Egri Dohánygyár, 1972 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1972-11-01 / 11. szám

Molnár János Kiss Ferenc Becsüljük a vállalathoz hű dolgozókat A NOSZF 55. évfordulójá­ra rendezett ünnepség kere­tében került sor a jubiláló törzsgárda tagok kitüntetésé­re és megünneplésére. Jubiláló dolgozóink közül néhányat felkerestem, hogy röviden bemutassam. őket lapunk olvasóinak. KELEMEN ANTALNÉ mi­nőségi ellenőr. Pannika né­ni 30 éves dolgozója az Egri Dohánygyárnak. Az ünnepsé­gen .miután átvette kitünteté­sét — aranygyűrűvel mellé­kelve —, boldog mosollyal jött visszafelé és ekkor a há­tam mögött megjegyezték, hogy: — ,.harminc éves? — nem is látszik rajta”. Való­ban. Lehet, hogy ezt a fia­talos külsőt az örökös vígke- délyűségével tudta megtarta­ná Pedig ha visszagondol az eltelt 30 évre, különösen a kezdeti időszakra 1942-re, amikor bekerült a gyáriba, nem is volt mindig örömteli az élete. Se munka, se cipó, sokszor még ennivaló sem és még jött a háború is... egy nagy sóhajtás után már vidáman folytatja, hogy erről már ne is beszéljünk. Azt azért még hozzáteszi, hogy azokban az ínséges időkben neon hagy­ták egyedül. Nagy volt az összetartás a 'gyári munká­sok között, azóta is tisztelet­tel, szeretettél gondol vissza azoikra az idős dolgozóikra, akiik őt, mint fiatal dolgozót segítették. Az eltelt negyed­század alatt Pannika néni háromgyermekes családanya és többszörös boldog nagy­mama lett. Jó munkájáért sztahanovista és többszörös kiváló dolgozó-kitüntetést ka­pott. 1971-től a Munka Ér­demrend arany fokozata jel­vényt is magának mondhat­ja. Alapító tagja a Marija Curie szocialista brigádnak. HUSZTI FERENC főmér­nök. A másik babérjelvényes dolgozónk. Huszti élvtárs 30 évvel ezelőtt, a középiskola elvégzése után a Debreceni Dohánygyárba, mint irodai alkalmazott kezdte el a mun­kát. Ahogy a beosztása növe­kedett, közben úgy végezte levelező úton a Dohányipari Technikumot, majd az Ag­rártudományi Egyetemet. 1970. februártól az Egri Do­hánygyár főmérnöke. Arra a kérdésemre, hogy nem saj­nálta-e otthagyni 28 év után Debrecent? azt válaszolta: „Nekem az országban két do­hánygyár tetszett a legjob­ban, a pécsi és az egri. így szívesen jöttem, mert ez a gyár modernebb, fejlettebb technológiával dolgozik, mint a debreceni. Azonkívül Eger városa is nagyon tetszett és mint alföldi gyereket a he­gyek is vonzottak” — mond­ja mosolyogva. Huszti elvtársiknál családi hagyomány a szakma szeré­té te. Két fia, apja nyomdo­kait követve a Debreceni Do­hánygyárban. dolgozik. Nemcsak munkássága, moz­galmi él'tete is a múltra néz vissza. 1945-től a Szakszer­vezetnek, 1951-től a pártnak tagja. Mindkettőben vezető­ségi tisztséget töltött be. Munkájáért többször része­sült vállalati és élelmiszer­ipari kitüntetésiben. Azok a műszaki dolgozóik, akik mun­kájuk során összeköttetésben állnak vele, elmondották, hogy Eeiri bácsihoz bármi­lyen problémával lehet men­ni, mindig tud tanácsot ad­ná. Nagy gyakorlattal és élet- tapasztalattal rendelkezik. Egyszerűen, közvetlenül le­het véle tárgyalni.” Ezt bizonyítja az is, hogy két év után munkatársai Fe­ri bácsinak szólítják. IVANYI ILLÉS közg. osz­tályvezető. A számok embere. Beosztottjaitól tudom, hogy Iványi elv társ már papír nél­kül is maga előtt látja a vál­lalat ö&szes tervadatait és azok összefüggésért. Ezt a több mint húszéves gyakorlat és a szakma szeretete teszi. Megkérem, hogy beszéljen röviden a 25 éves munkás­ságáról. A Kiskunfélegyházi Do­hánybeváltótól saját kérel­memre helyezték át 1947-ben az Egri Dohánygyárhoz. Csa­ládommal együtt megszeret­tük Egert, a gyár második családommá vált. Voltam anyag- és áruforgalmi osz­tályvezető, 1951-től máig pe­dig tervgazdász. Szkárosi Gyula bácsitól vettem át a rrmmkaversenyt, amikor nyug­díjba ment. Láttam és részt vettem a gyár lenyűgöző műszaki-szo­ciális fejlesztésében, a szo­cialista brigádmozgaloim meg­alapozásában és kivirágozta- .tásáiban.. Megismerhettem az alkotás örömét. Boldog len­nék, ha egészségem és a kol­lektíva bizalma lehetővé ten­né, hogy az 1976—80. évre megálmodott gyárfejlesztés­ben is részt vegyek. UJJ JÓZSEFNÉ anyag­kiadó. Erzsiké néni már 20 éve rójja a raktár kövezetét. Azt, hogy az eltelt idő alatt hány fcrn-t tett meg az anyagkiadások során, .nehéz lenne összeszámolni, ö való­ban elmondhatja, hogy a munkahely a második ottho­na, mert az egész Ujj család itt dolgozik. Elsőiként férje, Jóska bácsi jött a gyárba dolgozni, 27 évvel ezelőtt. Erzsiké néni a Komarov f~ szocialista brigád megalaku­lása óta tagja a brigádnak. Ebben az éviben kiválódolgo- zó-kitüntetésiben részesült. Muri-táját szereti. „Csak . aiz a baj, hogy a raktárban hideg van” — mondja mosolyogva, ment tudja, hogy fűteni nem lehet a tárolt anyagok miatt. KISS FERENC az ötszörös szocialista üzemrész vezetője. Húsz élvvel ezelőtt az érettsé­gi megszerzése után nem úgy indult el a Dohánygyár felé, hogy itt fogja az álmait meg­valósítani, de az idő és a kedves tanítómesterek úgy megszerettették vele a szak­mát, hogy csak fájó szívvel tudna megválni a neki min­dent jelentő szivarrészlegtől. Az irodája barátságosan ott­honos és a falakat díszítő ha­zai és külföldi szivarcímikék is szakmaszeretetét tükrözik. Többszörösen a vállalat, 69-ben az élelmiszeripar ki­váló dolgozója. Vállalatszer- te igazságos, jó vezetőnek tartják. Osztályának dolgozói ta­núsítják, hogy mindig segítő­kész, a hozzátartozó három szocialista brigádot patronál­ja és sokat tett azért, hogy az üzemrész öt éven keresz­tül elnyerte a szocialista cí­met. FIKLÖCZKI JÓZSEFNÉ adagoló: Beszélgetésünkkor kértem, emlékezzen vissza az eltelt húsz évre. Nem volt nehéz a visszaemlékezés, mert ahogyan ő mondja: az egész élete a gyárhoz kötő­dik. Ide hordta négy gyerme­két óvodába. Férje gyárunk 25 éves dolgozója és jelenleg két gyermeke is itt dolgozik. El sem tudja mondani, hogy mennyit köszönhet a do­hánygyárnak. Sokszor bete­geskedett és a négy gyermek is bizony anyagi gondot je­lentett. Betegségi és szociá­lis segéllyel igyekezett a gyár segíteni gondjaikon. Ahogyan hallgatom élete történetét, próbáltam elkép­zelni elbeszélése alapján azt a 36 kg-os vézna asszonykát, aki maga után húzza pici gyermekeit, de helyette egy fürgén mozgó életerős asz- szonyt láttam, amint a kocsit tolja a félgyártmányon. Vár­ja-e már a nyugdíjazását? — kérdem tőle. „Oh! Arról még ne is 'be­széljünk. Nem is tudom, hogy tudnám túlélni, ha most azt mondanák, hogy elmehetek Kazla. Nincs rám szükség”. VARHEGYI LASZLÓNÉ szivarkészítő: A vállalat ki­váló brigádjának egyik ala­pító tagja. 14 éves volt, ami­kor édesanyja példáját kö­vetve, ő is a dohánygyárba jött dolgozná. Kérdéseimre szerényen, csendesen válaszol. Keze an­nál gyorsabban, magabizto­san mozog. Teljesítménye ál­landóan ICO százalék fölött van. A Miniszteri dicsérő ok­levél, amit 1970-ben kapottá jó munka jutalma Ha vé­giggondol az elmúlt 15 éven, úgy érzi, hogy a vállalattól akkor kapott a legtöbbet, amikor lehetővé tette számá­ra, hogy szakmát szerezhes­sen. Teremvezetője mondta el, hogy Várhegyiné a szak­munkásképző tanfolyam leg­jobb tanulója. Tudását meg­osztja társaival, mindenki­nek szívesen segít. MOLNÁR JÄNOS: Válla­latunk rangidős fűtője. 15 éve szolgáltatja a kellemes meleget és a termelés során nélkülözhetetlen gőzt. Jancsi, 15 év távlatából mi - re emlékszik vissza szívesen? „Arra a 11 évvel ezelőtti napra, amikor a koszos, füs­tös régi 'kazánháziból —ame­lyik a pincében volt —, fel­jöttök ide az újba, amelyik tágas, világos és egészséges. Ennék a teljesítménye is 50-szer nagyobb a réginél Szakmámat is itt szereztem, a gyár költségén tanultam. Kősaönetemet munkámmal Igyekszem kifejezni.” Szerencsiére sokfkai több a bemutatásira érdemes dolgo­zók száma, semhogy őket la­punk korlátozott terjedel­mében bemutathatnánk. Az eltöltött idő azonban — 19— 20—30 év — a gyár jó hírne­vét öregbíti és a munkásévek nem múlnak el nyomtalanul, mert ha munkájuk beleol­vad is a nagy kollektíva munkájába, mégis mindig példaképül áll a helyükbe lé­pő muntoásnemzedék előtt A vállalat vezetősége és összes dolgozója nevében va­lamennyi jubiláló dolgozó­nak ezúton is kívánunk munkájukban további sikere­ket, jó erőt és egészséget! Bessenyei Sándorné Iványi Illés Ujj Józsefné Fikloczki Istvánná

Next

/
Thumbnails
Contents