Angolkisasszonyok leánylíceuma és felsőkereskedelmi iskolája, Eger, 1932
10 végtelen tömegét. LehuÜ ott a lepel az Isten atcáról s meglátja azt, akit a földön szeretett s aki őt szerette . . . leplezetlenül robbantja ki a sokatváró Atya a „hű gyermeke" iránt eddig palástolt összes gyöngédségét és minden siratója helyett is öleli, dédelgeti — örökre. Itt a földön sokszor oly magára maradt az igazságért való verejtékes küzdelemben a rút igazságtalanság túlerejével szemben . .. és Íme most egyszerre rányit az abszolút igazság uralmának ragyogó teljességére! Milyen kielégülés neki magának az örök Igazságnak az élvezése! Az ő áldozatos, erényben, szépségben gazdag élete most beletorkollik az örök Szépségbe, az örök Életbe 1 Milliókra menő magyar testvérét védő szerefefe milyen jutalmat kaphat ott, ahol egy pohár vizet nem hagynak jutalmazaflanul ?! Nyíltan megvallotta hitét! Most itt az ideje, hogy Jézus is megvallja őt atyja előtt. Ő egyike volt azoknak, akikről Írva van, hogy azok, akik az igaz Istent imádják, „lélekben és igazságban" imádják Öt. Nem volt konjunktúra katolikus. Igaz, mély lelki életet élt. Majdnem napi áldozó és heti gyónó volt. De mégsem abban merült ki vallásossága, hogy férdenállva ministrált. A jezsuita nevelésű Apponyi lélekben és igazságban imádta az Istent, kivitte hitét az életbe, a közélet minden terére, a politikába s minden küzdelmébe ... ki egészen Genfig .:. Neki jó. Fejére tétetett az örök Élet koronája. A vesztesek mi vagyunk. De magunkat ne sirassuk vigasztalanul; Apponyi halálában is gazdagít. Az a részvét, tisztelet és nagyrabecsülés, amit a külföldön váltott ki nagy tudásával, jóságával, bölcsességével és igazságsze- retefével: a magyarság számára íródik. Ha messzire járt eddig követségben a magyar ügyért, hadd menjen most még messzibb követségbe; hadd menjen magasabb. Fórumhoz .. . Nem orgyilkosoknál kell már szószólónak lennie . . . Idelent pedig feléje forduló érzelmeinkkel, ime szuggesztív módon szeretteti meg a Jót és Igazat. Őt tekintve mindegyikünk egy fokkal jobb lesz és erkölcsi erőink gyarapodnak . . . íme, szelleme él . . . miközben mi sirunk , . . s a szivekben megóriásodott emlékéből új domok épülnek . . .! vitéz Veszprémy Dezső.
