Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1938
4 ß Ersekatyánk vasmiséje. Évkönyvünk első lapján első szavunk a hála szava. Hála a gondviselő Isten iránt, Aki megengedte, hogy kegyelmes Érsekatyánk életének egy igen nagy határkövéhez érkezhetett: első szentmiséjének 65. évfordulójához s megtarthatta vasmiséjét. Ki hitte volna, hogy megéri ezt a boldog napot? Ki hitte volna a kommunizmus rémnapjaiban, amikor nem egyszer szembe lökték a halállal?! Hát még amiket elkövettek ővele, a mindenkivel csak jót- tevő drága Főpászforral szemben. Emlékezünk még arra a májusi hűvös éjtszakára, amikor futó tűzként terjedt a hír szájról-szájra, hogy elfogták Érsekatyánkat s viszik a vörösök. „Viszik a vörösök!“ Döbbenetesen visszhangzott az egri hívek szívében ez a szívekbe markoló két szó. Megrendített ez Egerben mindenkit s a kétségbeesés fájdalma zokogásban tört ki: „Ó, a mi drága Érsekaíyánk!“ Hogy szerettünk volna akkor őéretíe minden követ megmozdítani és kényszeríteni imáinkkal az Eget, hogy mentse meg őt, a Krisztustól nekünk rendelt Atyát! Ó, akkor százszor drágábbá, százszor magaszíosabbá nőtt előttünk felkent főpapi alakja! Elfogták az ősz főpásztorí, akinek csupán megjelenése is az Ur- napi körmeneteken szívünk büszkesége volt, aki soha inkább, mint akkor, az Egyházat jelentette a hű katolikusok szemében. Elfogták, s alárendelt, durva kezek, röhögő terrorfiúk lökdösték, hurcolták. Közben fegyvert is szegeztek homlokának. Kinek nem szorult ökölbe a keze ezeknek hallatára ?! S ezalatt Érsekatyánk udvari papjával (most Krisfon püspök úr) mintha misem történt volna, a breviáriumot áhítattal imádkozta a füzesabonyi állomás III. osztályú várótermének egyik gyéren világított sarkában. A kommunizmus ijesztő réme már eltűnt. Rossz álom csupán, de a mi Érsekatyánk nemes alakja csak nőtt tiszteletünkben, gyermeki szereíetünkben, ragaszkodásunkban s igaz, őszinte nagyrabecsülésünkben. S ha most mindaz az őszinte tisztelet, meleg szeretet, igaz ragaszkodás és nagyrabecsülés, amelyet Érsekafyánk iránt érzünk, drágagyöngyökké változnék, ezekből a gyöngyökből valóban páratlanul fényes fejedelmi koszorút készíthetnénk számára s meggyőződéssel állíthatjuk, hogy korona királyi homlokot még soha méltóbban nem érintett, mint amilyen méltóan ez a korona Érsekurunk homlokát érintené.
