Angolkisasszonyok intézete, Eger, 1916
Megnyitó beszéd. Nagyságos Érseki Biztos Úr! Igen Tisztelt Közönség! Kedves Növendékek! Nem közönséges érzelmek hatják át lelkemet, midőn e helyen ez ünnepélyes órában szólásra emelkedem, hogy a legmelegebben üdvözöljem mindnyájukat, akik e megifjodott intézetben, — amely im! leánygimnáziummá alakult, — első megnyitó ünnepélyén megjelentek. . Ünnepély ez alkalom, Mélyen tisztelt Közönség, mert a múlt törekvései s a jelennek a megváltozott életviszonyok folytán elodázhatlan követelményei egy új . . . nagy jövendő előestéjén valósággá válnak, testet öltenek . . . Ünnepély tehát ez alkalom! De nem azért ünnepelünk, mintha talán elfeledkeznénk arról, hogy e titáni küzdelemben súlyos bánat üli sziveinket fiúszülötteinkért —, nem azért, mintha tán elfeledkeznénk szenvedő hazánkról, e sok vérrel áztatott és könnyel itatott hazai földről, hanem azért, hogy e világháború viharai és vérzivatarai között a romokra, a pusztulásokra egy pillanatra, csak egy kicsi időre fátyolt borítsunk és szemeinket e szivettépő borzalmakról biztató reménységgel a jövőbe vessük. Mert egy nagy jövendő áll előttünk érzést és kedélyt, kultúrát és jogokat átalakítani akaró problémáival ... S ez az új jövő, ez a már most is elváltozott világ minden hibáival együtt a saját képére kivánja átalakítani a női nemzedéket. Védelmet, menhelyet kell nyújtani tehát a nőknek az újkor veszélyes forgatagában! De a világháború által előállott helyzet is megköveteli, hogy a nőknek alkalmuk nyíljék arra, hogy minél tökéletesebben készülhessenek a közéletben reájuk háramló feladatok végzésére. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az egész magyar társadalommal karöltve megadja ennek a lehetőségét a nőknek a nők középfokú oktatásának a rendezésével.
