonylag egyszerű, gyors kocsi, csúszós út, fiatal sofőr, nagy sebesség, korlát... Súlyos sérülésekkel került kórházba. E tény már maga komoly dolog, a kórházi ápolás nem olcsó, s a fel- gyógyuláshoz bizony hosszú idő kell. Az itt élő honfitársak segítenek majd, természetesen, de el szeretnék hozni a fiú édesanyját is. Ez már súlyos anyagi probléma, a fiú szülei szegények, neki sincs takarékbetétje, a vendégmunkások sem keresnek túl sokat. Ami erejükből telik, megteszik, de ez kevés, a repülőjegy nagyon drága, két-háromszor annyi, mint New Yorkig. Ezért kellene a segítség, mit lehetne tenni... R. úr gondolkodik, de egyelőre senki sem talál megoldást. Én is felajánlok egy kis összeget, látom hálásak, egyelőre azonban nem fogadják el, csak csepp lenne a tengerben, majd szólnak, ha a nagyja már ösz- sze jött... Megoldás ez estén nem született, de az összetartás igen szép példáját kaptam. A vendégek távozása után még sokáig beszélgettünk. R. úr belemelegedett, mesélt- mesélt életéről, tapasztalatairól, érzelmeiről. Arról, hogy immárom ötvenéves, s még nem találta meg ma sem amit keresett, otthona csak a lakásban van, emberi környezet, miliő nincs, ahol jól érezné magát. Valahogy ezen néhány óra alatt értettem meg valamit az elidegenítéstől, s jöttem rá, hogy milyen szüksége van az afrikaiakra. .. Azoknak kell, azok értékelik bármily kis segítséget, sokszor csak emberi szavait, s szeretettel, kedvességgel fizetnek. Honfitársaival szinte kapcsolata sincs, pedig meleg vendégszeretetéről ón is meggyőződhettem. S bár nem vagyok „fekete”, két hét alatt még háromszor hívott meg, vagy beszélgettünk egy kis kocsmában hosszasan, ott, abban az országban, ahol munkaidő után mindenki rohan haza... Őszintén szeretném, ha egyszer még olyan kollektívára, társaságra találna, mint a miénk... — Bóna —
