Angolkisasszonyok leánylíceuma és felsőkereskedelmi iskolája, Eger, 1924
JYlózsi bácsi.*) Nem óda ez, nem kedves Mózsi bácsi, , Sem himnusz, mely az Istenhez kiált, Csak egy kis dal, vagy a búzamez'ókr'ól Csokorba szedve jó jár szál-virág. Csak egy kis dal, mely csendül lágy és zengi! hangon, Mikor meghat a múlt s emlékezet; S mert újból itt vagy — oly régóta vártunk — Testvér szívünkkel fogj testvérkezet! Vezess, taníts és hangya-útainkon Gyújtsál világot lelked fényivel, Hogy hangyamunkánk elvé zése- közben Az útat lássuk, hol haladni kell, 6' ha már szövétnekként ragyogsz egünkön, felöljed hangya-utaink továbbt S köznap rögérül fel magasba szállva Követni fogjuk súgárid nyomát. Sokaknak él, kit soknak szánt a végzet, Nem lesz sajátja fenkölt szelleme, Zsibongó élet izzó katlanában Sok munkás kéz használja s él vele. És im, ez éltünk szörnyű nagy kohóját Megtölti fojtó füst s henye salak : A szürke élet nyomasztó ködében Szükség oan Rád, sugárzó nagy alak ! Szükség van Rád, ki annyi éven által Az oktatásban égsz, m hit áldozat ; Nagy szellemednek árasztád a fényét, Ezért emléked mindig fennmarad ! ! Tudjuk, hogy élre sohse törekedtél, Oda emelt im az a szeretet, Amely szívedben lángolóan izzik S amely mindenkit egyként szeretett. A tolinak, szénák bűvös ihlctettje, Mily sokszor kiizdtél bátrait elvekért . . , Igaznak, jónak hirdetője voltál, S Hozzád a bűn, a gazság fel nem ért, Gyermek-világnak szövögettél álmot, Ezernyi színben fénylő álmokat . , . Most is ősz hajjal . . . s ifjan lángolóan ; Meséd sok szívben szárnyat bontogat ! S bár Rád zúdult a sorsnak vad viharja : Székely hazád, mint sok más összetört . . . Múlton s jövőn csüng tépelődve lelked: Szabad lesz-c a székely ősi f öld ? ! Szabad lesz még ! ... S ha újból síkra széliünk, — Miénk legyen, hogy minden szent orom — Ott termek én is zúgó harsonák közt; Megjő e kor, megjön, bizton tudom ! Ez hát nem óda, kedves Mózsi bácsi, Sem himnusz, mely az Istenhez kiált, Csak egy kis dal, vagy a búzamezőkről Csokorba szedve jó pár szál-virág. Csak dal, mely csendül lágy és zengő hangon, Mikor meghat a múlt s emlékezet; S mert újból itt vagy — oly régóta vártunk — Testvér-szívünkkel fogj testvérkezet! vitéz Veszprémy Dezső. *) Azon alkalommal mondta a szerző, hogy Gaál Mózes, (cMózsi bácsi») tank. kir. főigazgató ismét az egri középiskolák élére állt 8 lelkesítő beszédet intézett az Angolkisasszonyok leánygimnáziumának növendékeihez.
