75 éves az Egri Dohánygyár - Az Egri Dohánygyár Jubileumi Lapja, 1971

1971-11-01

8 kérdés középvezetőinkhez

X. Mikor került a gyárhoz?

2. Milyen létszámmal dolgozik osztálya és mit állít elő?

3. Fejlődött-e a technológia, javult-e a technológiai fegyelem, az elmúlt évekhez viszonyítva?

4. Az új mechanizmussal kapcsolatosan milyen változást tapasztalt a vezetése alatt álló munkaterületen?

5. 1971. január 1-vel önálló vállalat lett a gyár. Milyen nagyobb változásokat tapasztal ezzel kapcsolatban munkaterületén?

6. Milyen az üzemi demokrácia helyzete, munka- területén?

7. A mozgalmi (párt-, szakszervezet, K.ISZ-) szervek milyen segítséget adnak munkájához?

8. Milyen reális fejlődési, fejlesztési lehetőséget lát munkaterületén?

Dr. Vendrei Géza:

Dohánygyár a

felszabaduláskor

BÁRÁNY TIBOR: 1951. április 7-én, alig 20 éves koromban kerültem az Egri Dohánygyáriba, mint segédmunkás. Kettő és fél hónajt eltelte után, bérelszámoló, rövid ideig normairodán dolgoztam, 1957. február 1-től a cigaretta-előkészítési osztály művezetőjévé neveztek ki. A cigaretta-előkészítési osztály ebben az időben igen elavult, munkaigényes, nagyon egyszerű, de nehéz munkát igénylő technológiával dolgozott. Nem kívánom részletezni, de 14 év alatt óriási mértékben megváltozott az osztály technológiája, berendezései, egy fejlett, egy teljesen új előkészítési osztály született. Javultak ,a munkaviszonyok, a termelékenység, csaliként a dolgozók fizikai igénybevétele, a mimikáik zömét gépeik végzik, egyszóval elértünk olyan szintre, amelyről 14 i évvel ezelőtt még álmodni sem mertem volna.

SZANYI NAGY MIHÁLY: 1959. július 1-én kerültem az Egri Dohánygyárba, mint dohányipari technikus. Minden osztály, (szivar-előkészítés kivételével) fizikai és adminisztrációs munkáinak megismerése, majd különböző feladatok (adminisztráció, inspekció, műszakvezetés stb.) váltották egymást. 1966—68-ig a városi, majd megyei KISZ-bizottságon dolgoztam. 1968. január 15- től vagyok a cigarettagyártás vezetője. A gyártás átlagban 170—190 fővel dolgozik, ezen dolgozók filteres cigarettát állítanak elő.

— A gyártás technológiája az utóbbi években nagymértékben megváltozott. A termék átfutási ideje lecsökkent. a gépeknél dolgozókkal szembeni követelmények nőttek. Ezt maga a fejlődés is megkívánta. Problémát jelent még ma is, hogy a gépieknél nem rendelkezünk megfelelő tartaléküzemelőkkel, mely probléma megoldása állandóan napirenden van. A technológiai fegyelem jónak mondható. A dolgozók nagyobb többsége következetesen betartja. Ez nem jelenti, hogy az elkövetkező időben nem lehet még javítani.

— Az üzemi demokrácia terén véleményem szerint a dolgozóink nem élnek az adott lehetőségekkel. Több esetben a termelési tanácskozás a dolgozók tájékoztatásában merül ki.

— Az elkövetkező időszakban szükségesnek látszik az illatosítás, selejtbon- tás és vágattárolás korszerűsítése, javítása. Nagymértékben javítaná a gépek teljesítményét a jó minőségű filter, az üzemelő műszerészek stabilizálódása és tartalék üzemelő gárda létrehozása. A filter minőségének javulásával elérhető lenne a selejt csökkenése is. Ami azt jelentené-, hogy ugyanazon idő alatt többet, jobbat, gazdaságosabban tudnánk termelni. Szükséges, hogy a segédanyagok (papír, parafa- utánzat, raganyag) állandó minőségben álljon rendelkezésre.

SZARVAS ALADÄRNS: 1955-ben a debeceni Dohányipari Technikum elvégzése után kerültem az Eg'ri Dohánygyárba. 1902-ben a szivar-előkészítési osztály vezetésével bízták meg, ahol egv évig dolgoztam. 1963-tól 1966-ig a gyártásira nyitáson folytattam munkámat, majd a cigarettacsom-agolási osztály vezetésével bíztak meg, mely jelenleg is a feladatom.

— A technológiai folyamat igen sokat fejlődött az elmúlt időszakban. A fejlődés lemérhető, ha a gyártás és a csomagolás közti átfutási időt vesszük figyelembe, mely a korábbi 48—72 óráról 2—3 órára csökkent. Ezen feladatokat korszerű szállító berendezés beiktatásával oldottuk meg. Az előbb említett átfutási idő lerövidítésével jelentős technológiai terület szabadult fel, mely lehetővé tette a filteres cigarettatermelés kapacitásának növelését.

— A gazdasági munkában élenjáró dolgozók anyagi elismerésére az új gazdasági rendszer bevezetése nagyobb lehetőséget biztosít. A rendelkezésre bocsátott szabadkeret rendkívül ösztönzően hat a munkavégzés (gazdaságosság szem előtt tartása) és munkafegyelem megszilárdításában.

KOCSIS JŐZSEF: 1957- ben végeztem a Debreceni Dohányipari Technikumot. 1965-ben a filte-rgyártási osztály vezetésével bíztak meg, mely jelenleg is feladatom.

— 1965-ben kezdődött a

Lágymányosi Dohánygyártól a viszkóz filtergyártás áttelepítése. Ezt megelőzően, dolgozóink, szakembereink több hetes, hónapos úgynevezett tapasztalatcserén vettek részt, melynek eredménye, hogy rövid időn belül az Egri Dohány gyárban megkezdődhetett a viszkóz műszál-alapanyagú filterrúd gyártása. Az átvétel évében végrehajtottunk néhány

technológiai módosítást, többek között korszerű szárítást és anyagmozgatást vezettünk be. Ennek eredménye. hogy az átfutási idő a kO’-ábbi 32—36 órától 6—8 órára csökkent, A gazdaságossági mutatónk alakulását kedvezően befolyásolta mikor sikerült megoldanunk a technológia során keletkezett selejt műszál bontását és újrahasznosítását. Ezen műszál, mely korábban hulla- dókáron került értékesítésre rendkívül alacsony áron, mintegy 10 százalékos eredményjavulást eredményezett. A műszálalapú filter- gyártási technológiában forradalmi változást hozott az elmúlt években kutatóintézetünkkel közösen kikísérletezett úgynevezett szárítás nélküli technológia bevezetése.

— A technológiai változtatás eredményeként megvalósíthattuk azokat a korábbi elképzeléseket, melyek a dolgozók jobb munkakörülményeit a kulturált munka- feltételeket biztosították.

KISS FERENC: 1952-ben kerültem a dohánygyárba, először fizikai munkát vér geztem, majd adminisztrátorként dolgoztam. Négy év eltelte után műszafcvezető lettem, majd 1962-től művezetőként dolgozom a szivarágazaton.

— Az elmúlt tíz év alatt naigyon komoly fejlődést értünk el. A mozgalmi (párt-, szakszervezet, KISZ) komoly segítséget adnak munkámhoz, különösen a több alapszervi rendszer bevezetése óta, sok problémát meg lehet tárgyalni a műhelybizalmival, és az alapszervi párttitkárral.

BÓNA GYULA: 1971. január 1-től a MEO vezetőj'e vagyok. Az osztály a termelés területén a minőségellenőrzési munkákat végzi, a beérkező alap- és segédanyagok, mint az alkatrészek vizsgálatától kezdődően, a gyártásköri ellenőrzésen keresztül a késztermék- ellenőrzésig.

— A gyár önállóság eredménye első lépésiben az új szervezeti felépítés kidolgozása és bevezetése volt. A MEO területén ez a tény pozitív határt eredményezett. Közös irányítás alá került valamennyi terület minőségellenőrzése, szoros kapcsolat alakult ki az egyes csoportok között és ezek saját jó munkavégzésükkel a másik csoport munkáját is nagymértékben tudják segíteni. Ez az egész gyár hasznos tevékenységének érdekét is

szolgálja. Megszűnt a „felülről” való ellenőrzés, az osztály dolgozói és vezetői rendszeresen együtt élnek a termeléssel, állandóan ismerik a nehézségeket, nemcsak a végső ellenőrzés során derülnek ki a problémák.

— Az üzemi demokrácia helyzete az osztály területén megfelelőnek mondható. A munkakapcsolat, a termelési tanácskozásokon való részvétel megfelelő, a dolgozók aktivitása azonban hagy még maga után kívánnivalókat. Ez természetesen adódik a MEO különleges helyzetéből is, hiszen a termelési problémák a minőségben is jelentkeznek és azokkal számolni Is kell. Ennek következtében ezt az aktivitást bizonyos „mértéktartás” jellemzi.

— A mozgalmi szervek és az osztály kapcsolata megfelelő. Sok dolgozó tagja a párt-, KISZ-szervezetnek, jó néhányan felelősségteljes beosztásokat, funkciókat is ellátnak, s ugyanaz a helyzet a szakszervezettel kapcsolatban is. Talán ennek is köszönhető, hogy a szervek minden igényelt segítséget megadnak mind a termelés, a munka területén, mind az egyes dolgozók egyéni problémáin való segítésben.

SZEMÁN MIHÁLY: 1967. augusztus 11-én hároméves gépészmérnöki gyakorlattal, üzemszenvezőként kerültem az Egri Dohánygyárba. Á szervezői munkát 1971. január 1-ig végeztem. Ekkor a tmk-műhely vezetésével bíztak meg. A tmk-műhely létszáma 45-55 fő között mozog attól függően, hogy a tartalék üzemelő szakemberek nálunk vagy a termelő területeken dolgoznak.

— Az üzemi demokrácia a műhelyben belül jónak mondható. Órabérek rendezé- zésénél, prémiumok kitűzésénél, jutalmazásoknál, törzs- giárdatagság odaítélésénél minden esetben a csoportvezetők, szakszervezeti és pánt- bizalmik véleményét is kikérjük.

— Rendszeresen tájékoztatást kapnak a dolgozók a termelési tanácskozásokon a dolgozók aktívan részt vesznek, javaslataikkal, problémáik felvetésével segítik a műhely eredményes munkáját. Az öt évre szóló kollektív szerződés és a törzsgárda-szabály- zat már a tervezés szakaszában többször is ismertetve volt a dolgozókkal. A beérkezett javaslatokra, kérdésekre részben én válaszoltam, részben pedig továbbítottam a munkaügyi osztályra.

— A tmk-műhely szer- száímgépparkja hiányos és elavult. Palástköszörűvel és síkkörszörű géppel nem rendelkezünk. Ezek a gépek nagy mértékben elősegítenék a jobb munkánkat. Maró- és esztergagépeink elavultak, amelyek helyére új, modern berendezések beszerzését javasolnánk.

SÓKI MIHÁLY: 1966. augusztus 1-én kerültem a vállalathoz, akkor egyéves gépészmérnöki gyakorlattal, de mint üzemszervezőként kezdtem. 1967. augusztus 1-én megbíztak a műszaki osztály vezetőjének. Jelenleg 15 fő műszaki-adminisztratív létszám tartozik az osztályomhoz, továbbá 96 fő fizikai dolgozó.

— A műszaki- és adminisztratív munkatársaimmal együtt fő íeladiatunk a vállalat műszaki fejlesztésének és beruházásainak, valamint a kiemelt állóeszköz fenntartási témák részbeni tervezése, a kivitelezések koordinálása, a hazai és import eredetű beruházások szállítása és ezekkel kapcsolatos adminisztratív tevékenységek bonyolítása. A nem termelő és a nem technológiai gépi berendezések beruházásból történő beszerzése utáni üzembehelyezések biztosítása.

— Az 1971. január 1-én önállósodott vállalatnál ezen önállóság következtében a szerteágazó munkavégzéseink sorén egyenként ás igen komoly, félelősségiteljes feladat hárul az osztály minden dolgozójára.

A DOHÁNYGYÁRNAK LÉTESÍTÉSÉTŐL FOGVA fontos szerepe volt Eger város életében. Jelentősége, mely kezdetben főleg gazdasági és szociális természetű volt, egyre inkább növekedett, s az idők folyamán kinevelte — több száz fős létszámából azt a gárdát, amely már a szocialista eszméknek is hordozója lett.

A 11. világháború kitörése után különösen megnőtt a gyár gazdasági jelentősége. A hadsereg és a hátországi lakosság ellátásának biztosítása fokozott termelést követelt. Szigorú rendszabályok léptek életbe. A gyárat hadiüzemmé nyilvánították. A szabadságolásokat korlátozták. A csekélyebb vétségek is komoly következményekkel jártak. A gyakori légiriadók erősen hátráltatták a termelést. Egyre erőteljesebben jelentkezett az elégedetlenség és nyugtalanság, míg végül

1944. november közepén a munkások nem jöttek be dolgozni, s így kénytelen volta gyár a termelést beszüntetni.

A VÖRÖS HADSEREG által űzött német fasiszta sereg hozzáfogott a gyár kiürítéséhez, majd annak felrobbantását tervezte. A cigaretták és szivarok milliós tételeivel megrakott teherautók tömegesen hagyták el a gyárat, de elvittek több munkagépet és elvitték, vagy megsemmisítették a főnöki iratok nagy részét. Szerencsére olyan gyorsan történt a felszabadító hadsereg által Eger elfoglalása, hogy a gyár alá- aknázására és felrobbantására már nem jutott idő.

A felszabadulás napján, 1944. november 30-án szomorú képet mutatott a gyár. A melléképületek nagyrésze romokban hevert. A gyártási és raktári épületeken a tüzérségi találatok komoly rombolást okoztak, az utak tönkre- téve, a kerítés egy része (az iskola felőli oldalon) ki- döntve, sem villany, sem víz, sem nyersanyag! Megdöbbenve álltunk a szörnyű pusztulást látva.

A KIFOSZTOTT és súlyosan megrongált dohánygyár szovjet katonai vezetés alá került, s a felszabadulást követő első napokban tömegesen jelentkeztek a dolgozók, hogy tájékozódjanak a gyár helyzetéről, s megkezdjék a munkát. 1944. december 3- án már egyszerű, primitív módon — a szétszórtan még fellelhető dohányanyagnak késsel történő felvágásával —, megindult a munka.

A gyár katonai parancsnoka Szeszükön kapitány megbízott a termelés megszervezésével. Munkatársaimmal sikerült hamarosan szükségmegoldást találni a dohányvágógépek és cigarettagyártó gépek beindítására.

Gyimesi János a nagyszerű elméleti és gyakorlati tudással rendelkező műszaki társam volt az, aki ebben a nagy munkában a legtöbbet tudott segíteni.. Az utcán heverő két úthengerlő gőzgépet be- húzattuk a gyárba, s ezekkel egy transzmisszió közbeiktatásával —, sikerült a gépek meghajtása, illetve üzemeltetése. Persze lényegesen alacsonyabb fordulattal és sok zökkenővel. Ugyanis a gépek erősebb, vagy gyengébb fűtésétől függött az úthengerlő gép meghajtó kerekének fordulatsebessége. De termeltünk, megindult az élet.

A MÁSIK SŰLYOS PROBLÉMÁT a vízhiány jelentette. A városi vízhálózat nem működött, s helyreállítása hosszabb időt igényelt. A felnémeti útelágazás felrobbantása alkalmával megsérült a felsőtárkányi vízvezetékünk. Ezt a vezetéket kellett sürgősen kijavítani, hogy a vízellátást — a városi vízvezeték helyreállításáig is —, biztosítani tudjuk. Nehéz feladat volt, de ez is sikerült.

A mostoha körülmények ellenére — télvíz idején —, a lelkes dohánygyári műszaki csoport — minden erejét megfeszítve —, egy hét alatt rendbehozta a megrongált csővezetéket. Megindult a vízszolgáltatás. Nagyon fontos volt ez, nemcsak gyártási, hanem főleg egészségügyi szempontból.

A katonai teherautók a kápolnai dohányraktárból hozták a nyersanyagot, s a gyár cigarettát, szivart és vágott dohányt termelt a hadsereg részére.

ELEINTE NEM VOLT FIZETÉS, de mindenki szívesen dolgozott, mert húst és kenyeret osztottak ki a dolgozóknak, ami akkor nagy értéket jelentett. A kapitány meg volt elégedve a gyár teljesítményével és egyes dolgozókat meg is jutalmazott. Később, 1945. elejétől már szabályszerű bérelszá. molás volt és fizetést kapott mindenki.

Az 1944. decemberi mintegy 80—100 fős létszám 1945. májusára már 300 főre növekedett. Főleg a szakemberek hiánya jelentett nehézséget és több gyártógépet régi, tapasztalt, de szakképesítés nélküli „gépmester” üzemeltetett.

Megindult a párt szervező munkája, felhívására igen sokan léptek be a pártba. Ezekben az időkben a dohánygyár jelentette Egerben a bázisüzemet.

1945. JÜNIUS VÉGÉVEL a katonai vezetés megszűnt és a Magyar Dohányipar átvette a gyár irányítását. Ebben az időben a legnagyobb gondot a romok elatkarítása, az épületek kijavítása, a dohányanyag és papírellátás biztosítása okozta. A kapott dohányanyag nyers, kiképzet- len, így elég kellemetlen izü volt. A cigaretták gyártása fokozott figyelmet igényelt, mert könnyen penészesedéit. Papír, csomagolóanyag alig volt. A készletek elfogytak, s Budapestről kellett az utánpótlást teherautókkal biztosítani.

BIZONY, HA VISSZAGONDOLUNK azokra az időkre és összehasonlítást teszünk az akkori gyár és a mostani között, öröm és büszkeség tölt el bennünket. A hosszú, nagy körültekintést igénylő, sok fáradtsággal járó munka hosszú idő után végülis meghozta az eredményt: ma az Egri Dohánygyár az ország legkorszerűbb dohánygyára lett, és már nemcsak Egernek, de az országnak is egyik jelentős üzeme, melynek gyártmányai az ország határain kívül is keresettek.

Visnyei Miklós főműszerész beállítja a Max-gépet.