Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1937
4 százezreket ... a Szentségi Jézus ... és magához vonzotta vágyainkat, gondolatainkat, lelkünket és szívünket. Ó, vonzz Magadhoz teljesen, édes Jézusom, vond magadhoz különösen az ifjú nemzedéket: gyermekeinket, tedd igazi kereszténnyé, kötelességtudóvá a társadalmat, erősítsd és tisztítsd meg a családi életet. Add, hogy mindig Feléd tekintsünk, Feléd tartsunk, mert Te vagy az Út, az Igazság és az Élet. Szent István. Csaknem ezer esztendő óta zokog már az ima a nemzet ajkán eltávozott legnagyobb királyunk után: Hol vagy István király, téged magyar kíván! De ezer esztendő óta alig lehetett év, amikor annyira a szívünk mélyéből szakadt volna fel ez a kiáltás, mint most, amikor megkezdődött a Szent István-év nagy magyar ünnepe, amikor azt kell látnunk, hogy mennyire méltatlan utódai vagyunk nagy királyunknak, mert ellenség kezében van annak a drága örökségnek nagy része, amelyet ő ezer esztendővel ezelőtt ránk hagyott. Hol vagy István király? Hol van a te bölcseséged, amely a mi nemzetünket évezredekre helyes pályákra állította?! Hol van a te erőd, amely megőrizte ezt az országot Kelet és Nyugat, Észak és Dél minden incselkedése között? Hol van a te hited és életszenfséged, amelynek folytán az Isten megáldotta ezt a népet és fenntartotta a mai napig?! Hol vagy, István király, hogy kinyújtsad újra jobbod s védd meg, forraszd össze ismét, amit kilencszáz évvel ezelőtt alkottál s a megcsonkított, kifosztott, porig alázott Magyarországot új életre és virágzásra ébreszd! Az örökségéből kivert fiúnak fájdalom is, öröm is, ha odatérdelhet az ő nagy őse emléke elé, aki őt valamikor gazdaggá tette és visszagondolhat a boldog időkre az ő nyomorúságában. De most, amikor Krisztus Király után Szent Istvánnak hódol a nemzet és az Eucharisztikus Kongresszus sok-sokezer itt tartózkodó külföldije, akkor ha Szent István emlékét szemünk elé állítjuk, nemcsak a fájdalmas merengésnek és nemcsak vigasztaló égrepillaníásnak van helye, hanem helye van annak is, hogy a mi nagy királyunknak, aki egyúttal mesterünk s tanítónk volt, a szavát is megértsük, hogy keressük, mi lehet az az intelem, amelyet szent királyunk csaknem ezer esztendő homályából kiált felénk. István király, ha te most megjelennél közöttünk, mit mondanál nekünk? Micsoda szemrehányást és vádat sújtanál hozzánk, és mi volna a te bölcs atyai tanácsod, amellyel ismét utat mutatnál, mint
