Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1938

8

Minket, magyarokat különösen szeretett. Az Eucharisztikus Kongresszus után is több megnyilatkozásában kifejezést adott irántunk való rokonszenvének. A kettős szent év is ennek a bizonyítéka.

Koporsójánál tehát mi is nem csekély részvéttel borulunk le s mi, Szent István népe, meghatottan nézünk a most már végtelen magasságok felé szárnyaló lélek után.

XII. Pius.

Olyan csodálatosan meleg tudat tudni, hogy van nekünk egy atyánk, atyánk egy csodálatos viszonylatban. Bár nem is látom, messze van, mégis . . . atyám énnekem magamnak, mint atyánk valamennyiünknek. De szent értelemben: Szentatyánk. Oh és most az egyszer nem is ismeretlen idegen lett azzá. Mennyivel drágább nekünk, hogy láttuk tavaly az eucharisztikus kongresszuson, hogy az lett a pápa, akit már ismerünk, aki már akkor elbűvölte egyéniségének valamilyen rendkívüli földöntúliságával a magyar lelkeket.

Annyira kitört és omlott belőle a „nem e világból valónak“ a hatása, annyira világított belőle a lelkiség, hogy nem is láttunk belőle más földit, mint a szinte arcára és mozdulataira, leereszkedő pózaira kiülő, mindent átölelő, nagy-nagy, Istentől közvetített és Istent közvetítő szeretetét. Egy földön járó, „másik Krisztus“-! láttunk benne, mi láttuk benne — és nem láttunk mást — mint Jézus képviselőjét. Pedig akkor még csak közvetve Jézus képviselőjének a képviselőjeként járt itt. Valami eddig nem tapasztalt, különös benyomás fogta meg a lelket: Szentet láttunk.

Most visszaidézzük akkori szokatlanul mély és erős benyomásainkat, amikor még nem tudtuk, hogy ő lesz a pápa. Nemde, nem közönséges benyomások voltak azok, „nemde a mi szívünk gerjedezik vala, míg ő szólott,“ míg ő jött és ment, akár a látcsövön, akár a filmen figyeltük nemes alakját.

Ha a szemről azt mondják, hogy az ablak és a lélek tükre, sok ember arcán pedig alig látunk mást, mint léleknélküli, kifejezéstelen húst, akkor az ő arcáról ugyancsak tágra ásott keretekből tükröződik ki a lélek! És csakis a lélek világol ki belőle és semmi más. Ő egészen Jézus szerepében jár itt, Jézusnak, az Anyaszeníegyház láthatatlan Atyjának a szerefete folyik és sugárzik őrajta keresztül gyermekeire. Ezt az isteni atyáskodást közvetíti ő minden gondolkodásában, árasztja minden egyes ténykedésében, amint egész valójával, minden lélegzetével és szívének minden dobbanásával a világegyház