Egri Dohánygyár, 1973 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1973-06-01 / 6. szám
, A* első $zakmunk«4^ok Sikeresen vizsgáztak az asszonyok üzemrészeink a szocialista munkaversenyben Két esztendővel ezelőtt, amikor szakmunkási rangra emelkedett a dohányipari munka is, megszerveződött a tanfolyam, ötvenhárom részvevővel. A két év alatt különböző okok miatt öten abbahagyták a tanulást, de negyvenhéten töretlen szorgalommal küszködtek, olykor könnyebben, olykor nehezebben a feladattal. S most elérték a célt. Az országban először itt vizsgáztak dohányipari szakmunkások, íme egy állomás, — s milyen jelentős állomás —• az úton, hogy növekedjen a szakmunkások között a nők aránya. A vizsga napjain — mert két csoportban, két nap alatt vizsgáztak —, azt hiszem az egész gyár értük izgult. Az Igazgatótól a főmérnökig, a tanároktól a munkatársakig. A segítőkészség „megtestesült” példája a szivargyártás művezetője, Kiss elvtárs volt. Talán nehezebben teltek el a vizsga órái számára, mint a legérdekeltebbek számára. Ott álldogált a vizsga- bizottság ajtaja előtt, még egy utolsó tanács, még egy megjegyezni való ... s olyan aggódó tekintettel kísérte a bemenőket, s olyan lázas izgalommal faggatta a kijövő- ket. Azt mondják, vizsga előtt külön is korrepetált a dolgozóival. Az izgalom nem véletlen, hiszen az ő részlegéből, a szivargyártástól 21 tanuló volt. Kemény két esztendő van az asszonyok háta mögött. Mert igaz ugyan, hogy a tanfolyam idejének egy része munkaidőre jutott, de munkaidőn túl is voltak foglalkozások, és munkaidő túl is kellett tanulni. A két évről és a célokról faggattam a vizsgázókat, s arról, tulajdonképpen hogyan is született az elhatározás és miért. Egy kicsit választ szerettem volna kapni arról is, mit várnak a szakmunkásvizsgától. — Tulajdonképpen először meg kellett tanulni magát a tanulást — mondja Fiola Ti- vadarné. — Ev volt talán a legnehezebb. Sok mindent tudtunk eddig is arról, amit csináltunk. Magam is a 23. évemet töltöm a gyárban De az igazán jobbhoz, úgy gondoltam, még több kellett. És én úgy éreztem, ezt az itt töltött 23 évet becsülték meg azzal, hogy lehetőséget adtak arra, szakmunkássá váljak. Hogy mit csinálok a vizsga után. Természetesen dolgozom tovább a gépemen. Mint szakmunkás. A szakmunkának rangja van. Ezt a gyár a bérezésnél is méltányolja. Fehér Gyuláné 22 éve jött a gyárba. — Itt töltöttem el az életem felét eddig — mondja, s mikor kérdem, mi volt az ösztönző, a válasz hasonló az előbbihez. Most elértem, hogy nem betanított hanem szakmunkás lettem. Nehéz volt, mert két gyerek mellett nem gyerekjáték a tanulás. Különben a család ezen a napon kettőnkért izgul. A lányomnak most van a szóbeli érettségije, nekem a szakmunkásvizsgám. Hogy milyen hasznát veszem? Eddig is dohánnyal dolgoztam, de most már egészen másképp veszem kezembe az anyagot. Tudom, mit várhatok. És ami nagyon érdekes volt, az ismerkedés a gépekkel. Magyari Etelka mindössze 23 éves. Ő a gyár új generációjához tartozik. — Én szakmát ' akartam. — Ebbe az egyetlen mondatba foglalja össze a választ a miértre. Csizik Istvánná a szivargyártás csoportvezetőnője, nem is titkolt büszkeséggel mondja:. az országban mi teszünk először szakmunkás- vizsgát ebben a szakmában. Ez már maga is nagyon komoly dolog. 22 év után tanultam. Hogy mit jelent ez a változás, azt legjobban azok értik meg, akik betanított munkásként dolgoznak. Nehéz volt a két év, de megérte. Megismertük a dohányt attól a pillanattól, hogy a melegágyat készítik számára. Voltunk háromnapos szakmai kiránduláson is. Varga Miklósáéról, minden túlzás nélkül elmondható, itt nőtt fel a gyárban. 14 esztendős volt, mikor először belépett a kapun. — Azt eddig is tudtam, hogy kell a szivart csinálni. De most már azt is tudom, miért kell pontosan úgy, ahogy csináljuk. Tudom, milyen kémiai, biológiai folyamatok érik a dohányt. Különben az én szakmunkásbizonyítványomért az egész család dolgozott... Két nap alatt 46-an tették le sikerrel a vizsgát. A negyvenhetedik váratlanul megbetegedett. Negyvenhatan azok közül, akik két esztendővel ezelőtt vállalkoztak a nagy feladatra. A vállalkozás sikerült. A siker is többszörös. Nekik többet hoz anyagiakban, erkölcsiekben, a gyár 46 olyan szakmunkást kapott, akiket bármelyik munkafolyamatra be lehet állítani, összességében pedig, amikor átvették kissé meghatódva a szakmunkás okleveleket, egyben bizonyították, járható, az út, hogy a szakmunkások között növeCIGARETTAELÖKÉSZI- TESX szocialista üzemrész a technológia következetes betartásával megfelelő szerkezetű vágat előállításával a melléktermék-alakulás figyelemmel kísérésével és - csökkentésével járult hozzá az alapanyag-megtakarításhoz. Aj bázisban a dohányanyag- megtakarítás 3158 kg volt. ezzel szemben iu/3. I. n.-év- ben 4038 kg. A melléktermék képződésük '3,08 százalékra alakult, a bázis 3,44 százalékkal szemben. Az osztály teljesítményszázaléka a 102,5 százalék. CIG A RETT AG Y ÄRTÄSI OSZTÁLY I. n. évi teljesítményszázaléka 106,5 százalék. Legjobb teljesítményt a Sko- x da cigarettagyártó géppel értek el, 109,8 százalékot, ezen a gépen dolgozó Faragó Gábor negyedéves átlagos telje- sítményszázalóka 108,3 százalék volt. Az osztály dohányanyag-megtakarítása jelentős, 50 672 kg. CIGARETTACSOMAGOLÁSI szocialista üzemrész 1973. I. negyedévi teljesítményszázaléka 103,3 százalék. A legjobb eredmény a Niepmann-celoíánozó gépé volt, 109,8 százalék. Ezen a gépen Kaszás Tibor negyede éves átlagos teljesítményt alapul véve, 106,7 százalékával egyik legjobb eredményt érte el az üzemeltető műszerészek között. Az osztályon valamennyi gépsor a megengedett selejtképződósen belül dolgozott.-Kiemelkedően kedvező selejtképződést ért el Lakatos Sándor Niepmaran VI-os gépcsoportja, a megengedett milliónkénti 3000 db selejtképződéssel szemben 738 millió/db selejtképződéssel dolgozott. FILTERGYÁRTÁSI üzemrész teljesítményszázaléka I. negyedévben 103 százalék. A műszálfelhasználási mutatójuk a bázisban 875,61 kg/mil- lió db, míg 1973. I. negyedévében ezzel szemben 843,08 kg millió db-ra alakult. A termelési osztály által meghatározott programot teljesítette 14 907 m/db-bal több filterrudat állítottak elő. SZÍV ARÁG AZ ATI ÜZEMRÉSZ Szivarelőkészítés az anyagnormát betartották és zökkenőmentes volt a szivarbél- anyag, továbbá a borítékanyag kitermelése. Szivargyártás gépi dolgozói közül a legkevesebb se- lejtképződéssel dolgoztak: Molnár Andrásné 0,17 % Kóczán Sándörné 0,35 % Urbán Istvánná 0,36 % Szivargyártás kézi dolgozói minden szivarféleségnél anyagnormán belül dolgoztak. Pilvax szivarból Szent györgyi Istvánná 300 db-ra való borítékot takarított meg, szinte selejtmentesen' dolgozott. Szivar-csomagolás dolgozói is anyagnormán belül dolgoztak, és a minőségi munkájuk is igen jó volt. Gondos munkájukat dicséri, hogy a Csongor szivargyártmány csomagolási selejtje milliónkénti 80 db-bal kevesebb a norma szerint „tűrt” selejt- nél. Juhász Sándörné Filtergyártási szocialista brigádok találkozója Követendő megmozdulásra került sor a Szépasszony- völgyben, ahol a filtergyártási Czeczei Éva, Dobó Kativá, Lenin nevét viselő szocialista ' brigádok családtagjaikkal együtt ünnepelték a közelmúltban átvett brigádkitüntetéseket. A brigád kezdeményezése az osztály jó közösségi szellemének ápolását példázza. A jó hangulatú beszélgetéssel, játékkal, virslievéssel egybekötött találkozón részt vettek a gazdasági és tömegszervezeti vezetők is. kedjen a nők aránya. — deák — Bensőséges ünnepség zajlott le a közelmúltban az egri házasságkötő teremben és gyárunk előadótermében. K IS Z-szer vezetünk megrendezte hét kisgyermek névadó ünnepségét. Az ünnepségen Szanyi Nagy Mihály KISZ-esúcsíitkár ajándékokkal kedveskedett a kismamáknak. A há- zassagkoto teremből a gyári busz szállította gyárunkba a kicsiket és a szülőket, ahol kellemes hangulatban folytatódott az ünnepség. Képünk a házasságkötő teremben készült. A felvételt Szigeti Zoltán készítette. Néhány nap elteltével egyre nő a munkaidő hossza, lehet, hogy eddig is így volt, de nekem csak most tűnik fel. Olyan időszakot élünk, amikor a munkatársak nagy többsége születés napját ünnepli, szabadságról jön, szabadságra megy, autót vesz, házasságot köt... Valamennyi esemény ok és alkalom az ital melletti elbeszélgetésre. .. ki is használják szorgalmasan, s egyetlen esetben sem mulasztanak el meghívni. Autós technikai ismereteim egyre bővülnek, s egyúttal jobban megismerem az embereket is. Egyre kedvesebbek, közvetlenebbek, befogadnak és már nemcsak büszkeséggel, nagyvonalúan, hanem megértéssel is magyaráznak. Ügyannyira, hogy az egyik „pártfogóm” mintegy két hét elteltével meg is hív egy este hozzájuk, haza. .. Azt hiszem, ezt sok olyan kollégája nem mondhatja el magáról, akivel már 5—6 éve együtt dolgozik, estleg éppen a szembenlévő asztalnál ül. ★ Ez a meghívás adott módot), hogy megismerhessek (néhány fiatalt, egyetemistát, értelmiségit. „Kollegám” fivére ugyanis joghallgató, s mi több, mint kórustag, már járt is Magyarországon. Az emlékek segítségével nagyon gyorsan összebarátkoztunk, majd napok alatt ösz- sze ismertetett iskolatársaival, barátaival is. Nagyon sokat beszélgettünk és élénk vitákat folytattunk a kétfajta életmódról, a két társadalmi rend különbségeiről, életünkről, saját lehetőségeinkről. E beszélgetések során már-már magyar nagykövetnek képzeltem magam, s nagyon jó érzés volt, mikor az általában mondottakat Hans, az ifjú jogász is 2 Dohánygyár Elmaradt tudósításokból megerősítette. Meg hát nemcsak az idő, hanem a távolság is szépít és én a napi apró bosszúságokról, problémákról meg is feledkeztem. A vége az lett, hogy három jelentkező azonnal akadt, akik Hans kíséretében az idén feltétlenül fel akarják keresni hazánkat. Egy újságíró, egy szociológus és egy üzemgazdász. A jogász- szál kiegészítve széles értelmiségi réteget képviselnek valóban. ★ A harmadik hét nem úgy kezdődött, mint máskor. A hétfő reggeli csendet élénk beszélgetés hangja töri meg. A nyelv német, de az egyik fél azt is töri... Megjött Ali, a pakisztáni, s a gondnoknővel cseveg... Erőt veszek magamon, kimegyek, bemutatkozunk, majd még egy darabig kölcsönösen méregetjük egymást. Én egy barnabőrű, szimpatikus, feketehajú fiatalembert látok, így már egyáltalán nem tűnik félelmetesnek. Amerikai útjáról tartott rövid beszámolót, ott volt szabadságon, az közelebb van mint Pakisztán, idősebb testvérei így az apja tudta nélkül is túdták támogatni, „pénzelni” és azért nem mondta, hová megy, nehogy azt higyjék a főnökei a Hauni-nál, hogy olyan sok pénze van... Egyébként két évig gyakornok a Hauninál, műhelyben, majd főiskolára megy, utána otthon Karachiban veszi át talán édesapjától a három cigarettagyártó géppel reprezentálható kis gyárat. Addig viszont a saját lábán kell megállnia, az ösztöndíjból megélnie. Még jó, hogy ezt a rokonai nem tudják — mondta... (2. rész) Minden esetre a következő vasárnap egy ott tanuló pakisztáni barátjával már nagyban főztek. („Nemcsak olcsóbb, de édesanyánkra is gondolunk, aki ezt megtanította ve|ünk.j”) Pakisztáni „kenyeret” sütöttek (olyan lehet, mint nálunk a krumpli lángos) majd nekem is felajánlották, kóstoljam meg, nem sértődnek meg, ha nem Ízlik, hiszen mindenki másféléhez van szokva. Mitagadás, a végén azt sajnáltam, hogy nem csináltak többet... ök örültek, hogy ízlik — a legjobb, fűszeres magyar ételekhez lehet csak hasonlítani — még az utána elfogyasztott, néhány üveg sörtől kezdve lettünk igazán barátok. ★ Hamburgban kevés a magyar, kevés is járt még ott, leszámítva a Hauni-nál járt dohányipari szakembereket. Nem is hallottam magyar szót közel két hónap alatt, mindössze egyszer... Az Operaházban néztük meg a „Zár und Zimmermann”-t, s a második szünetben egy hölgy megszólít, „nos hogy tetszik az előadás”. Rettenetesen meglepődtem, mindenre számítottam, csak erre nem, alig tudtam válaszolni. Kiderült azután, hogy egy jugoszláv delegáció Zenta-i születésű tolmácsnője volt az illető, megtudta, hogy magyar vagyok, s így akart kedveskedni. Furcsa, de jó érzés volt újra magyar szót hallani. * Akaratomon kívül is beloptam magam a hamburgiak szívébe... Legenda és közmondás már, hogy minden újszülött kis esernyővel jön a világra, annyit esik az eső. Ottlétemkor alig 3—4 esős napot értünk csak meg, s rekordnak számít. A jobb ismerősök ezt áz én jelenlétemnek jtulajdonították és én tápláltam is ezt a hiedelmet. Mit lehet tudni... Mióta itthon vagyok, itt sem dúskálunk a csapadékban. ★ Willkommenhöft... A ragyogó idő a hétvégeken kirándulásra csábított. 10—12 kilométeres sétával lehet az Elba-parton Blankenese-től a Willkommenhöft-ig jutni. Gyönyörű sétány, nyaralók, villák jobbra, kis és nagy vitorlás, motor és gőzhajók balra a kék vizen. A hely, a Willkommenhöft (kb. „Isten hozott-pont) a világ egyik legnagyobb kikötőjének bejárata. Nyári vasárnapon, vagy kora őszi napsütésben rendkívül szép, tarka látvány és egyedülálló élményben van részem. Egy nyugalmazott hajóskapitány kis üvegtoronyban ül. Minden hajót, érkezőt, vagy távozót, a tulajdonos ország nyelvén fogad, vagy búcsúztat, kíván neki jó tartózkodást Hamburgban, vagy jó utat a mielőbbi viszontlátásig, majd felteszi a magnószalagot és eljátssza az illető ország Himnuszát. Ottlétemkor német, svéd, frania, libériái és lengyel hajók jöttek mentek. Megható látvány, furcsa, szép érzés volt... Sokáig álltam a mólón, bámészkodtam, s közben el is döntöttem, hogy séta ide, kocogómozgalom oda, a vissza út 12 kilométerét inkább hajóval teszem meg. Alkonyat volt, mikor besuhantunk a kikötőbe, a felvillanó fények, s a kivilágított óceán-járó Közé... ★ Nemzetközi sakkbajnokságot nyertem Hamburgban... Rémlik, hogy a „Népsport” nem számolt be arról annak idején, pedig a résztvevők hovatartozása alapján az ösz- szetétel változatosabb volt, mint egy zónaközi döntőn. Ott ugyanis túl sok a szovjet nagymester... Szóval az engem is fogadó intézet a világ minden tájáról érkező ösztöndíjasokat ugyancsak patronálja. Egy klubot is tart fenn, ahol délutánonként találkozhatnak a fiatalok, hiszen nagy többségük az — elbeszélgethetnek;; kicserélhetik gondolataikat — tapasztalataikat, a régebben ott élők eligazítást, tájékoztatást adnak újonnan érkező társaiknak. Én is „elvetődtem” a klubba, ahol a német nyelv és néhány üveg sör segítségével összeismerkedtem két iránival, más szóval perzsával." Beszélgettünk — így tudtam meg, hogy a Szovjetunió traktorgyárat épít nálunk és sok üzemhez szállít berendezést, felszerelést, majd leültek, hogy megvívják szokásos sakkmérkőzésüket. Melléjük telepedve „ki- biceltem” s a játszma végeztével megkérdeztek, akarok-e én is játszani. Beleegyező választ adtam, s „drámai küzdelemben” legyőztem mindkettőjüket. Ekkor már többen nézték, s hét végére szervezni kezdtek egy versenyt. Ezen aztán részt' vettek perzsák, törökök, albánok, fülöp-szigetiek, egy-egy togo-i, jugoszláv, angol és még sokan mások. Minden játszma végén a vesztes rendelt egy-egy kisüveg sört, így a finálé’ már igazán forró hangulatban zajlott. Iráni ismerőseim kitettek magukért, mögöttem a második— harmadik helyen végeztek. Ez nem is csoda, hiszen állítólag Irán a sakkjáték hazája. .. Hogy én miért nyertem, nem tudom, de hogy jobban „küzdöttem” mint a magyar futballisták, az biztos, s talán a sörrel is óvatosabban bántam — az utolsó játszma végéig... ösztöndíj-fizetési nap... Éppen ideje, nem olcsó mulatság az élet, különösen a közlekedés és az élelem. Márpedig ezek a legfontosabbak. .. Indulok a „fizetésért”. Egyet gondolok, viszek két csokor virágot — két irodában dolgoznak a nők — és egy üveg Bikavért a férfiaknak. Nagyon meglepődnek, nincsenek szokva az ösztöndíjasok az ilyen „gavallériához”. Az első magyar náluk meg én vagyok... Beszélgetünk, marasztalnak a munkaidő végéig — én ráérek — ekkor elfogy a bor —, ettől kezdve ezt vesszük, nem a tokajit! — mondják — majd a főnök meghív egy közeit lokálba néhányunkat. (Ez a „lokál” amolyan átmenet a borkóstoló és a bisztró között.) Hatan vagyunk, egy kölni úr is az intézet központjából, aki nem hiszi — kiejtésem után — hogy magyar vagyok, inkább valami holland szerinte. A fő- |nök — rettentően lelkes, agiiis, ifjú — szocialista — vele élvezet beszélgetni a marxismusról és általában a politikáról — három munkatársával és én. Az átlagos borfogyasztás mintegy 2 liter fejenként, zongora is van, s osztatlan sikert arat7 nak a gyermekkoromban tanult, valamint a pince-névnapokról jól ismert melódiák. .. Nagyon jól össze- és kimelegedtünk, s újabb két estére volt már programom. „Feltétlenül el kell jönnöd hozzám! — így a főnök, majd” meg kell hallgatnia lemezeimet — így egy másik kolléga, aki egyébként módfelett ' csodálkozott először, hogy nálunk is ismerik a „nyugati zenét”, különösen a jazzt, s hogy Louis Amstrong, vagy Arethal Franklin nekem legalább annyit mond, mint neki... Közben hamisíthatatlan hamburgi történetek is elhangzottak, de ezekről s az újabb két találkozásról legközelebb. .. Bóna Gyula TTTTTTTT
