Egri Dohánygyár, 1973 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1973-04-01 / 4. szám
ián ^ A béremelés forrásai Meg kelL mondanunk, hogy a központi döntés alapján gyárunknál kifizetett összeg nem valamiféle nemzeti ajándék. Tudni kell’ mindenkinek, hogy a béremelés költségeinek 60 százalékát fedezi az állami költségvetés, 40 százalékát pedig a vállalatok fedezik. Ez utóbbit a vállalatoknak a termelékenység és jövedelmezőség emeléséivel kell előteremteniük. Éppen ezért különös figyelmébe ajánljuk dolgozóinknak, hogy az ipari koordináció alapján feladatul kidolgozott tervszámainkat, mint feltétlenül teljesítendő gazdasági feltételt tekintsék, ahhoz, hogy fenti követelménynek megfeleljünk. Ez közös érdek, mert egyébként a következő évek bérfejlesztése kerülhet veszélybe. Meg vagyunk győződve, hogy kollektívánk nemcsak teljesíti, hanem túlteljesíti a legfontosabb tervszámokat. Csökkent-e a termelés? Az első két hónapban a cigarettatermelés a tervezetthez ugyan túlteljesítést mutat, de az előző év azonos időszakához már érvényesül a csökkentés várt tendenciája. A filteres cigaretta a bázishoz 97,9 százalék, a hengeres cigaretta 91,3 százalék, az összes termelt cigaretta 97,6 százalék. Kétségtelen, hogy az országosan jelentkező átmeneti fogyasztáscsökkenés mellett még ezen alacsonyabb termelést figyelembe véve is készletnövekedésre kell számítanunk, éspedig országos szinten és gyárunknál is. A gondos anyag- és áruforgalmi gazdálkodási tevékenység gyárunk pénzügyi mobilitásának döntő tényezője már most és várhatóan az I—III. negyedévben is az lesz. A határozat értük született... „A nők szociális körülményeinek megjavítására, helyzetük könnyítésére pártunk, államunk a lehetőségekhez képest erőfeszítéseket tesz” (Részlet az MSZMP Központi Bizottságának februári határozatából.) A három esztendővel ezelőtt napvilágot látó határozat, mely fokozottabban irányította rá a figyelmet a nők, és ezen belül is a dolgozó nők helyzetére, tulajdonképpen már nem találta felkészületlenül az üzem vezetőit. Ezt megelőzően, — a határozat előkészítésének megfelelően sokoldalú felmérést készítettek arról, hogyan élnek, dolgoznak a gyár asszonyai. E felmérés alapján kaptak képet arról, hogy a munkáslétszám túlnyomó részét kitevő nődolgozókat mi foglalkoztatja legjobban, melyek azok az intézkedések, melyet sürget a mindennapi élet, hogy könnyítsenek a dolgozó nők helyzetén. E felmérés alapján már nem volt túlságosan nehéz kidolgozni azoknak az intézkedéseknek tervét, melyek a határozatnak az életben való megvalósítását jelentették. A Dohánygyár kimondottan női munkahely, és ami külön is említésre méltó, az itt dolgozó nők 50 százaléka harminc esztendőn aluli. A nők létszámából egyenesen következik, hogy komoly erőfeszítéseket tettek a mindennapi termelő munka könnyítésére. Ezt szolgálták azok a műszaki intézkedések, melyek a fizikai munka terhétől igyekeztek megszabadítani az asszonyokat. Különböző szállítószalagdk, csúszdák beszerelése ezt a célt szolgálta. A gépesítés fokozása itt az asszonyok érdekében történt. De ezért javítottak több kisebb dologban is a munkakörülményeken, jobbá tették a világítást, csökkentették a zajszintet a cigaretta ágazatban, és egész sor kisebb-nagyobb beruházást valósítottak meg. De talán a legjelentősebbek egyike volt, amikor úgy szervezték meg a termelést, hogy az asszonyokat felmentették a szombat alól. éjszakai műszak „Ki kell dolgozni azoknak az intézkedéseknek közeli és távlati terveit, melyek végrehajtása tovább javítja a nők helyzetét.” (Részlet a határozatból.) A határozat óta a korábbiaknál erőteljesebben napirendre került a nők jogainak érvényesítése az egyenlő bérezésben, a lehetőségek megteremtése arra, hogy a nők meg is szerezhessék azokat a képesítéseket, melyek alapját jelentik az egyenlő bérezésnek. E cél érdekében született meg a határozat a szakmunkásképzésről. Élve azzal a lehetőséggel, hogy a dohányipari munka szakmunkának minősül, megszervezték a dohányipari szakmunkásképzést. Hatvanan jelentkeztek a szakmunkásképző iskolába, s közülük az első esztendő anyagából ötvenhármán sikeresen le is tették a vizsgát. Érdekük a jelentkezőknek is a tanulás, a gyár kollektív szerződése új jogokat biztosít a szakmunkásnőknek, — a sikeres vizsga letétele után 10 százalékkal növekedik bérük. Az üzem tervei szerint 1975-re a szakmunkásképzés fokozott fejlesztésével elérik, hogy amíg 1970-ben az itt dolgozó nőknek mindössze 7,2 százaléka volt szakmunkás, öt esztendő alatt ez a szám 16,1 százalékra nő. De szerepel a távlati és a közeli tervekben az is, hogy a szakmunkásképzéshez alapot szolgáltató nyolc általános iskolai végzettséggel is rendelkezzenek. Ennek érdekében megszervezik a felnőtt- oktatást is. „A nők kettős elfoglaltságával, régebbi és újkeletű gondjaival is jobban kell számolni.” (Részlet a határozatból.) Külön említést érdemel, mit tettek három esztendő alatt annak érdekében, hogy könnyebbé váljon a dolgozó anyák helyzete és ezen belül a gyermeküket egyedül nevelő anyáké. A szombat éjszakai műszak megszüntetése már maga is ezt a célt szolgálta. De a további segítséget jelentette az éjszakai pótlék 20 százalékra történő emelése. A munkából hazatartó asszonyok gondján segítettek azzal, amikor anyagiakkal is hozzájárultak a gyár előtti zöldségbolt megnyitásához. A gyári mosoda terve teljesülés után szintén egy gondot vesz le az anyáik válláról. A gyermekek elhelyezése a gyári bölcsődében, óvodában, a segítségnyújtás ahhoz, hogy az iskolai napközi otthonokban elhelyezhessék gyermekeiket az itt dolgozók, mind mind a nők újabb gondjaival számolva, azt kívánja enyhíteni. Az egyedül álló anyákat segélyekkel is támogatják, s ha problémáik vannak, nyitva áll előttük az ajtó minden vezetőnél. A gyermékek számával arányosan nő a nyereségrészesedés, és ez anyagi segítséget jelent közvetlenül is. A lista, amely a határozat végrehajtásáért végzett munkát sorolja, korántsem teljes. De ez is bizonyítja, hogy a gyár vezetői megszívlelték, magukévá tették a határozatot, mely szerint: „mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a nők egyenjogúságát egyenlő érvényesülési lehetőségeit hazánkban az eddiginél nagyobb és teljesebb mértékben biztosítsuk a jövőben.” — d. — Létszámhelyzet = kényes kérdés? Nem. Világos és tisztázott, az üzemi demokrácia fórumain dolgozóinkkal őszintén tárgyaltuk meg azt a problémát, hogy az átmeneti termeléscsökkenés maga után vonja a létszám- csökkentés igényét. Az éves tervünkben megterveztük, hogy a leépítés 1096 főről 40 fővel 1056 főre lépcsőzetesen történne. Így is történt. Eddig lépcsőzetes leépítés nem érintette régi, hűséges dolgozóinkat és erőszakos intézkedésekre, elbocsátásra nem is került sor. Természetesen fel kell készülnünk arra, hogy a fogyasztás egyes áruféleségeknél például esetleg a szivaroknál jobban csökken mint tervezésnél figyelembe vehettük. Ez esetben a leépítés folyamatának meggyorsítására lenne szükség. Ez új helyzet elé állítaná gyárunk vezetőségét, melyet szintén a humanitásnak és törvényességnek megfelelően old majd meg. Ez sem érinthet azonban jelentős létszámot. Kínálkozik az együttműködés a beváltó vállalatokkal is, év vége felé pedig remélhetőleg komolyabb mennyiségű export is perfektuálásra kerül. Ez év nehéznek ígérkezik, nem titkoljuk, de úgy véljük, hogy a sikerekben edzett és összeforrott kollektívánk a nehézségek közepette is megbirkózik a feladatokkal. Termelékenység Mindnyájunkat érdeklő közös téma a termelékenység alakulása. Az I—II. hónapban az értékmutatóban kifejezett termelékenység rendkívül kedvezően alakult. A bázishoz 111,7 százalékba tervezetthez 108,2 százalék az alakulás. Hogyan alakultak" a bérek I. és II. hónapban? Az átlagbérek lényegében a tervezett szintnek megfelelően alakultak. A munkásaink átlagbére az előző év azonos időszakához plusz 5,8 százalékkal emelkedett, az alkalmazottaké plusz 4,8 százalékkal, a teljes állományi létszám átlagbér- emelkedése pedig plusz 5,7 százalék. Panaszra tehát nem lehet okuk e téren. És e számokban természetesen még nem szerepelhet az 1973. március 1-ével érvényesített központi és vállalati erőből végrehajtott bérrendezés. Szocialista munkaversenyben: Gyárunk elnyerte a „Kiváló vállalat” kitüntetést Gyárunk első önálló éve, az 1971-es esztendő szép sikerrel zárult, az üzem kollektívája jó munkája jutalmául elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A megtiszteltetés további kiemelkedő munkára serkentett s ennek eredményeként a második önálló évben a dolgozók és a vezetők példamutató együttműködése, kiváló munkája alapján, az 1972 évi szocialista munka versenyben tett munkafelajánlások teljesítéséért gyárunk elnyerte a „Kiváló vállalat” megtisztelő címet. A cím elnyerése nem volt könnyű feladat. A dolgozók, a szocialista brigádok egész évi szorgalmas munkája kellett hozzápárosulva a lelkesedéssel. a felelősségvállalással. Nagy munka hárult a munkaversenyben a gyár pártalapszervezeteire, a csúcsvezetőségre, a KISZ- szervezetre, a szakszervezetre, a szakszervezeti műhelybizottságokra is — hiszen ők voltak a „motorjai” a versenyeknek,, ők serkentettek a vállalt feladatok teljesítésére. A „Kiváló vállalat" cím elnyrésének aktív részese volt a gyár gazdasági vezetése. A vezetés színvonalának növelésével, a körültekinthető, megalapozott döntésekkel járult hozzá a tervek teljesítéséhez. A megtisztelő cím elnyerése tehát az egész gyári kollektíva munkájának gyümölcse. Elismerés, de ugyanakkor kötelesség vállalást is jelent, hiszen mindenkit a jó munka folytatására, a további eredmények elérésére kötelez. Pista bácsi nyugdíjba ment Búcsú Pista bácsitól.. A verpeléti példa nyomán He/es megyében ismét lesz lövője a dohánytermesztésnek — Kérek egy csomag fecskét és egy csomag Sympho- n iát! Naponta gyakran elhangzik a fogyasztó részéről ilyen és ehez hasonló kérdés az élelmiszer, vagy dohányüzletekben. A fogyasztó természetesnek veszi, hogy igényeit kielégítik és ilyenkor nem is gondol arra, milyen hosszú folyamat eredményeként gyújthat rá kedvenc cigarettájára. Pedig a jó minőségű cigaretta alapja a jó minőségű dohány, amelyet a termelő gazdaságok juttatnak az iparnak. Heves megyében a Tarna- völgyi községekben hosszú évtizedes hagyománya van a dohánytermesztésnek. A verpeléti és a feldebrői kerti dohány — amely ma is megőrizte jelentőségét — már a harmincas években külföldre is eljutott. A negyvenes évek elején azonban változott a helyzet. A növekvő cigaretta- fogyasztás miatt a kerti dohány mellett a virginiai dohány termesztésével egészítették ki a Tarna-völgyi területet. Ez a dohányfajta először hazánkban, itt a hevesi térségben terjedt el és ma is megőrizte a táj nevét. Ma már természetesen megyénk határain túl másutt is termesztik. Az utóbbi években a nagy hírű hevesi dohány területe, az országoshoz hasonlóan megyénkben is jelentősen lecsökkent. Hogy miért? Egyszerű az ok, a termelőszövetkezetekben a tagság elöregedésével jelentősen csökkent a kézi munkaerő is. A dohány pedig köztudottan kézimunka-igényes növény, amelynek agrotechnikája az elmúlt ötven évhez viszonyítva szinte semmit sem változott. Csökkent a kézi munkaerő, és ezzel párhuzamosan a dohány- termesztés jövedelmezősége is. Hazánkban a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésével viszont lehetővé vált, hogy a tudományos-technikai foradalom eredményei a növénytermesztésbe is bevonuljanak. Teljes egészében gépesítették a gabona és cukorrépatermesztést, megoldás alatt van a gépesített cukorrépatermesztés is. A kémia forradalma érezteti hatását az új növényvédőszerek bevezetésével, amelyek nélkül korszerű termelés ma már el sem képzelhető. Ezzel szemben a dohánytermesztésben egyedül csak a palántaültetést gépesítették kisebb-nagyobb sikerrel. Nem is csoda tehát, hogy a 70-es évek elejére a dohánytermesztés megyénkben is elérte mélypontját. Az adatok szerint minden idők legkevesebb területén — ötszáz holdon — termesztettek dohányt a Tarna- völgyében. Az országos gondokat felmérve két évvel ezelőtt nagy jelentőségű kormányprogram született a dohánytermesztés korszerűsítésére. Hetven százalékos ártámogatással segítik a gazdaságok erre irányuló gépvásárlását. Tavaly az európai országok közül elsőként Magyarország importált univerzális dohány kombájnokat, Kanadából. Ezek a gépek több műveletet végeznek. Fertőtlenítik a talajt, elültetik a palántákat, permetezik a növényt és kézi erő kiiktatásával letörik a beérett dohányleveleket. A múlt évben 45 importgép segítette a hazai dohánytermesztést, az idén pedig már száz működik majd az üzemekben. Megyénkben tavaly örvendetesen kimozdult mélypontjáról a dohánytermesztés. Az idén pedig már több mint hatszáz holdon termelik ezt a növényt 12 községben a Tárná mentén: Verpeléttől Hevesig. A termelésben területileg, a korábbiakhoz hasonlóan a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet áll az élen 120 holddal. A fólia alatti korszerű dohánypalánta nevelés megvalósításával pedig a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet vezet, amelynek eredményei országos jelentőségűek. Verpeléten a hagyományok továbbfejlesztésére az idén — elsőként megyénkben — mintegy ötven holdon gépesítik a dohánytermesztést. A dunántúli és a Duna—Tisza közi Dohányfermentáló Vállalattal együttműködve április végén már géppel ültetik el a palántákat. Gép munkálja el a talajt, nagyobb műtrágyaadagot juttat a homokos földbe, locsolja a palántákat és betakarítja a termést. A gépi palántaültetéssel csökken a tőszám, viszont arányosan nő a levélfelület és ezzel javul a dohány minősége. A verpelétiek nem is titkolják, hogy ez utóbbi a céljuk, hogy bár korábban sem volt különösebb probléma a verpeléti dohány minőségével. Tavaly például megyénkben a legmagasabb beváltási árat fizettek érte. A dohánytermesztés gépesítése az idén mintegy nyitányként még csak Verpeléten valósult meg. Jövőre már várhatóan más gazdaságokban is bevezetik, növelve a termelés jövedelmezőségét. Ezzel jelntős kézi munkaerő szabadul fel a gazdálkodásban, amely egyébként is komoly szervezési problémákat jelent a szövetkezeteknek. A termelés korszerűsítésével együtt tökéletesítik a dohányszárítás technológiáját is. A kápolnai dohánybeváltó központjában például a hagyományos eljárás mellett olasz licenc alapján, automata gépsorral szárítják a felfűzött dohányleveleket. Mindez leegyszerűsíti a korábbi munkaigényes folyamatot és növeli a teljesítményt. A múlt hagyományaiból kiindulva, korszerűbb alapokon, lesz tehát jövője megyénkben ismét a dohány- termesztésnek. Ennek eredményes kibontakozásához azonban a verpelétiek példáját más gazdaságoknak is követniük kell... (mentusz) A cigaretta-előkészítési osztályon bensőséges ünnepség zajlott március végén. Hatvanadik születésnapján vettek búcsút az osztály dolgozói Juhász Pista bácsitól nyugdíjba vonulása alkalmából. Közel három évtizedet dolgozott a gyárban. Kevesen vannak, akik nem ismerték volna a szerény, halkszavú, de annál szorgalmasabb, tettrekész embert. A közel 30 év legnagyobb részét a cigarettaelőkészítési osztályon töltötte el. Mindig ott volt, ahol probléma volt, mindig a legnehezebb munkát végezte. Kemény, nagyon nehéz munkás évet élt át, ki ne emlékezne a régi dohányvágásra, amely egyik legnehezebb munka volt. Sokszor kirepedt, sebes kézzel kellett a napi 12—13 mázsa dohányt régi, elavult géppel levágni. Az osztályon szinte nem volt olyan munkaterület, ahol ne dolgozott volna. Idősebb kora ellenére aktív tagja volt az 1962-ben megalakult „November 7.” szocialista brigádnak. Pista bácsi jó munkája után nem maradt el az elismerés, több alkalommal volt kiváló dolgozó. 1971- ben pedig a „Munka Érdemrend” bronz fokozat kitüntetést nyerte el. Nyugdíjba vonulásával lezárult egy szakasz az életében, munkáját más vette át, őt most már a pihenés várja. Természetesen Pista bácsit mindig szívesen látják a cigaretta-előkészítési osztályon. Jó egészséget és nyugodt pihenést kívánunk Pista bácsinak.
