Angolkisasszonyok leánylíceuma és felsőkereskedelmi iskolája, Eger, 1928

15

meg száz magyar családot ideális közös érzésből fakadó emberbaráti cselekvésre tudott késztetni.

Az eszme megvalósult, s a legnehezebb időkben a próbatüzet kiállta, hogy azután, az utódok idejében visz- szasorvadt: ez fájó emlék, amelynek a fejtegetése nem tartozik az én mostani feladatom közé. Vannak intézmények, amelyek éppen azért, mert nagyon ideális célúak: csak rövid időre szólanak. Amíg megvannak, addig megteljesedik a szív vele, s azután legdrágább emlékei közé sorozza.

* * *

1918 szeptemberében a tanári élet harmadik stációját kezdettem meg.

A budapestvidéki tankerület főigazgatói munkakörében kezdődött az új tevékenység.

Egy iskola után harmincnégy-harmincöt, húsz-huszon- két tanár helyett hatszáz; nyolcszáz diák helyett hatezer, egy város ifjúsága helyett sok városé. Ez a munkakör kiszélesedése csupán a különbség az előbbi és a most kezdődött munka között.

Midőn hozzáfogtam, csak folytatásról lehetett szó, nem irányváltozásról, nem hatalmi és nem tekintélyi kérdés volt, hanem az az édes tudat, hogy ami nem volt káros az iskola életének szabályozásában és irányításában, azt át lehet vinni mindenik iskolába. Amint az egy iskolában kerestem a jót, megsokszorozódó figyelemmel keresem a sok iskolában, s ahol a jót megtalálom: örvendezni fog a lelkem, s megmondom munkatársaimnak, hogy megláttam a jót, örvendettem neki. Az iskolák belső életét fogom keresni mindenütt, eggyé válók munkatársaimmal, s ezt az egységet, ahol rá szükség lesz, elősegítem megteremteni. A nehéz idők súlyos terhét éppen úgy éreztem én is, mint munkatársaim, s ahol e súlyos terhen vala- melyesként könnyíteni lehet: ez legszentebb kötelességem. Az igazgatók, a tanárok értelmi és érzelmi nevelő munkáját észrevenni, elismerni, meleg szeretettel megfigyelni, az ifjúság akarati készségét lehetőleg fokozni, munkára hajlamossá tenni, elsőrangú feladatunkká avatni: ez a gondolat hevített, s hálás szeretet sarjadt minden ilyen irányú törekvéssel szemben.

Az állásadta külső tekintély minden külső formalizmusa önként visszaesőkként, ha munkatársaimmal a közös tennivalókról komoly eszmecserét folytattunk, s helyét a testvéri megértés őszinte bensősége foglalta el. Hogy más ezt miképen csinálta előttem, azzal nem törődtem. Csinál-