Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziuma, Eger, 1934

HORATIUS.

(Az Angolkisasszonyok érseki leánygimnáziumának Horatius-ünnepélyére.)

Kéf évezrednek messzi távolából Költő lelkednek fénye felragyog.

A hangod, fényed most is megcsodáljuk, Akik ma élünk: kicsinyek s nagyok. Nekünk is szárnyat kölcsönöz a Múzsád, S ha rád tekintünk, szádunk szabadon. Mert költő-lelked költő-nyelven zendült, Sokan követtek annyi századon.

Versformáiddal milliók daloltak, Eszméid árja sokat ihletett,

És hallatán, mint érc kohók tüzében, Izzóvá vált az érzés és a tett.

Hosszú koroknak zord, göröngyös útján Poézised szórt nemes ideált Arany-Rómának költő-óriása:

A szíved vére a mienkbe szállt.

Ezért ismernek ködlő Albionban,

Ismer a germán, szláv és frank világ, füzért hevülhet ünnepelve Róma,

Amely feléd ma Hozsannát kiált.

De nem vagy-é most épúgy a miénk, hol Emléked szent és kultuszod virít ?

Már jó Virágnak s Berzsenyinek lantján Meglelted itt lelked barátait.

A szeretet, mely kétszáz éve támadt, Nyelvünkön ápol, mint szent hagyományt Szárnyas szavaknak édes zengzetében Őrzünk s csodálunk drága kincs gyanánt. Ha boldoggá tett közügyektől távol, Bandúziádnál álló kis tanyád,

E szűk honunk is ily szerény tanyát nyújt: Magyar földünkön lelj fel új hazát.

Szikrát loptál a nemzet kebelébe,

S e szikra lángba lobbant idebenn. Episztuláid, szatíráid élce Nem volt előttünk sohse idegen. Szellemrokonság ősi erejéből Fejlett ki e nagy, szent harmónia,

S mi benned volt: a férfi bölcseségnek Szívünkben kellett visszhangoznia.

A megindult szív meghatottságával Rád nézek én is, költő-ideál, Ábrándjaim közt ifiú koromban Érted rajongni gyakran láthatál.

A szíved lángja most is bennem munkál Érett koromnak férfiú delén.

Te messze szálltál fel a csillagokba,

A föld porában csúszva járok én.

Emlékeként egy régi szép világnak Örökké élsz a lelked fényivel S dicsőségednek tisztult fényét ontva E nagy világnak tapsa ünnepel.

Lobogj tovább is fennen, lángolóan, Pogány nem vagy már s nem is idegen, Nagy múltad izzó sugarába állva Előtted hódol a kicsiny jelen 1

Eger, 1935. május.

vitéz Veszprémy Dezső.