Angolkisasszonyok intézete, Eger, 1911

Az Angolkisasszonyok vezetése alatt álló érseki róm. kath. tanitónöképzőintézettel kapcsolatos gazdasági telep

6

készítés, a tej feldolgozásának számtalan módja, az okszerű baromfitenyésztés, selyemhernyó, méhtenyésztés, szóval a gazdálkodásnak majdnem minden ágát a nő pontosságánál, rendszere- teténél, józanságánál, ügyességénél, esztétikai Ízlésénél fogva sokkal megfelelőbben végezheti, mint a férfi. Hogy ez nem légből kapott állítás, azt hazánk nem egy kiváló női méhésze-, baromfi-, nyúl- és selyemhernyótenyésztője igazolhatja. Külföldön pedig különösen Német-, Angol- és Franciaországban a férj halála után akárhány nagy birtok példás kezelése dicséri a munkától vissza nem riadó arisztokrata nőt. Az aktiv munka különféle nemének az elsajátítása már abból a szempontból is üdvös, hogy korunkban, ahol a tanítónők, hivatalnoknők száma igen nagy; túltermelés észlelhető a női szellemi pálya minden neménél ; az állás nélkül maradt tanítónők a produktiv pályákon

— amilyen az internátusok, szeretetházak, menhelyek, gyümölcs-, virágkereskedések, elme- és gyógyintézetek, egyes uradalmakban kisebb gazdasági teendők — mindig nyerhetnek, — igaz, hogy szerény, de tisztességes keresetet s nem lesznek terhére idősebb korukban rokonaiknak. S ezek a foglalkozások összeegyeztethetők egészen úgy a műveltséggel, mint a ranggal. Igazat kell ugyanis korunk egyik legnagyobb pedagógusának

— Förster Fr.-nek — adni abban, hogy egy dolgos háziasszony munkájába sokkal több tudományos, erkölcsi és esztétikai műveltség fér bele, mint egy semmittevő, kávéházat és utcát kedvelő vagy egy «intellektuális» női pálya foglalkozási körébe.

Az alkotó munkára való nevelés tekintetéből igen szép példát találunk Angolország és Amerika állami életében. Itt előkelő állású, vagyonos szülők serdülő leánykáikat varrodákba, virágárus kereskedésbe, vagyis a női pálya minden ágában foglalkoztatják pénzért, kellő díjazásért. Ennek a nemes intenciója az, hogy korán ráneveljék gyermekeiket a produktiv munkára. Tiszteltté tegyék előttük a munkát és a munkást. Az előkelőséggel összeférő munka által áthidalják a szociális ellentéteket, amelyeket a munkaadó és a munkás közötti nagy kü- lömbség szemlélete támaszt. De a legnemesebb cél az, hogy ha idővel bármi csapás miatt gyedül maradna minden támogatás nélkül, meg tudjon élni kezének becsületes keresete után s ne szaporítsa ama szerencsétlenek számát, akik kétségbeesetten, foglalkozás nélkül lelépnek a női nemet méltán megillető helyről s szaporítják a női proletárok számát.

Egy kiváló főpap aranyszavaival zárom le e szerény elmélkedésemet : «Ha a háztartási és mezőgazdasági iparban müveit hölgyeink fáradhatatlanul munkálkodnak, hazánk vágyó-