Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1939
14 mégis érzi, hogy lanyhul a buzgósága, sőt a lelki dolgok iránt szinte közömbössé válik. Ilyenkor a lelkigyakorlat felrázza az embert. Utána úgy érzi, hogy újjászületett.“ Ez a növendék érzi, hogy fiszíulfabb, értékesebb lett a lelkigyakorlat után. Szerzett értékeinek fénye minden bizonnyal átsugárzik környezetére. Tele van a lelke melegséggel, túláradó szeretettel. Kedvelt vallásgyakorlafuk még a Mária tisztelet. Szinte kerestem és vártam, hogy a feleletek között erre is rábukkanjak: „Legjobban szeretek egyedül imádkozni a Szűz Anya előtt, ahol az ember minden fájdalmát és örömét kiöntheti, kisírhatja magát abban a tudatban, hogy a Szűzanya megérti a könnyeket, nem mondja senkinek, hogy sírtam. így mindig megkönnyebbülök s nagyobb kedvvel járok a világban.“* Az ankétok második nagy csoportja a nem kedvelt imákról számol be. Itt általában két csoportba oszthatók a feleletek. Az első a szóbeli imáktól, a második a hosszú prédikációktól idegenkedik. Ez a jelenség ismét a 20. század leányainak lelki struktúráját tükrözi. A technika századában élünk, ahol a gépek sokasága könnyíti az emberek munkáját. Egyik-másik még a gondolkozást is csakhogynem elvégzi az ember helyett. A gépek zakatolása felőrli az idegeket, gyöngíti az idegrendszert a politikai hajsza is, amely napról-napra új meglepetést tartogat számunkra. Sorsdöntő események peregnek le szemeink előtt. Országok tűnnek el a vén Európa térképéről nemzetek támadnak fel újra! Ezeknek a küzdelmes időknek viharos szele nem hagyja érintetlenül a fiatal leányleiket sem. Lelki erőit sorvasztja, akarati képességeire gátlólag hat ez a sok izgalom. Ezzel is magyarázható, hogy figyelmüket nem tudják hosszas imákra, prédikációkra összpontosítani. Halljuk, hogyan nyilatkoznak: „Nem szeretem a hosszas közös imákat. Csak elszórakozom; hiába mondom a szöveget, az eszem másutt jár s csak újabb bűnt követek el figyelmetlenségemmel.“ Az igazság az, hogy nem is a hosszas külső kötöttség, hanem a lélek találkozása az Istennel az igazi érték! Egy másik felelet: „Terhemre van az elsőpénteki szentóra. Egy teljes óra hosszait a legjobb akarat mellett sem tudok imádkozni. Télen pedig a korai szentmisén vagyok nagyon álmos s nem tudok imádkozni. így felesleges ott lenni.“ E sorok írója megfeledkezik arról, hogy az igazi áhítat nem az érzelemben, hanem az akaratban van. Százszor értékesebb az az ima, amelyet lelkiszárazság idején is hűségesen elvégzőnk s a jószándék felébresztésével Istennnek tetszővé alakítunk, mint a lelkivigasztalás idején elmondott ima. Mindenesetre, sok lélek nincs a hosszú imához hangolva. Éppen azért ne erőltessük a hosszú és gyakori ájtatosságokaf. A jóból is megárt a sok, a lelki élet terén is érvényesül. A serdülő leányok nagy százalékának a hosszú prédikáció is terhes. „A hosszú prédikáció terhemre van, — írja az egyik, — mert ilyenkor *
