Angolkisasszonyok leánylíceuma és felsőkereskedelmi iskolája, Eger, 1929

17

s amink volt is, elpusztította a tatár meg a török — hangzott a felvilágosító válasz. Svájc hegyei között megszólalt az erdélyi leánylélek, siratva-Brassót. A Vierwaldstätti tó képe visszatükrözte a Csorbái tavat s a Tátrát a Rigi helyett. Még a Genfi tó szépségét is kétségbevonták a Balatonnal szemben. A magvar vasútasok és rendőrök előzékenysége se ütötte meg a külföldiekét.

Női hiúságuknak s egyben nemzeti önérzetüknek roppant hízelge'tt, hogy lépten-nyomon németeknek, franciáknak nézték őket, nyelvismereteik révén idézve elő a csalódást.

Hegyeshalomnál felcsendült a Himnusz, bánatos fohászuk sírta vissza az elrabolt földet. Remegő szívvel nézték a „határt“, amely ott sötétlik az ország szíve közelében. A veszteség tudata talán még soha jobban nem foglalkoztatta őket, mint a hazatérés utolsó óráiban. Nagyon jóleső érzéssel, örömmel, reménnyel jegyeztem fel, mint a kirándulás legnagyobb tanulságát. Nekünk erre a be nem heggedő, meg-megújuló sebre van szükségünk, erre a nyugtalan szívdobbanásra, most a trianoni gyász tizedik évfordulóján.

M. Benes Anna dr.