Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1939
4 a flottájáról „felsőbbséges magatartással s legénységének lelkes hurrá kiáltása“ közben távozó altengernagyot kenderesi magányába. Az ellenforradalmi szervezkedés idejében a hadügyminiszferség elvállalása miatti lelki küzdelmeit részvéttel osztottuk, s lelkesen üdvözöltük a következő szavakkal kifejezett elhatározását: „Kemény lelkitusa után, de eljöttem, vállalom.“ 1 Budapesti bevonulása a nemzeti hadsereg élén, fehér lovon, nemcsak festőién, de előképszerűen hatott, a Felvidéki bevonulások előjátéka lett. Főmélfóságú Urunk életének egyik legünnepélyesebb pillanata közeledett. 1920. március elsején „A magyar nemzetgyűlés és az egész magyar nép bizalma“ 2 az ország kormányzójává választotta, s Főmélfóságú Urunk kimondta „a magyar népet szerető jószívű igenjét“2 letette a magyar alkotmány megtartására a hűségesküt.2 Azóta valóban „mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére igazságosan megfehetek“2 sugározta felénk biztatóan hűségesküjének utolsó ígéretét a képen keresztül, s elhallgatott. A jövőbe kémlelt a tenger viharaival sokszor dacoló, elszánt tekintete. Mikor újból megszólalt, már nem mesélt, de kérdezett: Magyar Ifjúság! Vállalod-e a munkát, harcot velem?! Kövefed-e most s a jövőben kormányzó s intő kezem? Rohansz-e kötélhez, vitorlához, ha a világtenger vészes orkánja hazánkra vihart, támadást hoz? Istenbe s a magyar jövőbe vetett erős hittel, bizalommal vállalod-e az országépífő s az országvédő nagy munkát velem?! Vállalom, vállaljuk! dobbant vissza a szívekből a felelet. Aggódtunk, dolgoztunk eddig is Főmélfóságú Urunk Veled. Követtük — sikerrel — szolnoki szózatod nyomán is intő kezed. Példát ad, erőt ad Hazánk javára áldozott szép Életed! M. Ulrich Aranka középisk. fanár. 1 Id. Pilch Jenő: Horthy Miklós. 2 Id. Prohászka Ottokárnak a kormányzót a Nemzetgyűlésbe hívó szavaiból.
