Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1940
6 elősegítsük, és előkészítsük őket az élet kemény küzdelmére. A mai kor zaklatott, kapkodó, ideges leányaihoz csak jóságos megértéssel, komoly, megfontolt nyugalommal közeledhetünk. Mivel azonban az élet minket, szülőket és nevelőket is kemény próbára fesz, egyiket anyagi nehézségekkel, másikat a jövőért való aggodalommal, különféle terhekkel; azért biztosítanunk kell a neveléshez szükséges nyugalmat. Mennél nyugtalanabb az idő, annál nyugodfabbak legyünk mi. Megértés kell nemcsak a mai forrongó világválság benyomásai, hanem egyéb körülmények miatt is. A jóságos, megértő szeretetre megnyílik a gyer- meklélek, mint a napfény előtt a virág kelyhe, és akkor gyakran gyerekes meggondolatlanságnak minősíthefnők azt, amit megértés nélkül talán rosszakaratnak gondoltunk. Idevonaíkozóan írja Don Bosco: „A gyermek szíve mindig nyílt legyen, hogy annak tulajdonságait akkor is láthassuk, amikor foglalkozni kezdünk vele és akkor is, amikor azon a nevelés művét befejeztük“. Ismét másütf ezt mondja: „Szeretem, ha a nyüzsgő együttesben a szemek őszinték, a homlokok nyíltak, a szíve mindenkinek az ajkán van“. A gyermek vágyik megértő lelkek után, akik érzékenységét nem sértik. A megértő szeretetből önként következik a jóakaró segítség. Erre minden gyermek, legyen az kicsiny vagy nagy, egyformán rászorul. Gondoljunk csak arra a kis elsőosztályosra, aki félve lépi át a középiskola küszöbét az ezer meg ezer új benyomás hatására. Hogy áll ott tétovázva, mennyire rászorul jó tanárnői támogató segítségére 1 A gimnázium rejtélyes világa százezer kérdéssel néz felé. Keresi a szerető kezet, mely elvezeti, és irányítja tetteiben, gondolkozásában. Vagy nem kell-e gyakran az életbelépő tanítványainkat komoly, megfontolt tanácsokkal eligazítanunk? Akár az elsőt, akár az utóbbit nézem, mind magasztos és szívesen vállalt feladat a hivatásos nevelő számára. így kell a kedves Szülőknek is közeledniük a gyermekhez, a jóakaró segítség teljes átéreztetésével. Don Bosco olyan találóan mondja a nevelőről: „A gyermek helyett ő néz előre, felnyitja kicsinyeinek szemeit, de ha kell, be is tudja csukni azokat“. Vagyis a szülő figyeli legközvetlenebbül az utat, amelyen a gyermek jár, ő veszi legkönnyebben észre, ha helytelen ösvényre téved. Ilyenkor nem a felháborodás hangján, hanem a segítő szeretet leleményességével hassanak a gyermekre. Tegyék szemeit látóvá a szép és a jó számára úgy, hogy minden sötétség előtt önként bezáruljanak. Tehát nem a büntetés, hanem a segítő szeretet fegyverével fognak győzedelmeskedni. A megtorló módszer ugyanis elfojtja a gyermek önállóságát, és képmufatásra szoktat. A jóakaró, segítő szeretet azonban nem nélkülözheti az erélyt, mert a fegyelem és rend az alapja minden társas együttélésnek. Vigyázzunk, hogy nevelői eljárásunkban alkalmazott fegyelmezésünk ne váljék léleknélkülivé, rendőrivé. Nincsen érdem abban, ha az állandó bűn-
