Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1937
7 Főpásztorunk negyedszázados érseki jubileumán. Főpászíorunk negyedszázados érseki jubileumán első szavunk a hála szava. Hála a Gondviselő nagy Isten iránt, aki megengedte, hogy kegyelmes Érsekatyánk érsekségének negyedszázados jubileumát friss testi és szellemi erőben megélhette. Szeretettel üdvözölte az egyház feje, szeretettel köszöntötte az ország kormányzója, az ország színe- java, hódolattal és fiúi szeretettel az egyházmegyéje, hálás kegyelettel az általa alapított intézmények, mint a legjobb pásztort, a legszeretőbb szívű atyát s a szegények legönzetlenebb szívű jótevőjét. A mi intézetünk is méltán hódol a Kegyelmes Érsek Úr előtt, mert az általa engedélyezett leánygimnáziumunk igen sokat köszönhet anyagi és erkölcsi támogatásának. Álljunk tehát mi is a hódoló üdvözlők közé és szívbeli örömmel és emelkedett hangulattal kiáltsunk a zsolíárossal: „Laudate eum in cymbalis benesonantibus, Laudate eum in cymbalis iubilationis.“ Dicsérjétek őt himnusszal, lanttal, ünnepeljétek őt a szív harsogó lelkesedésével s kérjük a jó Istent, hogy a mi érsekaíyánkaf, földi mágnesünket, irányítónkat, lelki vezetőnket áldja, védje, oltalmazza és tartsa meg a mi intézetünk és mindnyájunk örömére. t M. Ghimessy Mária. Jól esik megemlékezni róla, aki két női nemzedékbe öntött hitet, bizodalmát, aki fáradhatatlan munkakedvével példát adott sok női léleknek a terhek hordozására s a testi szenvedések néma, zúgolódás nélkül való elviselésére. Testi és szellemi ereje bírta azt az áldozatos, nagy, fitáni munkát, amelyet szeretett rendje: az Angolkisasszonyok rendje iránt végzett. Nagy szervező erejét s komoly tanári munkáját csakhamar észrevették és korai és hosszú ideig volt a veszprémi, budapesti és ismét a veszprémi intézetek főnöknője. Majd ő lett a magyarországi rendházak első ügyvivője, ahová a magyarországi rendházak tagjainak szeretete, megbecsülése és feljebbvalóinak bizalma emelte. De ő is túlbecsülte testi erejét, mint sok buzgó szerzetesnő, akinek az Űr Isten erős szervezetet adott, s a sok és sokféle munkában felőrlődött egészsége s testi ereje s a legközvetlenebbül közelében lévők az utóbbi években már aggódva látták közeledni végét, mert a titkon s orozva jövő baj egyre mutatta az elkerülhetetlen s gyorsan bekövetkezhető véget: a halált. S íme ennek a régi nemesi családból származó nőnek a szíve, akinek nemességénél csak szerzetesi alázatossága és egyszerűsége volt nagyobb, egy hideg téli nap hajnalán,
