Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1938
11 kosán nem is akartam ilyen előtanulmányokra sem kitérni, csak egy pár egyszerű, közvetlen szóban a saját közvetlen tapasztalataimat elmondani és tisztán egyéni véleményemet hozzáfűzni itt-oít. Közel másfél évtized óta kezelem az ifjúsági könyvtárt és figyelem pontosan és kedvvel átvizsgálva a sok oldalról évenkint megküldött könyv- jegyzékekben az újonnan megjelent ifjúsági könyveket. Figyelem és tanulmányozom ugyanolyan kedvvel a könyvosztással kapcsolatban a gyerekeket is, ezért mertem ehhez a ma, igen helyesen, erősen felszínre kerülő témához egy-két szóval hozzászólni. Régen megállapított tény — mint ahogy nincs is szándékomban sok újdonságot belehozni ebbe a kis értekezésbe —, hogy a könyv felér egy jó baráttal, sőt a mai felületes, állhatatlan világban, amikor a Jó barát' szinte valami elvont fogalommá vált, talán azt is mondhatnánk, többet ér egy jó barátnál a mai értelemben. És ha nagyon megnézem, amint egy jó szülőhöz és nevelőhöz illik, sőt legelemibb kötelessége még a mai önállóságranevelést hangoztató korban is, vagy még jobban, mint máskor, kivel jár, beszél, érintkezik az Istentől rámbízott gyermek, mennyivel inkább figyelemmel kell kísérnem, kiket és milyen elveket ismer meg olvasmányaiban. Hiszen a könyv állandóbb hatással lehet reá, mint az elrepülő élőszó. A legelső, amit itt tehetek, amit mindannyian jól átérzünk, ellenőrizni, hogy csakis jó könyv kerüljön a gyermek kezébe. Ezt nem is olyan nagyon nehéz elérni, ha hozzászoktattuk kicsi korától az őszinteséghez, ha amit olvasni akar, bárhonnan kapta is azt, csak úgy olvassa el, ha előbb nekünk megmutatja. Csúszhat be itt is hiba. Más gyerekek példája, csalogatása beleviheti a mienket is a titkolódzásba. Titokban szerez, rejíekben olvas olyan könyveket, melyek káros hatással vannak a lelke fejlődésére. A jó szülő azonban ezt nagyon hamar észreveszi már külső hatásaiból is különben jó gyermeknél és hamar helyrebillenti tapintatosan az egyensúlyt. Mindenesetre nagyon éber figyelemmel kell kísérnünk különösen a fejlődő korban a gyermeket és amikor minden szélsőség felé erősen hajlik, még erősebben vezetni, támogatni, segíteni az igazság, őszinteség útján, nagy tapintattal, megértő türelemmel mélyíteni a belénk helyezett és talán a rossz példa hatására megingott bizalmát. Több hiba csúszik be az olvasással kapcsolatban azért, mert nem figyelnek azok, akik a jó könyvet a gyermek kezébe adják, a korára, értelmi fejlettségére, amint erről az utolsó iskolai látogatáskor K. K. Főigazgató urunkkal is elbeszélgettünk. Nem nézik meg csak a kiadót, írót, vagy egyszerűen rábízzák a kiszolgálóra az üzletben, nem gondolva arra, vájjon megérti-e a gyerek a könyvnek tartalmát, irányát, tényleg tanulságára válik-e annak elolvasása, vagy bizonytalan kép keletkezik a lelkében, a fejletlen fantázia és ítélőképesség egészen más
